Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-13 / 36. szám

1968. február 13, kedd 5. oldal Az utánpótlás: a ßatalok A hétközi diákotthonok létrehozása társadalmi feladat Tízezer napközis az általános iskolákban Kamarazene­bemutató Kiskunhalason A XI. Országos Ifjúsági Kamarazene Fesztivál me­gyei bemutatójára szomba­ton délelőtt került sor Kis­kunhalason, a Gőzön István Művelődési Házban. Baja, Kecskemét, Kiskunfélegy­háza és Kiskunhalas öt ze­neoktatási intézményének növendékei 24 számmal lép­tek a Báthori Sándor szege­di igazgatóhelyettes elnök­letével működött zsüribi- zottság elé. A Bajai Állami Zeneiskola, a Kecskeméti Állami Zeneiskola és a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Is­kola és Gimnázium négy­négy együttesét ítélte a zsűri érdemesnek arra, hogy a 18-án, Kecskeméten meg­rendezésre kerülő területi elődöntőn megyénk zene­tanuló növendékeit képvi­seljék. Ezzel az esemény­nyel s ezen belül a Bács- megyei csoportok produk­cióival részletesebb beszá­molóban fogunk majd fog­lalkozni. Elismerés illeti a Kiskun- halasi Állami Zeneiskolát és igazgatóját, Fekete Sán­dort a mostani találkozó előkészítéséért és mintasze­rű rendezéséért. Ifjúsági érdekvédelem A Művelődésügyi Mi­nisztérium és a KISZ Köz­ponti Bizottsága a közeljö­vőben közös állásfoglalást ad ki „A KISZ érdekvédel­mi feladatai az iskolában és a pedagógusok ezzel kap­csolatos teendői” címmel. Az állásfoglalás egyik té­mája, hogy milyen szere­pet töltsön be a tanulószo­ba a diákok különösen a fizikai dolgozók gyermekei, tanulmányi munkájának se­gítésében. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy általá­nossá kell tenni a szako­sított korrepetálások jól be­vált módszerét. Ezzel azt akarják élérni, hogy a jö­vőben a tanulószobában ne a felügyelet ellátása le­gyen az elsődleges; kerül­jön előtérbe az érdemi pe- dagóiai munka. — Régi párttag, mindig rendesen fizeti a tagdíjat, de eljárni már nemigen tud a taggyűlésekre. Ilyenkor télen különösen nem... Még a fényképészhez se tu­dott elmenni. Úgy segítet­tünk a bajon, hogy egy né­hány éves családi képből vágtuk ki a fényképet, azt ragasztottuk be az új tag­könyvébe. Hiszen őnála már négy-öt év nem nagy különbség... Aztán elvit­tük neki az új piros köny­vet és szépen, ünnepélye­sen átadtuk. Látni kellett volna, milyen meghatott volt! 1. Nyolc alapszervezet, száz­nál jóval több tag. Sok a gond. A legtávolabbi mun­kahely 14 kilométer, a Zöld Mező Tsz. Amikor Szabadszálláson a pártéletről érdeklődöm, természetes, hogy legelőbb a nagy seregszemle, a nem­rég lezajlott tagkönyvcse- re tapasztalatai kerültek elő összegezésül. Már csak azért is. mert a mindig zsúfolt pártmupkában a rit­ka ünnepélyes állomás volt, a felmérés és a további feladatok mérlegelésének alkalma. — Az, hogy végered­ményben hiánytalanul foly­tatjuk a munkát — mond­ja Sági József, a községi pártvezetőség titkára — ugyanolyan bizonyítéka tagjaink hűségének, mint a tagkönyv átvételekor fel­csillant szemek és Öröm­teli mosolyok. 2. És itt érkeztünk el a fia­talokhoz. Igen aktív a KlSZ-veze­tőség Szabadszálláson. Ezt mindegyik alapszervezetről nem iáiét ugyan még el­mondani, de éppen a köz­ség csúcsvezetőség lelkes munkája nyomán egyre több a jó. a dicséretes kez­deményezés. Klubélet, tár­sadalmi munka, kulturális ég mindenirányú érdeklő­dés. — ök maguk kérték pél­dául. hogy tartsunk nekik ismertetést az új gazdasági mechanizmusról. S még egy igen fontos mozzanat: tudatosan neve­lik a legjobbakat arra, hogy a párttagságra alkal­massá váljanak. Magának a csúcsvezetőségnek is két­harmada párttag már. Sj Szabadszálláson a KISZj mer felelősséget vállalni a tagokért! Legutóbb például egy fiatal traktorost vettek fel a pártba. Tsz-tag, szo­cialista brigádban dolgo­zik, s egyik ajánlója a KlSZ-szervezet volt. 3. — Természetesen, mi se­gítjük ebben a KlSZ-t — mondja Sági élvtárs. — De nem a követelmények ro­vására. Az egyik külterü­letről ajánlottak nemrégi­ben néhány fiatalt. Jól dol­gozó tsz-tagok, s részük volt benne, hogy megele­venedett ott a KlSZ-alap- szervezet munkája. Ám csak 4—6 elemijük van. Bizony, végezzék el előbb a nyolc általánost, bár­mennyire is szívesen lát­nánk őket egyébként ma­gunk között. Hiszen van még idejük... 