Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-05 / 287. szám
* 4. oldal 1967. december 5, kedd jött vendig Az „Angyal” lesen Mivel a főhős, Simon Templar, személye némelyek számára félreértésre adott okot, nem árt talán egy-két különbséget elhatárolni. illetve egy-két azonosságot leszögezni a népszerű tvsorozat és a fenti című francia —olasz film között. Tempiart a tv-ben Roger Moore, a filmen Jean Marais alakította. Ez meglehetős nagy fogásnak mondható, minthogy a közönség Angyalra is, Jean Ma- rais-ra is bejött volna hogyne jönne hát be a kettőre együtt. Be bizony, a kecskeméti Árpád moziban például huszonnyolc előadásra. (Aki időközben más filmet szeretett volna megnézni, átruccanhatott Nagykőrösre a legközelebbi moziba, ha ugyan ott is nem ezt játszottak.) A tv Angyala 50 percig szokott tartani, tv-pizsamában. tv- papucsban. tv-linzert rágcsálva és tv-koktélt szürcsölve lehet idegeskedni, rajta. A film Angyala 105 percig tartott cipőben és zakóban, ölben vagy ruhatárban tartott nagykabátban. Sőt! Megint csak a kecskeméti Árpád mozira vagyunk kénytelenek hivatkozni: akik itt látták a fél 9-re hirdetett előadáson, azoknak 155 percig tartott, beleszámítva azt a 35 percet, amíg az előző előadás nézői befejezték az élvezeteket és kivonultak. Utána az összerakható faházakról, a lottóról és az idegenforgalomról szóló hirdetések, majd a híradó következett. Ismét lényeges különbség a tv- Angyallal szemben, hogy a moziban nem lehetett a végén megnézni a filmhíradó második kiadását. Visszaugorva egy pillanatra a szereplőkre. Roger Moore világéletében Angyal volt (no, néha Ivanhoe), Marais viszont egykor — talán bizony igaz sem volt — Ruy Bias, a modern Tristan, a Kuruzsló, a Fehér éjszakák főszereplője, és akik látták ebben a szerepeiben, 'kissé szomorkodnak, hogy egy idő óta csak Púpos-. Fantomas- és Angyalbőrben láthatjuk akrobati- zálni miközben az évek rajta sem múlnak el nyomtalanul. Roger Moore magyar hangja Láng József. A filmen Láng Józsefet felirat helyettesítette, amelyet sokszor el is lehetett olvasni. Roger Moore mindenki mást elhomályosít a képernyőn. A filmbeli Angyal viszont eléggé beleveszett a többnyire halo- vány mellékszereplők közé. A haloványság alól kivétel csak Henri Virlogeux volt, a fakír- sovány. fanyarúarcú remek komikus, Chartier — Tré Oszkár alakítója. Azonos volt viszont a film és a tv között, hogy akár Itt, akár ott Angyal megjelenik, .akkor ,.nyugi van”, a jó ügy — ami ebben az esetben bizonyos csalással megszerzett, dollárok újraszerzése — biztosan halad előre, és hullnak a gengszterek és ellenkémek jobbra balra, Chaplin és a westernek szabályai szerint. (Mindkét Angyal tiszteli a nagy elődöket.) Azonosság még az is, hogy a tv Angyalával kapcsolatban is mindig megfogadom, hogy nem nézem meg és végül, lám a moziba is elcsalt az Angyal. Sz. J. R enu Csakrartty asszony, az Indiai Nőszövetség főtitkára kérte a kalocsai nőtanácsnál tett látogatásunkkor: Nagyon érdekli, hogyan élnek nálunk a parasztasszonyok; térjünk be valahová, előzetes értesítés nélkül. Szívesen teljesítettük a kívánságát. A kora esti órákban Simon Ignácnéhoz, a Magyar Nők Országos Tanácsának tagjához kopogtattunk be Szakmáron ... Ugyan, látogassatok el egyszer hozzá ti is, gondolom, érdekes téma lesz — indítványozta sokat sejtető mosollyal nemrégiben Pankovits József né, a megyei nő tanács titkára. • L9 amarosan kínálkozott rá ■■ alkalom. Az utóbbi néhány évben sokat fejlődött, változott Szak- már főutcáján két bőszöknyás, beszélgető fiatalasszonyhoz fordultam útbaigazításért S a magasabbik, vékony termetű, meglepetésemre így válaszolt: — Én vagyok az. De negyed kettőkor megy a buszom! Szegedre utazom a fiamhoz. Csak a boltba szaladok el csomagolópapírért. Azért tessék csak menni, itt egyenesen ... Mielőtt elkanyarodik az út, ott, az utolsó ház a miénk. Rögtön jövök én is — s máris pattant a kerékpárjára. Ez aztán a véletlen találkozás! Csak a „kiporciózott’’ idő szomorított el. Dehát bejelentés Debreceni példa nyomán Barkácsoló üzletet nyitnak Kecskeméten A Kisipari Szövetkezetek Bács-Kiskun megyei Szövetsége ismét újdonsággal készül meglepni a közönséget. Barkácsoló részleget szeretnének nyitni, ahol a különféle mesterségekben járatos amatőr ezermesterek kivitelezhetik elképzeléseiket. Lehetőséget szeretnének teremteni azoknak, akik a különféle lakberendezési, vagy háztartási cikkeket maguk készítik, de segítségére kívánnak lenni az újítóknak is a vasipari és faipari szakmában. A vendégeknek nemcsak szerszámot, hanem anyagot is adnak. Jelenleg a helyiségkutató munka folyik. Kínáljak a Mikor dr. Mező Mihály — a Kecskemét Városi Tanács V. B. KÖFA-csoport vezetője tájékoztatott bennünket, hogy a járdák mellett látható, zöldre festett, diadalívbe hajlított csőtalapzaton függő fémdoboz, melynek felső részén nyitott szájhoz hasonló nyílás Van — darabonként 520 Ft-jába kerül a városnak, rögtön kalapot emeltem. Azóta nem is merem szemétládának, de még szemétgyűjtőnek sem nevezni. Azóta megértem, miért tegez le egyik-másikuk, a szája alá írt szöveggel: „Ide dobd!” — Ennyit megengedhet magának a drága (jószág). Ügy, hogy — mint említettem —, ha valahol szóba kerül, nem merem nevén nevezni. Rendkívül tisz- tességtudóan így emlegetem: az a fémből való, hasáb alakú alkalszemetel! matosság, amely alkalmas kevésbé kényes anyagok gyűjtésére. Egy 520 Ft-Os vasskatulya ennyit igazán megérdemel. Megértheti a kecskeméti polgár, hogy hiába volna legalább ezer ilyen fé malkalmatosságra szüksége a városnak, jelenleg örülnünk kell annak a 120 darabnak is, amely mellett — megfigyelhetően és ösztönösen — túlzott illedelmességgel mennek el a járókelők. Gondoljuk el, az idén vásárolt 20 szemétgyűjtőért — bocsánat, fémalkalma- tbsságért — több mint tízezer forintot kellett kifizetni. De ha már így van, kedves kecskemétiek, becsüljük meg ehhez illően a drága alkalmatosságokat. Ne koplaltassuk őket. Minden érző ember szíve csak fájni tud, mikor a szemétgyűjtők — elnézést, drága szemétláda — üresen kongó gyomrát látja. Mert szellőző lyukacsain keresztül bárki beléjük láthat, ha csak éppen egy pillantásra is méltatja őket. Fütyül bennük a bús őszi szél, amely viszont vígan hordja, lebegteti, rázza ránk és körülöttünk a Hírős Város tarka hulladékait. Legyünk emberségesebbek a várost mind kövérebben boritó szeméttel, kecskemétiek. Kíméljük a szemetet! Hiszen ha a szemétláda drága, következésképpen a belevalót is annak kell tartanunk. Kíméljük meg unalmunk, pillanatnyi rendetlenségeink termékeit, a hulladékokat. Ne hajítsuk el mérgesen az elrágcsált alma, körte csutkáját, mert megüti magát. Tapintatosan hullajtsuk bele a legközelebbi zöld f émalkalmatosságba. Ugyanígy legyünk gyöngédak csokoládé „ezüsttel'’, napraforgó héjjal, elhasznált idézéssel, kihunyt csikkel, bűnözők ragasztotta staniclikkal — undso- weiter. Ne vágjuk őket földhöz, ne tiporjuk lábbal a becsületüket, ne rúgjuk odébb Rá- kosi-féle nyeséssel a hulladékokat, hanem tömjük velük degeszre a drága(látos) szemétládákat. Mert igy önkéntelenül felvetődhet mindannyiunkban a kérdés: mi az istencsudájának kellene legalább ezer szemétgyűjtő a városnak, mikor ezt a meglevő tíz-tucatot is eny- nyire kíméljük? Ha tehát a jövőben elsétálunk a város drága szemétgyűjtői mellett, a Népstadionban megszokott biztatás zúgjon fel bennünk: „Mindent belei’ Ha nem kíméljük, óvjuk ennyire a szeméttől a fémiádé kát, egyszer talán azon is studír ózhatunk: nem lehetne őket olcsóbban előállítani? <0 nélkül érkezni, kockázattal jár. Legalább ne lennének sokan a boltban! Szerencsém volt. Mert alighogy a gondos gazda kezenyo- mát mindenütt magán viselő, jókora Simon-porta elé érkeztem, megjött a ház asszonya is. S hamarosan az egyik szoba kellemes meleget árasztó, zománcozott kályhája közelében ismerkedtünk. — Jól esik a gyereknek, ha egy kis hazaival meglepi az anyuka. Mert Imre fiam másodéves, matematika szakos egyetemista Szegeden. Bár ő, egy mai fiatal költő, azt hiszem Baranyai Ferenc verssorával szokott nekem válaszolni, hogy: „Anyám, ne félts, a harcot ilyen szívű fiakra szabták!...” Mégis csak gyerek még. A kicsi, az elsős gimnazista Ignác, itt van a közelben, Kalocsán a kollégiumban, öt sűrűn látom. A legnagyobbik, István viszont annál messzebb. Hozzá nem lehet csak úgy felkerekedni. Negyedéves mérnökhallgató Kije vben, a polgári légi egyetemen ... Így Imre van soron, mert végre felszabadultam: A száz kacsa után szerdán elvitte az autó a kilencven hízott libát is! Mert küszködik, iparkodik az ember. Kell a pénz ... — sorolja kedves közvetlenséggel Simonná, s jómagam nem állhatom csodálkozó megjegyzés nélkül: — S azt a sok jószágot mind a háztájiban, egyedül tömte? — Húsz éve csinálom. Tartottam már ennél többet is. Kétszer első díjat nyertem a járási baromfitenyésztési versenyben, egyszer meg második helyezett lettem. Jutalomból két éve Moszkvában is voltam. És nemcsak itthon, a tsz-ben is tömök. Ezúttal negyven libát. Mert nem nagyon kapós ez a munka. Korán kell felkelni hozzá, és legalább napi nyolcórai elfoglaltságot jelent. Negyednégykor ébresztő, s amikor elvégeztem a tsz-ben, nekifogtam itthon. Mire pedig a végéhez ért az ember, lehetett kezdeni az elején. Csodálkozott is a múltkor a messziről jött vendég. De szégyelltem ... — hallgatott el hirtelen, s az arcára kiülő halvány pír egy madonnaképhez tette hasonlatossá. Vagv fehérhajú madonna nincs is? Mert — most veszem észre —: Simonné kendőié alól ősz haj kandikál elő. Milyen ellentéte meleg-barna szemének! — Az Indiai Nőszövetség főtitkára? Miért csodálkozott? — szorgalmaztam, s máris hallhattam a kisiánvos szégvenlősség- gel elbeszélt folytatást: C ste hét óra lehetett, ami" kor a vendégek megérkeztek. Ágyban találták Simo- nékat. A nagymama villanypárnával a dereka alatt pihent a klsszobában. A szomszédosban leánya, Simonné orosz nyelvkönyvvel feküdt le. Nagy szorgalommal „gyúrta” a tanulást, mert az idei vendégül látása után, jövőre ő utazik el Kujbi- sevbe, a magyar származású orosz barátnőjéhez, akivel hét éve levelez. A nyáron, Imre fiú egyik helybeli volt osztálytársa nagyszerű tolmácsnak bizonyult. De jövőre a sSiát tudására kell támaszkodnia... Simon Ignác, a férj pedig a másik ágvban ugyancsak könwet bújt. Asszonya javaslatára Madame Curie élettörténetével ismerkedett ... — Olyan váratlanul jöttek, hogy alig győztem összerámolni egy kicsit a szobában, meg magamra kapni a pongyolát. De hiába, a koránkeléshez időben kell lefeküdni. Másképp nem jut idő a pihenésre, a művelődésre! — sorolta Simonné. s hozzáfűzte: — Azon csodálkozott a vendég főtitkámő. hogy így él. ilyen otthona van egy maframfaíta masvar asz- szommak. Mivel ahoovan ő mondta: Náluk, Indiában, bizony sokat nélkülöznek a parasztasszonyok ... Én meg mondtam, hogy nincs ennek titka, csak a munka, a munka, az iparkodás. A mi országunkban ez az előrehaladás nyitja ... rámra pillantok. Roha- mosan múlik az idő. nem akarok visszaélni a kedvességével, késleltetni a készülődésben. Bár beszélgetni valónk rengeteg akadna még. ö pendítette meg fényképek mutogatása közben nagy-nagy szeretettel szovjet barátnőjével való megismerkedése érdekes történetét. De erről majd más alkalommal. Talán jövő nyáron a Kijevbe, illetve onnan, a leendő nászutas legnagyobb fiával és kis menyével együttes kujbisevi útrakelése előtt... — Azért legalább még tekintse végig az otthonomat, ami nem kis részben a libatömés eredménye — kérlelt búcsúzáskor. Nagyon szép hálószoba az utcai fronton. Mellette a hajdani konyha modem, kárpitozott garnitúrával bebútorozva. — Fiaim mondogatják: Anyuka, mikor vesz már ide egy nagy könyvesszekrényt, nincs már hova pakolni?! — jegyezte meg, s a következő szobában* ahol az imént beszélgettünk, a sarokpadra mutat folytatta: — Meg hogy ezt miért nem dobom már ki, olyan régimódi. Ilyenkor bizony azt mondom: majd a magatokéval rendelkezzetek, édes gyerekeim! Nektek már sokkal könnyebb lesz. A konyhából, ahol a nagymama éppen túróval szórta be a frissen főtt tésztát, a télire felkészített éléskamrába nyújtott bepillantást S a szomszédos ajtót kitárva, a frissen vakolt, üres helyiséget mutatta: — Ez a program a következő libatömő évadra. Itt rendezzük be a fürdőszobát. Lassan, sorjában, ahogyan az erőből, s a pénzből futja ... Furcsa elfogódottságot éreztem, amint kiléptem Simonék kapuján. Minduntalan az odabenn látott fénykép rajzolódott ki előttem. A kedves mosolvú, kerek arcú kislányé, aki 23 évvel ezelőtt, 16 évesen vette magára az asszonyélet minden gondját. Perny Irén Mégsem kell kompjárat Dunavecsén évek óta visszatérő probléma volt az egyik legforgalmasabb mellékutca, a Petőfi Sándor utca járhatatlansá- ga. Tavasszal és ősszel csak a bátor emberek és kényszerűségből az ott lakók közlekednek ebben az utcában — térdig érő sárban. A megoldás elhúzódása miatt egyesek fanyar humorral kompjárat indítását tanácsolták. Hamarosan megoldódik ez a gond. Mert illetékes volt és van. Megtett mindent: pénzt, anyagot biztosított. Csupán kivitelező nem akadt, aki a munkát elvállalta volna. A napokban azonban megjelentek az útépítők, s végre megkezdődött a munka. Remélhetőleg ez évben be is fejeződik. Citrancs KUBÁBÓL A narancs szezonja csak december közepén, karácsony előtt kezdődik. Kubából viszont megérkezett az első 25 vagonos gra- oe-fruit szállítmány, s mikulásra forgalomba kerül. Vidékre már úton van 50 tonnányi vrrpe-fruit. Ára kilónként Í7 forint.
