Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-11 / 267. szám

*. oldal 1961. november 11. szombat Az ENSZ történetének legsúlyosabb válsága A rendkívüli BT-ülés hétfőn folytatja a közel-keleti vitát NEW YORK. (MTI) Az ENSZ Bizotonsági Tanácsa csütörtökön este az EAK kéré­sére a közel-keleti helyzet meg­vitatása végett rendkívüli ülés­re ült össze. A Biztonsági Ta­nács elé két határozati javas­latot terjesztettek. Az egyiket India, Mali és Nigéria indítvá­nyozta, E javaslat követeli az izraeli csapatok kivonását és elismeri a kö­zel-keleti országoknak azt a jogát, hogy békében és biztonságban éljenek. Az Egyesült Államok által elő­terjesztett másik határozati' ja­vaslat nem követeli egyértel­műen az izraeli megszálló csa­patok kivonását és lényegében megengedi Izrael számára, hogy folytassa az arab területek meg­szállását. A rendkívüli ülés kezdetén Goldberg amerikai küldött in­dítványozta, hogy Abba Eban izraeli külügyminiszter, aki a felszólalók listáján a 7. helyen szerepelt, másodikként, mind­járt az egyiptomi külügyminisz­ter után szólaljon fel. A Biz­tonsági Tanács ezt az indítványt elutasította, ezután Abba Eban kivonult az ülésteremből. Az ülésen elsőként Mahmud Riad. az EAK külügyminisztere emelkedett szólásra. Hangsú­lyozta, az arab országok ellen végrehajtott izraeli agresszió egyúttal kihívás az ENSZ ellen is. Az arab területek megszállása folytatódik, holott az ENSZ tag­államainak többsége'‘higy*- véli; ■ hogy a közel-keleti kérdés meg­oldásának kulcsproblémája az izraeli csapatok kivonása a megszállt arab területekről. Riad kijelentette, az izraeli agresszió következményeinek fenntartása az ENSZ történeté­nek legsúlyosabb válságát vál­totta ki. A rendkívüli ülésen felszólalt Kuzmyecov szovjet külügymi­niszter-helyettes is. A szónok hangoztatta, az agresszor most arra törekszik, hogy a megszállt területeken megerősítse helyze­tét. Az izraeliek idegen földön megszálló rendszert hoznak lét­re és valójában az arab terü­letek gyarmatosításásra töre­kednek. Valamennyien tudjuk — folytatta Kuznyecov —, hogy a Szuezi-csatorna térségében mennyire izzó a 'helyzet. Izrael fegyveres erői egymás után kö­vetnek el provokációs cselek­ményeket, s a csatorna nyugati partján fekvő arab Városok el­len repülőgépeiket és tüzérséget vetnek be. Mind több adat ér­kezik arról, hogy izraeli csa­patokat vonultatnak fel a csa­torna irányában. Szaporodtak az arab országok, köztük Li­banon ellen izraeli részről in­tézett kihívások. Kuznyecov rámutatott, hogy az így kialakult helyzetben nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy az Izrael által provokált fegyveres összetűzések szélesebb kato­nai konfliktussá változhat­nak. A szovjet külügyminiszter­helyettes emlékeztetett rá, hogy az Egyesült Államok bátorítja Izrael hódító törekvéseit, majd támogatásáról biztosította az India, Mali és Nigéria képvise­lője által előterjesztett határo­zati javaslatot. A Biztonsági Tanács rendkí­vüli ülése pénteken reggel fél­beszakította munkáját. Elhatá­rozták, hogy az ülést hétfőn délután folytatják.' Hétfőn első­ként Abba Eban izraeli kül­ügyminiszter szólal fel. Johnson bizalmatlansági rekordja A Biztonsági Tanács ülésén: Mahmud Riad, az EAK kül­ügyminisztere (felső képen jobbról). A középső képen Arthur Goldberg, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője. Az alsó képen középen Vaszilij V. Kuznyecov szovjet külügyminisz­ter-helyettes, balról Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat.) NEW YORK (MTI) Változatok a brit aktivitásra Az NBC amerikai rádiótár- saság felkérésére a Gallup Inté­zet újabb közvéleménykutatást rendezett Johnson elnök népsze­rűségével kapcsolatban. A be­érkezett feleletekből ítélve az amerikai közvélemény 48 szá­zaléka csupán igen kis mérték­ben, vagy egyáltalán nem bízik abban, ahogyan Johnson a viet­nami háború ügvét intézi. Csu­pán 20 százalék felelte, hogy bi­zalommal viseltet Johnson ké­pességei irányában. A kérdezet­teknek 28 százaléka „valameny- nyire” bízik Johnsonban. Mint az AP kiegészíti, hason­ló bizalmatlanság nyilvánult meg az elnökkel szemben a legutóbbi polgárjogi tüntetések­kel kapcsolatos politikája mi­att — ebben a kérdésben a megkérdezettek 51 százaléka fordult szembe JohnsonnaL Angol külügyi szférákban igen élénk aktivitás figyelhető meg az érdekelt felek mindkét oldaláról, a kormány és a képviselők részéről. A parlamenti és sajtóorgánumokban folyó csatározások kialakították a munkáspárti képviselők már-már örökösnek tűnő státuszát is, hír- ügynökségi tudósítások el sem kép­zelhetők az őket illető keserűség és kiábrándultság jelzői nélkül. A kor­mányférfiak pedig folytonosan ma­gyarázzák a bizonyítványukat. Ez történik odakint New Yorkban, az ENSZ-palotában, amikor az afrikai zsoldosügyek és támogatóik kerül­nek napirendre, mint most a kongói panasz kapcsán, mert Nagy-Britan- nia érdekelt itt Ls. Mocambique, An­gola haladó mozgalmai ugyancsak beavatkozási kísérletekkel vádolják a briteket. Rzátftonkérik Londontól; miért nem tesz eleget a világszer­vezet több fórumán elrendelt hatá­rozatoknak a rhodesiai kérdésben fan Smith fajüldöző rezsimjenek : felszámolására. 1 Odahaza pedig. . . Egymást érik a szenzációk. Brown külügyminisz­ter dicstelen közéleti szereplései, a pohár fenekének gyakorta sorrake- rülő szemlélése, és az ebből adódó botrányok. Brown kivédeni sem tartja szükségesnek. Amikor pedig Vietnamról kerül szó . . . Brown ke- délyeskedik. Mint a minap, a mun­káspárti képviselők parlamenti cso­portjának ülésén. Számonkérték tő­ié, miért nem tett semmit a görög- országi fasiszta rezsim elszigetelé­séért, és Észak-Vietnam bombázásá­nak megszüntetéséért. John Mendel- son követelte, hogy az angol kor­mány Kanadával, Svédországgal és több más nyugati kormánnyal együtt hivatalosan szólítsa fel Washingtont a bombázás megszüntetésére. Sokuk véleményének adott kifejezést Da­vid Winnick képviselő, amikor ki­jelentette; nem érti, hogyan támo­gathatja éppen egy „szocialista” kormány az amerikaiak vietnami háborúját. Brown csak annyit mondott „nem imponálnak” neki a felhozott érvek. Különben is Amerikában nem is­NLF-ultimátum a FLOSY-nak ADEN (MTI) A Dél-arábiai Nemzeti Fel- szabadítási Front (NLF), amely 1 a hadsereg támogatásával gya- f korlatilag már átvette az ellen- I őrzést a bomlófélben levő ál­lamszövetség fölött, felszólítot­ta a rivális FLOSY-t, hogy pénteken 14 