Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-21 / 43. szám
2. oldal 1968. február 21. szerda Nemzetközi bíróság döntése: A IttsfÄ térség tized® Pakisztáné Az indiai kormány hétfőn éjjel tartott rendkívüli ülésén úgy döntött, hogy elfogadja annak a háromtagú genfi nemzetközi döntőbíróságnak az ítéletét, amely Pakisztánnak adta Kutch térség tíz százalékát, mintegy 780 négyzetkilométernyi területet. Az India és Nyugat- Pakisztán határvidékén fekvő sivatagi terület egy részére Pakisztán azután jelentette be igényét, hogy geológiai kutatások nagyobb olajlelőhelyeket mutattak ki e térségben. Az indiai minisztertanácson Indira Gandhi kormányfő hangsúlyozta, hogy bármilyen csalódást okozzon is a nemzetközi bíróság döntése. Indiának be kell tartania korábbi ígéretét, és el kell fogadnia a döntést. Indira Gandhi kedden a parlament viharos ülésén hangsúlyozta, hogy kormánya Kutch kérdésében hivatalosan csak akkor foglal majd állást, ha megkapja a nemzetközi bíróság döntésének teljes szövegét. A miniszterelnök-asszony „rendkívül súlyos ügynek” minősítette a döntést, emlékeztetett viszont arra, hogy a nemzetközi bíróság egyhangúlag elvetette azt a pakisztáni követelést, hogy Kutch térségében a 24. szélességi kör legyen India és Pakisztán között a határ. A továbbiakban közölte, hogy még elődje, Sasztri terjesztette a képviselőbáz elé ezt a javaslatot, hogy Kutch kérdését nemzetközi bíróság elé vigyék és a parlament e javaslatot akkor elfogadta. (Reuter.) Dél-afrikai fajgyűlölők és támogatóik Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa hétfőn délután folytatta a délnyugat-afrikai helyzet megvitatását. India képviselője rámutatott, hogy a Dél-afrikai Köztársaság csupán azért hagyja továbbra is figyelmen kívül az ENSZ felhívásait és a világ közvéleményét, mert a nyugati hatalmak a dél-afrikai fajgyűlölőkkel változatlanul fenntartják a diplomáciai, kereskedelmi és más kapcsolatokat. Etiópia, Algéria és az EAK képviselői hangoztatták, hogy a Biztonsági Tanácsnak nemcsak a Mi újság a Közel-Keleten? Hétfőn este Kairóba érkezett Gijnnar Jarring, U Thant ENS Z-főtitkár megbízottja, és azonnal megkezdte tanácskozását Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszterrel. Az ENSZ- diplomata vasárnap még Jeruzsálemben tárgyalt. A hírügynökségek kommentárjai szerint az ENSZ- diplomata továbbra is bízik abban, hogy nagy türelemmel végül is sikerül valamiféle megegyezést létrehozni a Közel-Keleten. * Helou libanoni elnök hétfőn fogadta az Egyesült Államok bejrúti nagykövetét és a közel-keleti helyzetről, valamint a két ország kapcsolatairól tárgyalt vele. * Francia hírügynökségek szerint a Jordániái kormányban bizonyosfokú válságot idézett elő az a nyilatkozat, amelyben Husz- szein király, valamint Tal- huni miniszterelnök felhívta az arab gerillákat tevékenységük beszüntetésére, mert — mint mondották — az ellenségnek nem szabad ürügyet szolgáltatni UiabS lerrsrper Isiioncziian DJAKARTA Az AFP keddi djakartai jelentése szerint hétfőn újabb terrorper kezdődött Indonéziában: A bandungi hadbíróságon megkezdték S. Jam perét. S. Jamot, vagy más néven Kamaruza- mant tavaly márciusban tartóztatták le Bandung közelében. A per hétfői megnyitásán az ügyész azzal vádolta S. Jamot. hogy „részt vett az 1965-ös fegyveres felkelésben és az államcsíny-kísérlet kudarca után felforgató tevékenyJordánia megtámadására. A kormány kilenc tagja azonban a megszállt területek lakosságát képviseli, s ezek véleménye nem egyezik a fenti nyilatkozatokkal. • Hétfőn esté aláírták Am- manban Jordánia és az NSZK gazdasági együttműködési egyezményét. Ennek értelmében Nyugat-Német- ország mezőgazdasági termékeket és gépi berendezéseket szállít Jordániának, valamint műszaki segítséget ad a mezőgazdaság fejlesztéséhez. délnyugat-afrikai hazafiak ellen hozott törvénytelen intézkedésekkel kell foglalkoznia, hanem olyan lépéseket is kell tennie, amelyek a dél-afrikai fajgyűlő- ket távozásra kényszeríte- nék az általuk jogellenesen megszállva tartott területekről. Három hete a fellegvárban a szabadságharcosok Hűé városában a keddre [ virradó éjszaka is folyta- j tódtak a harcok a gerillák ■ és az amerikaiak között. A 1 partizánok továbbra is tartják állásaikat, a fellegvárban, amelyet három hete foglaltak el Saigontól 150 kilométerre ugyancsak folytatódott a küzdelem a Phan Thiet városában, amelyet vasárnap foglaltak el a szabadságharcosok. A partmenti várost az amerikai hetedik flotta hajóinak tüzérsége lövi. Truong Hao helység közelében az amerikai különleges erők egyik táborát aknavető tűz alá vették a partizánok. Ugyancsak tüzérségi támadást intéztek Saigontól 35 kilométerre egy dél-vietnami hadosztály főhadiszállása ellen. Folytatódott a tüzérségi párbaj Khe Sanh térségében is. Felháborodás Jugoszláviában a bombamerényietek miatt BELGRAD (MTI) Jugoszláviában általános felháborodást keltett a párizsi jugoszláv nagykövetség, s a stuttgarti jugoszláv konzulátus képviselői elleni két bombamerénylet. Bár az egész jugoszláv sajtó hangoztatja, hogy Franciaország és Jugoszlávia között a kapcsolatok jók, s ez a jövőben sem változik. Belgrádban egyértelműen leszögezik, hogy a párizsi merényletért kétség kíyül részben a francia kormány is felelős. Kormányunk — állapítja meg a Tanjug — már régebben felhívta a figyelmet a párizsi fasiszta emigráció káros tevékenységére. Érthetetlen, hogy a francia kormány elnéző azok iránt az elemek iránt, akiknek tevékenysége a jugoszláv—francia kapcsolatok megrontására irányul. Jugoszláviában ugyanakkor elégedettségüket fejezik ki afelett, hogy a merénylet felháborodást keltett Franciaországban. A Politika hatékony lépésnek tekinti, hogy a merénylet kivizsgálásával a francia rendőrség egyik legképzettebb bűnögyi nyomozóját bízták meg. A stuttgarti bombatámadással összefüggésben Belgrádban emlékeztetnek arra, hogy Nyugat-Németor- szág melegágya a jugo- szláv-ellenes terrorcsoportok működésének, s az NSZK és Jugoszlávia közötti kapcsolatok új raf el vétele után most Jugoszlávia újból felfogja vetni: mit hajlandók tenni Bonnban ennek a súlyos problémának a rendezésére. Az amerikai légierő — saigoni közlés szerint — hétfőn újabb támadásokat intézett észak-vietnami célpontok ellen. Hanoitól 20 kilométeres távolságra is bombákat szórtak le. Washingtoni jelentés szerint Fulbright szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke, hétfőn kijelentette, hogy a kormány tagjain kívül még senkitől sem hallotta azt az állítást, hogy „az ellenség vereséget szenvedett” legutóbbi offenzívája során. Connally texasi kormányzó hétfőn élesen bírálta Robert Kennedyt amiatt, hogy a meggyilkolt elnök öccse bírálni merészelte az amerikaiak vietnami háborúját. fi Kozmosz—202 a világűrben MOSZKVA A Szovjetunióban kedden felbocsátották a Kozmosz— 202-es jelzésű mesterséges holdat. A legújabb szovjet mesterséges hold pályáját az alábbi adatok jellemzik: Kezdeti keringési idő — 91,5 perc; a Föld felszínétől számított legnagyobb távolsága (apogeum) 502 kilométer; legkisebb távolsága (pe- rigeum) — 220 kilométer; a pálya síkjának az egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 48.4 fok. A szputnyik berendezése kifogástalanul működik. (TASZSZ) Johnson pszichológiailag nem alkalmas az elnöki tisztségre WASHINGTON (MTI) Az amerikai pszichiáterek jelentős része úgy véli, hogy Johnson elnök pszichológiailag nem alkalmas az elnöki tisztségre — közölte hétfőn az Avant-Garde című amerikai folyóirat szerkesztője, Ralph Ginzburg. Ginzburg elmondotta, hogy az amerikai pszichiáterek szövetsége 14 ezer tagjának január 18-án kérdőívet küldött ki, felkérve őket, fejtsék ki véleményüket és észrevételüket Johnson elnök magatartásáról és emocionális kiegyensúlyozottságáról. Az eredmények „elrettentőek” — jelentette ki Ginzburg. Több mint kétezren válaszoltak és kitűnt: „Igen sok amerikai tekint aggódással a Fehér Ház gazdájának érzelmi stabilitására.” A szerkesztő hozzáfűzte: „Az emberiség sorsa megköveteli, hogy vizsgálják felül Johnson elnök pszichológiai alkalmasságát.” A körkérdés teljes eredményét június 24-ig közzéteszik — jelen? tette be Ginzburg. Az amerikai szerkesztő 1964-ben, az elnökválasztási kampány során hasonló vizsgálatot végzett Gold? waterrel kapcsolatban. ENSZ-konlerenciák Becsben BÉCS (MTI) A hatvanas évek harmadik nagyszabású ENSZ- konferenciáját rendezik meg március 25-e és május 24-e között Bécsben. A tanácskozáson 90 ország 400 küldötte a nemzetközi szerződésjog kodifikálásával foglalkozik majd. Hét éve a diplomáciai joggal, 1963- ban a konzuli jogszabályok rendszerbe foglalásával foglalkozott hasonló méretű ENSZ-tanácskozás az osztrák fővárosban. Három között a pad aSá Kisebbfajta botrány tört ki a Fehér Ház protokoll- szobáiban, amikor megtudták, hogy Robert Merrill, a híres énekes milyen dalokat kíván előadni azon a fogadáson, amelyet néhány napja Johnson rendezett vendége, Wilson brit miniszterelnök tiszteletére. Az énekes a következő két dalt választotta: „Nincsen semmim a világon” és „A Mandalay felé vezető úton”. A protokoll véleménye az volt, hogy Wilson az egyiket célzásnak foghatja fel Anglia pénzügyi bajaira. A másikat pedig — miután távolkeleti város neve szerepel a címben — arra a szomorú tényre, hogy Angliának vissza kell vonulnia, hajdani gyarmati nagyságának területeiről. Az ügy hullámai egészen Johnson és Wilson személyes környezetéig csaptak. Végül maga a brit miniszterelnök volt kénytelen nyilatkozni: mind a két dalt nagyon szereti, nyugodtan el lehet énekelni. Ez a kis-f-M ? tn!lyen mélyre süllyedt Nagy- Britannia — pontosabban a Wilson-kormány — nemzetközi tekintélye. Milyen érdektelen és lényegtelen kérdésekkel kapcsolatban kell „vigyázni” a tőkés világ formailag mindmáig második nagyhatalmának érzékenységére. Az angol kormány tekintélyveszteségének okaira jól rávilágít Wilson legutóbbi diplomáciai lépéseinek sorozata Az első: január végi moszkvai látogatása. A második: február első felében tartott washingtoni tárgyalásai Johnsonnal. A harmadik: rövid találkozása ez év elején U Thant ENSZ-fő- titkárral Londonban. A moszkvai tanácskozásokon mindenekelőtt az derült ki, hogy — miközben kielégítően fejlődnek a két ország kereskedelmi, tudományos és műszaki kapcsolatai — Nagy-Britannia a lényeges nemzetközi kérdésekben — mindenekelőtt a távol-keleti ügyekben — nem képes a washingtoni tot elfoglalni. Ez Moszkvában megakadályozta, hogy közeledés történjék az európai biztonság és a vietnami háború ügyében. Már a moszkvai tárgyalások jelezték — s erre a szovjet sajtó is rámutatott —, hogy Anglia nagyhatalmi súlyát éppen a Washingtonhoz való szoros kötődés csökkenti! Ez akadályozza meg, hogy London megfelelő szerepet játsszon a nemzetközi politika nagy kérdéseinek megoldásában. Az angol miniszterelnök washingtoni látogatása sajnálatos módon megerősítette a moszkvai tapasztalatokat. Ugyanazon a napon, amikor Robert Kennedy szenátor eddigi leghevesebb támadását intézte Johnson vietnami politikája ellen — Wilson látványosan kiállt Johnson taktikája, a hamis . békefe1 hívásokkal” tarkított eszkaláció mellett. (Kennedy szenátor ugyanakkor azt mondotta: „Vietnamban véget ért az amerikai győzelem hamis reménye, a politikai megegyezés az egyetlen lehetséges út”.) A helyzetet egyenesen tragikomikussá teszi, hogy helyzet nyomása alatt kénytelen volt bejelenteni Anglia visszavonulását a Távol-Kelet és a Perzsaöböl térségéből, s lemondotta az F—111-es amerikai harci repülőgépek megrendeléseit is. Mindez nincs ínyére Washingtonnak. Azt lehetett volna várni, hogy a távol-keleti visszavonulás bejelentése után Wilson „függetlenebbnek” érzi majd magát az Egyesült Államok ázsiai politikájától és elhatárolja magát a vietnami agresszió vonalától. Ez azonban nem történt meg. Így az angol politika az utóbbi hónapokban végeredményben „három szék közül a pad alá” került. Először: a vietnami kérdésben elfoglalt álláspontja, Johnson támogatása miatt nem képes lényegesen megjavítani kapcsolatait a szocialista országokkal. Másodszor: miközben feladja távol-keleti pozícióit nem tud elszakadni a washingtoni vonaltól. Harmadszor: többek között éppen e vonal követése miatt nem tudja áttörni a francia ellenállást, nem tudja kiharcolni a belépést a Közös Piacba. a bénultságát a moszkvai és washingtoni látogatás után harmadikként Wilson és U Thant találkozása is illusztrálta. U Thant Új- Delhiből és Moszkvából érkezett. Két olyan országból, ahol világossá tették előtte, hogy csakis a VDK elleni amerikai bombatámadások és katonai cselekmények feltétlen beszüntetése lehet a tárgyalásokhoz vezető első lépés. Anglia formailag a vietnami kérdéssel foglalkozó 1954-es genfi értekezlet társelnöke volt. Elvileg tehát játszhatna bizonyos szerepet a megoldás előkészítésében. Wilson azonban ezt a lehetőséget — azzal, hogy fenntartás nélkül támogatja Johnson agresszióját — következetesen eljátszotta. A legfőbb tanulság alighanem az, amit Lippmann, az amerikai liberális polgári közvélemény leghíresebb publicistája úgy fogalmazott meg, hogy nemcsak Johnson, de „Wilson is a múltban él, nem hajlandó felfogni, hogy a brit birodalom megszűnt és félreérti a háború utáni gyökere? nemzetközi változásokat”
