Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-30 / 307. szám

1 oldal

A megye határain túl

Az első kocsi falujában

Akik a vásárlókért dolgoznak

kereskedők az dl mechanizmus eilt

___S oi'duljon mög az elvtárs,

■ s a kanyar után mög- talália a tanácsházát.

Ízesen „őzve” egy asszony igazított útba a falu közepén. Akcentusa feltűnt volna, hanem Mdom, hol vagyok. Komárom megyében járok, ahol általában „izve” beszélnek. Így mondják például: itet, iket, az őt, őket helyett. Itt, Kocs községben pedig az „őzés” dívik. Hogy miért, tudom már, Ruffy Péter riportkönyvében olvastam. Azért is vagyok itt. Mert a község alapítói — kecskemétiek. A török- dúlás idején menekültek ide — s az eredeti beszédmódot őrző utódok valamivel több mint háromezren laknak a takaros községben.

Tömör fain, műemlékké nyilvánított százados épületben székel a tanács. Stubnya Viktor, a vb-elnök, előzékenyen tájékoztat a távolba szakadt „rokonokról”. Ö nem kocsi születésű, jó néhány éve került ide; tanácsi funkciója előtt, mint erdész, a Pilis pagonyait járta. De úgy ismeri már a község múltját, jelenét, akár a tenyerét. S láthatóan büszke rá, hogy itt került az államhatalom helyi szervének élére. Mert — mint mondja — rendkívül barátságosak és szorgalmasak a kocsiak.

HUfl indenekelőtt persze arról beszélgetünk, ami miatt — közvetve — számontartják a községet a nagyvilágban. A kocsiról. Erről a lóvontatású járműről, amelyet itt találtak fel. Nevét a községétől kapta, s ha bizonyos és sajátos hangzásbeli változással is, így hívják világszerte. A német, francia, olasz, spanyol, angol, s a jóég tudja még hány nyelvben, benne van a „kocsi”*

— Hogy miért éppen Kocson készítették az első kocsit, ennek egyszerű a magyarázata — oktat a tanácselnök. — Két-két és fél évszázad óta sokáig errefelé vitt Buda és Bécs között a rendszeres postakocsijárat, a delizsánsz útja. A magyar fővárosból jövet először a községben pihentek meg a postások. Az ellenkező irányból érkezők utolsó útszakaszuk előtt szintén itt fújták ki magukat. A mostani tanácsháza épülete volt az állomásuk. Itt váltottak lovat, s javíttatták ki a nehéz határokat. Éppen ezért számos bognár dolgozott itt, akik aztán megszerkesztették az első köny- nyű, féderes járművet.

Kiderül az is, hogy a drezdai múzeumban eredeti kocsi kocsit őriznek. (A komáromi József Attila Könyvtárral két év óta kapcsolatban álló, s szintén nagy költőnk nevét viselő egyik drezdai bibliotéka vezetője újságolta ittlétekor.)

IU| ár ennyi is elegendő vol- na ahhoz, hogy a kecskemétiek büszkék legyenek az atyafiságra, de van más is, ami miatt felemelt fővel gondolhatnak az egy tőről fakadt ősökre.

A község a jobbágyvilágban Eszterházy, a tatai gróf hűbérbirtoka volt. A kocsiak állandóan hadakoztak jogaikért a katolikus hűbérúrral. — Igen erős volt itt a református egyház, Ogy ideig még püspöki székhellyé is tette Kocsot — mondja Stubnya Viktor. — S a püspökség a debrecenivel karóit v- gimnáziumot is alapított. Később, a francia forradalom idején, a magyar jakobinusok között szintén szerepelt egy kocsi ember. Csergő Bálintnak hívták, róla neveztük el a könyvtárunkat.

És a jelen? Állandóan mű™ velődnek a kocsiak (az ötezer kötetes könyvtáruknak 600 beiratkozott olvasója van, az egy lakosra jutó elolvasott könyvek száma az elmúlt évben 15 volt); s a község egész parasztságát magába tömörítő Aranykalász Tsz-ben az egy tagra jutó évi átlagjövedelem meghaladja a 32 ezer forintot. Körülbelül háromszázan, s főként a fiatalok, a sűrűn közlekedő autóbuszon a nem egészen tíz kilométerre fekvő Tatára járnak dolgozni.

— Kapcsolat az „őshazaiakkal”?

___fS okonl kapcsolat már

ni

ncs. A mintegy három évszázad kimosta a familiáris kapcsolatok gyökereit. Másfajta nexusban vagyunk Kecskeméttel. A tsz az ország legjobb sárgarépa-termelő gazdasága. Volt év, amikor a hazai répaszükséglet 35 százalékát az Aranykalász elégítette ki. Legutóbb is több mint 200 holdon termesztette a zöldségfélét, s 260 mázsát takarított be egy- egy holdról. Nos, a Kecskeméti Konzervgyárba jelentős meny- nyiséget szállítunk. S a Kecskeméti Cipőgyár tatai gyáregységében rengeteg kocsi fiatal dolgozik.

Búcsúzáskor mosolyogva és hamisított „köcskemétiességgel” így ad kezet a tanácselnök: „Lögyön szöröncsém máskor is.”

Tarján István

Fordította: Sávolt Béla

VII.

— Hogy gondolja? Miért... Ez ... Ezt nem illik.

Maszr.iszon rettenetesen megijedt, hogy a lány visszautasítása feldühíti Ljonykát. Felugrott és a nyakéket a lány kezébe nyomta.

— Fogadja csak el — tüsténkedett — hiszen ez kedves ... Nem szabad visszautasítani.

Valentyina Ivanovna teljesen megzavarodott és végül elfogadta az ékszert.

— Merci — rebegte.

— No lám, ez nagyszerű — örült meg Maszniszon.

— Idióta — vetette oda haragosan Valentyina Ivanovna.

Ljonyka egyhajtdsra kiitta poharát, szótlanul kezetcsókolt a hölgynek és gyorsan távozott.

„Asszisztensei” zsákba söpörték az összerablott holmit és utánasiettek.

Az étteremben egy pillanatig még súlyos csend uralkodott, aztán az egyik asztal mellől felugrott egy korosabb jól táplált, szmokingos úr, s magából kikelve ordította erőlködéstől dülledő szemekkel:

— Rendőrség! ...Azonnal rendőrséget ide ... Pincér, telefonáljon a rendőrségre...

Az ős, szikár pincér tisztelettel felé hajolt és halkan, de érthetően mondta:

— Már hetedik éve, hogy nincs rendőrség, kegyelmes uram. Viszont a bűnügyi nyomozóknak azonnal telefonálok ...

•

Néhány nap múlva, késő éjszaka az Obvodnij csatorna partján álló öreg, kietlen ház pincéjében Ljonyka elkeseredetten lövöldözött a bűnügyi nyomozócsoport ügynökeire, akik már bekerítették a házat.

Az utóbbi napokban egyre több üzlet bejáratára függesztették ki az évvégi leltárról hírt adó táblácskákat. A kereskedelmi dolgozók egy része még a szilvesztert is ezzel a munkával tölti. A felelősséget, precizitást követelő tennivalók közepette azonban a pultok mögött dolgozókat éppen úgy foglalkoztatják 1968 kérdőjelei, mint a vevőközönséget.

Horváth István, a Bács-Kis- kun megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kecskeméti ki- rendeltségének vezetője;

— Itt a Szabadság téri illatszerboltban rövidesen befejezzük a leltárt. Ennek eredménye, tudom, nem érdekli különösebben a vásárlókat, annál inkább a január 2-től életbe lépő árváltozások.

Előkerül a központilag kiadott új árjegyzék. A cikkek 80 —90 százalékát érintik pluszmínusz irányban az ármódosulások, melyek azonban végső soron kiemcsak kiegyenlítik egymást, hanem bizonyos mértékű fogyasztói megtakarítást eredményeznek.

A vevők igénye — törvény

Harminc éve dolgozik a szakmában Almási László, a BRK Nagykőrösi utcai divatáruboltjának vezetője.

— Munkatársaimmal együtt — mondotta — bizakodással várjuk az új esztendőt. Boltunk nem tartozik Kecskeméten a legnagyobbak közé, talán ez is hozzájárult, hogy az úgynevezett exkluzív cikkekből csak korlátozott mennyiséget kaptunk. Most, hogy megszűnnek az árubeszerzési kötöttségek, módunkban áll majd olyan cikkekkel ellátni a vevőket, amit keresnek, igényelnek.

Ezután így folytatta:

— Foglalkoztat bennünket az egyéni blokkolási rendszer bevezetésének gondolata. Ennek lényege és célja, hogy az eladók az eddiginél jobban legyenek érdekeltek egyénileg a kulturáltabb kiszolgálásban, a vevőkkel való foglalkozásban.

Csomagolástól — a választékbővítésig

A MÉK 12. számú zöldséggyümölcs boltjában' Locskai József üzletvezető-helyettes fogad.

— Hozzánk nagy részt törzsvevőközönség jár. Sokat adnak az áru küllemére, csomagolására. Az úgynevezett földes áru iránt alig van igény. Ezért nem

Is kívánunk a jövő évtől ilyen árut tárolni.

Érdekes a tapasztalt kereskedő véleménye a csomagolásról is. A békéscsabai gyár hosz- szúkás dobozba tett tésztájából több fogyna, ha látná a vevő, mi van a dobozban. Az átlátszó műanyagmackóban levő mézből háromszor annyi fogy, mint az üvegesből.

A kereskedő — kereskedjen!

Bárány Bálint, a megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Kossuth téri önkiszolgáló boltjának vezetője mondotta ezt az áruraktárban, ahol beszélgettünk.

— Gyorsabbá tehetnénk a kiszolgálást — jegyezte meg az üzletvezető —, ha kapnánk fél kilós előrecsomagolt zsírt, s ha a lisztes áru 60—70 százalékát nem ömlesztve hoznák, aminek a csomagolása is ránk vár. Hogy mit várok az új évtől? Nagyobb eladó- és raktárteret, hogy zöldséget, gyümölcsöt is tudjunk árusítani. Továbbá: akár egy vállalati, akár több más kereskedelmi vállalat összefogásával egy központi csomagoló hely létesítését, amely — szerintem — a vásárlók, a kereskedelem, és a kecskeméti női munkaerőfelesleg foglalkoztatása szempontjából szükséges, hasznos, előnyös lenne.

B. Gy.

Félév végén

A téli szünet első napja. Oda- kinn boldogan hancúroznak a gyerekek; benn, az iskolában egy terem foglalt; a nevelői szoba. A pedagógusok most is dolgoznak. Osztályozó konferenciát tart a tantestület.

December 20-ával lezárult az első félév az iskolákban. Minden év új feladatokat hoz, s ez most az első alkalom, hogy számvetést tegyen a testület: mit végeztek, beváltak-e elképzeléseik, s mit kell tenniük az év hátralevő felében?

Bácsbokodon ugyanezeket a kérdéseket tettük fel Kürtös József igazgatóhelyettesnek.

Nem buktak az ötödikben

— Hadd dicsekedjem, ne vegye rossz néven, de annyira örül az ember, ha egy szép elképzelése sikerül ,,. Az ötödik mindig úgynevezett buktatós osztály volt nálunk is. Nem csoda. A gyerekeknek meg kell szokniuk, hogy minden órán más tanár jön be. A tanításból kiszorulnak a játékos elemek. Belép az idegen nyelv ... Sorolhatnám tovább ... Az idén elhatároztuk, hogy ezen változtatunk Nem buktatunk.

— Nem, nem úgy, hogy enyhébben osztályozunk. De erről beszéljen inkább az osztályfőnök.

Az V/A osztályfőnöke Tettinger Antal. Az igazgatóhelyettes biztosít, hogy Tettinger tanár úr bátran beszélhet az VŰ3 főnöke nevében is, egyrészt mert ott a felesége az osztályfőnök, másrészt pedig azért, mert

Az ügynökök nem válaszoltak a lövésekre, mert azt a parancsot kapták, hogy élve kell elfogni Pantyelejevet. A pinceajtó recsegett-ropogott ütéseik súlyától, de nem engedett. Egyikőjük már holtan feküdt, a másik súlyos sérüléssel, mégis pontosan teljesítették a parancsot, fegyvert nem használtak.

Ljonyka egy nagykaliberű mauzerből lövöldözött, tartalékban volt két colija és néhány kisebb kézigránátja. Ügy számította, hogy ki tud törni.

De a bűnügyi nyomozók közül az egyik, a legfiatalabb, betörte az utcára szolgáló pinceablakot. Kistermetű volt és ügyes, így nem okozott nehézséget lábbal előre lecsúsznia a kis ablakocskán. Ljonyka megfordult és hasba lőtte.