óráig tegye le a fegyvert. A Kairó rokonszenvét élvező FLOSY (a megszállt Dél- Jemen felszabadítási frontja) a közelmúltban azt közölte, hogy nem nyugszik bele a vereségbe, folytatja a harcot Aden „igazi függetlenségéért”. Az NLF azt ígéri a FLOSY- harcosoknak, hogy ha a meg­adott határidőig leteszik a fegy­vert, nem lesz semmi bántódá- suk. Azt azonban nem közölte: mi történik, ha nem engedel­meskednek az ultimátumnak. Az NLF egységei egyébként már csütörtökön megkezdték az adeni lakosság lefegyverzé­sét. Az angolellenes harcok pol­gári résztvevőinek azt mond­ták, hogy „már nincs szüksé­gük fegyverekre, hiszen a for­radalom megvalósult, a. győze­lem megszületett”. Kiderült, hogy az NLF-hez pártolt szö­vetségi arab hadsereg, amelyet az angolok képeztek ki, hét­száz, az NLF pedig ezerhárom­száz olyan személyt tart inter­náló táborban, akit a FLOSY híveinek ismernek. Az NLF kö­zölte, hogy egy részüket „ha­marosan szabadon bocsátják”, azokat azonban a függetlenség után bíróság elé állítják, akik­ről bebizonyosodik, hogy részt vettek az NLF—FLOSY polgár- háborúban. Az is ismeretessé vált, hogy a szövetségi hadseregben tisz­togatások folynak. Hetvenegy tisztet és katonát — a FLOSY állítólagos híveit — felelősségre vonták, huszonnégy tisztet, il­letve altisztet pedig kizártak a fegyveres erők kötelékéből, ugyancsak FLOSY-kapcsolatok gyanújával. Tizenkét rendőr­tiszt és húsz rendőr nyomtala­nul eltűnt — vagy elmenekül­tek a FLOSY-egységekkel, vagy börtönbe zárták őket. A FLOSX azzal vádolta az angol hadsereget, hogy átját­szotta a hatalmat az NLF-nek. A zsoldosok nem éheznek » Mobutu Kongójának eleg sok bajt okoztak mostanában a fehér zsoldosok. Városokban pusztítottak, tevékenységük nyomán nemcsak anyagi ja­vakban, de életben is érzé­keny károkat okozva. A zsol­dosakciók irányítói nem Kon­gó szomszédai, nem afrikai népek, hanem kesztyűskezű fehér birodalmak kormányai, amelyek céljaik elérésére fel tudják használni Fekete-Afri- ka elmaradott, vagy éppen fajüldöző berendezkedésű or­szágait. Mobutu felszámolta a zsoldosok garázdálkodását, visszafoglalta tőlük a városo­kat, megtisztította tőlük Kon­gót. A zsoldosok most a szom­szédos Rrvandában tanyáznak, ott találtak menedékre. Kongó kiadatási kérelemmel élt, majd lemondott erről, de a Bizton­sági Tanácshoz benyújtott és vita alatt levő panaszában legalább aat követeli, hogy tiltsák meg a zsoldos tobor­zást a nagyhatalmak. Erre nézve biztosítékot követel, Kongó védelmében. Míg a világszervezetben a haladó országok képviselői azon buzgólkodnak, hogy a jo­gos kívánság nyomán érdemi határozat szülessen — akad olyan állam, amely a hírhedt haramiák jólétére ügyel. Mint jelentették, az Egyesült Álla­mok hat és fél tonna élelmi­szert szállított a rwandai zsol­dos-menekülttáborba, nehogy a bérencek éhezzenek. Az az Egyesült Államok szállítja tonnaszám az enniva­lót Rwandába, amely megta­gadja az élelmiszersegélyt azoktól a fejletlen, elmara­dott államoktól — például Pakisztántól, Indiától — ame­lyek nem támogatják a viet­nami amerikai agressziót. Mert a zsoldosok sohasem éheznek. —e —a A Sinus Medii íaüajfant szempontból... Le*sállt, fényképes a Surveyor—6 A Surveyor—6. amerikai űr- laboratórium magyar idő sze­rint pénteken hajnali 2,01 óra­kor simán leszállta Hold felszí­nére. A laboratóriumba szerelt robotműszerek talajmintákat vesznek a Holdról és te­levíziós felvételeket juttat­nak el a földi megfi­gyelő állomásra. A fékezési manőver kifogástalanul s'került, s a Surveyor—6. megvetette há­rom lábát a kráterszagigatta Si­nus Medii (Központi Öböl) térségében, amely a Hold Föld­ről látható oldalának a közepén helyezkedik el. A Sinus Medii talajtani szempontból gyökeresen külön­bözik azoktól a Hold-vidékek­től, amelyeket ember által ké­szített Hold-szondák a jövendő űrutasak számára már felde­rítettek. Kráterek, görgetegek, szikladarabok borítják. Az ame­rikai kutatók a Surveyor—6. ál­tal továbbított adatokból azt akarják megtudni, hogy ennek a körzetnek a talaja megbírja-e majd egykor az űrutasokat szál­lító objektumokat. A Surve­yor—6. körülbelül 50 perc el­teltével már képeket küldött a földi megfigyelő állomásra. meretlen, hogy Anglia szeretné a bombázások beszüntetését, minek ezt hivatalosan is kinyilvánítani? Görögország ügyét pedig meg jobb nem bolygatni, mert esetleg a NA- TO-ra üthet vissza a dolog. Athén legalább a NATO támaszpontja, amelynek erre nagyon is szüksége van. A NATO, és a NATO érvei úgy látszik, jobban imponálnak Brown- nak, mint saját kormányának érde­kei. A munkáspárti képviselőknek pedig marad a keserűség. A sajtó­hoz fordulhatnak. Fizetett hirdeté­sek a Times-ban —, amelyben mást vallanak, mint kormányuk. Gyakori jelenség, éppen Vietnam ügyében. Most egy európai kérdésben is al­kalmazták. Lord Chalfont egy gyen­ge pillanatában újságíróknak elmon­dotta, hogy Anglia esetleg elismer­né az Odera—Neisse határt, kivonná csapatait Nyugat-Németországból és az NDK-val felvenné a diplomáciai kapcsolatokat — úgyis más politikai vonalra állna át, ha a közös piaci kapu zárva marad. Jelentős tett vol­na London részéről, de voltaképpen a munkáspárt hat évvel ezelőtti kongresszusán már határozatot hoz­tak az NDK elismeréséről —- még­pedig Brown jelenlegi külügymi­niszter előterjesztése alapján. Vagy­is lord Chalfont nem hivatalos be­széde, — Wilson magánjellegűnek minősítette — igen közel áll ahhoz, amit Anglia egésze hajlandó lenne támogatni. Négy munkáspárti kép­viselő a Times-hoz intézett nyílt le­velében követeli, hogy a brit kor­mány vegye fontolóra a realisztikus politika e lehetőségét. Brown-nak Chalfont nagy feltűnést keltett lau- sannei beszédéről annyi volt a mon­danivalója. hogy ő nem tesz hason­ló szolgálatokat az újságíróknak. És micsoda aktivitás figyelhető meg közben a rhodésiai ügyben! Egy kezén meg sem tudja számolni Thomson, hányadszor jár már Sa- lisbury-ben, Smith úrnál, kibékülés­re buzdítgatván Londonnal e maga­csinálta kormányzót. Ami viszont a munkáspárti képviselőknek nem im­ponál. Brown külügyminiszter úr végre példát vehetne amerikai kollegájá­ról, akivel a lemondásra egyébként is hasonló esélyei vannak. Rusk, aki oly sokáig visszautasította hogy a szenátus külügyi bizottsága előtt nyilvános tanúvallomást tegyen a vietnami konfliktusról, most fonto­lóra veszi a kérést. Még ő is fonto­lóra veszi. B. K

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents