Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-01 / 26. szám
(■MMtÄfcl SlKofiűHaHűD Gépesítés és önköltség — Egy tanulmány ürügyén — li AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS korszerűsítésében még csak kezdeti lépéseket tettünk. Alacsony a technológiai színvonal, csak egyes részmunkáknál alkalmazunk gépeket. A téma igen bonyolult és összetett. Számtalan ága- boga van, kezdve ott, hogy az ipart képessé kell tenni megfelelő gépek gyártására, ezt megelőzően azonban a tervezőknek szükséges tanulmányozni a nagyüzemekben kialakítható gyakorlatot. A Bajai Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának adatfeldolgozó állomása ezért nagy fába vágta a fejszéjét, amikor értékelést és elemzést adott a járás állattenyésztésének helyzetéről olyan megvilágításban, hogy mennyire felel meg az a korszerűségnek. A tanulmány 32 oldalon foglalkozik az állattenyésztés gépesítésével és ugyanennyi számú táblázattal próbál képet adni a járás mező- gazdasági nagyüzemeinek helyzetéről, eredményeiről. | SOK TANULSÁGGAL I jár egy ilyen összesítés. Kiderül az is, hogy e témakörben nem eléggé határozottak, célratörők a termelő- szövetkezetek. Míg a növénytermesztés gépesítését meghatározzák távlati terveikben, addig az állattenyésztést főként csak meny- nyiségi szempontból kísérik figyelemmel. A technológiáról ritkán esik szó. Márpedig e nélkül nem lehet előre lépni. Büszkén emlegetjük, hogy emeltük a hozamokat búzából, kukoricából, számos zöldségféléből. Kevésbé van okunk azonban elégedettségre az állattenyésztés eredményeinek összegezésekor. Helytelen lenne azt állítani, hogy nem történt változás a baromfinál, de még mindig rosszak a sertéstenyésztés feltételei, nem kielégí- tőek a juhászatok eredményei, drága a szarvasmarhatartás. A költségek csökkentésének egyik módja a gépesítés. Néhány kezdeményezést érdemes megemlíteni. A madarasi sertéskombinát adagoló kocsija például a takarmányozás gyors és pontos lebonyolításában nyújt nagy segítséget. Tataházán és Csávolyon a baromfitelepen az etetést gépesítették. A KORSZERŰ gépesítési elvekkel együtt jár a jobb munkaszervezés. A fiatalok távolmaradása a különböző állattenyésztési foglalkozásoktól főként abból fakad, hogy idegenkednek az elavult módszerektől. Ezt egyébként nemcsak itt, hanem a növénytermesztésben is tapasztaljuk. Megfigyelhető, hogy a traktorosok, munkagépkezelők nagyrészt fiatalokból állnak. összegezve tehált: nem halasztható sokáig az állat- tenyésztés nagyobb arányú gépesítése. Ezt követeli a világpiaci verseny, a fogyasztói igények növekedése. Ahogy ma már a gabonatermesztésnél és egyes kapásnövényeknél elenged- hetelen fontosságú a teljes gépesítettség, ugyanaz a követelmény az állattenyésztésben is. Ebben sokat segíthetnek a termelőszövetkezetek területi szövetségei, együttműködve a különböző, állattenyésztéssel kapcsolatban álló intézményekkel. K. S. Házban, télen Saját építőbrigáddal, két és fél milliós költséggel építette tavaly 25 vago- nos hűtőtárolóját a tisza- kécskei Szabadság Tsz. Külön csomagoló és előkészítő termet is létesítettek. A hűtőházban a közös gazdaság almáját tárolják, hogy majd a tavasszal magasabb áron, jó minőségben értékesíthessék. A képen: Varga József áruforgalmi ügyintéző és segítőtársa, ifjú Szűrszabó Béni gyakran ellenőrzi a hőmérsékletet és a páratartalmat. Pénzzel és jogszabállyal AZ ADATFELDOLGOZÓI állomás táblázata szerint például a szarmasmarha- hizlalás esetében egy kilogramm hús közvetlen költsége járási átlagban 15 