Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-21 / 43. szám
Í968. február JÍ, szerda 3. oldal vallomás A messziről jött ember még nem tudja mit jelent a VÁV. de a kunszent- miklósiak és a környékbeliek közül is nagyon sokan örömmel ejtik ki ezt a három betűt Hogyne örülnének, amikor a nép mögött rejlő üzem szinte máról- holnapra több mint másfél száz embernek adott kenyeret Talán nem volt nekik azelőtt? De igen, csak a fővárosba kellett menni érte. Korán hajnalban kelni, késő este hazaérni, több mint négy órát vonatozni naponta. 1967. január elsején kezdte meg munkáját a község szélén a közel hárommillió forintos beruházással létesült — hivatalos nevén — Villamos Berendezések és Készülék Művek 7. sz. Villamos Állomások Vasszerkezeti Gyárának 1-es számú Gyáregysége. Jelenleg mindössze ketten pestiek az itt dolgozók közül. Zömök barna fiatalember Bóna Sándor. Valamikor másfél évtizeddel ezelőtt, az általános iskolából kikerülve választania kellett: marad otthon földművelőnek, vagy szakmát tanul a fővárosban. Az utóbbi mellett döntött — géplakatos lett Tizenöt évig Jártam naponta Budapestre — emlékezik vidáman. — Akkor azt hittem, hogy csak ez lehet az élet Igaz, a Ganz Vagongyárban nagyon jól éreztem magam».,iái«:kerestem és a munkatársaimmal is nagyon jól megértettük egymást A bejárás viszont nagyon fártásöt'o’'i>oIt. Képzelje el .— mindennap fél háromkor keltem és este hatra érkeztem haza. Tavaly nyáron — alig pár hónappal az üzem létrejötte , után — hallottam, hogy szakmunkásokat keresnek. Némi gondolkodás után jelentkeztem. Nem bántam meg A keresetem ugyanannyi, nem kell naponta négy órát vonaton tölteni, délután háromkor már otthon vagyok. Gyalog néhány perc az üzem. _ Százötvennyolc kunszentmiklósi és környékbeli mellett kenyeret ad az új Üzem olyanoknak is. akik o VÁV-ról két évvel ezelőtt jóformán azt sem tudták, hol van ez a község Kaminek Ferenc főművezető egyike a két fővárosinak. ö vajon hogyan vélekedik? — Nem vagyok ős pesti, tizenkilenc évvel ezelőtt Baranyából kerültem a fővárosba — idézi emlékeit. — Jól ismerem pártunk és kormányunk, vidéki ipartelepítési politikáját, mondanom sem kell, hogy különösen a mi üzemünkkel kapcsolatban helyeslem az intézkedéseket. Budapesten már nem volt mód a terjeszkedésre, itt pedig erre szinte korlátlan lehetőség van. 1975-ig a tervek szerint ötszáz dolgozónk lesz. Bár — azt hiszem, most nem is erre kíváncsi... — Mit szóltam akkor, amikor tudomást szereztem arról, hogy ide kell jönnöm? Nem lepődtem meg különösebben, sőt egy kicsit jól is esett, hogy ilyen felelősségteljes feladatot bíztak rám. — Nem volt ám könnyű és most sem az egy ilyen, sok helyről összeverődött kollektívával dolgozni. Gyártmányaink — a villamos kapcsolószekrények — minőségére igen nagy gondot kell fordítani és munka közben kell megtanítani dolgozóinkat a sajátos szakmai tudnivalókra. — Ami a magánéletemet illeti, remélhetőleg hamarosan rendbejön. Eddig ugyanis hetenként egyszer jártam haza, az itteni lakásom kialakításának a határideje már többször eltolódott. A tanácsnál biztat- nalC 'hogy1 néhány napon belül hozhatom a családom. Feleségem vendéglátóipari technikus, megígérték, hogy segítenek az elhelyezkedésében. Azután szeretnék innen menni nyugdíjba i«; a Es Hozzászólás w Uj módon segítjük as alapsserveseteinket Helyes kezdeményezésnek tartom, hogy a megyei pártbizottság és a Petőfi Népe szerkesztősége ankétet szervezett a termelő- szövetkezetek pártalap- szervezeti titkárai részvételével, melynek témája a munkastílus korszerűsítése volt Indokolt, hogy a gazdasági mechanizmus bevezetése kezdetén felmérjük helyzetünket, következtetéseket vonjunk le az elmúlt időszak tapasztalataiból és ennek alapján meghatározzuk a további feladatokat Járás! pártbizottságunk január végén megtartott ülésén ezekről tanácskozott Az új körülmények más munkastílust kívánnak — állapítottuk meg ezen az ülésen és a hozzászólások, a vita során is ez kristályosodott ki, A