A súlyosan sebesült, vérző ügynök utolsó erejét összegyűjtve vetette magát Ljonykára és ledöntötte a lábáról, összeakaszkodva, hörögve hemperegtek a földön. Ljonyka átharapta az ügynök karját, majd fojtogatni kezdte. A súlyosan sebesült ember elerőtlenedett, abbahagyta a védekezést.

E pillanatban végre betört az ajtó és Ljonykát nagy nehezen lefejtették az ügynökről.

A parancsot teljesítették, Ljonyka még csak meg sem sérült.

Azután ismét ítélkeztek felette. A tárgyalás előtt az őrparancsnok által kérette Ljonyka az ügyben eljáró ügyészt.

— Nagy kérésem van, — mondta az ügyésznek, arcára kényszeredett mosollyal. — Néhány napom van hátra az életből. Hiszen ön is tudja, hogy a főbelövés elől kétszer nem lehet megszökni... Mint ember kérem ügyész polgártárs...

És váratlanul, talán életében először, sírva fakadt. Később, mikor megnyugodott, kérte’ hogy kutassanak fel egy hölgyet, akit Valentyina Ivanovná- nak hívnak, akivel akkor a mulatóban találkozott.

— Kérjék meg: jöjjön el a tárgyalásra, és üljön az első sorokba. Látni szeretném, még egyszer ránézni. Kérem, feltétlenül jöjjön el.

(Vége.>

mindkét osztályban egyformán jó az eredmények.

— Majdnem egyformán — helyesbít — Tettinger Antal —* Az én osztályomban ugyanis 3,51 az átlag, a B-ben pedig 3,6.

— És valóban nem bukott senki az idén az ötödikben? — kérdezem.

— Csupán egyetlen egy. ő viszont többől is. Néhány napja költözött be a szüleivel tanyáról. Rajta már nem tudtunk

segíteni.

— De hogyan kerülték el most a bukást a többiek?

Segíteni a gyerekeket

— Az idén nálunk ez a cél volt a „sláger”. Meg akartuk mutatni, hogyha vállaltuk, sikerül. Ezért. Ráfeküdtünk — ahogy mondani szokás. Egyébként nincs benne semmi titokzatosság. Minden tanulóra figyeltünk külön is, foglalkoztunk a gyengékkel, az óra keretében megszerveztük a csoportonkénti foglalkozást... Ha az ember csak arra bízza magát, hogy ki jelentkezik, akkor a jók mindig aktívak, akiket pedig nehezebb megszólaltatni, óhatatlanul elmaradnak. Most azonban a gyengébbek is rá voltak szorítva a tanulásra.

— Más eszköz?

— Még egy: a kollektíva. Akadt néhány, aki javítóvizsgával került az ötödikbe. Visszahallottam, hogy azt mondták rájuk a többiek: majd kibuknak, aztán megszabadulunk tőlük. De a tízéves gyerekek hangulatát még könnyű irányítani. Megértették, hogy segíteni kell a gyengéket, ezt kívánja az osztály becsülete. És segítettek.

Az osztályfőnök itt eltűnődik:

— Hogy mi a becsület, ezt persze nem éppen könnyű ese- tenkét megértetni. De vallom, hogy a gyerekek alapjában véve igen fogékonyak a nemesre. Nálam például gyengébb lábon áll a fegyelem, mint a feleségem osztályában, a gyerekek pajkosak. Sebaj. De bűnnek tartják a „puskázást”, a lecke lemásolását.

Nevelni a szti'őkel is

— Az eredmény tehát — amint az igazgatóhelyettes ösz- szefoglalta — a tanárok jó munkáján és a közösség segítésén múlott. Elsősorban. Ám emellett még egyéb hatásokon is. A szülők iskoláján például.

Nincs okunk azonban elbizakodni — emeli fel kezét Kürtös elvtárs. — Nem állunk mindenben ilyen jól. A pálvavá- 'asztásban például. A nyolcadikosok közül alig akar valaki itthon maradni a mezőgazdaságban.

De ez talán mégsem kizárólag rajtuk múlik. S februárig, a jelentkezések lezárásáig lehet is rajta még valamicskét javítani, M. L.