forint 72 fillér volt az elmúlt esztendő első fél évében. Ezen belül igen nagy a szóródás, mert van ahol 20 forint, viszont másutt alig haladja meg a 10 forintot. Nyilvánvalóan számos körülmény játszik közre, hogy ekkora különbségek vannak. Ugyanez a helyzet a sertéshizlalásban is. A járásban átlagosan 4,7 kilogramm abraktakarmányt használnak fel egy kilogramm súlygyarapodáshoz. Több termelőszövetkezetben a felhasználás 6 kilogrammon felül van, másutt alig haladja meg a 3 és fél kilogrammot. A felhasznált abrak mennyisége természetesen befolyásolja a költségeket. Nagy ingadozást mutat az egy kocára jutó szaporulat. Érdemes I azt is megemlíteni, hogy nem használják ki az istállókat, amelyeket drága pénzen megépítettek. A gazdaságirányítás reformjával összhangban nagy jelentőségű intézkedés született a vidék iparfejlesztésének gyorsítására; az Országos Tervhivatal elnöke és a pénzügy- miniszter — az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel egyetértésben — együttes rendeletet adott ki az ipar arányos fejlesztése és a kitelepítési célkitűzések fokozott megvalósítására. A rendelet alapvetően fontos intézkedése, hogy korlátozza az iparfejlesztést a fővárosban és környékén. A kormány határozata nélkül Budapesten és környékén új ipari üzem létesítéséhez nem biztosítanak területet. Ezen túl a fővárosban és környékén már meglevő üzemek építkezéssel nem fejleszthetők, ha a város és községrendezési tervekkel nem állnak összhangban, ha a beruházást vidéken önállóan és gazdaságosan megvalósíthatják és végül abban az esetben, ha a vállalatnak már van vidéken a termék gyártására alkalmas telepe. A tiltó rendelkezések természetesen nem vonatkoznak a lakosság napi ellátását szolgáló élelmiszer- ipari, javító és szolgáltató üzemekre, valamint az életvédelmi célú és a munkásellátás javítását szolgáló beru házásokra. Az együttes rendelet a vidék iparosításának pénzügyi támogatására ipar- fejlesztési alap felállítását is előírja, amellyel a megyei tanács vb rendelkezik. A fejlődést tehát nemcsak jogszabállyal, hanem pénzzel is támogatja a kormányzat. A rendelet megjelöli azokat a városokat, településeket, amelyek az ipar-1 fejlesztés szempontjából nagyíöntosságúak. Ilyen helységek megyénkben: Baja, Kiskunhalas, Kiskőrös, Kiskunmajsa. Az itt felépítendő új üzemek költségeihez az állam vissza nem térítendő hozzájárulást nyújt a fejlesztési költség 20—50 százaléka erejéig. illetve a mindenkori hitelpoltikai irányelveknek megfelelően, hitelkedvezményt nyújt. Az új gazdasági mechanizmus, a gazdaságirányítás reformja általában a beruházásoknál ra, vagy a kizárólag helyiszükségletet kielégítő ipari üzemek, továbbá a villamosenergia és a gázvezetékhálózat fejlesztéséhez. Az ipari beruházásokhoz kapcsolódó nem termelő létesítmények beruházási költségeit sem lehet az ipar- fejlesztési alapból fedezni. Ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik az építőipar is, az ágazaton belül önállóan működő ipari vállalatok kivételével. Az egyes megyék, ... , .. , __ , városok, települések hosszúnépgazdasági, fejleszüzemek, vállalatok saját anyagi eszközeikből valósítsák meg a fejlesztési terveket. A vidék iparosítása azonban nagyfontosságú népgazdasági érdek. Ez a magyarázata annak,- hogy az iparfejlesztési alap létrehozásával jelentős anyagi támogatást biztosítanak üzemek vidéki telepítésére. Ennek megfelelően a tanácsok a már korábban vállalt iparfejlesztési, beruházási, hozzájárulási kötelezettségeiket továbbra is teljesíthetik az iparfejlesztési