Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-23 / 303. szám

I96T Äwomli« M. srnmhat 3. oldal Tartalmasabbá, elevenebbé vált a pártélet Hz MSZMP megyei bizottsága és a Petőfi Népe ankétja KaSocsán Az MSZMP megyei bizottsága és a Petőfi Népe szerkesztősége a termelőszövetkezeti pártalap- szervezetek titkárainak részvé­telével pénteken egész napos an­kétet tartott Kalocsán, az Iszkra Termelőszövetkezetben. Hor­váth Antal, az MSZMP megyei bizottsága mezőgazdasági osz­tálya munkatársának üdvözlő beszéde után dr. Glied Károly, az MSZMP megyei bizottságá­nak titkára tartott vitaindító előadást. Elemezte a párt veze­tő és irányító tevékenységének eddigi eredményeit és a soron levő tennivalókat. Kiemelte, hogy a gazdasági reform beve­zetése új munkastílust kíván, s több ezzel kapcsolatos gyakor­lati tennivalót ismertetett. A sokrétű, érdekes előadást élénk vita követte, amelyen a felszólalók számos tapasztalat­ról és kezdeményezésről adtak számot. Egybehangzó vélemé­nyek szerint az utóbbi időben élénkebbé, tartalmasabbá vált a munka a pártalapszervezetek- ben. Az ankéton részt vett Jurmics László, a Pártáiét című folyó­irat munkatársa, Endre István a megyei pártbizottság párt- és iömegszervezeti osztályának munkatársa. A szerkesztőségi Kereskedő Sándor, a mező­gazdasági rovat vezetője képvi­selte. (Folytatás az 1. oldalról) vízgazdálkodásban 17—18 száza­lék, a szállítás és hírközlés te­rületén 15—18 százalék, a lakás, kommunális, egészségügyi, szo­ciális és kulturális ellátás terü­letén pedig 15 százalék valósul meg. A megfelelő arányok biztosí­tásában fontos szerepet tölte­nek be az úgynevezett állami célcsoportos beruházások, ame­lyek elsősorban a különböző hálózati rendszerek fejlesztését irányozzák elő. Az e célra elő­irányzott 14,7 milliárd forint szolgálja többek között a kőolaj- és földgáz-kitermelés és veze­tékrendszer fejlesztését, a vil- lamosenergia-hálózat bővítését, az országos közutak és a mező- gazdasági bekötő utak építését, a vasúti közlekedés fejlesztését, egyes vízgazdálkodási feladatok megvalósítását és nem utolsó­sorban a köznontl lakásépítést, a kórházi hálózatfejlesztést és a középiskolai tantermek léte­sítőinek feladatait. Üi gazdaságirányítási rend­szerünkben a népgazdasági és a vá”alati tervek mellett a ta­nácsi tervek képeznek külön egységet. A tanácsok fejlesztési alapjára 1968-ban mintegy 7,2 milliárd forint áll rendelkezés­re. Az iparilag elmaradott terü­letek ipari fejlesztésének támo­gatására 100 millió forint áll rendelkezésre, ennek mintegy kétharmadát a már megkezdett ipari létesítmények folytatásá­hoz kell felhasználni. Ezen túl­menően a kijelölt budapesti ipa­ri üzemek vidékre telepítésének támogatásához 50 millió forintot irányoz elő a terv. 1968-ban a tanácsok a koráb­binál jóval nagyobb önállóság­gal dönthetnek gazdasági cél­jaik megvalósításáról. Az eddigi tapasztalatok biztosítékot nyúj­tanak arra, hogy ezzel az ön­állósággal helyesen fognak élni, szem előtt tartva mind a helyi, mind a népgazdasági érdeket. Méggyőződésem, hogy a válla- ’atok vezetői és dolgozói min­den tőlük telhetőt meg fognak 'enni a gazdasági reform sike­re, az 1968. évi népgazdasági ‘crvben előirányzott célok tel­jesítése érdekében. A szocialista társadalom szolgálatára neveljük az i^úsáiiot Párái Imre után dr. Ortutay Gyula, Bács-Kiskun megye 14-es választókerületének or­szággyűlési képviselője, a TIT elnöke emelkedett szólásra. Mű­velődési kérdésekről szólva hangsúlyozta, hogy a pedagógus társadalom a mostani időszak­ban ugyanúgy magáénak érzi az ország gondjait, ugyanúgy ta­nulmányozza, elemzi a jövő év elején életbe lépő új gazdaság- irányítási rendszert, mint a közgazdászok és a gazdasági szakemberek. Érzik a jövő ge­neráció nevelésével foglalkozó tanítók, tanárok, egyetemi ok­tatók, hogy növekvő jelentősé­ge van munkájuknak, hogy ők a letéteményesei a szociálist" embertípus kialakításának. A szocializmust építő társadalom a nevelésügytől, annak minden rendű, rangú munkásától azt várja, hogy olyan embereket, alkotó személyiségeket nevel­jünk, formáljunk, akik saját te­vékenységüknek, munkájuknak célját, a szocialista társadalom szolgálatában látják. Az álta­lános iskolák szerepéről beszélt ezután Ortutay Gyula. Szóvá tette ennek az oktatási terület­nek gondjait, teendőit. Elmond­ta például, hogy Bács megyében — az ország legnagyobb tanyás megyéjében — 471 általános is­kola van. de közülük csak 119 felel meg minden tekintetben a tanítás, a tanulás kívánatos körü'rrényeinek. Ortutay Gyula szorgalmazta, hogv az oktatás­ügyben az általános iskolák problémája kerüljön a követ­kező években az első helyre, ha nem is a középfokú oktatás ro­v ására, de azzal legalább pár­huzamosan. A költségvetés ter­vezetét elfogadta és elfogadás­ra ajánlotta. Ezután felszólalt Szekeres László Szolnok megyei, dr. Ba­bits Antal budapesti, dr. Lukács János Zala megyei, Major Ta­más budapesti, Kiss Árpád mi­niszter, az országos műszaki fej­lesztési bizottság elnöke. Négymilliárd forint tudományos kutatásra Ha napjainkban a termelés fejlődéséről, a társadalom igé­nyeinek egyre magasabb színvo­nalú kielégítéséről hallunk, tért mészetesnek tartjuk, hogy az a tudományos eredményeken alap­szik — mondta bevezetőjében Kiss Árpád elvtárs, majd arról beszélt, hogy ma már új tudo­mányos eredményeket nem hoz­hatnak létre egymástól elszige­telten működő nagy alkotó egyé­niségek zseniális gondolatai, ha­nem azok csak szervezetten folytatott tudományos kutatás eredményei lehetnek. Korunk­ban a nemzeti jövedelem egyre jelentősebb részét fordítják ku­tatásra, a tudományok fejlesz­tésére. Nekünk sincs szégyelni valónk: az elmúlt évek átlagá­ban a nemzeti jövedelem 2,3 százalékát költöttük erre a cél­ra. A gazdaságirányítás új rend­szerében a műszaki kutatási és fejlesztési feladatok túlnyomó részét is a vállalatokra bízzák. Ezzel a kutatás közelebb kerül a termeléshez, jobban és gyor­sabban tudja annak igényeit, szükségleteit kielégíteni. 1968- ban összesen több mint 4 mil­liárd forintot fordítunk kutatás­ra. Ennek az összegnek a két­harmadával a vállalatok rendel­keznek, természetes azonban, hogy az országban folyó egész kutatási tevékenység szervezé­se nem hárulhat a vállalatokra, vannak olyan kutatási témák, ; amelyek túlterjednek a válla- i iátok lehetőségein. Az ilyen jel- jlegű kutatásokat egy-egy gaz- ! dasági ágazat körén belül az il­letékes minisztérium, több ága­zatot érintő kérdésben pedig az ‘ ONFB szervezi, hangolja össze ás finanszírozza. Befejezésül Kiss Árpád elv­társ hangoztatta: a tudomány, a kutatás eredményeinek gya­korlati hasznosítása az egész társadalom jólétének emelkedé­sét segíti elő. A költségvetésben a tudomány, a kutatás fejleszté­sére előirányzott összegek ennek minden lehetőségét biztosítják, ezért a költségvetést elfogadom. Kiss Árpád után Kocsis Jó­zsef Győr megyei, Böhm József Somogy megyei, Listár Sándor Fejér megyei, Uhljár Mihály Békés megyei, Szőke Antal bu­dapesti, dr. Hargittai Katalin Vas megyei, S. Hegedűs László budapesti képviselő szólalt fel a költségvetési vitában. Ezután szünet következett, majd Kállai Gyula elnökletével folytatódott a tanácskozás. A költségvetési vitában nem je­lentkezett több képviselő fel­szólalásra, a vitát berekesztette. s megadta a szót Vályi Péter pénzügyminiszternek, aki zár­szavában reagált a felszólalá­sokra és a módosító javasla­tokra. A pénzügyminiszter után dr. Bognár József, a terv- és költségvetési bizottság elnöke emelkedett szólásra. Majd az országgyűlés Kállai Gyula zár­szavával ért véget. Dr. Weither Dánielné, igaz­gató, Kecske­méti Állami Áruház: — Fáradha­tatlanok voltak munkatársaim ezekben a na­pokban, min­den elismerést megérdemel­nek ... Reggel fél 8-tól este 8—9-ig talpon a különböző osztályokon, a divatcikkeknél, gyermek, női- íérfi kötött áruknál, a fe­hérnemű ősz - tályon, a pipe­rénél, játéknál ajándék részle­gen, üveg-por­celánnál. De így volt a cipőosz- tályon is. Reggeltől estig zsú­foltság, az árusítóhelyek rég kicsik már a forgalomhoz ké­pest. „Milliós” napjaink is vol- ak... Hányszor előfordult, hogy ebédelni sem volt idő csak az öltözőben pár falat el- fogva',zt.ására... M!re dolgo­— Mikor késő este hazaér­tünk, alig volt jártányi erőnk ezekben a napokban — mondja Kanyó Jánosné, a Kecskemét, Rákóczi úti játékbolt vezetője. — De eszünkbe se volt panasz­kodni, hiszen nincs nagyobb ■vöm, mint ajándékot adni. . Talán soha nem fogyott még annyi értékes játék, mint erre a karácsonyra. Rengeteg me­chanikai, elektromos-elemes já­zóink hazatértek... Otthon tud­ják már, mit jelentenek ná­lunk az ilyen napok, hogy a házimunkában nem lehet szá­mítani azokra, akikre ilyen meg­terhelés nehezedik napról nap­ra ... Helytállnak a család töb­bi tagjai... tékot vettek, építőt, távira] r tású autót, vonatot... A nag plüss-állatokat... Emlékszem, mikor szeptem­berben — mert már akkor kezd tűk a felkészülést — teheraut számra hozták az árukat, kollégák összecsapták a kezükéi „Hiszen ez elég lesz két kará csonyra is”... így lesz elég — most... Ez » mi főszezo nunk... Ügy illő, hogy az ünnep előestéjén, amikor boldog hangi latban készülünk szeretteink megajándékozására, azoknak í kellemes ünnepet Itigániunk, akiit m orüpuzerzés részesei. Róluk is — nekik is Most, amikor már legtöbbünk „eldugta” otthon a karácsonyi meglepetésnek szánt ajándékokat — gondoljunk tisztelettel azokra, akik a kedves holmik özönével kiszolgáltak bennünket. A bol­tok eladóira, akiknek fáradságát, udvariasságát, tapintatos tanácsait, ötleteit olyan természetes­nek vettük a vásárlás kellemes izgalmában... Mert akkor mindannyian csak a „magunk” si­etségével, örömével voltunk elfoglalva, s aligha jutott eszünkbe, hogy akik velünk szemben szor­goskodnak a pult túlsó oldalán — utánunk egyetlen napon is százaknak, ezreknek állanak rendelkezésére. Aki sötét este a kecskeméti óra- és ékszerbolt előtt elment a napokban, a lehúzott rács- redőny mögött buzgó számolás közepette láthatta Szabó Sán- dorné üzletvezetőt, s munka­társát, Főző Irént. Mikor ezí említjük neki, szabadkozik. — Ezt nem szabad észreven­ni... Abban is van öröm, ami­kor számba vesszük, mit végez­tünk aznap. Készletek, dísztárgyak, órák, karkötők, nyakláncok, arany, ezüst, achát, borostyán; — cso­dálatos hosszú, ragyogó sor te'- ne ki az ünnepekre eladott ajándékokból. A készletek „ki­fogyhatatlanok”, csak ... Csak aranytárgyakból, fülbevaló, gyű­rű stb. vettek volna mégany- nyit. Pedig ezekből is volt be­csületesen. Viszont az a hely­zet, hogy ami öt évvel ezelőtt egy hónap alatt se kelt el az aranycikkekből — az idén pár nap alatt gazdára talált. Bizo­nyára nem azért, mert nem te­lik rá... Befejezte munkáját az országgyűlés

Next

/
Thumbnails
Contents