Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-03 / 286. szám
4. oldal 1967. flpcomher 3, vasárnap Vállfa, exportra Néhány hét múlva már angol, holland, nyugatnémet és távol-keleti boltok öltönyeit hordják ezek a vállfák. Bizonyára kevesen tudják, hogy az egyszerű fatömegcikk — rokonához, a fre- golihoz hasonlóan — igen keresett külföldön. Természetesen csak akkor, ha olyan jó minőségben készül, mint a Kiskunhalasi Fa- és Építőipari Ktsz-ben. A szövetkezet száz dolgozót foglalkoztató exportrészlege az év végéig körülbelül 7 millió forint értékű vállfát és fregclát ■ küld a határon túlra. (Pásztor Zoltán felvétele.) Tanácstagi beszámolók Kecskeméten Holnap, december 4-én a lenin- városi iskolában (3-ös választókerület) 18 órai kezdettel Kara Sándor, ugyancsak a leninvárosi iskolában (6-os vk.) 18 órakor Mészáros Sándor, a Mátyás téri iskolában (38-as vk.) 17 órakor dr. Weither Dánielné, a Mj&K Bercsényi utcai kultúrtermében (55-ös vk.) 17 órakor pedig Üjvári Lajos tanácstag tart beszámolót. Papp Dezső és Mezei Sándor, a 61-es, illetve a 64-es körzet tanácstagjai együttesen tartják meg beszámolójukat 18 órai kezdettel, a Czollner téri általános iskolában. Ezúton kérik a László Károly, Csongrádi, Sarkantyú és Török utcában, valamint a Csongrádi úton és Czollner téren lakó választóik szíves megjelenését. December 5-én, kedden 15 órakor kéri választóinak megjelenését a ballószögi iskolába dr. Laczi József- né megyei, valamint Gubacsi Imre városi tanácstag. Ugyancsak december 5-én, 18 órai kezdettel, a Czollner téri pártházban tartja meg beszámolóját Mátrai Pálné. Üzenet az űrből Napjainkban, amikor ismét sok feltevés lát napvilágot, az úgynevezett „repülő csészealjakról”, vagyis ismeretlen eredetű repülő tárgyaikról, úgy gondoljuk, hoffy a tudományos teóriák olvasóinkat is érdeklik. E témakörből való G. Altov és V. Zsuravljeva szovjet szerzők: Utazás a vita csomópontjába című írása, amely a „Tunguz rejtély” felderítését kísérli meg. A szerzők foglalkoznak a „repülő csészealj’’-hoz hasonló fényjelenségekkel, s azzal, hogy ezek vajon lehetnek-e egy másik égitest „üzenetei” a Föld lakóihoz. Az említett írást — mely nemrég egyéb fantasztikus novellákkal együtt a Kozmosz könyvek sorozatban is megjelent — lapunkban Üzenet az űrből címmel rövidesen megkezdjük, '-'■lőre . is felhívjuk rá olvasóink figyelmét. Az idegenforgalmi szezon mérlegéből: Az érdeklődés központja elsősorban Szinte megoldhatatlan feladatra vállalkozna, aki annak megállapítását tűzné célul, hogy mennyi külhoni vendég látogatott az idén megyénkbe. Mert: se szeri, se száma azoknak az egyéni turistáknak, akik az Európa 5-ös számú főútvonalon áthaladva, vagy a hercegszántói határátkelő helyen megyénkbe érkezve legalább néhány órára le ne „horgonyoztak” volna Kecskeméten, illetve ne időztek volna el Baján és környékén. S aligha lehetne számba venni a külföldi rokoni, baráti kapcsolatokat, amelyeket a levelezésen túl egyre inkább a személyes találkozások révén is ápolnak. Részleges és megbízható mérési lehetőség csupán a megyei idegenforgalmi hivatalban kínálkozik. melynek vezetőjétől, Reile Gézánétól a következőket tudtuk meg: A különböző külföldi utazási irodák jóvoltából a hazánkba érkezett turisták közül több mint 90 csoportban mintegy háromezer-hétszáz vendég látogatott el Bács- Kiskunba október végéig. Közülük 56 csoportban csaknem kétezer-nyolcszáz személyt kifejezetten Bugac romantikája (védett terület, pásztorkiállítás, lovasbemutató, egy kis kocsikázás stb.) vonzott. Az idei érdeklődők száma csaknem háromszorosa a múlt évinek. S mint érdekességet. I megtudtuk, hogy a 11 féle nem- | zetiségű látogatók közül Auszt- riából. Svájcból és Nyugat-Né- I metországból érkeztek a legtöb- 1 ben. Ez évben először nyilvánult rneg érdeklődés Bugac, illetve Kecskemét iránt az Amerikai Egyesült Államokból és a skandináv országokból. — Talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy ez a megyei hivatal propagandájának eredménye — jegyezte meg Reile Gézáné. s mintegy bizonyítékként két levélből idézett Az egyikben egy amerikai idegenforgalmi utazási iroda tulajdonosa köszöni ügyfelei nevében a bugaci program „mesés megszervezését”, egyben jövőre újabb turistacsoportok látogatását jelzi. A másik levél Svájcból érkezett, s az ottani utazási iroda illetékese a magyarországi látogatásuk „csúcspontjának" minősíti a Bugacra tett kirándulást. Közli azt is, hogy egy svájci újság egész oldalas beszámolót szentelt a megyénkben járt turisták élményeinek. A külföldi, s főleg a nyugati országokból megnyilvánuló érdeklődés mellett 92 csoportban háromiezer-hatszáz hazai látogató ismerkedett Kecskeméttel, s vette igénybe az idegenforgalmi hivatal szolgáltatásait (idegenvezetés, szállás stb.) Jól segítették a Bács-Kiskun megye iránti érdeklődés felkeltését a hivatal különböző kiadványai. melyek közül a legutóbbi kettő: Kecskemétet és Bugacot ismertető, 30 ezer példányban jelent meg. A német és francia nyelvű kecskeméti prospektusokból például a több mint tízezer < Bugac volt példány az utolsó darabig elfogyott már. Űj vonása volt az idei, megyénkét érintő idegenforgalomnak, hogy a Balatonnál üdülő külföldiek számára egy-egyna- pos programokat szerveztek a megye nevezetességeinek megtekintésére. Ily módon jelentkezett számottevőbb érdeklődés például Kalocsa, illetve a Szeli- di-tó iránt is. Ez utóbbi főként a szocialista országokból érkező vendégek érdeklődését keltette fel. S mivel jövőre az érdeklődés fokozódásával lehet számolni, a tó közelében épülő turistaszálló, illetve kempingtábor ennek az igénynek a kielégítését igyekszik előkészíteni. ÖNGYILKOSSÁG Elvesztett millió A ClM tulajdonképpen nem pontos, mert összesen több mint ; másfél millió forintról van szó abban az ügyben, amelyben a napokban hozott jogerős ítéletet Kecskeméten a megyei bíróság. Október 29-én a Tárgyalóteremből rovatunkban megjelent Mil- j liós perek című cikkünk végén ! ígéretet tettünk rá, hogy visz- I szaténünk a témához, ha végle- ! ges döntés születik a perben. A j kedves Olvasó bizonyára emlék- | szik még arra a jogi vitára, ! amely a fajszi Kék Duna Termelőszövetkezet és a Hűtőipari Országos Vállalat között bonyolódott, s amelyet első fokon a közös gazdaság nyert meg: a járásbíróság kötelezte a vállalatot, hogy kártérítés címén fizessen meg a tsz-nek 1 millió 575 ezer forintot. A továbbiak jobb megértése céljából röviden utalunk a vita alapjára. A tsz termelési szerződést kötött a vállalattal, mely szerint 1967-ben 500 holdon 5 ezer mázsa zöldborsót termel, s azt átadja a hűtőiparnak, amely viszont — a mázsánként megállapított összeg ellenében — kötelezettséget vállnlt a mennyiség átvételére, sőt olyan ígéret is elhangzott, hogy ha több terem, azt is átveszi. A hűtőipar ezt az ígéretét később nem tartotta be, s a tsz pert indított ellene. A járásbíróság — amely megítélte a közös gazdaság több, mint másfél milliós követelését — arra hivatkozott ítéleti indoklásában, hogy a felek két ízben is módosították az eredeti szerződést, s ezt a megállapodást hagyta figyelmen kívül alperes vállalat, amely az elmarasztaló ítélet ellen fellebbezést jelentett be. A MEGYEI BfRÖSÁG felülvizsgálta az elsőfokú ítéletet és ellenkező megállapításra jutott: megváltoztatta a járási döntést és elutasította a termelőszövetkezet keresetét. Mivel indokolta a döntést a megye? „Az elsőfokú bíróság által módosító okiratként értékelt, 1967. június 2-án készült úgynevezett emlékeztető a megyei bíróság megítélése szerint nem tekinthető olyan okiratnak, amely alapján az alperes (a hűtőipari vállalat) kötelezettséget vállalt volna arra, hogy a teljes borsótermést átveszi, illetve, hogy a tsz kárát megtéríti...” hangzik többek között az indoklás. A továbbiakban újabb perdöntő tényező került napvilágra. A nyár folyamán a paradicsomátvétellel kapcsolatos bírósági eljárások ismertetése során is többször említettük — az ítélet alapján — azt, hogy a termelő, a termés átadásának megkezdése előtt két héttel értesíteni köteles a termeltető vállalatot erről a szándékáról. A szerződésben meghatározott mennyiségen felüli tétel átvételére ugyanis fel kell készülnie a vállalatnak, s nem biztos, hogy fogadni tudja a többletet. A MOSTANI PER során a termelőszövetkezet is elismerte, hogy ezt az írásbeli közlést a szerződésben meghatározott időben nem tette meg. Ebből viszont egyenesen következik, hogy ilyen körülmények között indokolatlan volna elmarasztalni a hűtőipari vállalatot, s arra kötelezni, hogy másfél millió forint kártérítést fizessen a fajszi Kék Duna Termelőszövetkezetnek, amely tulajdonképpen saját hibájából nem tudta teljes borsó- termését értékesíteni. Az ügynek e vázlatos ismertetése után hasznos néhány általánosabb érvényű tanulságot levonni. Elsősorban a termelőszövetkezetekre vonatkozik ez, hi- zen — nemcsak a fajszi Kék Duna esete bizonyítja — több millió forintról van szó, aminek a megtermelésében a tsz egész tagsága részt vett. Nem utolsósorban azért nagyon pontosan kell megszervezni az értékesítést, komolyan venni a termelési szerződéseket és nemcsak akkor elolvasni azokat, amikor a bírósághoz benyújtandó kereset megfogalmazásáról van szó. Különösen érvényes lesz ez a gazdaságirányítás új rendszerének keretéi között, amikor a termelési kapcsolatok sokkal szélesebb körben befolyásolják eev-eev gazdaság, üzem életét, működésének gazdaságos voltát. A CIKK EI E JEN hivatkoztunk a Milliós perek című írásunkra. Ebben utalunk arra, hogy a Kalocsai Járásbíróságnál folyamatban volt az ismertetetthez hasonló per, a dusnoki Eevelértés Tsz és az Országos Hűtőipari Vá"alat között. Tekintettel azonban a rendkívüli hasonlóságra — mondhatnánk azonosságra — ez utóbbit szünetelőbe tették, amíg a fajszi közös gazdaság üsvében meg nem született a jogerős döntés. Rövidesen azonban a dusnokiak beadványának elbírálására is sor kerül. G. S. Csali Solton felesleges • • • Vékony arcú, élénk mozgású, csupa-ideg fiatalember. Csikai Miklós a neve és a Solti Szikra Tsz kertészmérnöke. Ez év december végéig. A Csong- rád megyei Mindszent község egyik szövetkezetében már várják. Ott egy nagy üvegházi telepnek lesz a vezetője. Itt, a Szikrában, ahonnan négy éven át havi 5—700 forint ösztöndíjat kapott, ez év szeptember közepe óta alkalmazzák, brigádvezetői beosztásban. A paprikaszedés idején áruátadóként is dolgozott, heteken át a Kecskeméti Konzervgyárban. Miért megy el Soltról, amely szüleinek és neki is lakhelye? Miért nem találja meg számítását egy ifjú kertészmérnök a Duna menti gazdag községben? Ezekre próbáltam választ keresni. • — Valójában csal: az érettségi után határoztam el, hogy a kertészeti főiskolára iratkozom. Amikor egy éven át Budaörsön dolgoztam, a főiskola tangazdaságában. Akkor kedveltem meg ezt a szakmát. Felvettek, s már jócskán benne voltam az első félévben, amikor kapcsolatot kerestem a Szikra Tsz-szel. Sikerült megállapodnunk, s váltig hangoztatták, milyen nagy felfutás előtt áll itt a zöldségtermesztés. Ez nekem is lendületet adott, végül is jelesen államvizsgáztam, 1966 januárjában. De az egyik évfolyamtársammal már ezt megelőzően igyekeztünk tájékozódni: hova mehetnénk ki külföldre, hogy egy évig ott is tanuljunk. Hollandiára esett a választásunk. Roppant nehéz volt persze útlevelet, meg mindenféle engedélyt szereznünk, végül is jó félév beletelt, amíg, Soós Gábor miniszterhelyettes közbenjárásával, megkaptuk. * Tavaly az egyik szeptemberi koradélután a schipoli repülőtéren landolt az utasszállító. Az utasok között két fiatalember ballagott le a lépcsőn, kezükben jókora bőröndökkel és zsebükben öt-öt dollár valutával. Ez, az éjszakai szállással
