Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-23 / 303. szám

?. oldal 1361. december 23, szombat az európai szocialista országok külügyminisztereinek tanácskozásáról 1967. december 19—21-ig Var­sóban az európai szocialista or­szágok külügyminiszterei tanács­kozást tartottak, amelyen Ivan Bas“v, a Bolgár Népköztársa­ság külügyminisztere, Jan Pud- lak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszteré­nek első helyettese, Marko Ni- kezics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügy­minisztere, Adam Rapacki, a Lengyel Népköztársaság külügy­minisztere, Péter János, a Ma­gyar Népköztársaság külügymi­nisztere, Otto Winzer, a Német Demokratikus Köztársaság kül­ügyminisztere, Mihai Marin, a Román Szocialista Köztársaság Külügyminiszter-helyettese és Andrej Gromiko, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsé­gének külügyminisztere veit részt. A tanácskozás résztvevői be­hatóan megvizsgálták a közel- keleti helyzet fejleményét és ki­cserélték az ebben a kérdésben kormányaik rendélkezésére álló információkat. Megállapítást nyert, hogy az imperialisták beavatkozásának következményeként a Közel-Ke­let még mindig a rendkívüli fe­szültség jegyében él. A világ országai többségének világosan kifejezett akarata és az ENSZ határozatai ellenére Izrael to­vábbra is megszállva tart arab államoktól elrabolt területeket, S ennek révén politikai és más előnyökhöz kíván jutni. A Szu- ezi-csatorna, amelynek óriási je­lentősége van a nemzetközi ha­józás és a kereskedelem szem- ponjábóí, frontvonallá váltó- zott és szünetel rajta a hajózás. Számtalan nélkülözés és nehézség lett a másfélv mtlliő arab me­nekült osztályrésze, akiknek földje és otthona megszállás alá került. A helyzet ebben a tér­ségben újabb robbanás veszé­lyével fenyeget. A térségben fennálló és szán­dékosan szított feszültség mö­gött meghatározott imperialista körök, elsősorban ez Egyesült Államok imperialista köreinek messzire nyúló tervei és szán­dékai húzódnak, amelyek a te­rület népeinek szemében mély­ségesen ellenséges ne okolom?.lis­ta rend visszaállítását célozzák az Arab-Keleten. Ebből a cél­ból kísérletek történnek arra, hogy a Földközi-tenger meden­céje az agresszív politika térsé­gévé váljék. A külügyminiszterek országa­ik nevében szolidaritásukról és támogatásukról biztosították a baráti arab államokat, amelyek igazságos harcot folytatnak az imperialista és neoko'onhlista mesterkedések ellen, törvényes jogaikért és érdekeikért, füg­getlenségükért és állami szuve­renitásukért, nemzeti egységü­kért, gazdasági és társadalmi haladásukért. A tanácskozás résztvevői üdvözölték a mielőb­bi politikai rendezés érdekében fellépő Egyesült Arab Köztár­saság és más arab államok kor­mányainak a Közel -Kelet prob­lémáinak megoldásával kapcso­latos konstruktív magatartását. A miniszterek ugyancsak üdvö­zölték ezeknek a kormányoknak az arab álíamok akcióegységé­nek megerősítésére irányuló tö­rekvéseit is, amelyeknek célja a neokoloniaiizmus ellenséges po­litikájának, a közel-keleti impe­rialista agressziónak, az arab államok be-ügyeibe való impe­rialista beavatkozásnak a visz- szaverése. Ezzel kapcsolatban a miniszterek kedvezően fogadták az arab államfők Rakatban meg­tartásra kerülő értekezletének gondolatát. • A tanácskozás résztvevői egy­ségesen hangsúlyozták, hogy a Közel-Keleten a béke helyreál­lításának és megerősítésének fő' és elengedhetetlen feltétele az izraeli csapatok visszavonása az arab államok valamennyi el­foglalt ’ területéről a június 5-e előtti állásokba. Ezzel kapcso­latban rámutattak a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i ha­tározata végrehajtásának nagy jelentőségére, mely határozat követeli az izraeli fegyveres erők haladéktalan kivonását az összes elfoglalt arab területről és kihangsúlyozza a katonai esz­közökkel történő területszerzés mcgengedhetetlenségét. A Biz­tonsági Tanács határozata ezen alapvető részének gyengítését célzó minden értelmezés ellenté­tes a határozat szövegével és szellemével. A miniszterek egyidejűleg hangsúlyozták: az ENSZ min­den e térségben levő tagálla­mának el kell ismernie, hogy mindegyikúkn“k joga van önál­ló nemzeti államként létezni, békében és biztonságban élni. Izrael arra irányuló ténykedése, hogy megtartsa a megszállt arab területeik bármely részét is. akadályozza az adott térség más problémáinak rendezését a fenti elvek, valamint a bel- iigyekbe való be nem avatkozás és a területi sérthetetlenség el­veinek alapján. Az ilyen tény­kedést el kell ítélni. A miniszterek véleménycserét folytattak arról, hogy milyen lépésekkel lehetne előmozdíta­ni a közel-keleti problémák po­litikai rendezését a Biztonsági Tanács említett határozata vég­rehajtásának síkjában. Elhatározták, hogy a tanács­kozáson részt vett országok folytatják a szükséges konzultá­ciókat a közel-keleti helyzet kérdéseire vonatkozóan. A tanácskozás résztvevői ki­fejezték. továbbá a szocialis­ta országok szolidaritását a je­meni nép igazságos harcával, amelyet függetlenségéért és szu­verenitásáért folytat az impe­rialista es reakciós erők mester­kedései ellen. E mesterkedések a neokolonialista uralom meg­szilárdítását" célozzák az Arab- félsziget déli részén. A tanács­kozás résztvevői úgyszintén üd­vözölték az új független arab állam, a Dél-jemeni Népi Köz­társaság megalakulását. A tanácskozás a teljes egység és a szoros elvtársi együttmű­ködés szellemében folyt le. Varsó, 1967. december 21-én. Merénylőnek nézték a fotoriportert Titokban tartják hová ment Johnson MELBOURNE (MTI) A melbourne-i Szent Pál ang­likán székesegyházban pénteken délben gyászmisét celebráltak a szerencsétlenség következtében elhunyt Harold Holt ausztrál miniszterelnök emlékére. A gyászmisén a néhai kormányfő családtagjain kívül több mint 20 ország állami vezetői is részt vettek közöttük Johnson elnök, Wilson angol miniszterelnök és Károly herceg, aki II. Erzsébet királynőt képviselte, valamint számos ázsiai vezető. Johnson magyar idő szerint a péntekre virradó éjjel érkezett Melbourne-be. ■ Ausztráliai tar­tózkodását nem hivatalos meg­beszélésekre is felhasználta. Tárgyalt Wilsonnal, Marcos Fü- löp-szigeti elnökkel, Malik indo­néz külügyminiszterrel, Li Ku- ang-ju szingapúri kormányfő­vel, s végül Abdul Razak malay- siai, miniszterelnök-helyettessel. A tárgyalásokat hivatalos kö­rök úgy jellemezték, hogy azok „kétoldali kérdéseket” öleltek lel. Vietnamról Johnson állító­lag csak Razakkal tárgyalt. Az ausztráliai hat/súgok John­son látogatásának óráiban ide­gességet