Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-21 / 301. szám
Az 1968. évi költségvetést tárgyalja az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) beruházások finanszírozásának számottevő részét. Emellett a társadalmi közös fogyasztással kapcsolatos kötelezettségek is tovább növekednek, ami természetes is, hiszen az emberekről való gondoskodás kötelességünkké teszi — ha viszonylag szerényebb mértékben is, de — tovább fejlődjenek a szociális, egészségügyi és kulturális juttatások. A költségvetés egyensúlyának javítására megfelelő erőfeszítések történtek, amelyek a bevételek fokozására és a kiadások mérséklésére irányultak. Ésszerű takarékosságra törekszünk és nem mindenáron arra, hogy a bevételek haladják meg a kiadásokat. Az előterjesztett költségvetés 1,4 milliárd forint hiányt mutat. Az volt a célunk, hogy a költségvetés egyensúlyával szemben támasztott követelményt alapos mérlegelés után kellő összhangba hozzuk azzal a fontos politikai jelentőségű várakozással, hogy az új gazdálkodási rendszerre való átmenet gazdasági és társadalmi zökkenők nélkül menjen végbe. Takarékos gazdálkodásra van szükség A hiány a költségvetés volumenéhez viszonyítva nem mondható jelentősnek, mégis arra figyelmeztet, hogy az átmenet bonyolult szakaszában nagyon körültekintően és takarékosan kell gazdálkodni és többletkiadásokat nem vállalhatunk. 1968. január 1-től kezdve az elmondottak szerint módosul a költség- vetés jövedelemelosztó szerepe, megváltozik a költségvetés bevételeinek és kiadásainak mértéke és összetétele. Az 1968. évi költségvetés bevételi előirányzata kereken 137 milliárd forint, ami a központosítható társadalmi tiszta jövedelem csökkenése ellenére több mint 30 százalékkal magasabb az 1967. évi bevételi előirányzatnál. Az állami költségvetés bevételeinek túlnyomó része továbbra is a vállalatoktól és a szövetkezetektől származik annak ellenére, hogy a vállalatok és szövetkezetek a náluk realizálódó nyereségnek mintegy 60 százalékát fizetik csak be a központi pénzalapba az eddigi 85 százalékkal szemben. A költség- vetési bevételek 3 százaléka származik a lakossági adókból. Az adóztatás rendszerében nem történik lényeges változás. Az aránvosabb közteherviselés érdekében azonban teszünk léné- seket. A háztáji gazdaságok adóterhe számottevően nem változik, de a jövőben a terület nagysága és a művelési ág szerint differenciáit adót kell majd fizetni. A kisiparosok, kiskereskedők és szabad foglalkozásúak adóztatásánál a tanácsi adóügyi szervek törekedni fognak a tényleges jövedelmek megadóztatására. A pénzügyminisztérium és a tanácsi adóügyi szervek messzemenő figyelmet kívánnak szentelni a spekulációs — a végzett munkával nem arányos — jövedelmek igazságos, nagyobb mértékű megadóztatásának. A költségvetés kiadási előirányzatainak közel fele közvetlenül összefügg a gazdasági tevékenységgel. A beruházások a kiadások kereken 20 százalékát igénylik, a termeléssel és a forgalommal összefüggő támogatásukra és fogyasztói árkiegészítésekre pedig a kiadások 27 százalékát fordítjuk. Az új beruházási rendszert az jellemzi, hogy a vállalatok termelői berendezésük felújításában, pótlásában és kisebb fejlesztésében maguk dönthetnek, s az ehhez szükséges pénzalapokkal is rendelkeznek majd. Saját hatáskörben megvalósítható fejlesztéseikre a vállalatok hitelt is vehetnek igénybe, amit a fejlesztési alapból fizetnek vissza. A beruházások finanszírozásában megnő tehát a vállalati alapok és a hitel szerepe, csökken a központi források részaránya és megszűnik a beruházások ingyenessége. A jövőben is a költségvetésből finanszírozzuk a népgazdaság fejlesztésében kiemelkedő jelentőségű termelő, és termelési szerkezet átalakítását eredményező beruházásokat, az infrastrukturális, a szociális és kulturális beruházásokat. A jövő évi terv viszonylag kevés számú ilyen nagy beruházás kezdésével számol. Ezek között legjelentősebbek: a Beremendi Cementgyár, amely 120 ezer tonna égetett mész és egymillió tonna cement előállítására lesz alke’mas a Százhalombattai Kőolajfinomító második üteme évi 3 millió tonna feldolgozó kapacitással; évi '8,5 millió négyzetméter sík üveg gyártására alkalmas üzem Orosházán; 350 ezer tonna kapacitású bauxitbánya Kincsesbányán; 150 ezer tonna évi kapacitású kénsavgyár Szolnokon. A kevés számú nagy beruházás megindításában az a törekvés nyilvánul meg, hogy koncentráljuk a központi beruházási erőforrásainkat. 61 ezer lakás Ezután Vály elvtárs a korábban megkezdett és folyamatban levő beruházásokról beszélt, majd a lakásépítési célkitűzésekre tért rá. A kormány — mondotta — az építőipar legfontosabb feladatául a lakásépítési program megvalósítását tűzte ki. A harmadik ötéves terv jövő évi üteme 61 ezer lakás megépítésével számol. Ennek közel egyharmada pllami erőforrásból valósul meg: A lakosság saját anyagi eszközeiből történő lakásépítkezésekhez az állam mintegy 2 és fél milliárd forint hiteltámogatással járul hozzá. 14 800 lakás — az állami lakások többsége — tanácsi beruházásként épül meg, ebből kb 6800 lakás szövetkezeti lakásként kerül értékesítésre. A lakásépítési program teljesítését szolgálják az építőipari beruházások. Termelni kezd a Budapesti Il-es Házgyár, az egyenként 4200 lakás éves kapacitású győri és miskolci házépítő kombinát, s befejeződik az évi 42 millió darab tégla gyártására alkalmas Fehérgyarmati Téglagyár rekonstrukciója, s megkezdődik a Debreceni Házépítő Kombinát beruházása. A jövő évtől a vállalatok a lakásépítéshez saját alapjaikból is hozzájárulhatnak. Erre a célra a nyereségből képzett fejlesztési alapjuk 5 százalékát vehetik igénybe. A pénzügyminiszter ezután a honvédelmi kiadásokat, az államigazgatási szervezet fenntartási költségeit, a társadalombiztosítási, s a kulturális ágazat kiadásait ismertette. Szólott a költségvetési szervek gazdálkodási rendszerében bevezetésre kerülő változásokról. A költségvetési kiadások egynegyedét — mondotta a pénzügyminiszter — társadalombiztosítási, szociális, egészségügyi és kulturális célokra fordítjuk. A költségvetési szervek pénzügyi szükségletét nagyrészt é'etszínvonalpolinkánk határozza meg. Ezzel összhangban a második és harmadik ötéves t°rvr>eri*dus e^dig eHelt ideie alatt a kiadások közül a társadalombiztosításé nőtt a legnagyobb mértékben. A jövő évben 9 milliárd forinttal többet fordítunk társadalombiztosításra, mint a második ötéves terv elején. 1967-ben került bevezetésre a gyermekgondozási segély, amelyet az év végéig mintegy 30 ezer, a jövő év végéig pedig várhatóan 65 ezer nő vesz igénybe. 1988 közepén kerül sor a termelőszövetkezeti tagoknál a családi pótlék összegének további növelésére. Ezek a tényezők befolyásolják a társadalombiztosítási kiadások jövő évi előirányzatát, amely kereken 17 milliárd forintot tesz ki. Az egészségüffvi célokra elő- iránvzott 6,9 milliárd forint fele a fekvőbetegellátást. egynegyede a járóbete^ellátást szólalta. Az elmúlt hét évben a kórházak ágvainak száma csaknem 10 ezerrel emelkedett és a következő évben újabb 1500— 1600 ággyal fog gyarapodni. A kulturális célokra fordítható kiadások összege kereken 11 m'lliárd forint. Ennek túlnyomó része az oktatási cá’nk megvalósításának pénzügyi feltételeit biztosítja. Ezután a miniszter a tanácsok gazdálkodásáról beszélt. A tanácsok 1968. évi költség- vetési előirányzata 15,5 milliárd forújt, ami 3.2 százalékkal magasabb az előző évinél. Ezt a költségvetést a tanácsok már az új rendszer szerint készítették el. Ennek megfelelően költségvetésük összeállításához központilag meghatározott keretszámot már nem kaptak, csupán az általuk igénybe vehető bevételi források köre, mértéke és az állami hozzájárulás összege került meghatározásra. Az új helyzetben a tanácsok önálló döntési lehetősége a beruházások szélesebb területére terjed ki. Lényegében csak az egyedi nagy, és a célcsoportos beruházásokat — lakás, kórház, középiskola, nagyobb vízműr építés — kell a központi elgondolásoknak megfelelően megva- lósítaniok, míg a többi beruházásról önálló hatáskörben dönthetnek a tanácsok, használhatják fel anyagi eszközeiket. A fejlődés meggyorsítása céljából természetesein szükség van rá. hogy a lakosság helyi erőforrásait, társadalmi munkáját — a törvényes lehetőségeken belül — a jövőben is igénybe vegyék. Az árreform és az életszínvonal deklődés, várható, hogy élénkek, mozgalmasak lesznek ezek a népfrontrendezvények. Pozitív, biztató körülmény ez, mert — amiképpen az egyszerű tömegek körében okjektíven meglevő bizonytalanság, a bonyolultabb közgazdasági problémák nem értése, bizonyos fenntartásokkal, esetleg kétkedésekkel társul — ugyanúgy az ő „izgatott” várakozásuk a párt politikája, a kormány iránti bizalom kifejezője is. Tudják, jó tíz év óta nem csalódtak ebben a politikában, s most is bíznak abban, hogy az új mechanizmus jót, jobbat hoz. De hogy értésük, véleményük az új gazdaságirányítási rendszerről r.e csak annyi legyen, hogy „Többet, jobban kell dolgozni, s akkor nekem is, míndannyi- unknak, aki ezt teszi — jobb lesz” — arról a népfrontos fórumok sokat tehetnek. Az ilyen alapfogalmak, mint munkabér, reálbér, társadalmi fogyasztás, — népszerű megmagyarázásával elő 'e'ítb étik a közgazdasági szem' álét kiterjesztését.., Gondoljunk csak arra, hogy alapos, sokoldalú képzésben tájékoztatásban eleddig a vezetőknek volt részük. Ez így is van rendjén, hiszen az új gazdaságirányítási rendszer sikere elsősorban az i r á nyitó k o n múlik majd ... De ez a tömegek egyetértő részvétele nélkül nem megy. De menjünk csak vissza a vezetőkhöz. Ott minden világos, nincs szükség álláspontok tisztázására, egyeztetésére? Egyes utóbbi, megyei szintű tanácskozásokra gondolunk, ahol társadalmi, gazdasági kérdésekben, az emberi kapcsolatok szempontjából úgy vetődtek fel a problémák, hogy ú j megoldást igényelnek. A nyereség. Tudjuk, egyik legfontosabb gazdasági ösztönzője a reformnak, ezt igyekeznek mindenütt növelni. Ütját kell azonban állni az esetleges olyan törekvéseknek, melyek ármanipulációk révén akarják ezt a célt elérni. Mit tegyünk azonban mi? — kérdezte egyik élelmiszeripari üzem vezetője —, akik termékünk árát nem emelhetjük — amikor a kooperációs vállalat jövőre már 100—300 százalékos növelést jelentett be a tőle kapott cikkekre? — Igaz. lesznek adópolitikai eszközök ilyesfajta tendenciák visszaszorítására, de az is biztos, hogy tisztázásra szükség van. Egyik tsz-vezető felvetette, hogy legyen még kedvezőbb, egészen minimális, a szövetkezeti melléküzemágak jövedelmének megadóztatása. Ez fokozza a termelési kedvet, a tagság bevételét stb. — Szép, de helyi érdekre határolt nézet. Miért csak az ipari üzemekre háruljon nagyobb teher, mikor az állam iránti kötelezettségről, a nemzeti jövedelemről van szó? Amikor meg az államtól várnak segítséget, két kezüket tartják ugyanazok a tsz-ek ... Részletkérdés, de ebben is helyére kell tenni az igazságot. Szóljunk olyan jelenségről, hogy még „hivatalosan” ót se léptünk az új mechanizmusba, különböző szintű vezetők körében olyan „újsütetű ideológia” jelentkezik, hogy „vége a bra- tyizásnak, jöjjön az erős kéz korszaka, nem fogunk senkinek rimánkodni” .. Fegyelemre, határozottságra szükség lesz az önállóságban. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: középpontban ezután is az e m b e r marad. Létjogosultsága nincs a durvaságnak. Erről is van mit vitatkozni. zőjáről is. Átfogó egyformán De az ellenkeés részletkérdések mutatják, hogy munka nélkül ma sincs, a jövőben sem lesz a népfront. Biztos, hogy fórumain hagyományaihoz méltóan járul hozzá a nemzeti cél a szocializmus építése új feladatainak sikeres megvalósításához is. Tóth István Egész pénzügyi politikánk központi célkitűzése a gazdaság kiegyensúlyozott fejlesztése. E politika egyik oldala az eddiginél gyorsabb fejlesztés megalapozása, másik oldala pedig a forint stabilitásának biztosítása, a pénz vásárlóerejének megőrzése, s nemzetközi tekintélyének erősítése. Az árreform fő célja, hogy az árarányok és a költségarányok közeledjenek egymáshoz, hogy az árak figyelembe vegyék a piac, a kereslet és a kínálat viszonyait, továbbá a gazdaság- politikai elhatározások is tükröződjenek bennük. A termelők között érvényesülő új árak elősegítik a technika gyorsabb fejlődését, a korszerű gyártmányok elterjedését, a gazdaságos 'elhasználás! struktúra kialakulását. Az árreform figyelembe vette íz életszínvonal-politikai elhatározásokat. Ennek megfe’elően a fogyasztói árak olyan változására kerül sor, amely mellett biztosítható a lakosság — s ezen belül egy-egy társadalmi réteg — egv főre jutó réáljöve- de’mének és egy keresőre jutó -eé1 bérének tervezett emelkedése. Az árreform jellemző vonása a rugalmasabb ármechanizmus bevezetése is. A legfontosabb alapanyagok és használati eik- bek árát továbbra is központiig állapítják meg. Lesznek termékek, amelyeknek árát a vál- 1 alatok — a hatósági előírások betartásával — bizonyos korlátok között változtathatják, és ’esznek szabadáras termékek. Ahol az árak szabad mozgása megengedett, ott a • kereslet- kínálati viszonyoktól függően bizonyos áremelkedés és árcsökkenés is bekövetkezhet az év folyamán. A szabad árak mozgása az árszínvonalat 2—‘3 százalékkal növelheti. Ennek ellensúlyozására január 2-án jelentős hatósági intézkedésekre kerül sor. amelynek eredményeként a fogyasztói árszínvonal valamelyest csökkenni fog. A hatósági árak körében tervezett árcsökkentések a következő területekre terjednek ki. Csökken egyes alapvető élelmiszerek ára: például kilogrammonként 66 forintról 50 forintra csökken a vaj, átlag -18 százalékkal a sajtfélék, kilogrammonként 1 forinttal a cukor, kilogrammonként 3—4 forinttal a vágott csirke ára. Leszállítjuk néhány háztartási vegyipari termék árát is, 17 százalékkal a szintetikus mosószerek, átlag 10 százalékkal a szappan árát. Kiterjed az árcsökkenés egyes tartós fogyasztási cikkekre: például 11 százalékkal csökken a rádió és televízió óra, 13 százalékkal a hűtőszekrényé. 11—20 százalékkal egyes háztartási felszereléseké. A hatósági áraik körében ugyanakkor áremelésekre is sor kerül. Az ilyen jellegű árintézkedések körében a jelentősebbek a következők: a bútorok árszínvonala átlag 7,5 százalékkal emelkedik, hogy az árak megfeleljenek a termelési költségeknek. A napilapok ára 20 fillérrel, a hetilapoké valamivel nagyabb mértékben nő. Néhány vas-műszaki cikknél (például centrifuga) áremelés szükséges az állami dotáció csökkentése miatt. Emelkedik a mosás, vegy- tisztítás ára 13 százalékkal. Az alapvető szolgáltatások díja — lakbér, közlekedés — változatlan marad annak ellenére, hogy a valóságos költségarányok ezen szolgáltatások díjának az emelését is indokolttá tennék. Továbbra is megmarad a fogyasztási cikkek ártámogatása az élelmiszeriparban is, a gyer- gyermekruházatnál, a tüzelőanyagnál és a szolgáltatások jelentős részénél, mint a közlekedés, lakás, vendéglátás, posta stb. területén. Az építőanyagok ára is módosul, de úgy, hogy egves építőanyagok ára emelkedik, másoké csökken. Arra törekedtünk, hogy egy családi ház költségén belül a változások kiegyenlítsék egymást. A hatósági áremelések együttesen egv év alatt mintegy 830 millió forint terhet okoznak, ezzel szemben a hatósági árcsökkenések több mint 1600 millió forint megtakarítást eredményeznek. Együttesen tehát a hatósági árváltozások mintegy 770 millió forinttal kevesebb kiadást jelentenek a lakosságnak. Különös figyelmet fordítunk a jövő évben a lakosság áru- °lláfásara. Gondoskodtunk megfelelő árutartalékokról. A szokásosan tervezettnél akár néhány milliárd forinttal na- nagvobb áruforgalom is lebo- nvolódhat zavartalanul. Beszédének befejező részében a miniszter a vállalatok és termelőszövetkezetek jövedele-n- szahálvozásáről, a bevezetésbe kerülő hitelrendszer szerepéről a kűl- és belkereskedelemről szólott, majd kérte az orszég- gyűlést. hogy az 1968. évi állami költségvetést tartalmazó törvényjavaslatot fogadja el. Az országgyűlés tegnap délutáni ülése a költségvetés feletti vitával ért véget.
