Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-23 / 303. szám

4. oldat 1967. december 23, szombat Napirenden a bedolgozói hálózat fejlesztése Ülést tartott a megyei tanács ipari és kereskedelmi állandó bizottsága — Bátmonostoron az úttörők is hozzájárultak a véradónap sikeré­hez. Vért mi még nem adhattunk, de véradókat kerestünk. Ezért a doktor bácsi külön is megdicsért bennünket. Ezt az őrsi nap.óba is bejegyezte. — Horváth Katalin 8. o. J708. Dózsa György Úttörőcsapat. • = Mi LEGJOBBAN RAJ­ZOLÓ pajtások, úttörőcsapa­tunkban rajzszakkört alakítot­tunk, Zilai Mátyásné tanárnő vezetésével. Sok szép és érde­kes mozaikkép, rajz, festmény, szalmakép készül a szakkörben. — Bujdosó Borbála, Kerekegy­háza. • A TANULMÁNYI ÁTLAG emelése érdekében sokat tesz a 932. sz. Petőfi Sándor Ű tori- csapat tanulmányi szakbizott­sága. Valamennyi őrs cs raj rá.zvéíclévcl tanulmányi verse­nyeket rendeznek — különböző tantárgyakból. Megrendezik az elégtelenek és clérsé^e-ek vc- télkedjjét is. A gyengébb tanu­lókhoz segítő párokat szervez­tek. Az őrsvezetők felkutatják a rossz tanu’mányi ersdménvek okát, és segíteni próbáinak raj­ta. — Maronyák Erzsébet, Kis­kunhalas. • — A Kiskunhalasi Szüts József Ál­talános Iskolának nincs tornaterme, mégis olyan tornászokat nevel, mi.it Juhász László — 1851-es születésű, országos tornászbajnok. Hátha még tornatermünk volnál — Kocsis Gá­bor. • — IZSÁK — Majláth-telepről. az 5483. sz. Gagarin Úttörőcsa­pat nevében jelentem: Decem­ber 17-én felkerestük id. Szé­kely Balázs 83 éves nyugdíjas tsz-tagot, akit évek óta patro­nálunk. Lánypajtásaimmal kita­karítottuk lakását a közeledő ünnepekre. A fiúk fűrészeltek, fát, rozsét aprítottak, hogy me­leg szobája legyen a télen. Mintegy harminc pajtásom — egyenként — csomaggal kedves­kedett Balázs bácsinak. Ezekből disznótoros kóstoló, befőtt, bur­gonya, hagyrp.a. liszt, alma, tész­ta egyaránt előkerült. Pajtása­immal kis karácsonyfát díszí­tettünk neki. Meghatott szavak­kal köszönte meg figyelmessé­günket. — Téglás Teréz csapat­krónikás. * A 3VS. SZ. II. Rákóczi Ferenc Ut'öröcsa'iat vezetősége dicsé­retben részesítene Orgoványi Anikó najtást. aki eddig hat párttagkönyv-kiosztő taggyűlé­sen szavalt és szerze't kellemes perceket a kommunista felnőt­tednek. Tettét a Dicsőség köny­vébe jegyezték fel. — Molnár Jó­zsef, Bácsalmás. * — A tiszakécskei 1. sz. általános Iskola 2229. sz. Zrinvi Miklós Úttö­rőcsapatának modellező szakosztá­lya nagy lelkesedével készül a jö­vő év májusában. Kecskeméten sor­ra kerülő úttörő modellversenvre. Szedetné meg- édeni az idén elért első helyet. A ,.Pa1tás'*-on és ..G6- lyá”-n kívül az alanfnkú ,,Rakéta” és ..Hajó” modellezökör is eredmé- nves munkát végez. Közeljövőben lesz klubon be’üli háziversenyük. — Kerekes Ferenc. • Kedves Pajtások! Mire e sorokat olvassátok, „kitörd’ a vakáció. Kellemes és hasznos eltöltéséhez csak a legjobbakat kívánjuk min dana- uniótoknak. Játsszatok, pihenje­tek. egyetek sokat, csak egész­ségetekre vigyázzatok. A csa­patok. őrsök, rajok számára kü­lön téli programokat nem soro­lunk itt fel, hiszen a ti fantá­ziátok — összességében — úgy is túltesz a miénken. S^ánkó­rnny Jmrc-olun-»'---«.,,,,,, fHmn***­tés, olvasás, vetélkedők, próbák, közös fenyőfaünnepély idős em­bereknek segítség, madárvéde- ir>m — szűkszavú javas7at ah­hoz kévést, amennyi móka, já­ték, komoly elkép-,e7és a ti tar­solyotokban van. Pajtások. e?é” ff Tlnd tC)n TnolT/y. mes, boldog karácsonyt, Aj esz­tendőt kívánunk nektek. Éljen a VAKÁCIÓI Baján tartotta ülését a megyei tanács ipari és kereskedelmi ál­landó bizottsága, amelyen meg­vitatta a bedolgozói rendszer fejlesztésének eddigi tapasztala­tait és kiszélesítésének lehető­ségeit. Fekete László, a KISZÖV elnöke arról számolt be a bi­zottság előtt, hogy amíg az el­múlt évben nyolc szövetkezetük 200 bedolgozót foglalkoztatott, az idén már 11 szövetkezetük­nél 500 bedolgozó nyert alkal­mazást. Bedolgozói hálózatuk gyors növekedésére jellemző, hogy az említett adatok novem­ber végiek, s december 31-ig előreláthatóan már COO lesz az üzemen kívüli dolgozóik száma. Tohai László, a megyei ta­nács ipari osztályvezetője a bi­zottságokat arról tájékoztatta, hogy a Finommechanikai Vál­lalat tanulmányt készített a be­dolgozói rendszer vas-, fém- és gépiparba való bevezetéséről. I 'egállapították, hogy általában az elektromos szerelvények ott­honi gyártására vannak meg leginkább az adottságok. A januárban életbelépő jog­szabályok «sár sokkal jobbár, ösztönzik az üzemeket egyes alkatrészek üzemen kívüli el­készíttetésére. Ezenkívül nehéz­ségeket okozott korábban a szállítóeszközök hiánya; az ott­hon dolgozók betanításának megszervezése; az elszámolta­tás és bizonylatolási rendszer; valamint a kereseti aránytalan­ságok a bedolgozók és az üze­men belüli munkások között Az utóbbi ugyan természetes, hiszen a műhelyben sokkal kor­szerűbbek a termelés körülmé­nyei. Az állandó bizottsági tagok az ülés előtt behatóan tájékozot ­tak saját körzetükben, s ennek alapján az alábbi javaslatokat terjesztették elő: Azokat a gépeket, amelyek a nagyüzemi termelésben már nem felelnek meg, adják ki megfelelően kijavítva a bedol­gozóknak; vegyék fel a kapcso­latokat a megyei tanács többi állandó bizottságaival is az üzemen kívüli alkatrészgyártás bővítésének segítésére. Kérjék fel az ipari tárcák közgazda- sági kollégiumait, dolgozzák ki. hogy mely termékeket tudnák a bedolgozói rendszerben gaz­daságosan gyártatni. A mezőgazdasági állandó bi­zottságnak javasolják, hogy se­gítsen a termelöszövetkezetek- oen a bedolgozói rendszer alap­jainak megteremtésében. Helyes lenne, ha a tsz biztosítana he­lyiséget, ahová kisebb gépeket is be lehetne állítani, sőt az üzem egy művezetőt és egy meóst is kiküldene a termelés helyszínen történő irányítására és a munka átvételére. A mű­velődési állandó bizottság ré­szére javasolják, hogy az isko­lák gyakorlati oktatásaiba olyan témákat vegyenek fel, amilyen bedolgozói termék a községben, vagy városban készül N. O. November végén kezdődött az év a kiskunhalasi keltetőállo- máson. A tervek szerint ugyan­is 1968-ban 600 ezernyi csibét, il'etve ennek megfelelő számú kisoulykát keltetnek. Jelenleg a feleslegesnek mutatkozó ka­pacitás kihasználása végett bér- keltetést is vállaltak a rémi Dó­zsa Tsz részére. A felvételen: a felsőbabádi húshibridek 30 ezer tojását Reif Gyuláné rakja a gépbe. Évek óta nehéz körülmények között folyik az oktatás a Kecs- kemét-Kisfái Mezőgazdasági Szakiskolában. Az 1926-ban lé­tesült intézmény a mezőgazda­ság szociaiista átszervezése óta megnövekedett feladatokat lát el: a megye kertész — szőlő-, gyümölcs-, zöldség- és dísznö­vénytermesztő — szakmunká­sainak zömét itt képezik ki. Évente eddig száz-százhúsz szo- mély iskolázására került itt sor. A jövő feladatok azonban még nagyobbak, s ezek már a kö­vetkező évben sürgető • igény­ként jelentkeznek. Arról van szó, hogy 1968-tól kezdődően a megyében 630 szakmunkástanuló iskolázása válik szükségessé, s akiknek mintegy felét a kertész­képző szakiskolákba irányítják. Mmmogy azonban a bajai tech­nikum csupán két évfolyamot vállalhat, a kisfái szakiskolára A jlfSZlá» TU inasra *» SZOMBAT 17.00: Az flg; cletes utca. — 17.40: Felejthetetlen dalok. — 18.IS: Viszo- két krónika (gyermekeknek). — 19.15: Időgép. — 20.10: Szerelem, oh szerelem. — 21.40: Stjepan Stnnic szórakoztató melódiákat énekel. — 21.55: Bonanza. lángocskát, igyekezett valami­féle különleges, valami rendkí­vüli, megdönthetetlen és meg­győző indokot keresni beszédé­hez, melyet az utolsó szó jogán fog elmondani. De nem talált ilyesmit. És a közönség legnagyobb csodálko­zására, aki türelmetlenül éppen ezt a pillanatot várta, zavart mosollyal állt fel, remegő ke­zeit a korlátra tette és bizony­talanul, furcsa idegen hangon mondta az utolsó szó jogán: — Bűnös vagyok ... Vitatha­tatlanul ... De még fiatal. Ná­lam rosszabbakat is megjavíta­nak. Kérem jóindulatukat. És ugyanazzal a zavart mo­sollyal helyére ült. Maszniszon szintén valami rendkívüli, ragyogó védőbeszéd­re készült. Nagy reményeket táplált ez iránt az ügy iránt. Bizton remélte, hogy Ljonyka Pantyelejev révén egycsapásra ismert ügyvéd lesz. A sajtóban is nyilvánosságra került a per és Maszniszon re­mélte, hogy a következő bíró­sági tudósításban méltó figyel­met szentelnek „Maszniszon ügyvéd tehetséges védőbeszédé­nek”. Ez okból védőbeszédét nagyon tíz osztály — azaz kétszáz ta­nuló — képzése „nehezedik”. Az oktatáshoz jelenleg négy tanterem áll rendelkezésre. Az ötödik — nyirkos, alagsori he­lyiség — csak nagy jóindulattal nevezhető annak. A bővítés ter­ve már évekkel ezelőtt felme­rült, de hiányoztak az anyagi eszközök, s ha azok Is megvol­tak. a kivitelező kapacitásnak voltak szűkében. Esztendőkön át ezért húzódott el az építés — legutóbb azonban a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium szakoktatási főosztá­lya végérvényesen megszavazta a két- és fél millió forintba ke­rülő, öt tantermes létesítményt. Ez kedvező esetben is csak 1969 őszén kerülhet átadásra, a jövő tanévben tehát az iskolá­nak úgyszólván a lehetetlennel kell megbirkóznia. Annál is inkább, mivel a tan­termi bővítés önmagában csak félmegoldás — egésszé a kollé­giumi befogadóképesség növe­kedésével „kerekedik”. Leg­utóbb az erre vonatkozó terve­ket is jóváhagyták az illetéke­sek; a jelenlegi, legfeljebb száz­negyven személy elhelyezésére szolgáló épületrészt hatvan hely- yei bővítik az elkövetkező két évben. A tanulók tehát legko­rábban ezt is 1969 őszén vehe­tik igénybe. A távlati tervekben — 1980-ig szólóan — százhúsz személyes diákotthon megépítése szere­pel. Az elhelyezési gondokat véglegesen csak ez szünteti meg. Ugyancsak távlati elkészülésre helyezték kilátásba a gépszínt is, amelyre pedig már most nagy szükség lenne, mivel se­regnyi — oktatási célokat szol­gáló — gép hever a szabad ég alatt. Ám a szolgálati lakások helyzetére távlatilag sincs meg­nyugtató rendezési terv. Holott