4. Hamarosan kilenc pért- ailapszervezet lesz Szabad- szálláson. Hatvamegynéh árny peda­gógus alkotja a tantestüle­tet, közöttük 12 párttag. Többségük fiatal, s új a községben. Most még a te­rületi alapszervezethez tar­toznak. De annyira sajátos mun­katerület a tanítóé, tanáré, hogy úgy látják, sokkal többet tehetnek a kommu­nista nevelők az iskolai munkáért és a népművelé­sért, ha külön alapszerve­zetet alkotnak. Elegen van­nak hozzá, meglesz. — S még egy előnye lesz az új alapszervezetnek — mondja a községi titkár — Ha jól dolgozik az isko­láért, bizonyosan még több fiatal pedagógus kéri a fel­vételét a pártba. M. L. A jugoszláv filmművészeiről A film világában Jugo­szlávia hosszú éveken át csupán a rajzfilmek „Zág­rábi iskolá”-jának produk­ciójával tűnt ki. Később, Jugoszlávia dokumentum­filmjeivel kezdett dicsősé­get aratni (világszerte be­szélnek a „Belgrádi doku- mentaristák csoportjá”-ról) és végül, 1967-ben került át a hírnév stafétabotja a já­tékfilmesékhez. A jugo­szláv filmek a játékfilmek négy nagy világfesztiválján nyertek jelentős díjakat: Cannesban, Velencében, Moszkvában és Berlinben. Megyénk oktatásügyének legégetőbb, még ma is mintegy 7000 tanulót érin­tő gondja, a tanyai általá­nos iskolások szakrendsze­rű oktatásának megoldása. A legkorszerűbb módszer alkalmazása, a hétközi di­ákotthonok létesítése, ná­lunk viszonylag későn, 1963- ban kezdődött. Mivel ez igen költséges, és új épüle­tek létrehozására nincs anyagi kerete az oktatás­ügyi szerveknek, jelentős­nek kell tartanunk, hogy az eltelt négy évben 11 kol­légiumot adtak át, amely­ben 720 gyerek kapott ott­hont. 1970-ig a megyei tanács művelődésügyi osztályának költségvetése csak 250 újabb tanuló kollégiumi elszállásolására elegendő. Üj diákotthont kap Izsák, tovább bővítik a jánoshal- mit, és talán teljes egészér ben hétközi otthon céljára használhatják a dunapata- ji gyermeknevelő intézetet Ez azonban korántsem je­lenti a kollégiumi hálózat továbbfejlődésének határát. Az új gazdaságirányítási rendszer szellemének meg, felelően az érdekelt terme-j lőüzemek és a községi ta, nácsok anyagi erőinek fel- használásával is szükséges kollégiumokat létesíteni. Olyan társadalmi összefog gásra van tehát szükség, amire már volt egy dicsé­retes példa: a tiszakécskei diákotthon létrejötte. Vo­natkozik ez különösen a kiskőrösi és a kiskunfélegy-i házi járásra, ahol még egyetlen hétközi otthon sincs. Középiskolai kollégium mok tekintetében lényegei sen kedvezőbb a helyzet A hét gimnáziumi és hat szak, iskolai kollégium, amely-j ben összesen 2100 diák la^ kik, a fiúk részére elegen.) dő. A következő időkben elsősorban kollégiumhoz nem jutó leányok elszállá-j solésáról kell gondoskod-i ni. Az ő helyzetükön segít majd Kiskőrös új, 160 sze, mélyes kollégiuma, illetve a bajai, kecskeméti, kiskun, félegyházi és kunszentmikj lósi diákotthonok bővítése. A napközik helyzetében várható legelőnyösebb válr tozás: 1970-ig mintegy 1300.) an kaphatnak elllátást a je, lenlegi csaknem tízezren kívül. A jóval kisebb szükj ségletekhez mérten emelkej dik a pillanatnyile g 1100 tanulószobás, 1000 menzai étkezésben és 320 externá- tusi ellátásban részesülő középiskolás száma is. Milena Drévics, a „Haszana ginica” c. filmben. 