Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-30 / 307. szám
iS CT. December 30. szombat 3. oldal Székek helyett érvek Órákig el tudnám nézni, amint a szabászok a jószagú, friss bőrökből villámgyorsan „kiszaggatják” gépükkel a cipőalkatrészeket. — Lehet, hogy nézni szórakoztató, de csinálni elég nehéz. A bőr drága anyag, egy rossz mozdulat forintokban mérhető kárt okoz. Ráadásul ácsorogni kell nyolc óra hosszat — csendesíti lelkesedésemet a Kecskeméti Cipőgyár fiatal munkásnője. A „második műszak” is — Miért’ nem ülnek le mindnyájan, úgy mint például az a munkatársnőjük a túlsó soron? Először csak megvonja a vállát, aztán — látva, hogy nem tágítok — kiböki: — Mert nem szabad. A terem meglehetősen hangos, de úgy látszik mozdulatainkról mások is leolvassák, hogy miről van szó, mert figyelő arcok fordulnak felénk. Kezd érdekelni a váratlanul felbukkant téma. (Eredetileg a szocialista brigád vezetőjét akartuk lefényképezni.) Tovább lépek a következő géphez. Nagy Sándorné társnőjéhez hasonlóan vélekedik: — Szerintem is le lehetne ülni. Ugyanennyit termelnénk és a minőség sem romlana. Sokan vagyunk itt családos anyák. Talpon kell maradnunk a műszak letelte után is. Kardos Árpádné — brigádvezető — azt is elmondja, hogy hosszú ideje fáj a lába. Már szólt a művezetőnek, de az nem enged több széket a műhelybe. Van ugyan néhány ülőalkalmatosság, ezeket cserélgetik. Jó lenne, ha több lenne. Kozma Jánosné két gyerek anyja. Az ő lába is fáj. Tudomása szerint már hónapokkal ezelőtt megígérte a vezetőség, hogy székeket ad. Dongó Mihály javakorabeli férfi. Nyilván könnyebben bírja a munkát, mint az asszonyok. Mégis helyesli a kérésüket: — Sokan azért mennek ki néhány percre munka közben, hogy leülhessenek — mondja. A művezető nem emlékszik — A szakszervezet vezetőségének mondták már, hogy ülve szeretnének dolgozni? E kérdést sorra feltettem minden munkásnőnek. Határozott igennel egyik sem válaszolt, bár néhányan tudni vélték, hogy a szakszervezethez is eljutott a panasz. Szórád Géza művezető rosz- szallással hallgatja beszámolómat a műhelyében tapasztaltakról. Többször hangsúlyozza, hogy a vállalat vezetői tiltják a széket és nem ő. De véleménye szerint is helytelen lenne ülve dolgozni. Csökkenne a termelés, romlana a minőség. A szék ellen szól az is — mondja —, hogy a géphez csak akkor lehet közel ülni, ha leszerelik az oldaláról a hulladékfogót. Akkor pedig a földre potyog a bőrdarabkák zöme és olyan rendetlen lesz a szabászat, mint egy „istálló”. Ahol a bor minőségét Szwiite Lászlóval, "^0IlapítjÓl< az Országos Borminősítő Intézet igazgatójával Egy budai bérpalota földszintjén helyezkedik el az Országos Bornemesítő Intézet. Ez az állami hivatal minősíti az ország borait Minden állami gazdaság, minden termelőszövetkezet mielőtt palackozná a bort, ide küldi mintáit és itt állapítják meg a minőségét. Ezenkívül ide fordulnak szak- véleményért akár külföldi, akár belföldi bor minőségéről van szó. Valódi-e a tokaji, megfelelő minőségű az egri bikavér. nem hamisítvány-e az a bor, amelyet eladásra kínálnak? — kérdezik az ügyfeleik. — Mert akad hamisított is, amint erről a hivatal igazgatójától értesülünk. A földszinti helyiségekből falépcső vezet az első emeletre, ahol egy nagy teremben hosszú asztal mellett hét borszakértő vegyész és egy jegyzőkönyvvezető ül. Mindenki előtt három talpas pohár, a minták ízlelésére, illatának, zamaténak, színének és egyéb jellegzetességek megállapítására. Ennek alapján döntenek: „szabályos” minőségű bor került-e eléjük, vagy pedig hamisítvány. Ezután kerül a beküldött minta a vegyészekhez, akik 10—15 vegy- elemzés után határozzák meg az eléjük került bor vegyi ösz- szetételét. így születik meg a végleges döntés, a szakvélemény. — Már Rákóczi Ferenc idejében világmárka volt a Hegyalján előállított Tokaji aszú — mondja Szende László, az intézet igazgatója. — Fejedelmi bor volt az régen is, és Sárospatakról került el az európai fejedelmi udvarokba. Már Széchenyi is megállapította, hogy „a szőlő a magyar nemzet kiapadhatatlan kincsesbányája”. Azóta és napjainkban is komoly mennyiségben kerül forgalomba a nemes, márkázott magyar bor, sikert aratva itthon és külföldön egyaránt. 1893 óta három bortörvény jelent meg a bor minőségének védelmére. Ezek alapján az intézetnek az a feladata, hogy biztosítsa: az ismert borok megfelelő gyártással, kezeléssel kerüljenek a bel- és külföldi fogyasztókhoz. Szaktanácsokkal segítik a borok előállításával foglalkozó egyéni és kollektív gazdaságokat, és a hibás borok megjavítására útmutatást adnak. Készséggel áll rendelkezésére a nehézségekkel és szakemberhiánnyal küzdő termelőszövetkezeteknek. — Tapasztaltak-e az utóbbi években nagyobb méretű borhamisítást itthon? — Előfordul, hogy vegyes szü- retelésű olcsó borokat hoznák forgalomba — minőség és fajta megjelöléssel —, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek táj- és fajtajelleggel. Intézetünk mindent megtesz, hogy a fogyasztók félrevezetését megakadályozza. Fellépünk a manipulációk ellen, és szoros kapcsolatban vagyunk az Állami Kereskedelmi Felügyelettel, amely am úgyis ügyel arra, hogy a tájjellegű borok minőségét ne rombolják le spekulációval és hamisításokkal. Egyébként minden palackozó vállalat köteles hozzánk mintát beküldeni, amelyet hivatalosan megvizsgálunk, és csak abban az esetben engedélyezünk, ha az nem sérti a fogyasztóközönség érdekeit. — Hamisítják-e külföldön a magyar bort? — Ez sajnos, elég gyakori eset. A tokaji bor világmárka, és ezért azt a legritkább esetben hamisítják. Legutóbb az „egri bikavér” és a „kék bur- <umdi” hamisításáról értesültünk. Zs. L. A művezető — bár a brigádvezető határozottan állítja ezt — nem emlékszik arra, hogy a fiatalasszony elpanaszolta neki néhány héttel ezelőtt: fáj a lába. Röviddel később Fazekas Lászlóné szb-titkár szobájában vitatjuk meg a szabásznők kérését. Itt van Stecenko Teofil műszaki vezető is. Először hozzá fordulok a kérdéssel: Valóban gátolná a termelést a szék? — Igen. — Baj lenne, ha a földre kerülne a hulladék? — Baj bizony, mert letaposnák, pedig egy részét még fel lehet használni. — Az a néhány ülőalkalmatosság tehát szabálytalanul van a műhelyben? — Hallgatólagosan tudomásul vesszük, hogy aki nagyon fáradt, az időnként leül. Rövidesen megbeszélik A szakszervezet titkára — ebben tökéletesen egyetértünk vele — Aagyon furcsállja, hogy nem keresték fel panaszukkal az asszonyok. Csöppet sem titkolja, hogy rosszul esik neki a dolog. Sok év óta látja el ezt a funkciót — és mert választott vezető — nyilván közmegelégedésre. — Mit tett volna, ha kérik a közbenjárását az asszonyok? — Természetesen támogattam volna azoknak a kérését, akiknek fáj a lába — válaszol habozás nélkül. — Ha a szakszervezeti titkárnőtől hallja, hogy egyesek ülve szeretnének dolgozni, elutasítja a kívánságot? — Nem utasítottam volna el. Eddig sem haraptuk le senkinek a fejét azért, mert egy kicsit leült munka közben — így a műszaki vezető. Fazekas Lászlóné ezzel búcsúzik: — Rövidesen megbeszéljük a szabászműhely dolgozóival a „székügyet”. • Nem akarok bölcs tanulságot akasztani a riport végére. Egy megjegyzés azonban kikívánkozik belőlem: A Cipőgyár jelentős összeget fordított az utóbbi években a munkakörülmények és a szociális ellátás javítására, a többi között arra is, hogy a szabásznők tiszta műhelyben, korszerű gépeken dolgozhassanak. Valamivel több bizalmat érdemelt volna tehát a gazdasági és szakszervezeti vezetőség az itt dolgozó asszonyoktól. Jólenne, ha erről is szót váltanának azon a bizonyos tanácskozáson. Békés Dezső „Traktort adunk el, páncélszekrényt veszünk" Mit hirdetnek a gazdaságok? ■ Nem új keletű a megállapítás, hogy az újság hirdetési mozaikjából is összeállítható az adott kor- gazdasági-társadalmi viszonyainak tükörképe. A hirdetések elemzése mindig is hálás újságírói téma volt, s manapság — gazdaságirányításunk ugrásszerű korszerűsítésének fordulópontján — különösen az. E sorok írója az elmúlt héten például a közös gazdaságok megélénkült hirdetési tevékenységére figyelt fel. Bizonyára tanulságos, hogy a gazdaságok manapság mit kívánnak áruba bocsátani, illetve miré — vagy kire — szeretnének szert tenni. ■ Ügy tűnik, rozsból fölös termés volt az idén a kecskeméti Vörös Csillag Tsz-ben: másodosztályú kenyérgabonát hirdettek eladásra, birkaetetés céljára megfelelőt. Így azok közé a ritka homoki gazdaságok közé számít, amelyek megengedhetik maguknak a fényűzést, hogy abraktakarmányt árusítsanak. A megyeszékhely egy másik szövetkezete, a Magyar—Szovjet Barátság használt ajtókon és ablakokon kíván túladni. Végre azt is megértük hát, hogy egy termelőszövetkezet nélkülözhető épületanyaggal rendelkezzék. Pár éve még inkább beszerzés végett adtak közre hirdetést. Ezek után nem volt meglepő azt olvasni, hogy a géderlaki Üj Életnek kavicsa van eladó, bármilyen mennyiségben. Ez utóbbi kitételt az építkezők a TÜZÉP cement hirdetése után is szívesen olvasnák. ggg Az eladásra kínált áruk w* között azonban a hartai Üj Élet Tsz-éi voltak a leginkább figyelem felkeltőek: öt traktort, három burgonyaszedőt, két ekét bocsátottak áruba. Érdeklődésünkre elmondották, hogy nagyrészükön már sikerült is túladniuk. Az egyik Zetor például egy maszek kisiparosnál talált gazdára, aki a traktorral fűrészgépet üzemeltet. És hogy miért a kiárusítás? A specializálás- ra való törekvés végett! A gazdaság alkatrész-leraka- tának értéke már meghaladja az egymillió forintot, s ez lassanként — mint amortizációs teher — az előrehaladás fé- kezőjévé válik. Nem is szólva a sokféle típus miatt szükséges javítási gondokról, többletköltségekről. Évekkel előbb, a gépesítés „felfuttatásakor” viszont még nem gondolhattak a típusok lépcsőzetes kialakítására; olyan gépet kellett vennünk, amilyet éppen kiutaltak a részükre. Remélhetőleg azonban az „eszi-nem- eszi” csillaga letűnőben van, s így a tsz hozzáfoghat a gépesítés nagyüzemi szervezéséhez. Pár év múlva már csak négy fajta traktort használnak. A villás burgonyaszedők kiárusításának pedig egyszerűen az az oka, hogy helyettük nagy teljesítményű krumpli- kombájnt vásárolnak. 9 A beszerzésre irányuló hirdetések a segédüzemi kibontakozást ígérik, méghozzá csaknem kizárólag a hasznos, szakértő emberi munkára tartva igényt. Az állatgondozók körében mutatkozó hiányra utal, hogy a géderlaki Űj Életnek juhászra, a lajos- mizsei Törekvésnek tehenészre volna szüksége. A kecskeméti Aranyhomok Szakszövetkezet a közös tevékenységbe oly módon kíván életet önteni, hogy zöldségkertészt fogadna, részes alapon. A városföldi Petőfi Tsz bognárt és fejőgulyást, a Solti Állami Gazdaság kovácsot és gépész- technikust, a félegyházi Vörös Október Tsz bisztrója — és ez az, ami napjainkban jellegzetes — szakácsnőt és konyhalányt keres. ■ Utoljára hagytuk azt a hirdetést, ami a televízió krimiműsorait juttatja eszünkbe: a kecskeméti Haladás Szakszövetkezet páncélszekrényt vásárolna. S mint megtudtuk, a szakszövetkezeteknek a tavasszal valóban volt dolga a „mackósokkal”, a betörők 4400 forintot emeltek ki a széfből. Amint az elnök, Miklós János tréfásan megjegyezte: remélhetőleg nem teremtettek újabb csábító alkalmat a gazdaság pontos címének közlésével. Mindenesetre abban bízhatunk, hogy pénzüket biztonságos helyre teszik, mivel a közös vagyon védelme korántsem tréfadolog. H. D. Újabb szívátültetésre készülnek Dr. Christian Barnard, az elmúlt hetekben hírnevessé vált délrafrikai szívsebész pénteken átogatást tett Johnson elnöknél, annak texasi birtokán. A szívspecialista az Egyesült Államokban kijelentette, hogy a jövő héten ismét végrehajt szív- átültetést. A paciens Philip Blai- berg dél-afrikai fogorvos lesz. r Állami támogatás, kedvezmények a mezőgazdasági üzemeknek A szeptemberben kiadott kormányhatározat végrehajtási utasításaként megjelent a pénzügyminiszter és a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter együttes rendelete a mezőgazdasági üzemek kedvezményeinek és támogatásainak rendszeréről. Január 1-től az ártámogatások és kedvezmények általában azonosak az állami gazdaságokban. a termelőszövetkezetekben és az egyéb mezőgazda- sági szövetkezetek közös gazdaságaiban. " A rendelet szerint a mező- gazdaságban termelési célra felhasznált ipari eszközök, anyagok ára továbbra is ártámogatással csökkentett. Az eddigi rendelkezés azonban annyiban módosul, hogy az ártámogatás mértéke cikkcsoportonként általában azonos. Az ipari anyagokra, eszközökre adott támogatás akkor is elszámolható, ha azokat a gyártó vállalattól közvetlen szerzik be. Egyes szolgáltatások után is jár kedvezmény. A termelőszövetkezetek a műhelyigényes, nagyobb műszaki felkészültséget igénylő javítások díjából 50 százalékos kedvezményt kapnak. Lényeges változás, hogy a díjkedvezmény akkor is jár, ha a javítást a szövetkezetek társulásai végzik. Az új szabályozás szerint is megmarad a beruházások támogatása, a segítség mértéke azonban — a termeléspolitikai célok megvalósítása érdekében — differenciált. Az állam na gyobb összegű támogatást ad például a belső fogyasztást és a fizetési mérleget javító beruházásokhoz. Az eddigi férőhelyenként, ültetvényeknél pedig a katasztrális holdanként megszabott ártámogatást a jövőben egyszerűbb módon, a beruházások költségeinek százalékában állapítják meg. A rendelet a talajjavítások gazdaságossága érdekében az üzemeket a megfelelő talajjavító anyagok megválasztására ösztönzi, mivel az ingyenes juttatást megszüntette, s a támogatás mértékét az összes költség százalékában szabja meg. Az állattenyésztés, s különösen a szarvasmarha-tartás fejlesztésére a beruházási kedvezményeken túlmenően egyéb ösztönző támogatást is nyújt az állam a termelőszövetkezeteknek. A miniszteri rendelet mégha *ározza, hogy mely kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetei' milyen címen kaphatnak megkülönböztetett állami túrnosn fást A közös miniszteri rendelel január 1-én lép hatályba.