lakosság egyharmadával Minden feltétel megvan ahhoz, hogy bizakodva tekintsünk a jövőbe. Járásunkban nagy és széleskörű tanácskozások előzték meg a gazdasági reform bevezetését A pártoktatás, pártnapok, taggyűlések, különböző tanfolyamok, TIT előadássorozatok, tömegszervezeti és más ösz- szejövetelek során a 45 ezernyi felnőtt lakosság egyharmadával tanácskoztunk. Tehát szinte azt lehet mondani, hogy majdnem minden családból legalább egy személy tájékozódott a járás sajátos és közvetlen feladatairól. Ezek a tájékoztatók részben növelték, illetve bővítették az információt, más-. Munkában „a sokemeletes kubikos99 Ax épülő Gyöngyösi Hőerőművet szolgáló visontai külfejtésű bányában a nyitóárak kiásása során eddig 7,5 millió köbméter földet mozgattak meg. Ebben a hónapban a második, ugyancsak NDK-gyártmányú óriáskotrógép is munkába állt. A sokemeletes épületkolosz- szushoz hasonló marótárcsás kotrógép (képünkön) egy óra alatt több száz kubikos napi munkáját végzi eL (MTI Foto — Kovács László felvétele.) részt felkeltették a lakosság érdeklődését. Tapasztalataink szerint a lakosság elégedett a párt politikájával. A különböző rendezvényeken elhangzott vélemények helyeslik, hogy az intézkedések előkészítésébe bevonják a tömegeket, s véleményük figyelembevételével döntenek és cselekednek a vezetők. Ezt a helyes módszert, amely a felsőbb pártszervekből indul ki, egészen az alapszervezetekig alkalmazni kell. Hatvanhétmilliós növekedés A gazdasági reform bevezetése járásunkban is jó alapokról indult. Nálunk nincs jelentős ipar, a jövedelem nagyobb része a mezőgazdaságból származik. Termelőszövetkezeteink összbevétele több mint 67 millió forinttal növekedett az elmúlt évben, amely 12 százalékkal magasabb a tervezettnél. Ennek megfelelően a tagjövedelem is 5—8 százalékkal emelkedett Nem lehetünk elégedettek az eredményekkel, hiszen sok gondunk vár sürgős megoldásra. Elsősorban az önköltség csökkentése, a munkarend, a munkafegyelem megszilárdítása, az anyag- és alkatrészfelhasználás javítása, a termelési színvonal emelése, a gazdaságossági számítások általánossá tétele, az új, fejlettebb módszerek elterjesztése tekintetében van még sok tennivalónk. Számos, járásra szabott tennivalóról tanácskoztunk mostanában. A húsellátás javításáért többet kell tennünk, hiszen megvan az adottságunk a sertéstenyésztés fejlesztésére Több korszerű telep már épült a járásban és néhány épülőben van. Ennek kapcsán fontos feladat a takarmánytermesztés fejlesztése. A párt vezető szerepének érvényesülése abban is megnyilvánul, hogy a gazdasági tennivalókra mozgósítunk és megfelelő politikai, szervező munkával segítjük a tervek teljesítését Ez elsősorban az alapszervezetek feladata, hiszen ott dől el, hogyan valósulnak meg terveink, a gazdasági reform végrehajtása során hozott intézkedések miként lesznek végrehajtva. , , M Összefüggéseiben A járási pártbizottságnak ehhez az eddiginél még több segítséget kell adnt Határozatot hoztunk arra, hogy többet foglalkozunk elméleti kérdésekkel, jobban elemezzük a gazdasági, politikai, ideológiai és társadalmi élet ösz- szefüggéseit, kölcsönhatásait A következtetések alapján javaslatokat teszünk, s ezzel elősegítjük, hogy élőbbé, elevenebbé váljon a pártmunka. Többek között nagy figyelmet fordítunk a területi fejlesztési terv elkészítésére, amely rövid távra 1970-ig, hosszabb távon pedig 1985-ig határozza meg a járás főbb gazdasági céljait Arra törekszünk, hogy a pártvezetés hatékonyságát minden alapszervezetnél elősegítsük. Elhatároztuk, hogy egész napos alapszervezeti titkára értekezleteket tartunk. Ezeken a tanácskozásokon az általános tájékoztatáson kívül külön szekciókban vitatjuk meg a termelőszövetkezetek, ipari üzemek, értelmiségiek pártalapszervezetei- nek speciális tennivalóit Szabó Imre, az MSZMP Bajai Járási Bizottságának első titkára Széniiionoxii Olvasom az újságban, hogy az Ózdi Kohászati üzemekben hatalmas gáztároló épül. A 80 méter magas tároló 150 000 köbméter, nyomás alatt tartott kohógázt képes befogadni, amely eddig kihasználatlanul eltávozott és a város levegőjét szennyezte. A szénmo- noxid, mint értékes energiahordozó, innen az acélgyártáshoz kerül vissza. őszintén irigylem az ózdiakat. Nekünk, kecskemétieknek is van egy ilyen várost szennyező kohónak, a Zománcipari Müvek modern, autama- tizált olvasztója, mely ugyancsak tekintélyes mennyiségben termeli a szomszédos lakótelep levegőjét szennyező gázokat. Amikor páradúsabb a levegő és lecsapódik a füst, olyan fojtó és sűrű a környék levegője, hogy nem lehet kinyitni ajtót, ablakot, de még a csukott ablakon át is beszivárog. Pedig volt ígéret bőven. Elszívó berendezésre stb. Mindhiába. A bűz nagyobb, mint régen. S a lakótelepiek szomorúan gondolnak arra, hogy így kell leélni az életüket... Pedig milyen szép ez a városrész! Bár most már a nyáron tapasztalták, hogy a fákat is megöli ez a szenmonoxidos levegő... Pont az emberre ne lenne káros hatása? Sokan légzőszervi megbetegedésekre, asztmás tünetekre panaszkodnak. Bizonyára van összefüggés a fentiekkel. Bár az ózdi példa nem követhető — itt nincs acélgyártás, ahol felhasználható lenne a kohógáz —, de tán még nem késő, s találnak valami megoldást. Törjék a fejüket. Sok ezer ember lenne érte hálás. T. P. Egy pohár bor ... — Megjött Józsi bácsi is! A felkiáltás a jánoshalmi Űj Alkotmány Tsz irodájában hangzott el, a jól sikerült zárszámadó közgyűlés után, miközben a vezetők jugoszláv vendégeket, s minket, a véletlenül odacsöppent újságírókat tájékoztattak a szövetkezet gazdálkodásáról, idei terveiről. A zömök, őszülő férfi közkedvelt, s nem kevésbé fontos ember lehet a tsz- ben, ha ilyen örömmel fogadják. Csakhamar kiderül: ő, Schmidt József, az Új Alkotmány borának a fővárosi elárusítója. Budapestre Dél-Bácskából származott, s ez is közrejátszott abban, hogy a közös gazdasággal kapcsolatba került. A IX. kerületben, a Tűzoltó utcában nyolc esztendeje méri a közösben, a háztáji gazdaságokban termett bor egy részét. Aránylag nem sokat, az össztermésnek körülbelül a nyolc százalékát, ami viszont havonta négy-ötezer litert tesz ki. (Ezenkívül tavaly nyár óta Szigetszer: tmiklóson is van a tsz-. nek saját borkimérése, s tervezik, hogy valahol egy harmadikat is berendeznek.) A bor legnagyobb hányadát átadják az állami felvásárlónak. — ízlik a jánoshalmi bor a ferencvárosiaknak? — kérdem Józsi bácsit. — Nagyon. Nappal csendes a kimérés, de este zsúfolásig megtelik. Ilyenkor a családom valamelyik tagja is a pult mögé áll segíteni. Most is, hogy a szövetkezetünk (így mondja, a közösséget magáénak valló birtokraggal) megní- vott erre a kedves összejövetelre, a feleségem helyettesít. — Sokat isznak? — Nem kérem. De sokan. Munkások, kisiparosok, kereskedelmi alkalmazottak, értelmiségiek, vegyesen tartoznak a vendégeink közé. Egy-két decinél többet azonban egyik sem fogyaszt. Nem vedelik kérem, hanem ízlelgetik, élvezik a bort. A bizalmuk is nagyobb iránta, hogy látják, a kanoséba előttük engedem ki a hordóból. Jó néhányan , már azt is tudják, , hogy i melyik dűlőben terem a kedvenc boruk. Persze, tö- viről-hegyire el kell nekik mesélnem, milyen is a termelőszövetkezetünk. S mindig kiderül, hogy nem nagyon ismerik a szövetkezeti gazdálkodást. Csak ámuldoznak, amikor tájékoztatom őket, hogy a jánoshalmi tsz-ek- nek — köztük az Új Alkotmánynak is — összesen 700 holdon közös szőlőtelepítésük is van. A tőkék az idén fordulnak termőre, s valósággal ömlik majd a telepről a bor. Az jó lesz, mondják, mert most egy kicsit még drága. Mi, természetesen a minőségtől függően, 18, 23 és 26 forintért mérjük literjét. Szóval, egy-két pohár mellett így el-elpolitizálgatnak a vendégeim. Apropó. Mivel közös sertéstelepük is van a jánoshalmi tsz-eknek, jó lenne, ha a Tűzoltó utcai kimérésben harapnivalót is árusíthatnánk. Kolbászt, disznósajtot, meg effélét Már szó volt róla. Hasznára válna az üzletnek, ami, hangsúlyozom, így sem rossz..! ^ \ Sarján István