36. — Ez rendben van, fiam." Jártál ott, tudomásul veszem. Csak arra felelj most, hogy ki ez a Grison, és hol élnek rokonai, vagy örökösei. — Nem tudok róla sokat. Az ő ajánlata révén ke­rültem Russell expedíciójába... Galamb ismét megélénkült. — Russel! Várj! Hiszen ez volt az a kutató, akinek az Özvegyét elvette... dr. Brétail... Hopsza! Hiszen ez érdekes ... — Tudtam, hogy ez érdekelni fog. — De mennyire! A meggyilkolt Brétailné követi a csapatot. Kölyök falfehéren ugrott fel. — Ne mondd! Könyörgök, ne mondd!.. Megőrü­lök... — és kétségbeesetten zokogva vetette magát a földre. Harrincourt gyengéden felemelte. Most már komo­lyan vette amit a fiú mondott, és sajnálta. Nem tudta, mi baja, csak látta, hogy nagyon szenved. _ Ügy tudom — mondta csendesen Iljicsnek —, ho gy Brétail agyonlőtte az asszonyt meg egy kapi­tányt és önmagát. _ Nem igaz... — suttogta Kölyök. — Mind a há rmat megölték! Millió apró, izzó porszem szúrta az arcukat, és a le: vegő mozdulatlanul áH a sivatag felett a rekkenő forróságban. — Különös... — motyogta Galamb. — És nem tudsz közelebbit?... Hogy ki volt a gyilkos?.— — Én... voltam! Galamb most az egyszer megrázkódott belülről. En­nek a titoknak a szörnyűségét még az ő felületes, nemtörődöm, vidám lelkivilága is teljes tragikumában átérezte. Batalanga még csak hagyján, s a szökőkút a márkival tréfa. Holttest a fürdőszoba előtt, rendben van, fő, hogy a villanyt eloltsák. A táborszernagy fel­ismeri mint bakát, oda se neki. Macquart nem jön el az estélyre: sebaj. De ez itt más, megrendítőbb, ahogy a Szahara közepén ül a húszéves iliics. és sír, mert megölt néhány embert. De ami a 1 egkétségbeojtöbb, egy felületes ember számára, mindezt egyedül ő tud­ja. És neki most tenni kell valamit. És ne értsük fél­re: nem szájharmonikázásról van sző. nem valami hü­lye viccről, hanem egész komoly tennivalóról. — Hát ide hallgass, most ne bőgj... Már sajnálom, hogy nem a Troppauer versét hallgattam inkább. Ugyanolyan, mint a te históriád. Izgalmas, lehangoló és egy szót sem ért belőle az ember... Nesze, itt egy cigaretta, gyújts rá, és mondj el mindent őszintén. A fiú néhány sóhajjal valahogy rendbe hozta sza­bálytalan lélegzését. Időnként még egyet csuklótt. Rendkívüli felindultság didergett benne, úgyhogy eleinte összekoccanó fogai szótagokká harapták szét, amit mondott... — Most mindent meg fog tudni — suttogta. Azután jelentősein hozzátette: — Őrnagy úr. Galamb felugrott, és siránkozva vágta földhöz a sapkáját: — Csak ezeket a marhaságokat hagyjuk már, kö­nyörgök! — Jó, jó... Hát akkor erről nem beszélünk. Vegyük úgy, mintha nem tudnék semmit. — Az egész ügyben én vagyok az. aki nem tud sem­mit. És mennél többen magyarázzák, annál keveseb­bet tudok. Kölyök megértőén mosolygott: — Rendben van. Hallgass hát meg. Vegyük úgy, hogy te nem tudsz semmit. Csak egy derék bajtársam vagy, akinek elmondom ezt a szörnyűséget azért, hogy ha meghalok, akkor legyen, aki hurkot dobjon a gaz­emberek nyakába. Tudd meg elsősorban, hogy ez a sok-sok ember, aki itt táborozik ebben a hatalmas körben, soha többé nem tér vissza onnan, ahová me­gyünk. És ennek mind az a néhány gazember az oka, aki megölte Russelt. — Hát miféle életeldxirt talált ki ez a Russel úr? — Egy kétezeréves átjárót. Suetonius Paulinus, aki már az első században járt a Niger vidékén... — 'ajtás... Csináljuk ezt máshol és ne a Szaha­rában! Nekem a tengerészeti akadémián is mindig bajom volt ezekkel a régi írókkal. Szürke porfátylakon át látszott a krétaszínű Hold. Bágyadt sugárzás ragyogta be a végtelenbe nyúló ho- mokhalmokat. Egy felriadt öszvér keservesen elordí­totta magát, és hiénák felelgettek rá a távolból. — Ezt muszáj meghallgatnod... — mondta Kölyök. — Sok ezer ember pusztul el emiatt.,. — Ne haragudj, de ez marhaság, hogy itt a siva­tagban mindenféle klasszikus írók miatt pusztulnak az emberek! Nagyon meleg van, egészségtelen a kiima. De erről nem tehet sem aVergllius, sem a Shakespeare! — Tüdőm, hogy tetteted magad. Azért mégis kérlek, hogy légy türelmes. Hérodotosz azt írja, hogy a Nílus és a Niger összeköttetésben állnak. Ezt valami homá­lyos módon a krokodilokkal magyarázza. Russel sze­rint a Krokodilok Útja Szenegambián vezet át, és Hérodotosz, aki Suetoniusszal járt úton, nyilván a Gambiát tévesztette össze a Nílussal. IFolytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents