Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-05 / 3. szám

1968. január 5, péntek

5. oldal

A telefonjával kísérlet tétetett...

Időszámításunk előtt 2400 évvel már működött hírszolgálat. Az ásatásokból előkerült ékírásos feljegyzések szerint agyagtéglákba karcolt leveleket szállított a hírvivő a fontos satonai gócpontokba — olvasom az előttem levő kéziratban.

— Ejha — morfondírozom — az akkori küldöncnek nem lehetett könnyű dolga azokkal az agyagtéglákkal.

Lukácsi László, a megyei postahivatal vezetője mosolyog rajtam.

Én pedig tovább kíváncsiskodom. Egy igen sok vizsgálódást, szorgos kutatómunkát igénybevevő monográfia fekszik előttem. Lukácsi László és dr. Csépi Lajos nyugdíjas postaigazgató — aki azóta már Budapestre költözött — néhány évvel ezelőtt elhatározta, hogy összegyűjti a kecskeméti posta történetére vonatkozó adatokat. Áttanulmányozták a levéltárak anyagát, kilószámra olvasták az irományokat. Fél évtizedet vett igénybe a gyűjtés. Igen érdekes, az országban egyedülálló 204 oldalas munkát hoztak ösz- sze.

Olyan izgalmas, hogy nem lehet letenni. Lukácsi László féltett kincsként őrzi ezt a szellemi értéket, amelynek egy példánya megtalálható a magyar postamúzeumban. Kár, hogy ném adták ki könyvalakban is. Most különösen időszerű lenne, hiszen 1968-ban ünnepli Kecskemét fennállásának 600. évfordulóját és ebbe jól beleillik egy ilyen gyűjtés publikálása.

Hadd idézzek egy-két részletet belőle.

Egy feljegyzés a város régi hírszolgálatáról:

Gonda Lukács volt hírmondani Budára.

Tancsa István volt Pesre egy levéllel az város lován.

De található ilyen kitétel is:

Kosz ■Tamást elvitte az ördög.

Herék Tamás elszökött a pokolba.

Ebben az időben gyalogosok vitték a híreket, leveleket. Csak nagyritkán közlekedtek a küldöncök lóháton.

1713 óta van rendszeres postaszolgálat Kecskeméten. A postavonalak mentén állomások voltak, amelyek ellátták a szolgálatot. Ilyen volt Kecskeméten a Postasíp vendéglő. nem

messze a Katona József Színháztól. Ide futottak be a postakocsik. Egyben pihenőhely is volt az utasoknak, kocsisoknak, mert

mint ismeretes, személyeket is szállított abban az időben a posta.

A ma annyira köz- használatú telefon első kísérleti bevezetése 1877-ben történt. Erről egy korabeli cikk így emlékezik meg:

Telefónia.

Folyó hó 22-én a helybeli főreáliskola területén a Graham-Bell féle telefó- niával előleges kísérlet tétetett. Az egyik állomáson hangoztatott jelszó: Éljenek a kecskemétiek, a másik mintegy 120 méter távolban levő állomáson tisztán hallható volt. Ezután a kísérletezők fesztelenül társalogtak ..

1894-ben született meg az első telefonkönyv, amely 76 előfizetőt tartalmazott. 1889-ben 11 féle napilap

járt a városba, összesen 652 példányban.

A Magyar Posta 1967- ben ünnepelte centenáriumát. Száz évvel ezelőtt lett önálló, vált ki az osztrák postából.

Ha már az évfordulóknál tartunk, említsük meg, hogy Lukácsi László 33 éve van postai szolgálatban, ebből 25 éve hivatalvezető, a megyei postát 15 éve vezeti.

— A 600 éves évfordulóra a postatörténet egyik rövidített változatát írom meg — újságolja. — Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy például a Tanácsköztársaság ideje alatt megalakult direktóriumnak kezdettől fogva tagja volt Villám István posta és távirdai vonalfelvigyázó. A második világháború alatt

tönkrement postai berendezéseket 1946-ban nagyrészt roncsanyagból hozták rendbe az áldozatkész postaműszakiak.

— Tudjuk, hogy sok gond van, hiszen a város telefonhálózata korszerűtlen már.

— Valóban így van, reméljük, hogy a következő években gyorsabb lesz a fejlődés.

A megyei postahivatal vezetőjének még egy hobbyja van. Húsz éve foglalkozik újításokkal. Csaknem minden esztendőben bevezetik a postaforgalomban, vagy az ügyvitelben egy- egy ésszerűsítését. Az idén három újítását fogadták el és három van tárgyalás

alatt K. SA kövek húzzák

A litográfia technikájában számomra az eszközök és az eredmény kontrasztja a legmegkapóbb. A művész félmázsás mészpala- lapokkal dolgozik, durva vaskoronggal, kőporral csiszolja őket simára. A kőrajzot savval maratja, nyikorgó, otromba sajtószerkezettel viszi át a kartonra. Fizikai munkának sem csekélység. És a kész mű a grafika legfestőibb, leglíraibb formája. Hajszál- vékony vonalak, kényes ívek, dús foltok visszaadására egyaránt alkalmas, hihetetlenül ámyalatgazdag, a mészfehértől a koromfeketéig.

Ábrahám Rafael olyan gyakori vendég a kecskeméti városháza alagsorában levő kőnyomdában, hogy sokszor a nyomda alkalmazottjának hiszik. A fiatal grafikusművész, aki 1962-ben végezte a Képző- művészeti Főiskolát, már

Szilveszteri utólagos

Talán ez a cím a legalkalmasabb e cikk műfajának meghatározására. A színház szilveszteri műsorából — most utólag, amikor végleg elfogyott a műsoridő és ismét visszatért jogaiba a Mágnás Miska — kellene néhány szót ejteni. Nagyon kellemes három óra szórakozást jelentett a műsor, amelyet rendezett, tervezett, kivitelezett Csorba István, az ilyen fajta műsorok ihletett alkotója, aki — milyen nagyszerű segítség egy napilapnak a mostani új mechanizmusos világban — még némi ingyen reklámot is szolgáltatott konferálás közben a Petőfi Népének.

Minden esztendőben megkapja a kecskeméti színház- szerető közönség színészeinktől ezt az ajándékot, de az utóbbi években egyre magasabb színvonalon szerepel a könnyűműfaj, az érdekes, egyéni hangú kabaré a szilveszteri előadásokon. Mint minden évben, itt is megbizonyosodhatunk felőle milyen kevés — viszonylag kevés — lehetőséget is ad a hivatalos műsorprogram a színésznek, hogy képességeinek minden oldalát megmutassa. Biztosan évekig rejtve maradt volna a közönség előtt, hogy Forgács Tibor (a Tizenkilencen Levinszonja) kitűnően gitározik, és kedvesen, egyéni hangon énekel sanzont. Nem sokszor volt alkalma bebizonyítania írói kvalitásait Csorba Istvánnak sem. Talán csak azok emlékezhetnek rá, akik jó tíz évvel ezelőtt rendszeresen olvasták lapunkat, hogy abban neki állandó rovata volt. De új oldalról mutatkozott be Sas József, Károlyi Mária, Budai László, Kölgyesi György is és mint a könnyű műfaj avatott szakértői, tehetségük legjavát adva szórakoztatták a közönséget az operett- együttes kitűnő tagjai, köztük elsősorban Gyólay Viktória, Balogh Rózsa, Dévényi Cecília, Mojzes Mária, Komlós József.

Köszönjük a kedves ajándékot, viszonozzuk színészeink jókívánságait — mi nézők is boldog új évet kívánunk.

Cs. L.

negyedszer tartózkodik hosszabb ideje a kecskeméti Művésztelepen.

— A kövek húznak ide. Egyedülálló lehetőség az országban. Pesten a főiskola litográfműhelyét

nem használhatjuk, a Fiatal Művészek Stúdiójának kőnyomdájában meg akkora a tolongás, hogy alig lehet kőhöz jutni. A kecskeméti nyomdát véletlenül fedeztük fel, és kimondhatatlanul megörültünk, amikor engedélyezték a használatát. Azóta számos díjnyertes és nagysikerű alkotás született itt, Pásztor Gábor, Pethő János művei, Bálványos Huba nagyszerű Babits-illusztrá- ciói.

Ábrahám Rafaelnek a Miskolci Grafikai Bienná- lén bemutatott litográfiái is itt készültek. Jelenleg a Mesterségek dicsérete című sorozatán dolgozik. Nyugtalan, kísérletező évei után, művészete lehiggadt,

egyéni ízzel itatódott át. A

sorozat darabjain gondolatgazdag átköltésben elevenedik meg a gyógyászat, a hajózás, a csillagászat, a gépészet, a repülés és a nyomdászat múltja,

merész képzettársításokban dereng föl a jövő.

— "Rövidesen visszatérek Pestre. Az a tervem, hogy fölállítok egy kis litográf- műhelyt a kecskeméti városi tanácstól kapott kövek segítségével. De a városhoz azért hű maradok, gyakran fölkeresem, hiszen félig idetartozónak érzem magam. A kislányom is itt született, egy hónapja.

A kecskeméti kőnyomda, amelyet korábban főként hivatalos nyomtatványok sokszorosítására használtak, a művészetnek is otthona lett Ezt a változást csak örömmel tudjuk üdvözölni mint megyénk képzőművészeti életének újabb gazdagodását

Sz. J.

3.

A vitorlamester meggyőződéssel bólogatott. Koronatanú volt.

— Nagyon szép a mesterségem — védekezett Galamb —, a filharmónia és a balett manapság komoly hivatásnak számít.

— Az ilyen embernek tengerre kell menni! Tengerre! Nem gondoltál még rá, hogy matróz légy?

Galamb elkomorodott.

— Az is voltam.

— Nagyszerű, Ha megfelelsz a feltételeknek, beállhatsz a Brigittára. Vannak papírjaid?

— Nincsenek.

— Akkor megfelelsz a feltételeknek. Akarsz velünk jönni?

Yvette hirtelen közbeszólt:

— Ne menjen, Galamb úr! A „Brigitta” rövidesen el fog süllyedni. Rozoga, vacak vitorlás. Kimondom őszintén, ha a matróz urak nem veszik sértésnek, csak a legelszántabb csirkefogók vállalnak szolgálatot rajta.

— Ne hallgass Yvette-re. A „Brigitta” nagyon jő hajó — mondta bizonytalanul a kormányos. Yvette elsápadt a felháborodástól.

— Ezt nekem mondja? Nekem akar maga hajókról mesélni, miután húsz éve barátkozom a világ tengerésztestületével? Azt mondtam, hogy a „Brigitta” el fog pusztulni, rohadt a bordázata, és fél hüvelykkel mélyebbre süllyed a hatóság által előírt merülési vonalnál.

— Ez igaz — vallotta be a vitorlamester —, de végre is az emberek nem a nyugalmas, biztos öreg-, ség miatt szállnak hajóra. Jössz, Galamb, vagy nem?

— Csakugyan olyan veszélyes jármű? — kérdezte tűnődve Galamb. A kormányos sóhajtott és vállat vont.

— Mivel jelen van a hajók anyja, bevallom őszintén: a „Brigitta” nem pályázhatna a kék szalagra. Ha családos ember volnál, nem is hívnálak.

— Köszönöm. Mivel van családom, elfogadom a meghívást, és jelentkezem a Brigittára.

— De biztos, hogy nincsenek papírjaid?

— Egy szál sincs.

— Ezt majd igazolnod kell. A kapitány régimódi ember, és köti magát bizonyos formaságokhoz. Mehetünk.

—: Ne menjen, Galamb úr! — búgta, mintegy a párját siratva Yvette, és teljesen babaarcán mélabús ráncok támadtak. — Ne menjen, Galamb úr, ha néha kell öt-tíz frank, szívesen adok kölcsön ...

— Köszönöm a felajánlott hitelkeretet, de nem fogadhatom el. Hé! Jeanette! Hozzál a számlámra egy pohár rumot és egy csokor virágot a nagyságos asz- szonynak ... Kezét csókolom, nemes hölgy ...

Elmentek. Az utcára még egy másodpercig utána búgott Yvette hangja:

„Ne menjen, Galamb úr ...”

De Galamb úr ment.

Elég volt messziről megpillantani a Brigittát, hogy lássa: Yvette nem túlzott. Ez a gőzös egy környékbeli kirándulást sem kockáztathatott volna meg veszély nélkül. Ezzel szemben több hónapos tengeri utakat bonyolított le.

Egy óra múlva Galamb megállapodott a kapitánynyal. Négy nap múlva indulnak Havannába, és a Panama-csatornán át a Csendes-óceánra. Az út legfeljebb ha egy évig tart.

— Mondd — kérdezte a vitorlamester, mikor újra partot értek —, miért jelentkeztél nyomban, mikor hallottad, hogy a hajóval utazni életveszélyes? Talán meg akarsz halni?

— Szó sincs róla! — felelte kissé ijedten Galamb.

— Szeretem a veszélyt.

„Hohój Jó lesz vigyázni” — gondolta. Egy kávémérésből levelet írt anyjának és húgának, özvegy édesanyja és a tizennégy éves Anette Párizs villanegyedében lakott a Harrincourt-ok családi házában, amely becsértéken felül volt megterhelve kölcsönökkel. Előkelő párizsi ismerőseik nem is sejtették, hogy a fiatal Harrincourt Marseille-ben kocsmai énekes, és az ő jövedelméből tartják fenn a köz- tiszteletben álló finom úri család szerény háztartását.

Harrincourt a tengerészeti akadémia növendéke volt. Itt is szerették, mert némely ember már úgy jön a világra, hogy mindenütt szeressék. De az olyan mogorva egyének, mint Lauton Tracy márki tengerészeti^ felügyelő, minden kedvességnek ellenállnak kőkemény szívükkel. Lauton Tracy magányosan élt Lyon környéki szőlőjében, és időnként megjelent néhány napra az akadémián, vagy az iskolahajón, hogy csontos ujjait rázva, ráncos, sovány múmiaarcán bozontos szemöldökét összehúzva, zord prédikációt tartson. /

A kadétok állandó elkeseredésben éltek miatta. A tanárok sem rajongtak érte. De magas családi ösz- szeköttetései révén bizonyos volt, hogy nyugállomány helyett egy díszszemlén fogja elragadni a végelgyengülés. Hogy mégsem így történt, annak az oka Harrincourt, akitől egy vizsgamanőver után a felügyelő megtagadta a következő iskolai rangfokozatot.

IFolytatjuk.)