alapból. Milyen esetekben nyújtható hozzájárulás az ipar- fejlesztési alapból? Akkor, ha az állami vállalatok új tési tervek alapján végzik a beruházásokat. Az ipar- fejlesztési alap helyes fel- használása segíti a megye | vagy a település perspektivikus. fejlesztési céljainak megvalósítását, a távlati tervekben meghatározott ipari szerkezet kialakítását. Ezt a helyes célt, csak úgy lehet megvalósítani, ha az iparfejlesztési alapot úgy használják fel, hogy az új létesítmények: gyárak, üzemek kapcsolódnak a már meglevő ipari bázisokhoz és segítik ezek jó együttműködését. Az anyagi eszközök koncentrálása elősegíti hogy jelentős üzemeket hozzanak létre, vagy nagyobb arányú bővítést gyárat, új telephelyet léte- J valósítsanak meg. sítenek, vagy ha a már j Az iparfejlesztés meglevő telephelyeken a j általános érdekeit segíti, bővítés a létszámot leg- j hogy a rendelet nemcsak alább 20 százalékkal, vagy legalább 100 fővel emeli, természetesen a korszerű technológia alkalmazásával. Valóban új, a vidék ipari fejlődését segítő beruházásokról van tehát szó. Éppen ezért az iparfejlesztési az állami szektorra, hanem a kisipari és háziipari szövetkezetekre. az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetekre, továbbá a szövetkezeti vállalatok ipari üzemeire is kiterjed. így tehát valóban elmondhatMeg jegyzések Két százalék Amióta megkezdték Kecskemétre a földgáz bevezetését, sokszor kellett az újságírónak kézbe venni a tollat gázügyben azért, hogy jó hírről, vagy azért, hogy a lakosságot ért sérelemről adjon számot. A leninvárosi III. számú lakásszövetkezet tagjait most az hozta izgalomba, hogy két százalék kezelési költséget számítanak fel azok után a felszerelt gázkészülékek után is, amelyeket nem a gázszolgáltató vállalattól, hanem az üzletből vásároltak. Ha a konvektorok, vízmelegítők, hősugárzók árát összeadjuk egy-egy lakás esetében, a két százalék megközelíti a 200 forintot. Felszámolhatja-e a vállalat a két százalék kezelési költséget? Ügy véljük: abban az esetben, ha a vállalat adja a gázkészüléket — a többszöri szállítás, tárolás fejében — megilleti a kezelési költség. Ugyanakkor logikusnak tűnik a lakásszövetkezeti tagok okoskodása, miszerint ha ők vásárolták üzletben, szállították haza, tárolták a lakásukban a konvektort, bojlert, hősugárzót stb., akkor miért kell fizetniük, hiszen nem kezelt semmit a vállalat. Felhívtam két építőipari vállalat főkönyvelőjét, miután úgy gondoltam, hogy ez az iparág, amelynek gyakorlatában hasonló esetek előfordulhatnak. Megkérdeztem, hogyha a megrendelő saját anyagot, vagy készüléket ad a kivitelezéshez, felszámítanak-e utána kezelési költséget? A válasz határozott — nem! — volt. A Dél-alföldi Gázszolgáltató Vállalat kecskeméti fogadó állomásán a gázszolgáltató vállalatok 1964-ben kiadott egységár gyűjteményét tették elém. (Egyébként ezt is az Építésügyi Minisztérium rendelkezései alapján szerkesztették meg.) Ebben a következő szöveg olvasható: „Haszon címén általában a (fentiek szerint kialakított) költségekre vetített 8 százalék vehető számításba. (A szereléshez szükséges anyag és mun- kabér. A szerk.) Nem vehető figyelembe a 8 százalék vetítési alapjaként azoknak a szerelvényeknek, berendezési és felszerelési tárgyaknak az ér- téke, amelyek beépítésük, beszerelésük előtt nem igényelnek a kivitelező által semmiféle megmunkálást. Az ilyen szerelvények berendezési és fel- szerelési tárgyak értéke csak 2 százalék kezelési költséggel növelhető." Hogy a 8 százalék haszon címén nem számolható gázkészülékek után semmiféle összeg, hiszen beszerelése előtt a kivitelező nem végzett semmiféle megmunkálást — az egyértelműen világos. A gázfogadó állomáson azonban nem valami túlzott meggyőződéssel állították, hogy helyesen járnak el a 2 százalékos kezelési költség felszámolásánál. A fenti rendelkezés pedig véleményem szerint egyáltalán nem tisztázza, hogy a megrendelő által vásárolt gázkészülékek után is kell-e — és ha igen, akkor miért — fizetni a 2 százalék kezelési költséget. Helyes lenne, ha az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium ez ügyben állást foglalna. N. O. Ájándéklakások — hanyag lakók alap nem használható fel a j juk, hogy ez az új intéz- kitermelő iparágak (szén-, ’ kedés az iparilag elmara- érc-, ásvány-, kő-, kavics- j dottabb területek lendüle- bányászat. olaj- és földgáz- tes fejlesztését segíti elő. termelés stb.) beruházásai-* B. L Barátom, aki eddig egy kecskeméti toronyház mosókonyhájában szorongott családjával, végre megfelelő lakáshoz jutott, örömét bizonyára el tudják képzelni anélkül is, hogy ékes szavakkal ecsetelném. Még az sem csökkentette lelkesedését, hogy az alig néhány éve épült otthont elképesztően rossz állapotban hagyta rá az előző tulajdonos. A parkettát feketére marta a piszok, eldugult a lefolyó, az ajtó- és ablakkeretek szinte sírtak a festék után. A beépített konyhaasztal összevisz- sza faragott műanyaglapja arról árulkodott, hogy húsvágó- deszka nélkül sütött-főzött a háziasszony. Saját lakásában ki-ki azt csinál, amit akar. Kulturáltság kérdése, hogy úgy néz-e ki az otthona mint Pató Pál uramé, vagy úgy, ahogy emberhez illik — mondhatják egyesek. Nem egészen így áll a dolog. A szóban forgó lakás ugyanis állami és néhány évvel ezelőtt ajándékba kapta a hanyag tulajdonos. Joggal elvárhattuk, hogy hálából legalább gondját viseli a legalább 150 ezer forintot érő lakásnak. Elvárhattuk — mondom —, mert az állam a dolgozók, tehát mindannviunk forintjaiból építi a házakat. A hanyag família — tudomásom szerint — nagyobb, szebb lakásba költözött. Merem remélni, hogy indokolt a minőségi csere. (Talán bővült a család, kevésnek bizonyult a másfél szoba stb.) De ha rajtam múlna mégsem kapta tvolna meg az államtól as újabb ajándékot. Legalább is addig nem, amíg tökéletesen rendbe nem hozza a régi lakást. Vadonatújjá varázsolni természetesen semmit sem lehet néhány évi használat után, de a festetés, s a kisebb javítások elvégzése kötelessége lett volna. Kádár elvtárs nemrégiben arról is szólt a tv-nek adott nyilatkozatában, hogy szükségessé vált a lakáselosztási rendszer tökéletesítése. Várhatóan az eddiginél nagyobb részt kell vállalniuk a népgazdaság terheiből mindazoknak, akik lakást igényelnek. Természetesen jövedelmükhöz, anyagi erejükhöz mérten. Kívánatos, hogy alapvető változás szülessen minél előbb az állami lakások karbantartására, jó állapotban való megőrzésére vonatkozóan is. Tűrhetetlen, hogy egyesek néhány év alatt „tönkrelakja- nak’* százezreket érő otthonokat, majd ugyanezt tegyék a következővel is. Egyeseket mondtam, de jól tudom, hogy nincsenek kevesen a hanyag rongálok. Kormányrendelet írja elő a bérlő kötelességeit, a többi között azt is, hogy jó állapotban kell megőriznie a lakást. Nem könnyű az Ingatlankezelő Vállalatnak következetesen érvényt szerezni e törvénynek hiszen Kecskeméten több min' négyezer lakást kell ellenőriznie. A jövőben mégis több szí gort várunk az ellenőröktől Ha szükséges, ne riadjunk vissza a büntetéstől sem. Pekes Dezső