Kisfáin ez is égető kérdés: az itt tanító tizennyolc pedagógus egyharmada lakik elfogadható körülmények között. Végeredményben a helyzet ja­vulásának eddigi lehetőségeit örömmel kell nyugtáznunk; az évek óta vajúdó probléma vég­re kimozdul a holtpontról. S ez nem akármilyen gond enyhülé­sének a kezdetét jelentheti; a mezőgazdasági szakmunkáskép­zés rangját a méltó oktatási környezetnek is ki kell fejeznie. Nem elég csak a gyér jelentke­zések miatt panaszkodni; a me­zőgazdaságot élethivatásul vá­lasztó fiatalok is joggal tarta­nak igényt a vonzó, kulturált körülményekre. H. D. gondosan készítette elő. Üjra és újra átlapozta a híres jogászok beszédeit tartalmazó könyvet. Közben védencének sorsa érde­kelte legkevésbé. Fiatal kora el­lenére már szakmai egykedvű­séggel fogta fel az emberi sor­sok tragédiáit, melyek nap mint nap feltárultak a bírói asztal előtt. így aztán minden ügy, melyben mint védő közreműkö­dött, csak egy szempontból ér­dekelte: Ügyvédi reputációjá­nak kialakítása és megszilárdí­tása szempontjából. Maszniszon mint jogász tud­ta, hogy Pantyelejev ítélete csak ezzel az egy szóval végződhet: Halál. Tudta, hogy erre rá­szolgált és így elkerülhetetlen. Éppen ezért az egyet1 en. ami érdekelte: Milyen hatással lesz a hallgatóságra védőbeszéd“? A közönség azonban unottan hall­gatta az ügyvéd beszédét. Lehet, hogy ezért sikerült a beszéd szűkebbre, mint Mrse- mszon várta. Az elnök komoran lapozgatta a jegyzőkönyveket, a hallgatóság zajongott, sugdos­tak egymás között, az ajtókat sűrűn és idegesítően csapkod­ták. Ljonyka bánatosan gondol­kodott valamiről, a vádlottak közül az e?vik még el is szun­dított, sőt horkolt. (Folytatása következik) Fordította: Sávolt Béla III. — E—e—gén — nyújtotta el a szót, miközben ügyvédi pá­lyafutásának kezdetén beszer­zett töltőtollával játszadozott. — Szóval a tanú bizonyítja, hogy védencem elvette a gyű­rűt és utána mindjárt rágyúj­tott egy tokos cigarettára. Ön azt állítja, hogy mindjárt? — Igen — válaszolt zavartan a tanú —, azt hiszem mind­járt ... — Nem, kérem, már elnézést kérek... — faggatta könyörte­lenül Maszniszon. — Azt hi­szi?... Vagy mindjárt?... — Hát mindjárt, — a tanú már ideges volt. — Mindjárt — nyújtotta el a szót jelentőségteljesen Masz­niszon, mintha pont ez dönte­né el védence sorsát. Majd dia­dalmas hangon, tagolva a sza­vakat bejelentette: — Több kérdésem nincs a tanúhoz. És azonnal végignézett a hall­gatóságon, hogy meggyőződhes­sen, milyen benyomást keltett. A bírósági tárgyalás a vége felé járt. Ljonika, aki megunta1 a hallgatóság személye iránti érdeklődését, nagyon szűksza­vúvá vált. Már nem fordult a közönség felé, arca észrevehe­tően megsárgult, védője ostoba kérdései nagyon bosszantották. Előre látta a bíróság elkerülhe­tetlen ítéletét, melytől a lelke mélyén rettenetesen félt. Az egész megjátszott és ki­agyalt vagányságát, sorsa irán­ti hetyke nemtörődömséget mintha valahol elszórta volna a tárgyalás napjai alatt és most, izzadságában fürödve a terem fülledt hőségétől, meg a kibír­hatatlan belső feszültségtől, gyötrődve ismételgette magá­ban: — Hátha... hátha, lehet, hogy átváltoztatják? Tudatában gyengén pislákolt a buta értelmetlen remény. S, hogy felélessze ezt a nyomorú­ságos kis szikrát, ezt a sápadt Megkezdődött a keltetés

Next

/
Thumbnails
Contents