Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-13 / 36. szám
1968. február 13, kedd 5. oldal Az utánpótlás: a ßatalok A hétközi diákotthonok létrehozása társadalmi feladat Tízezer napközis az általános iskolákban Kamarazenebemutató Kiskunhalason A XI. Országos Ifjúsági Kamarazene Fesztivál megyei bemutatójára szombaton délelőtt került sor Kiskunhalason, a Gőzön István Művelődési Házban. Baja, Kecskemét, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas öt zeneoktatási intézményének növendékei 24 számmal léptek a Báthori Sándor szegedi igazgatóhelyettes elnökletével működött zsüribi- zottság elé. A Bajai Állami Zeneiskola, a Kecskeméti Állami Zeneiskola és a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium négynégy együttesét ítélte a zsűri érdemesnek arra, hogy a 18-án, Kecskeméten megrendezésre kerülő területi elődöntőn megyénk zenetanuló növendékeit képviseljék. Ezzel az eseménynyel s ezen belül a Bács- megyei csoportok produkcióival részletesebb beszámolóban fogunk majd foglalkozni. Elismerés illeti a Kiskun- halasi Állami Zeneiskolát és igazgatóját, Fekete Sándort a mostani találkozó előkészítéséért és mintaszerű rendezéséért. Ifjúsági érdekvédelem A Művelődésügyi Minisztérium és a KISZ Központi Bizottsága a közeljövőben közös állásfoglalást ad ki „A KISZ érdekvédelmi feladatai az iskolában és a pedagógusok ezzel kapcsolatos teendői” címmel. Az állásfoglalás egyik témája, hogy milyen szerepet töltsön be a tanulószoba a diákok különösen a fizikai dolgozók gyermekei, tanulmányi munkájának segítésében. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy általánossá kell tenni a szakosított korrepetálások jól bevált módszerét. Ezzel azt akarják élérni, hogy a jövőben a tanulószobában ne a felügyelet ellátása legyen az elsődleges; kerüljön előtérbe az érdemi pe- dagóiai munka. — Régi párttag, mindig rendesen fizeti a tagdíjat, de eljárni már nemigen tud a taggyűlésekre. Ilyenkor télen különösen nem... Még a fényképészhez se tudott elmenni. Úgy segítettünk a bajon, hogy egy néhány éves családi képből vágtuk ki a fényképet, azt ragasztottuk be az új tagkönyvébe. Hiszen őnála már négy-öt év nem nagy különbség... Aztán elvittük neki az új piros könyvet és szépen, ünnepélyesen átadtuk. Látni kellett volna, milyen meghatott volt! 1. Nyolc alapszervezet, száznál jóval több tag. Sok a gond. A legtávolabbi munkahely 14 kilométer, a Zöld Mező Tsz. Amikor Szabadszálláson a pártéletről érdeklődöm, természetes, hogy legelőbb a nagy seregszemle, a nemrég lezajlott tagkönyvcse- re tapasztalatai kerültek elő összegezésül. Már csak azért is. mert a mindig zsúfolt pártmupkában a ritka ünnepélyes állomás volt, a felmérés és a további feladatok mérlegelésének alkalma. — Az, hogy végeredményben hiánytalanul folytatjuk a munkát — mondja Sági József, a községi pártvezetőség titkára — ugyanolyan bizonyítéka tagjaink hűségének, mint a tagkönyv átvételekor felcsillant szemek és Örömteli mosolyok. 2. És itt érkeztünk el a fiatalokhoz. Igen aktív a KlSZ-vezetőség Szabadszálláson. Ezt mindegyik alapszervezetről nem iáiét ugyan még elmondani, de éppen a község csúcsvezetőség lelkes munkája nyomán egyre több a jó. a dicséretes kezdeményezés. Klubélet, társadalmi munka, kulturális ég mindenirányú érdeklődés. — ök maguk kérték például. hogy tartsunk nekik ismertetést az új gazdasági mechanizmusról. S még egy igen fontos mozzanat: tudatosan nevelik a legjobbakat arra, hogy a párttagságra alkalmassá váljanak. Magának a csúcsvezetőségnek is kétharmada párttag már. Sj Szabadszálláson a KISZj mer felelősséget vállalni a tagokért! Legutóbb például egy fiatal traktorost vettek fel a pártba. Tsz-tag, szocialista brigádban dolgozik, s egyik ajánlója a KlSZ-szervezet volt. 3. — Természetesen, mi segítjük ebben a KlSZ-t — mondja Sági élvtárs. — De nem a követelmények rovására. Az egyik külterületről ajánlottak nemrégiben néhány fiatalt. Jól dolgozó tsz-tagok, s részük volt benne, hogy megelevenedett ott a KlSZ-alap- szervezet munkája. Ám csak 4—6 elemijük van. Bizony, végezzék el előbb a nyolc általánost, bármennyire is szívesen látnánk őket egyébként magunk között. Hiszen van még idejük... 4. Hamarosan kilenc pért- ailapszervezet lesz Szabad- szálláson. Hatvamegynéh árny pedagógus alkotja a tantestületet, közöttük 12 párttag. Többségük fiatal, s új a községben. Most még a területi alapszervezethez tartoznak. De annyira sajátos munkaterület a tanítóé, tanáré, hogy úgy látják, sokkal többet tehetnek a kommunista nevelők az iskolai munkáért és a népművelésért, ha külön alapszervezetet alkotnak. Elegen vannak hozzá, meglesz. — S még egy előnye lesz az új alapszervezetnek — mondja a községi titkár — Ha jól dolgozik az iskoláért, bizonyosan még több fiatal pedagógus kéri a felvételét a pártba. M. L. A jugoszláv filmművészeiről A film világában Jugoszlávia hosszú éveken át csupán a rajzfilmek „Zágrábi iskolá”-jának produkciójával tűnt ki. Később, Jugoszlávia dokumentumfilmjeivel kezdett dicsőséget aratni (világszerte beszélnek a „Belgrádi doku- mentaristák csoportjá”-ról) és végül, 1967-ben került át a hírnév stafétabotja a játékfilmesékhez. A jugoszláv filmek a játékfilmek négy nagy világfesztiválján nyertek jelentős díjakat: Cannesban, Velencében, Moszkvában és Berlinben. Megyénk oktatásügyének legégetőbb, még ma is mintegy 7000 tanulót érintő gondja, a tanyai általános iskolások szakrendszerű oktatásának megoldása. A legkorszerűbb módszer alkalmazása, a hétközi diákotthonok létesítése, nálunk viszonylag későn, 1963- ban kezdődött. Mivel ez igen költséges, és új épületek létrehozására nincs anyagi kerete az oktatásügyi szerveknek, jelentősnek kell tartanunk, hogy az eltelt négy évben 11 kollégiumot adtak át, amelyben 720 gyerek kapott otthont. 1970-ig a megyei tanács művelődésügyi osztályának költségvetése csak 250 újabb tanuló kollégiumi elszállásolására elegendő. Üj diákotthont kap Izsák, tovább bővítik a jánoshal- mit, és talán teljes egészér ben hétközi otthon céljára használhatják a dunapata- ji gyermeknevelő intézetet Ez azonban korántsem jelenti a kollégiumi hálózat továbbfejlődésének határát. Az új gazdaságirányítási rendszer szellemének meg, felelően az érdekelt terme-j lőüzemek és a községi ta, nácsok anyagi erőinek fel- használásával is szükséges kollégiumokat létesíteni. Olyan társadalmi összefog gásra van tehát szükség, amire már volt egy dicséretes példa: a tiszakécskei diákotthon létrejötte. Vonatkozik ez különösen a kiskőrösi és a kiskunfélegy-i házi járásra, ahol még egyetlen hétközi otthon sincs. Középiskolai kollégium mok tekintetében lényegei sen kedvezőbb a helyzet A hét gimnáziumi és hat szak, iskolai kollégium, amely-j ben összesen 2100 diák la^ kik, a fiúk részére elegen.) dő. A következő időkben elsősorban kollégiumhoz nem jutó leányok elszállá-j solésáról kell gondoskod-i ni. Az ő helyzetükön segít majd Kiskőrös új, 160 sze, mélyes kollégiuma, illetve a bajai, kecskeméti, kiskun, félegyházi és kunszentmikj lósi diákotthonok bővítése. A napközik helyzetében várható legelőnyösebb válr tozás: 1970-ig mintegy 1300.) an kaphatnak elllátást a je, lenlegi csaknem tízezren kívül. A jóval kisebb szükj ségletekhez mérten emelkej dik a pillanatnyile g 1100 tanulószobás, 1000 menzai étkezésben és 320 externá- tusi ellátásban részesülő középiskolás száma is. Milena Drévics, a „Haszana ginica” c. filmben. 36. — Ez rendben van, fiam." Jártál ott, tudomásul veszem. Csak arra felelj most, hogy ki ez a Grison, és hol élnek rokonai, vagy örökösei. — Nem tudok róla sokat. Az ő ajánlata révén kerültem Russell expedíciójába... Galamb ismét megélénkült. — Russel! Várj! Hiszen ez volt az a kutató, akinek az Özvegyét elvette... dr. Brétail... Hopsza! Hiszen ez érdekes ... — Tudtam, hogy ez érdekelni fog. — De mennyire! A meggyilkolt Brétailné követi a csapatot. Kölyök falfehéren ugrott fel. — Ne mondd! Könyörgök, ne mondd!.. Megőrülök... — és kétségbeesetten zokogva vetette magát a földre. Harrincourt gyengéden felemelte. Most már komolyan vette amit a fiú mondott, és sajnálta. Nem tudta, mi baja, csak látta, hogy nagyon szenved. _ Ügy tudom — mondta csendesen Iljicsnek —, ho gy Brétail agyonlőtte az asszonyt meg egy kapitányt és önmagát. _ Nem igaz... — suttogta Kölyök. — Mind a há rmat megölték! Millió apró, izzó porszem szúrta az arcukat, és a le: vegő mozdulatlanul áH a sivatag felett a rekkenő forróságban. — Különös... — motyogta Galamb. — És nem tudsz közelebbit?... Hogy ki volt a gyilkos?.— — Én... voltam! Galamb most az egyszer megrázkódott belülről. Ennek a titoknak a szörnyűségét még az ő felületes, nemtörődöm, vidám lelkivilága is teljes tragikumában átérezte. Batalanga még csak hagyján, s a szökőkút a márkival tréfa. Holttest a fürdőszoba előtt, rendben van, fő, hogy a villanyt eloltsák. A táborszernagy felismeri mint bakát, oda se neki. Macquart nem jön el az estélyre: sebaj. De ez itt más, megrendítőbb, ahogy a Szahara közepén ül a húszéves iliics. és sír, mert megölt néhány embert. De ami a 1 egkétségbeojtöbb, egy felületes ember számára, mindezt egyedül ő tudja. És neki most tenni kell valamit. És ne értsük félre: nem szájharmonikázásról van sző. nem valami hülye viccről, hanem egész komoly tennivalóról. — Hát ide hallgass, most ne bőgj... Már sajnálom, hogy nem a Troppauer versét hallgattam inkább. Ugyanolyan, mint a te históriád. Izgalmas, lehangoló és egy szót sem ért belőle az ember... Nesze, itt egy cigaretta, gyújts rá, és mondj el mindent őszintén. A fiú néhány sóhajjal valahogy rendbe hozta szabálytalan lélegzését. Időnként még egyet csuklótt. Rendkívüli felindultság didergett benne, úgyhogy eleinte összekoccanó fogai szótagokká harapták szét, amit mondott... — Most mindent meg fog tudni — suttogta. Azután jelentősein hozzátette: — Őrnagy úr. Galamb felugrott, és siránkozva vágta földhöz a sapkáját: — Csak ezeket a marhaságokat hagyjuk már, könyörgök! — Jó, jó... Hát akkor erről nem beszélünk. Vegyük úgy, mintha nem tudnék semmit. — Az egész ügyben én vagyok az. aki nem tud semmit. És mennél többen magyarázzák, annál kevesebbet tudok. Kölyök megértőén mosolygott: — Rendben van. Hallgass hát meg. Vegyük úgy, hogy te nem tudsz semmit. Csak egy derék bajtársam vagy, akinek elmondom ezt a szörnyűséget azért, hogy ha meghalok, akkor legyen, aki hurkot dobjon a gazemberek nyakába. Tudd meg elsősorban, hogy ez a sok-sok ember, aki itt táborozik ebben a hatalmas körben, soha többé nem tér vissza onnan, ahová megyünk. És ennek mind az a néhány gazember az oka, aki megölte Russelt. — Hát miféle életeldxirt talált ki ez a Russel úr? — Egy kétezeréves átjárót. Suetonius Paulinus, aki már az első században járt a Niger vidékén... — 'ajtás... Csináljuk ezt máshol és ne a Szaharában! Nekem a tengerészeti akadémián is mindig bajom volt ezekkel a régi írókkal. Szürke porfátylakon át látszott a krétaszínű Hold. Bágyadt sugárzás ragyogta be a végtelenbe nyúló ho- mokhalmokat. Egy felriadt öszvér keservesen elordította magát, és hiénák felelgettek rá a távolból. — Ezt muszáj meghallgatnod... — mondta Kölyök. — Sok ezer ember pusztul el emiatt.,. — Ne haragudj, de ez marhaság, hogy itt a sivatagban mindenféle klasszikus írók miatt pusztulnak az emberek! Nagyon meleg van, egészségtelen a kiima. De erről nem tehet sem aVergllius, sem a Shakespeare! — Tüdőm, hogy tetteted magad. Azért mégis kérlek, hogy légy türelmes. Hérodotosz azt írja, hogy a Nílus és a Niger összeköttetésben állnak. Ezt valami homályos módon a krokodilokkal magyarázza. Russel szerint a Krokodilok Útja Szenegambián vezet át, és Hérodotosz, aki Suetoniusszal járt úton, nyilván a Gambiát tévesztette össze a Nílussal. IFolytatjuk.)