árultak el. Letartóztat­tak és kikérdeztek egy fotori­portert, aki a Szent Pál szé­kesegyház közelében, háztető­ről akarta Johnsont lencsevég­re kapni. Pillanatok alatt ter­jedt el a hír, hogy merénylőt fogtak el, ezt később megcáfol­ták. Nem sokkal utána, őrizet­be vettek egy fiatalembert, aki autójában puskát vitt. Az őr­szobán ő is kielégítő magyará­zattal, szolgált. • . Johnson elnök nem sokkál a gyászünnepség után elhagyta Ausztráliát. Biztonsági okokból nem tették közzé, hogy hová tart. A teljesen feltankolt gép leszállás nélkül akár Vietnam­ba, akár Thaiföldre is eljuthat. Vannak olyan hírek, hogy propa- gandageszetusként, Johnson ka­rácsonyi látogatást tesz valame­lyik dél-vietnami amerikai tá­maszponton. Johnson állítólag Rómában is meg akarja szakítani útját, hogy felkeresse VI. Pál pápát. Alley alezredes a dalioiney-i államfő Cotonouban pénteken hivata­losan bejelentették, hogy Alpon- i se Amadou Alley alezredest, a I dahnmeyi fegyveres erők volt .ezt -kari főnökét nevezték ki I köz rsasági elnöknek. Az erről szóló döntést csütörtök este hoz- > ták a katonai forradalmi bizott­ság és az ideiglenes kormány ; együttes ülésén. Az AFP hírügynökség jelenté- ! se szerint Christophe Soglo ex- j elnök pénteken reggel a menet­rend szerinti repülőjárattal Co- j tonouból Párizsba indult. El- i utazása az új kormánnyal való i egyetértésben történt, amelynek ! tagjai megígérték a volt állam- ■ főnek, hogy bármikor vissza- !-térhet i országába. ■ Eltemették Wáslikanskyt FOKVÁROS (MTI) A dél-afrikai Fokváros egyik külső kerületében a helyi zsi­dó temetőben szombaton nagy részvét mellett temették el Louis Washkanskyt, akinek ne­vét a rajta végrehajtott szívát­ültetés jóvoltából az egész vi­| lág megismerte. Washkansky 13 1 napon át élt egy baleset követ- : kéziében elhunyt fiatal nő szí- j vével. Sírját több százan állták ; körül, és sokan azok közül, akik | utolsó útjára elkísérték, a szen- ! zácios műtét előtt soha nem hal­lottak az 56 éves fokvárosi ke­reskedőről. 8 órás vita Ciprusról A CSKP határozatid Elmaradt az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsának csütörtökre ter­vezett hivatalos ülése. Ehelyett a Biztonsági Tanács tagjai Gö­rögország, Törökország és Cip­rus képviselőivel együtt több mint 8 órás nem hivatalos vi­pal hosszabbítsa meg. A diplomáciai források sze­rint csaknem bizonyosra vehe­tő, hogy a Biztonsági Tanács hozzájárul az ENSZ-haderők mandátumának meghosszabbítá­sához. PRÁGA (MTI) December 19—21 között ülést tartott a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizott­sága. Az ülés foglalkozott a népgazdaság fejlesztésének és életszínvonal emelésének kér­déseivel. A vita után a Központi Bi­zottság határozatot hozott a csehszlovák népgazdaság és az életszínvonal fejlesztéséről az 1968—70-es években, valamint a kommunista és munkáspár­tok konzultatív tanácskozásának összehívásával kapcsolatban. A gyászszertartáson dr. Mari­us Barnard és több más tekin­télyes sebész képviselte azt az orvoscsoportot, amely a műté­tet végrehajtotta és közel há­rom hétig harcolt a súlyos beteg Washkansky életének megmen­téséért. Kijelentette: „Az a harc, amely Washkansky életéért folyt, az emberi életért folyó küzdelem része.” tát folytattak a ciprusi