Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-02 / 259. szám

I. oldal 1987. november 2, csütörtök További küldöttségek érkeztek Moszkvába MOSZKVA (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottsá­gának, a Legfelsőbb Tanács El­nökségének és a Miniszterta­nácsnak a meghívására az Ok­tóberi Forradalom 50. évfor­dulója alkalmából rendezendő ünnepségekre szerdán megérke­zett Moszkvába a lengyel párt­ós kormányküldöttség, Wladys- law Gomulkának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának ve­zetésével. Joszip Broz Titónak, a Jugo­szláv Köztársaság elnökének, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége elnökének vezetésével megérkezett a jugoszláv állami és pártküldöttség is. Ugyancsak szerdán érkezett Moszkvába a mongol párt- és kormányküldöttség. A küldött­séget J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke vezeti. A román párt- és kormány- küldöttség Ceausescunak, a Ro­mán Kommunista Párt Közpon­ti Bizottsága főtitkárának veze­tésével szerdán megérkezett a szovjet fővárosba. Szerdán érkezett Moszkvába a bolgár párt- és kormánykül­döttség, Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága első titkárának, a minisztertanács elnökének ve­zetésével, és a csehszlovák párt­ós állami küldöttség, Antonin Novotnynak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bi­zottsága első titkárának, a köz­társaság elnökének vezetésével. A küldöttségek a vnukovói repülőtérre érkeztek, ahol Brezsnyev, Koszigin, Podgornij, valamint más állami és párt­vezetők fogadták a vendégeket. Újabii ajándék a A KISZ VII. kongresszusá­nak határozata alapján újabb hétmillió forint értékű ajándé­kot küldenek a Vietnami De­mokratikus Köztársaságba. Az útrakész szállítmányt — a KISZ budatétényi raktárában — szerdán Nádasdi József, a Kom­munista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának titkára mu­tatta be a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság és a Dél- Vietnami Nemzeti Felszabadí- tási Front magyarországi képvi­vieinami népnek selőinek, valamint az újságírók­nak. — A hétmillió forintból ezer géppisztolyt és tízmillió töltényt vásároltunk. Ezt már el is küld­tük — mondta Nádasdi elvtárs —, s most indítjuk útnak 300 férfikerékpárból, 20 telepes erő­sítő berendezésből, 20 ugyan­csak telepes magnetofonból, va­lamint 20 000 méter egyenruha­szövetből és egymillió forint ér­tékű gyógyszerből álló ajándé­kunkat. Szovjet űrrandevú a kozmoszban Botrányok középpontjában az angol külügyminisztérium Kedd este Lord Thomson új­ságíró. a Times, Sunday Times és még több tucat lap tu­lajdonosa vacsorát adott ame­rikai üzletemberek tiszteletére. A díszvendég Brown volt, aki pohárköszöntőjében sértegetni kezdte házigazdáját. szemére vetette, hogy a Sunday Times •nemrég a brit kómszolgálatról szóló cikkeivel „az oroszok ke­zére játszott”, majd kijelentet­te: „Legfőbb ideje, hogy be­fogja a száját!” Maga Thomson rövid válaszában, tréfálkozva csupán mnyit mondott, hogy „George- it mi általában nem szoktuk komolyan venni.” Egyébké tt a vendégek most jól láthattál-, milyen ember őfel­sége kormányában a külügymi­niszter. Később, amikor újság­írók a beszédről faggatták, még gúnyosan annyit fűzött hozzá, hogy a beszéd nagy részét vé­gi galudta. Ezután az emelkedett hangu­latban levő Brown újra és újra megtöltötte poharát, majd az őt körülvevő újságírók kérdé­seire többek között ezt kiál­totta: „Én nem mondok semmit — maguk csak spekuláljanak!” A külügyminisztérium egyik tisztviselője ekkor megpróbálta Brownt — könyökénél fogva, fi­noman eltessékelni az újságírók­tól. A miniszter lerázta beosz­tottját, majd Tom Brown-nak, a Daily Express riporterének a kezéből kiütötte a ceruzát. Köz­ben a „jó heccre” a miniszter köré gyűltek az amerikai üzlet­emberek, többen már felsóka- bátban és hitetlenkedve élvez­ték a jelenetet. Brown ugyanis azt kibálta, hogy semmilyen nemhivatalos közlést sem tesz angol újságírók előtt, mert „ez a legprostituáltabb sajtó a vi­lágon”, hanem kizárólag a hi­vatalos külügyminisztériumi sajtóközleményekkel traktál ja majd a lapokat. Tom Brown, az Express mun­katársa megjegyezte, hogy eb­ben az esetből csak a külügymi­niszter lehet a vesztes, mert „az, aki nem beszél a sajtóval, nem beszél az országgal”. Brown, a miniszter, erre meg­ragadta Brown, az újságíró ke­zét, hangosan „csendet” köve­telt a nagy hangzavarban, majd megkérte a riportert ismételje meg szavait, . Ezután kijelen­tette: „Hallották, mit mondott az Express embere, ha nem beszélek a sajtóval, nem be­szélek az országgal, nos, ám legyen!” És ezzel kivonult A kínos incidens után külön­böző körökben követelik, hogy Wilson teremtsen végre rendet a külügyminisztériumban. iz alelnök távol maradt... Amerikai jelentések szerint szerdára virradóan A—6. típusú repülőgépek támadták a VDK fővárosát. Az A—6-osak általá­ban éjjelenként támadják azo­kat a pontokat, amelyeket elő­zőleg nappal bombáztak. A tá­madás ezúttal Hanoi vasútvo­nalai és a várostól északra fekvő híd ellen irányult. Ha­noi jelentések szerint a kalóz­gépek közül kettőt lőttek le. Az amerikaiak eddig csupán egy gép elvesztését ismerték be. Szerdán a kora reggeli órák­ban B—52-es bombázók több­száz tonna bombát szórtak le Dél-Vietnamban a 15. számú út mentén állítólagos raktárépüle­tekre és tehergépkocsi-gyüleke­zőhelyekre. Saigonban az egyik amerikai katonai szóvivő közölte, hogy Loc Ninh körzetében, a kam­bodzsai határ közelében szer­dán szabadságharcos egységek sorozatos támadásokat intéztek a helyi főhadiszállás ellen. A támadásokat ágyútűz vezette be — a veszteségekről nem kö­zölt adatokat. SAIGON Szerdán, a saigoni rendszer úgynevezett nemzeti ünnepén, katonai felvonulást rendeztek a város központjában. Félve a szabadságharcosok esetleges za­varó támadásaitól, a legfőbb díszvendég, Humphrey amerikai alelnök nem is vett részt rajta. Humphrey ez jdő alatt amerikai csapatokat látogatott meg, majd vissza sem térve Dél-Vietnam fővárosába, Malaysia felé vette útját. WASHINGTON Rusk ellen egyre erősödik a bíráló hadjárat a vietnami háború miatt. A növekvő nyo­más hatása alatt — jelenti a Reuter — Rusk kedden bizal­mas megbeszélést folytatott 24 amerikai képviselővel Észak- Vietnam bombázásáról. Több mint két órán át folyt a vita az amerikai külügyminiszter és az elégedetlenkedő képviselő- házi tagok között Magyar szakemberek szovjet kormánykitüntetése Szerdán délben a Szovjetunió budapesti nagykövetségén F. J. Tyitov nagykövet szovjet kitün­tetéseket adott át a Barátság kőolajvezeték magyar szakaszá­nak építésében és működtetésé­ben legjobb eredményt elért magyar szakembereknek.. A kitüntetés átadása alkalmából rendezett ünnepségen részt vett Apró Antal, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, Böjti János külügy­miniszter-helyettes. Az űrimtatás tudományos eredmé­nyei és technikai sikerei egyre több értékes adattal gyarapítják ismere­teinket szűkebb kozmikus környe­zetünkről. Legutóbb ugyan — októ­ber 18-án — a szovjet Vénus—4 ép­ségben leszállt a Venusra, s ezzel új utakat nyitott a bolygókutatás történetében:; az idegen,.égitestekből a Földre visszavezető út azonban mindmáig járatlan. De a Kozmoiíz— 186 már visszatért a Földre —, igaz nem természetes, hanem mestersé­ges égitestről. Ezen a területen hozott rendkívüli fejlődést a Kozmosz—186 és a Koz­mosz—188 szovjet mesterséges hol­dak között október 30-án létreho­megelőző manőverezés kritikus pil­lanataiban: azt minden tekintetben az általa szerkesztett gépeknek kel­lett kifogástalanul helyettesíteni. Az automatákkal megvalósított űr­randevú nagyszerű perspektívákat tár fel: lehetőséget ad arra, hogy távoli célok felé több lépésben fel­lőtt, és Föld körüli pályán összeál­lított rendszereket indítsanak, min­den eddiginél bonyolultabb felada­tok megoldására. Ez a randevú olyan kulcs a Hold ostromában és a tá­voli bolygók felderítésében, az itt szerzett tapasztalatokkal olyan ajtót nyithat meg a tudomány, amelyen át az eddiginél mélyebb bepillantást nyer a távoli világok titkaiba. E bonyolult feladatok megoldása nem igényli, hogy a szovjet szak­emberek űrhajóval „szerelőt” jut­tassanak földkörüli pályára, csupán azért, hogy az elvégezze a több részletben érkező nagyobb egység összeállítását. Ezt a feladatot ezen­túl automatákra bízhatják. Amikor a sikeres esemény által megnyitott, minőségileg új utak lehetőségeiről gondolkodunk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a vezérlésnek és az irányításnak ez a hallatlan precizitása riiilyen óriási felkészült­séget takar, mind a rakétatechnika, mind a távmérési és számítási fel­adatokat megoldó elektronika terü­letén. Sinka József zott űrrandevú, amely az ember | személyes jelenléte nélkül zajlott le I sikeresen. És ebben az ember sze- J mélyes jelenlétének hiánya a döntő mozzanat. Az űrkutatás feladatainak nehézségi fokát és a kockázati té­nyezőket felmérő értékelések egy­értelműen arról tanúskodnak, hogy az ember személyes jelenléte nem­csak bonyolult feladatok megoldási valószínűségét és biztonságát növeli, hanem léteznek olyan feladatok is, amelyek az ember jelenléte nélkül nem oldhatók meg. A „kozmikus gépek” olyan precizitással találták meg egymást a Földtől 600 kilomé­ternyi távolságra, hogy a tudomá­nyos kommentárok „ékszerészi pon­tosságról” beszélnek. És mint a mellékelt képen látható, teljes jog­gal. A szovjet szakemberek ezt a bo­nyolult feladatot sikerrel automati­zálták, s ennek legalapvetőbb fel­tételei: a megbízható mérőrendszer és a számítások elvégzésére alkal­mas elektronika sikeresen vizsgáz­tak. A két — legénység nélküli — rakéta antennái elképesztő bizton­sággal találták meg egymást, jelez­ve, hogy ebben a korszakban még a világűrben sem tűnhet el egy test. A technikai nehézségek mesz- sze meghaladták az amerikai Gemi- nl-űrhajók randevúinál tapasztalta­kat: az ember ítélőképessége nem érvényesülhetett az összekapcsolást KOZMOSZ­ÓRA A nyugat-németországi Boc­hum űrkutatási megfigyelő-állo­más közölte, hogy kedden este furcsa rádiójelzéseket fogtak a világűrből. A bip-bip jelek rendszeres időközökben fél per­cig tartottak, majd másfélper­ces szünet következett, utána ismét félperces „adás”. Ezért a jelzések feltételezett sugárzóját elkeresztelték a „koszmoszórá- nak”. Ezek a jelzések — nyugati hírügynökségek szerint — tá­pot adnak annak a találgatás­nak. hogy a Szovjetunió esetleg hozzáfog egy Föld körül kerin­gő űrállomás összeszereléséhez. A szolidaritás eszkalációja A JÁNOSHALMI iskola KISZ-fiataljai nyári keresetük­ből 3500 forintot adtak Viet­nam harcoló népének. Amerika óránként 3 millió dollárt költ a háborúra. Ha csak e két összeget vet­nénk össze, akkor arra kelle­ne gondolnunk, hogy a fiata­lok ajándéka nem bír jelen­tőséggel, s ezért felesleges ál­dozatvállalás volt. De az órán­kénti 3 millió dollár mellett nyilván eltörpül az az anyagi támogatás is, ami államunk erejéből telik. Érdemes-e hát? Hatékony erővé válik-e szolidaritásunk, amely a dolgozók forintjaiban ölt testet és tiltakozó táviratok, nagygyűlések százain fogálma- zódott meg az elmúlt napok­ban? A KÉRDÉSRE csak akkor ad­hatnánk habozva választ, amennyiben külön-külön mér­nénk minden vállalást, távirat, nagygyűlés hatóerejét, ha azt hinnénk, hogy országunk egye­dül áll a vietnami nép mellett. Jól tudjuk azonban hogy nem így van. A hat pisztoly ára egyetlen csepp, a magyar nép anyagi támogatósa, szolidaritása talán csak patakocska, de ten­gert duzzaszt. Olyan tengert, amelynek hullámait a szocialis­ta államok mellett táplálják mindazok, akik világszerte a béke és a haladás oldalán áll­nak. Az egyik nagygyűlés szónoka találóan a szolidaritás eszkalá­ciójának nevezte a világmé­retű mozgalom terebélyesedé- sé+. És ennek a mozgalomnak résztvevője a papírgyűjtésből származó forintjait áldozó út­törőcsapat, a régen ólhajtott magnetofonról lemondó KISZ- szervezet, a vietnami műszak­ban részt vevő üzemi dolgozó, a napi keresetét felajánló ktsz, a tiltakozó táviratot útnakindí­tó kollektíva csakúgy, mint az a sok ezer amerikai fiatal, aki farkasszemet nézett a Penta­gon előtti tüntetésen a tábori csendőrök szuronyaival. AZ „ÉRDEMES-E?” — kérdés helyére azonban egy újabb to­lakszik: elég-e, amit teszünk? Nem kerekedik-e felül végül mégis a háború kiterjesztését sürgető erő? Idézzük válaszul Walter Lippmann, az ismert amerikai publicista szavait: „Az elnök útvesztőbe tévedt, a vietnami háborút be kell fejezni, csapa­tainkat oda kell visszavonni, ahol az ázsiai szárazföldet ten­ger választja el tőlünk”. Az idézetet tartalmazó cikk apro­póját a washingtoni béketünte­tés adta, de ennél is súlyosabb érvek támasztják alá: csaknem százezer amerikai katona sebe­sült meg vagy esett el 8 év alatt, Dél-Vietnam négyötödét, a la­kosság kétharmadát mégis fel­szabadították a DNFF harcosai. A VIETNAMI NÉP hősiessé­gén kívül nekünk is részünk van ebben. És támogatásunk nem is teljesen önzetlen. Egy munkásasszony ragaszkodott hozzá, hogy a tiltakozó íven á neve mellé ezt is odaírhassa: „Gyermekeinkért.” Könnyű be­látni, hogy mennyire igaza volt. Az Egyesült Államok agre.sszióT ja mindannyiunk békéjét; bol­dogságát fenyegeti. B. D.

Next

/
Thumbnails
Contents