Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-22 / 69. szám
IMS. ui&rrfuB Tt, péntek 3. oldal Nyolc községben dolgozik a bizottság A földtörvény végrehajtásának első szakasza kezdetét vette a megyében. Csaknem minden járásban munkához láttak már a bizottságok, amelyek a földügyi előadóból, a helyi tanács és a mezőgazdasági üzem egy-egy képviselőjéből állnak. Jelenleg Bácsszentgyör- gyön, Pirtón, Kunbaján, Drágszélen, Jászaién tlászlón, Orgoványon, ágasegyházán és Hetényegjhá- zán vizsgálják felül a termelőszövetkezetek használatában levő földek tolij- d on viszonyait, számba Teszik a területet, műveled ágakat és a kataszteri ti®- ta jövedelmet, aminek at alapján kiszámítják a meg váltási árat. Kizárólag azoknak a ktvülálióknak aj tulajdonjogát váltják meg, földje a közös Megváltozott helyzetben Beszélgetés a* állatni gazdaságok területi igazgatójával Itt csak milliókban beszélhetünk. A megye 13 állami gazdasága tavaly több mint 25 millió forint eredményjavulást ért el a tervezetthez viszonyíva. Sok ez, vagy kevés? Kétségtelen, néhány mezőgazdasági nagyüzem, a Bajai, a Hosz- szúhegyi, a Bácsalmási és a Városföldi Állami Gazdaság szép eredményt ért el. A kalocsai, a helvéciai és a szikrai azonban inkább veszteségről adhat számot, semmint nyereségről. A gazdaságok közötti versengések, az önálló kezdeményezések előtt már a múlt évben nagyobb tér nyüt a korábbinál: a megyei igazgatóság főosztállyá szerveződött át, s feladatai alapjaiban változtak. Erről a változásról, s a jövőbeli teendőkről beszélgettünk Miklós János területi igazgatóval. — Ml a feladatuk az új helyzetben? — A főosztály legfontosabb feladatai közé tartógazdaság művelésében van. |zik a felügyeleti ellenőrzés, A jelenlegi eljárások ered- ‘ ményett ebben a nyolc helységben már április végére közszemlére teszik, hogy bárki ellenőrizhesse ez adatok helyességét. Az észrevételeket a bizottságok elbírálják. A fölmérést Tasson is elkezdik még ebben a hónapban. í gazdaságok tevékenységélek átfogó értékelése, asze- nélyzeti munkával kapcsolatos teendők ellátása, vala- ntnt a szakmai tanácsadás a^azdaságoknak. A vállalati ölállóság nőtt, munkamód- szrünk ezzel összhangban míris változott Az utasítás közgazdasági módszerek váltják fel. Az önállóság, felelősség, jogkör, összhangja jobban érvényesül, Csirkék és bárányok Párév óta az egyik leg- jövedemezőbb üzemág a solti Kkóczi Tsz-ben a to- jástermlés. A tízezer férőhelyes ojöház állományát évenkén cserélik. Szomszédságiján már nevelik az idei -áltást: az egyik Tolna mgyei állami gazdaságtól vásárolt Hamp- sire-csibéet A 12 ezer apró barcnfit a lelkiismeretes gonozó asszonyok — köztük a ilvételen látható Kerti Sánomé — naponta hétszer etek meg. A juhászt nem nagy, mivel a reflelkezésre álló legelőterületsem az. Az exportra ketlő bárányokból mégis sép haszonra tesz szert a szövetkezet minden évbe. Az idén, február elejéti kezdődően 240 bárány szletett. Mint a képen láthaj, fotósunk lencséje elé is sak szigorú anyai felügyelni állhatták. mint a korábbi években. Azé a döntés joga, akié a felelősség. így például a gazdaságok terveiket már a múlt évben is önállóan készítették el, s azokat a jövőben nem is kell jóváhagyatni velünk. Legfeljebb koordinálunk a gazdaságok között, ha szükséges, például a kenyérgabona termesztésénél. A gazdaságok mérlegbeszámolóját is ez évben hagytuk jóvá utoljára.' Ez a jövőben a fizdaság igazgatójának hatáskörébe tartozik. — Nem csekély követelmények. Megfelelnek ezeknek a gazdaságok mostani vezetői, szakem- béréi? — Általában igen. A gazdaságok vezetőinek döntő többsége szakmailag és politikailag jól képzett. Az utóbbi hónapokban a gazdaságok vezetői nagy -aktivitásról tettek tanúságot az önállóság gyakorlását illetően. Ezt igazolják a gazdaságok elmúlt évi eredményei és azok a hasznos kezdeményezések, amelyek biztosítékot nyújtanak az új gazdaságirányítási rendszerben a további előrehaladáshoz. Természetesen a gazdaságok a jövőben sem lesznek magukra hagyatva. Tőlünk telhetőén minden segítséget megadunk munkájukhoz. Gondolok itt a káderek nevelésére, továbbképzésére, a műszaki fejlesztésre, a kiegészítő és melléküzemági tevékenység bővítésére, szakmai tanácsadásra, az országos és külföldi tapasztalatok elterjesztésére, tapasztalatcserékre, szakmai bemutatók ra— ■ — ----------------— E* utóbbi kettőről bővebben is hallhatnánk valamit? ..— Hogyne! Több mint tíz bemutatót szervezünk például, s nincs olyan üzemág, amelynek a gondjai itt ne kerüljenek napirendre. A tapasztalatcserékbe a tsz-ek szövetségeit is bevonjuk. A sertéstenyésztési bemutatót például a Bajai Állami Gazdaság közösen rendezi meg a madarasi tsz-ekkeL — Milyen lehetőség van a hasznos hazai és külföldi tapasztalatok megismerésére, elterjesztésé- sére? — A hazai módszerek felkutatása, tanulmányozása nem gond. A tájékoztatásról a minisztérium főosztályai is gondoskodnak. Ezen kívül, ha nem is olyan gyakran, mint szeretnénk, magunk is eljutunk külföldre. Ehhez egyébként a gazdaságok is mind sűrűbben folyamodnak. Közülük néhány sikeresen, ápolgatja külföldi kapcsolatait, elsősorban a jugoszláviai társgazdaságokkal. — Mit tart a gazdaságok beruházásairól? — Jó irányban fejlődnek. A legtöbb fejtörést a tárolók, feldolgozók, hűtő- házak építése okozza; most ezekre lesz leginkább szükség. De több gazdaságban sor kerül a sertés- és szarvasmarhatelepek korszerűsítésére, valamint az öntözés fejlesztésére is. — Áldoznak a szociális létesítményekre is? — Igen. De a helyzet korántsem kielégítő. Még van agy pár üzemegység, kerület, ahol minimálisan sincs megoldva a szociális ellá- ottság. Az elmaradást itt Ítéli leghamarább pótolni. Másrészt a törzsgárda lete-J lepítésére vannak újszerű, rokonszenves kezdeményezések. Például a lakásépítési akció a gazdaságok nagyarányú segítségével, Kunfehértón, Izsákon, Hosz- szúhegyen. — A gazdálkodásban a „csúcsidőszak” okoz legtöbb problémát. Ezek áthidalására alkalmas a KISZ-táborok rendszere? — Alkalmasak. Ezt sokéves tapasztalat alapján mondhatom. Túl azon, hogy az ifjúság munkára való nevelése politikai feladat is. A gazdaságokban változatlanul nagy az igény irántuk. Ezt bizonyítja az is, hogy a sátrak az idén már csak Üjbög és Mátételkén lesznek láthatók, s ott is csak utoljára, mivel az elhelyezés mindenütt kulturált, állandó jellegű motelekben történik. — összegezve az eddigieket: Bizbatunk tehát az előrelépésben, a gazdálkodás eredményeinek a növelésében? — Feltétlenül. Egy év múlva remélhetőleg még több nyereségről, egyúttal kevesebb veszteségről adhatunk számot. Ez egyaránt érdeke a megyei főosztálynak, a gazdaságok szakembereinek, s mindenekelőtt annak a tizennyolcezernyi állandó és időszaki munkásnak, akiket a nagyüzemek foglalkoztatnak. H. D. Automata szérű Két és fél millió forintos beruházási költséggel vezérlő asztalról irányított automata kombájnszérű építését és felszerelését kezdik meg hamarosan a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaságban. A szérű óránként 30 tonna gabonát fogad, tisztítja, sőt még fémzárolja is a termést. Á prémium becsülete Az anyagi ösztönzés szerepét általában a lendítőkerékéhez szoktuk hasonlítani, s ha kissé közhellyé kopott is ez a párhuzam. feltétlenül találó. Egyébként az sem véletlen, hogy igen sokat beszélünk róla, s közhellyé nyűttük az utóbbi időben. A gazdaságirányítási rendszer reformjának a sikere ugyanis nem kis mértékben azon múlik, hogy sikerül-e felszínre hoznunk, maradéktalanul felhasználnunk a legértékesebb termelési tartalékot: a dolgozók alkotó szenvedélyét. Természetesen nem csupán, sőt nem is elsősorban az anyagiak szolgálnak lendítő erőül. Az erkölcsi elismerés, a |jól végzett munka öröme, ne szégyelljük kimondani: dicsősége, néhány „lilahasúnál” is többet ér. Minden összetevővel számolnunk kell tehát, s talán nem is az a legnehezebb, hogy pénzben kife- "i/ük ki mennyit ér az üzemnek, a társadalomnak. Nem a legnehezebb és mégsem könnyű. Erre utal a megyei tanács munkaügyi osztálya is. a tanácsi vállalatok elmúlt évi létszám- és bérgazdálkodását elemző jelentésében. A prémiumgazdálkodással kapcsolatban például az előző évinél kedvezőbb tapasztalatokat szerzett a munkaügyi osztály. Bővült a premizáltak köre, konkrétabbá váltak a feladatok, s a vállalatok vezetősége körültekintőbben bírálta el a teljesítményeket, mint korábban. Nagy általánosságban tehát fejlődésről beszélhetünk, de az üzemenként! vizsgálódás eredménye már korántsem ilyen egyértelmű. Például, számos vállalatnál a dolgozók prémim- feladata megegyezett a munkaköri kötelezettségeikkel. Pedig az utóbbiaknak a végrehajtásáért a munkabér a fizetség. Vajon miért választottak ilyen kényelmes megoldást a szóban forgó üzemek vezetői? Bizonyára éppen azért, mert kényelmes, mert nem kellett sokat tűnődniük sem a prémium- feladatok kidolgozásakor, sem az elbíráláskor. Még talán jól hangzó magyarázatot is találtak saját használatra, olyasmit, amit nemrégiben mi is hallottunk egy igazgatótól: „Úgysem sok a pénz, legalább osszuk el testvériesen.” A pénz valóban nem sok, legalább is jóval kevesebb ma még, mint amennyit szeretnénk. De éppen azoknál a vállalatoknál aprózódik jelentéktelen összegekké, ahol — idézzük a munkaügyi osztály jelentését: — „indokolatlanul bővítik a premizáltak körét.” A „testvériesség”-et bizony sokkal inkább egyen- lpsdinek nevezhetjük, ami — még mindig nem mindenki tanulta meg? — tunyaságot szül és mélységesen antidemokratikus. Antidemokratikus? De hiszen mindenki kap egy kicsit. Igen kap Péter és Pál is. Csakhogy Péter a szűkén vett hivatali fel a da’ tánál sokkal többre képes, Pál pedig sohasem akart, vagy nem tudott túllátni íróasztala peremén. Hibát persze idézhetünk az ellenkező oldalról is. Néhány vállalat vezetősége elérhetetlen magasságba helyezte a premizálási mércét, vagy legalább is oly sok feladatot határozott meg dolgozóinak, amennyinek a teljesítését képtelen volt megfeleljen honorálni a rendelkezésére álló keretből. A gyakoribb azonban az előbbi, az a bizonyos sanda „testvériesség”. Ellene küzdeni egyet jelent az üzemi demokrácia védelmével. az alkotó szenvedély megbecsülésével. Békés Dezső Okik a telefont felemelték... Nagy Gábor, a fülöp- szállási mezőgazdasági szakmunkásképző iskola igazgatója fáradtan dőlt hátra a széken. Megdörzsölte villanyfénytől kivörösödött szemét, s az órájára nézett. — Nocsak, tíz óra lesz mindjárt — állapítja meg kissé csodálkozva. Az iroda ajtaján halk kopogtatás hallatszott. — Tessék! — mondta az igazgató meglepetten. Ilyen késő este az intézetben még nem akadt látogatója. A szobába pizsamába bújt, 15 év körüli, vézna, bánatos arcú gyermek nyitott be. Az igazgató megismerte Boros Jóskát, az öntözéses növényvédőgépész első osztályának tanulóját. — Igazgató úr! — kezdte el a gyerek. — Tessék megengedni, hogy itt hagyjam az iskolát... — Miért? — Tízen vagyunk testvérek, igazgató úr. Bátyám, aki eddig eltartotta a családot, megnősült, s nyolc kis testvérem kenyér nélkül maradt... Az édesapám? Arra nem lehet számítani ... Elissza a fizetését, édesanyám pedig ágyban fekvő beteg... Tessék megérteni: nekem pénzt kell keresnem... A gyerek elsírta magát. — De gondold meg: ha elvégzed az iskolát, többel keresel, mint egy segédmunkás ... — Nem tudok tanulni, tessék elhinni... Amikor ebédelünk, mindig a kisebbek jutnak az eszembe .. Az igazgató felállt, odalépett a gyerekhez. Átölelte, magához szorította. — Ne sírj, fiam... Maradj itt, segíteni fogunk ... Most menj, feküdj le. Az igazgató egyedül maradt. A gyermek könnyes arcát azonban még sokáig maga előtt látta. „Hová forduljak, ki tudna segíteni? — latolgatta. — ICi vállalja ezt a terhet?... A gyerekét a dunavecsei Virágzó Tsz küldte az iskolára .. Ök segíthetnek!” Aztán elhessegette ezt a gondolatot. „S, ha- a párt- bizottságnak szólok?” Reggel az egyik nevelőt hívatta. Délután már tudta, hogy a fiú igazat mondott, s azt is: gyorsan tenni kell valamit, Felemelte a telefonkagylót: — A dunavecsei járási pártbizottságot kérem .. Nagy Gábor vagyok ... Laki Ernőt keresem ... Segít- séget szeretnék kérni egy növendék ügyében... — amikor befejezte Boros Jóska sorsának történetét, kissé megkönnyebbült. Három nap telt el, amikor az iroda ajtaján erősen kopogtattak. Egy magas, pirospozsgás arcú parasztasszony állt az ajtóban. — Szabóné vagyok — mutatkozott be —, a dunavecsei Virágzó Tsz szociális bizottságának elnöke ... Azért jöttem, hogy megnézzem, mi hiányzik a Jóskának ... Hoztam magammal kétezer forintot, talán elég lesz ruhára, cipőre. A család? ... Nos, úgy döntött a vezetőség — miután a pártbizottságon tájékoztatták őket mostoha sorsukról —, hogy ellátjuk őket tüzelővel, élelemmel ... A gyerek pedig itt marad! A vezetőség havi 150 forint külön ösztöndíjat is biztosít számára ... Az igazgató boldogan szorított kezet az asszonynyal. Később, amikor ismét egyedül ült az irodában, az egyik osztálynaplóra hajolva elgondolkozott: „Csak egy telefon volt csupán? Igen az, de akik a telefont felemelték, meghallgatták, emberek, kommunistá V- vol tak !’* Gémes Gábor