kérdés­ről. Megállapodtak abban, hogy a Biztonsági Tanács ülését pén­tek este magyar idő szerint 21.30 órakor hívják össze. A Biztonsági Tanács mostani üléseinek napirendjén U Thant, ENSZ-főtitkárnak a ciprusi ENSZ-haderők tevékenységéről előterjesztett beszámolója szere­pel. Mivel az ENSZ-haderők ciprusi megbízatása a jövő ked­den lejár, a főtitkár arra kéri a Biztonsági Tanácsot, hogy a haderők megbízatását 3 hónap­Izpael Phantomjai Az amerikai külügyminiszté­rium nem volt hajlandó kom­mentálni azt a sajtóban is nap­világot látott jelentést, hogy ízrael 50 F—-4 Phantom min­tájú sugárhajtású vadászbom­bázót rendelt az Egyesült Ál­lamoktól. McCloskey, a külügyminisz­térium szóvivője sajtóértekez létén kijelentette, hogy sem me'T'-'folni. sem ped ú megerő­síteni nem tudja ezt a hírt. Nagy családok Kennedy és Johnson késhegyig menő harcot vívóit a demokrata el­nökjelöltségért, s aztán — minden személyes ellentétüket „feledve” — végül egy párban indultak meghódí­tani a Fehér Házat. A történet köz­ismert, hiszen 1960-ban játszódott Lyndon Johnson és John Kennedy főszereplésével. A Kennedyek és a Johnson-család viszálya sok tollat megmozgatott már; egy amerikai diáklány, Barbara Garson világhírt szerzett a Macbeth „jonhsonosíí'olt” változatával, amely mindkét csalá­dot pellengérre állatja a féktelen hatalomvágy miatt. S most oiyán hírek érkeztek Ame­rikából, hogy nincs kizárva: egy év múlva, november első keddjén tar­tandó elnökválasztás után megint le­írhatjuk e cikk kezuő mondatát. Szóval, hogy Kennedy és Johnson újra egy párban — csak fordított sorrendben ... Októberben történt ugyanis egy s más, a mi igazol la Barbara Garson gyanúját. Macbethjének két család­ja a hatalomért mindenre Képes. Esetleg még újra ki is békül! Október 7-éii mondta el a John­sont és a politikai vonalvezetését támogató beszédét Edward, a leg­kisebbik Kennedy, massa^hussetsi szenátor. Azóta is visszatérnek e beszédre az amerikai lapok, hiszen a Johnson- és Kennedy-szárnyrai szakadt demokraták újbóli egységé­nek lehetősége fogalmazódott meg Edward Kennedy szavaiban. Kétség sem férhet hozzá: a demokraták ta­lálkoztak egymással — talán mert feltámadt bennük az esetleges vere­ség előérzete, s idegesek a republi­kánusok zajától. Walter Lippmann éppen egy éve írta, hogy Róbert Kennedy és Lyn­don Johnson addig harcol egymás­sal; amíg kölcsönösen a víz alá nyomják egymást, és a szakadás a demokraták bukásához fog vezetni. Az elnökválasztás közeledtével egy­re sűrűbben végzett közvéleményku­tatások e jóslat megvalósulását ígé­rik. Természetesen a demokraták „.csa­ládviszálya” csak másodlagos ténye­ző, hiszen Johnsont — az egykor el­söprő többséggel megválasztott el­nököt — a vietnami kaland sodorta olyan helyzetbe, hogy immár sorra verik a számbajöhető republikánus jelöltek — egyelőre persze csak a közvéleménykutatásokon (aminek Johnson nagy híve volt két-három éve, amikor a század legjobb köz­véleménykutatási eredményeit mu­tathatta fel, s amit ma „undorral” utasív el, mint „megbízhatatlant”). Az általános Johnson-ellenesség az egész demokrata párt pozícióit kez­di fenyegetni; ami végtére is jogos, hiszen a vietnami háború első ki- terjesztője még Kennedy elnök volt, ha Johnson lett is a bombázó elnök, fgv aztán Robert Kennedynek észre kellett vennie, hogy a Johnson viet­nami politikájától való ügyes és ál­landó „elhatárolódása” gyengíti ugyan Johnsont, de végső soron nem rősíti őt magát. Robert Kennedyt. Az egykori Kennedy-agytröszthöz tartozó, s ma is a Kennedyek ve­zérkarát képező „tojásfejűek” állí­tólag újraértékelték a helyzetet. Megállapították, hogy 1968 Robert Kennedy utolsó esélye a bejutásra a Fehér Házba —, ha egyelőre al- elnoklcént is. Mert a demokrata el­nökjelöltséget megszerezni a jelen­legi elnökkel szemben jóformán ki­zárt lehetőség. Ahhoz valami nagy és váratlan dolognak kellene történ­nie. Ha pedig Johnson marad a de­mokraták elnökjelöltje, s újfent Ilumphrey-t veszi magához alelnök- jelöltnek, s mindezek után veresé­get szenvednek valamelyik republi­kánus párostól, akkor nyolc évre (egy elnököt kétszer lehet megvá­lasztani) „elúszott” a demokrata „Bobby” számára a Fehér Ház. 1976- rá már 51 éves lesz, vagyis feltehető­leg elveszti mai tömegbázisának, a fiatalságnak jelentékeny részét, s a családi varázs, John tragédiájának nimbusza is jócskán megkopik. Ezek szerint egy lehetőség marad: kényszeríteni Johnsont, hogy vegye maga mellé Robert Kennedyt alel- nölcnek. Igaz, Bobbynak még rosz- szabb dolga lenne LBJ mellett ár­nyékként a Fehér Házban, mint volt Johnsonnak JFK mellett 1963 no­vemberéig. Ellenben egy alelnöknek komoly elnöki esélyei vannak, hi­szen nagy pozícióelőnyből szállhat harcba a következő elnökségért. Ha tehát Robert egyetlen lehető­sége csatlakozás Johnson „tieket”- jéhez, s Johnsont is kényszerítik a tények annak belátására, hogy Ken­nedy nélkül veszít, akkor ~ aligha lesz elsődleges szempont a két poli­tikus személyes ellentéte. Már az év elején, a Manchester- könyv körüli vitában voltak jelek, hogy az egymáson csúnya sebeket ejtő két politikust megriasztja a köl­csönös megsemmisítés veszélye. A dallasi gyilkosságot tendenciózusan emlegető Kennedy elmek Johnson — Robert múltjából felidézett epizó­dokkal válaszolt. Az egykori elnök- öccs — igazságügyminiszter lehall­gatási botrányának, szakszervezet- ellenességánek felmelegítése kelle­metlen pofon volt a „liberálisnak” mutatkozó arcon. Viszont voltak de­mokrata körök, amelyek már ja­nuárban arról cikkeztek, hogy mi­lyen nagylelkű volt Johnson 1960- ban: vállalta hálátlan alelnöksé- get, s „hozta” a Dél szavazatait John Kennedynek — magyarán: ő csinált belőle elnököt. Bobby, ebből tanulhatsz! — sugallták e cikkek. Mindenesetre különös, hogy a Ken­nedy ek épp akkor kezdték dicsérni Johnsont, amikor az US News and World Report leírta e mondatot: „Kézi jó politika lenni Johnsonnal S7.■’'.‘.í'jc helyezkedni”. S miközben számottevő amerikai politikusok e tanácsot látszanak megfogadni, a „legfőbb ellenfél” eleddig egyértel­műen Johnsoo-ellcnes fegyvertárába besorolta a békepinát is. Természe­tesen mindez csak egy lehetőség, hiszen Robert Kennodv legfrissebb nyilatkozata a kormány vietnami politikájáról a vetélkedés merrlétét tanúsítja. (Talán Humohrey látvá­nyos „futtatását” — mint „vá’aszt” — nehezményezte Bobby?). Ml azon­ban most csak ? I'«1’^ő^égve akar­tunk utálni. amio°U a jelentőségét felmérhetjük abból, hogy nem — lehetetlenség . . . Avar János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents