Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-02 / 259. szám
I. oldal 1987. november 2, csütörtök További küldöttségek érkeztek Moszkvába MOSZKVA (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottságának, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének és a Minisztertanácsnak a meghívására az Októberi Forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre szerdán megérkezett Moszkvába a lengyel pártós kormányküldöttség, Wladys- law Gomulkának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével. Joszip Broz Titónak, a Jugoszláv Köztársaság elnökének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökének vezetésével megérkezett a jugoszláv állami és pártküldöttség is. Ugyancsak szerdán érkezett Moszkvába a mongol párt- és kormányküldöttség. A küldöttséget J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke vezeti. A román párt- és kormány- küldöttség Ceausescunak, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével szerdán megérkezett a szovjet fővárosba. Szerdán érkezett Moszkvába a bolgár párt- és kormányküldöttség, Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a minisztertanács elnökének vezetésével, és a csehszlovák pártós állami küldöttség, Antonin Novotnynak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a köztársaság elnökének vezetésével. A küldöttségek a vnukovói repülőtérre érkeztek, ahol Brezsnyev, Koszigin, Podgornij, valamint más állami és pártvezetők fogadták a vendégeket. Újabii ajándék a A KISZ VII. kongresszusának határozata alapján újabb hétmillió forint értékű ajándékot küldenek a Vietnami Demokratikus Köztársaságba. Az útrakész szállítmányt — a KISZ budatétényi raktárában — szerdán Nádasdi József, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkára mutatta be a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél- Vietnami Nemzeti Felszabadí- tási Front magyarországi képvivieinami népnek selőinek, valamint az újságíróknak. — A hétmillió forintból ezer géppisztolyt és tízmillió töltényt vásároltunk. Ezt már el is küldtük — mondta Nádasdi elvtárs —, s most indítjuk útnak 300 férfikerékpárból, 20 telepes erősítő berendezésből, 20 ugyancsak telepes magnetofonból, valamint 20 000 méter egyenruhaszövetből és egymillió forint értékű gyógyszerből álló ajándékunkat. Szovjet űrrandevú a kozmoszban Botrányok középpontjában az angol külügyminisztérium Kedd este Lord Thomson újságíró. a Times, Sunday Times és még több tucat lap tulajdonosa vacsorát adott amerikai üzletemberek tiszteletére. A díszvendég Brown volt, aki pohárköszöntőjében sértegetni kezdte házigazdáját. szemére vetette, hogy a Sunday Times •nemrég a brit kómszolgálatról szóló cikkeivel „az oroszok kezére játszott”, majd kijelentette: „Legfőbb ideje, hogy befogja a száját!” Maga Thomson rövid válaszában, tréfálkozva csupán mnyit mondott, hogy „George- it mi általában nem szoktuk komolyan venni.” Egyébké tt a vendégek most jól láthattál-, milyen ember őfelsége kormányában a külügyminiszter. Később, amikor újságírók a beszédről faggatták, még gúnyosan annyit fűzött hozzá, hogy a beszéd nagy részét végi galudta. Ezután az emelkedett hangulatban levő Brown újra és újra megtöltötte poharát, majd az őt körülvevő újságírók kérdéseire többek között ezt kiáltotta: „Én nem mondok semmit — maguk csak spekuláljanak!” A külügyminisztérium egyik tisztviselője ekkor megpróbálta Brownt — könyökénél fogva, finoman eltessékelni az újságíróktól. A miniszter lerázta beosztottját, majd Tom Brown-nak, a Daily Express riporterének a kezéből kiütötte a ceruzát. Közben a „jó heccre” a miniszter köré gyűltek az amerikai üzletemberek, többen már felsóka- bátban és hitetlenkedve élvezték a jelenetet. Brown ugyanis azt kibálta, hogy semmilyen nemhivatalos közlést sem tesz angol újságírók előtt, mert „ez a legprostituáltabb sajtó a világon”, hanem kizárólag a hivatalos külügyminisztériumi sajtóközleményekkel traktál ja majd a lapokat. Tom Brown, az Express munkatársa megjegyezte, hogy ebben az esetből csak a külügyminiszter lehet a vesztes, mert „az, aki nem beszél a sajtóval, nem beszél az országgal”. Brown, a miniszter, erre megragadta Brown, az újságíró kezét, hangosan „csendet” követelt a nagy hangzavarban, majd megkérte a riportert ismételje meg szavait, . Ezután kijelentette: „Hallották, mit mondott az Express embere, ha nem beszélek a sajtóval, nem beszélek az országgal, nos, ám legyen!” És ezzel kivonult A kínos incidens után különböző körökben követelik, hogy Wilson teremtsen végre rendet a külügyminisztériumban. iz alelnök távol maradt... Amerikai jelentések szerint szerdára virradóan A—6. típusú repülőgépek támadták a VDK fővárosát. Az A—6-osak általában éjjelenként támadják azokat a pontokat, amelyeket előzőleg nappal bombáztak. A támadás ezúttal Hanoi vasútvonalai és a várostól északra fekvő híd ellen irányult. Hanoi jelentések szerint a kalózgépek közül kettőt lőttek le. Az amerikaiak eddig csupán egy gép elvesztését ismerték be. Szerdán a kora reggeli órákban B—52-es bombázók többszáz tonna bombát szórtak le Dél-Vietnamban a 15. számú út mentén állítólagos raktárépületekre és tehergépkocsi-gyülekezőhelyekre. Saigonban az egyik amerikai katonai szóvivő közölte, hogy Loc Ninh körzetében, a kambodzsai határ közelében szerdán szabadságharcos egységek sorozatos támadásokat intéztek a helyi főhadiszállás ellen. A támadásokat ágyútűz vezette be — a veszteségekről nem közölt adatokat. SAIGON Szerdán, a saigoni rendszer úgynevezett nemzeti ünnepén, katonai felvonulást rendeztek a város központjában. Félve a szabadságharcosok esetleges zavaró támadásaitól, a legfőbb díszvendég, Humphrey amerikai alelnök nem is vett részt rajta. Humphrey ez jdő alatt amerikai csapatokat látogatott meg, majd vissza sem térve Dél-Vietnam fővárosába, Malaysia felé vette útját. WASHINGTON Rusk ellen egyre erősödik a bíráló hadjárat a vietnami háború miatt. A növekvő nyomás hatása alatt — jelenti a Reuter — Rusk kedden bizalmas megbeszélést folytatott 24 amerikai képviselővel Észak- Vietnam bombázásáról. Több mint két órán át folyt a vita az amerikai külügyminiszter és az elégedetlenkedő képviselő- házi tagok között Magyar szakemberek szovjet kormánykitüntetése Szerdán délben a Szovjetunió budapesti nagykövetségén F. J. Tyitov nagykövet szovjet kitüntetéseket adott át a Barátság kőolajvezeték magyar szakaszának építésében és működtetésében legjobb eredményt elért magyar szakembereknek.. A kitüntetés átadása alkalmából rendezett ünnepségen részt vett Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, Böjti János külügyminiszter-helyettes. Az űrimtatás tudományos eredményei és technikai sikerei egyre több értékes adattal gyarapítják ismereteinket szűkebb kozmikus környezetünkről. Legutóbb ugyan — október 18-án — a szovjet Vénus—4 épségben leszállt a Venusra, s ezzel új utakat nyitott a bolygókutatás történetében:; az idegen,.égitestekből a Földre visszavezető út azonban mindmáig járatlan. De a Kozmoiíz— 186 már visszatért a Földre —, igaz nem természetes, hanem mesterséges égitestről. Ezen a területen hozott rendkívüli fejlődést a Kozmosz—186 és a Kozmosz—188 szovjet mesterséges holdak között október 30-án létrehomegelőző manőverezés kritikus pillanataiban: azt minden tekintetben az általa szerkesztett gépeknek kellett kifogástalanul helyettesíteni. Az automatákkal megvalósított űrrandevú nagyszerű perspektívákat tár fel: lehetőséget ad arra, hogy távoli célok felé több lépésben fellőtt, és Föld körüli pályán összeállított rendszereket indítsanak, minden eddiginél bonyolultabb feladatok megoldására. Ez a randevú olyan kulcs a Hold ostromában és a távoli bolygók felderítésében, az itt szerzett tapasztalatokkal olyan ajtót nyithat meg a tudomány, amelyen át az eddiginél mélyebb bepillantást nyer a távoli világok titkaiba. E bonyolult feladatok megoldása nem igényli, hogy a szovjet szakemberek űrhajóval „szerelőt” juttassanak földkörüli pályára, csupán azért, hogy az elvégezze a több részletben érkező nagyobb egység összeállítását. Ezt a feladatot ezentúl automatákra bízhatják. Amikor a sikeres esemény által megnyitott, minőségileg új utak lehetőségeiről gondolkodunk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a vezérlésnek és az irányításnak ez a hallatlan precizitása riiilyen óriási felkészültséget takar, mind a rakétatechnika, mind a távmérési és számítási feladatokat megoldó elektronika területén. Sinka József zott űrrandevú, amely az ember | személyes jelenléte nélkül zajlott le I sikeresen. És ebben az ember sze- J mélyes jelenlétének hiánya a döntő mozzanat. Az űrkutatás feladatainak nehézségi fokát és a kockázati tényezőket felmérő értékelések egyértelműen arról tanúskodnak, hogy az ember személyes jelenléte nemcsak bonyolult feladatok megoldási valószínűségét és biztonságát növeli, hanem léteznek olyan feladatok is, amelyek az ember jelenléte nélkül nem oldhatók meg. A „kozmikus gépek” olyan precizitással találták meg egymást a Földtől 600 kilométernyi távolságra, hogy a tudományos kommentárok „ékszerészi pontosságról” beszélnek. És mint a mellékelt képen látható, teljes joggal. A szovjet szakemberek ezt a bonyolult feladatot sikerrel automatizálták, s ennek legalapvetőbb feltételei: a megbízható mérőrendszer és a számítások elvégzésére alkalmas elektronika sikeresen vizsgáztak. A két — legénység nélküli — rakéta antennái elképesztő biztonsággal találták meg egymást, jelezve, hogy ebben a korszakban még a világűrben sem tűnhet el egy test. A technikai nehézségek mesz- sze meghaladták az amerikai Gemi- nl-űrhajók randevúinál tapasztaltakat: az ember ítélőképessége nem érvényesülhetett az összekapcsolást KOZMOSZÓRA A nyugat-németországi Bochum űrkutatási megfigyelő-állomás közölte, hogy kedden este furcsa rádiójelzéseket fogtak a világűrből. A bip-bip jelek rendszeres időközökben fél percig tartottak, majd másfélperces szünet következett, utána ismét félperces „adás”. Ezért a jelzések feltételezett sugárzóját elkeresztelték a „koszmoszórá- nak”. Ezek a jelzések — nyugati hírügynökségek szerint — tápot adnak annak a találgatásnak. hogy a Szovjetunió esetleg hozzáfog egy Föld körül keringő űrállomás összeszereléséhez. A szolidaritás eszkalációja A JÁNOSHALMI iskola KISZ-fiataljai nyári keresetükből 3500 forintot adtak Vietnam harcoló népének. Amerika óránként 3 millió dollárt költ a háborúra. Ha csak e két összeget vetnénk össze, akkor arra kellene gondolnunk, hogy a fiatalok ajándéka nem bír jelentőséggel, s ezért felesleges áldozatvállalás volt. De az óránkénti 3 millió dollár mellett nyilván eltörpül az az anyagi támogatás is, ami államunk erejéből telik. Érdemes-e hát? Hatékony erővé válik-e szolidaritásunk, amely a dolgozók forintjaiban ölt testet és tiltakozó táviratok, nagygyűlések százain fogálma- zódott meg az elmúlt napokban? A KÉRDÉSRE csak akkor adhatnánk habozva választ, amennyiben külön-külön mérnénk minden vállalást, távirat, nagygyűlés hatóerejét, ha azt hinnénk, hogy országunk egyedül áll a vietnami nép mellett. Jól tudjuk azonban hogy nem így van. A hat pisztoly ára egyetlen csepp, a magyar nép anyagi támogatósa, szolidaritása talán csak patakocska, de tengert duzzaszt. Olyan tengert, amelynek hullámait a szocialista államok mellett táplálják mindazok, akik világszerte a béke és a haladás oldalán állnak. Az egyik nagygyűlés szónoka találóan a szolidaritás eszkalációjának nevezte a világméretű mozgalom terebélyesedé- sé+. És ennek a mozgalomnak résztvevője a papírgyűjtésből származó forintjait áldozó úttörőcsapat, a régen ólhajtott magnetofonról lemondó KISZ- szervezet, a vietnami műszakban részt vevő üzemi dolgozó, a napi keresetét felajánló ktsz, a tiltakozó táviratot útnakindító kollektíva csakúgy, mint az a sok ezer amerikai fiatal, aki farkasszemet nézett a Pentagon előtti tüntetésen a tábori csendőrök szuronyaival. AZ „ÉRDEMES-E?” — kérdés helyére azonban egy újabb tolakszik: elég-e, amit teszünk? Nem kerekedik-e felül végül mégis a háború kiterjesztését sürgető erő? Idézzük válaszul Walter Lippmann, az ismert amerikai publicista szavait: „Az elnök útvesztőbe tévedt, a vietnami háborút be kell fejezni, csapatainkat oda kell visszavonni, ahol az ázsiai szárazföldet tenger választja el tőlünk”. Az idézetet tartalmazó cikk apropóját a washingtoni béketüntetés adta, de ennél is súlyosabb érvek támasztják alá: csaknem százezer amerikai katona sebesült meg vagy esett el 8 év alatt, Dél-Vietnam négyötödét, a lakosság kétharmadát mégis felszabadították a DNFF harcosai. A VIETNAMI NÉP hősiességén kívül nekünk is részünk van ebben. És támogatásunk nem is teljesen önzetlen. Egy munkásasszony ragaszkodott hozzá, hogy a tiltakozó íven á neve mellé ezt is odaírhassa: „Gyermekeinkért.” Könnyű belátni, hogy mennyire igaza volt. Az Egyesült Államok agre.sszióT ja mindannyiunk békéjét; boldogságát fenyegeti. B. D.
