Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-10 / 266. szám

1861. november 10. péntek 3. old a) Hegyekből Jött emberek Négy nap a Vajdaságban o-> Sziklákat, fenyvesekkel borított hegyoldalakat képzel az ember köréjük. Ez nem megy könnyen a szabadszállási csupasz síkságon. Erős, gör­nyedt vállú nők és férfiak »Binden korosztályból, kezük­ben fürgén jár a répafejelő. Figyelmüket leköti a munka, egymáshoz is ritkán szólnak. Öltözékük rikítóan szedett- vedett, híján minden elegan­ciának, de ehhez a munkához aligha illenék más. — Mi újság Cserépváralján? kérdem tőlük, mivel tudom, hogy odavalósiak. — Megtudjuk, ha hazame­gyünk — feleli az egyik nagy­kalapos, csontos arcú férfi. — És milyen itt az élet, a Lenin Tsz földjén? — Megjárja — szól most egy kék melegítős, fiatalnak mond­ható asszony. — Csak jó idő le­gyen, legalább addig ne essen az eső. amíg mi itt vagyunk. A többiek helyeselnek. Most már megered a társalgás csa­tornája, bővebben buzog a be­széd. — Tavaly voltunk itt először, összesen egy hónapig, szintén a betakarításkor. Két turnus­ban, átlagosan harmincötén. — Az idén már kapálni is el­jöttünk. Most pedig, a cukor­répaszedéshez, vagyunk het­venkettőn. — De mi törtük a kukoricát is. — A kereset? Nem panasz­kodhatunk. Egy napra 85 kiló csöves kukorica személyenként. Megtaláljuk a számításunkat, de másképp nem is jöttünk volna el. És folyik, folyik a szó, a dicséret, dicsekvés, megelége­dettség. — A kukoricánkat el is szál­lítja a tsz. Természetesen min­ket is. Ide is teherautóval hoz­tak bennünket. Automata, ól A Bajai Hűtőházban járva eszembe jutott az egyszeri au­tomata, amelynek a dobozá­ban egy ember csücsült és szorgalmasan adogatta kifelé a lyukon a cukorkás zacskókat. Azért jutott ez eszembe, mert az üzem vadonatúj. Nyugatról vásárolt automata töltőgépe majdnem így működik. Egy jólképzett szakmunkás ül a szerkezet mellé készített hok- kedlin, s naphosszat igazgatja, rakosgatja a töltőgép szalagján a papírdobozokat. Miért kell kézi erővel kom­binálni az automatikát? — Azért, — mondta az üzem egyik vezetője — mert a hazai gyártmányú dobozok de- forhiálódnak, összelapulnak a gép karmai között. — Rossz a drága pénzen — feltehetően dolláron — vásá­rolt masina? — firtattam to­vább a dolgot. — Nem a gépben, hanem a doboz minőségében van a hi­ba. Puhább a papírja, mint kellene, s egy kicsit elnézték a méretet is a nyomdászok — hangzott a válasz. A hűtőhöz dolgozói tehát ml mást tehetnének, segítenek az automatának. Igazgatják, Il­leszthetik a dobozokat, s ami mégis összelanui — látogatá­som ideién körülbelül minden harmadik erre a sorsra jutott — azt óvatosan kikaparják a gépből és később megtöltik hagyományos módon. Mert a doboz elég drága; 8? fillért kóstál darab la. Illik becsben tartani. De Illene azt az auto­matát is megbecsülni — néki alkalmas skatulyákkal — hi­szen még a cifra kartondobo­zoknál is drágább. Olyan drá­ga. bogy tgy. féllg-meddlg dísznek használni, Igen nagy fényűzés. B. D. — ®e vagyunk néhányan, akik pénzben váltjuk meg a ré­szesedésünket. Hogy mennyi jön ki? A két hétre jócskán a kétezer felett. — Az ebédet a Róna vendég­lőből hozzák. Felét a tsz, felét mi fizetjük. — Reggelit és vacsorát a szál­lásunkon készítünk. Arról érdeklődöm, odahaza, Cserépváralján, a Bükk-hegy- ség tövében milyen a munka- és az életlehetőség. — Kicsi a tsz, még ;ebb a szántóföldje. Holdban nem sok­kal több, mint amennyi a tag­létszám. A munkaegység is csak 25 forintot ér. Más munkalehe­tőség? Csak az erdő. — Vándorolt a mi népünk ré­gebben is — feleli egy idős, zö­mök, borostás arcú ember. — Csak éppen nem errefelé, ha­nem a Tiszántúlra. Karcagraf — Jövőre is eljönnek? — El hát. Majd terem a szö­vetkezet barackosa is, azt is mi szüreteljük. Részükről tehát rendjén van a dolog. Vándormunkások, így számukra az is természetes lenne, ha ősz táján akár az egész Cserépváralja ideköltözne. S meg kell hagyni, roppant szorgalmas emberek. Ég a mun­ka a kezük alatt. De hát hol vannak a Lenin Tsz gazdái? — Megvannak ők is — há­rítja el a kérdést Locskai Ká­roly párttitkár. — De tudnia kell, hogy nálunk egy dolgozó tagra 24 hold szántó jut. S ta­lán ötvenen sincsenek, akik a növénytermesztésben részt ve­hetnek. Mégis, nem próbálták meg a szövetkezeti gazdák, illetve a családtagok nagyobb bevonásá­val áthidalni a betakarítási „munkacsúcsot”? — Nem is egyszer. Voltak ugyanis gazdák, akik felaján­lották, hogy egytizedrész elle­nében vállalnának kukorica- törést. Rendben van, mondot­tuk, amennyiben más munkák­nál nélkülözhetőek lesznek. Ám eddig ez még nem következett be. És nálunk a gazdák évente átlagosan 230 napot töltenek a közösben. Mindenesetre sajátságos hely­zet — az átmeneti munkaerő- hiányt a kimagaslóan nagy át­lagtermések is okozzák. Például a cukorrépa 370 mázsás átlag­gal fizet. Az idén is 30 mázsán felüli lesz a kukorica májusi morzsoltban számított termése. Korszerű betakaritógépekkel — csőtörő kombájnnal például — még nem rendelkeznek. Talán majd jövőre ... Másrészt, a ve­tésforgó miatt, a kukorica ki­sebb hányadát nem vegyszerez- hetik. Ezért kellett vendégmun­kásokat fogadniuk már a nö­vényápolás idejére. Az összképhez hozzátar­tozik az is, hogy a községben nemrég létesült varroda számos női munkaerőt vont el a mező- gazdaságból. — Belátható időn belül nem szűnnek meg a gondjaink, a gépesítéssel sem — véli a párt- titkár. Viszont arra törekszünk, hogy alkalmazottaink részére állandó munkalehetőséget te­remtsünk. Erre mód is lesz, a sertéstelep és a halastó meg­építésével, a nádfeldolgozás meghonosításával. Bár a „hegyekből jött embe­rek” foglalkoztatása kényszer- helyzetből fakad, új jelenség­ként kell értékelnünk — a sza­badszállási intenzív mezőgaz­dálkodás szívóhatásaként. Ami végső soron örvendetes dolog. Hatvani Dániel Egy évvel ezelőtt kötött Baja város és a járás Zomborral, illetve járásával testvéri szerződést. Azóta magyar és jugoszláv részről több küldöttség járt a két országban, főként szakmai tapasztalatok kicserélése céljából. Nemrég mezőgazdasági szak­emberekből álló csoport járt a Vajdaságban. Váradi Albertnak a Bajai Járási Tanács V. B. elnökhelyettesének vezetésével, é tizenhárom tagú küldöttségből kilenc termelőszövetkezeti vezet volt. Tanulmányozták az állattenyésztésit, a takarmánytermesz­tést, azokat az eljárásokat kutatták, amelyek meghonosításává' nálunk is növelni lehetne a termelékenységet, és csökkenteni a termelési költségeket, Négynapos útjukról folytatásos riportban számol be az újság­író, aki szintén elkísérte a csoportot, amely a jugoszláv szakem­berek nyári látogatását viszonozta. A Május 25. Mezőgazdasági Vállalatnál Az első állomás Bezdán. Régi település, hétezer lakossal, ősi hajós dinasztiákkal. A Ferenc- csatorna itt torkollik a Dunába. A több mint száz évvel ezelőtt épült zsilip még „állja a sarat”, illetve a vizet. A régi vízimal­mok helyén gyönyörű üdülőik épültek. A Duna szemközti partján megszűnik a síkság, és eurski elmondta, hogy kétezer hektáron gazdálkodnak és szá­mos termelővel vannak szerző­déses viszonyban. Az állatte­nyésztés a fő ágazat, 4000 hí­zott sertést. 1500 hízó marhát adnak évente a népgazdaságnak. — A terület zöme kiváló ta­laj, de számottevő homokterü­letünk is van. Ennek hasznosítá­M Kétnormás“ tv-készüiékek A VTRGY televízió gyáregy- { sége nemrégiben végleg bérén- dezkedett második sávú, úgy­nevezett UHF-tunerek gyártása- ) ra. Most már nemcsak a Ho­rizont, de újabban a Favorit és a Sztár készülékekbe is beépíti a második sávot. Így a közis­mert „kétnormás” készülékek választéka már az idén bővül, jövőre pedig tovább szélesedik. Az év végéig 75 000 ilyen két­normás készüléket adnak át a kereskedelemnek. 1988-tól kezd­ve valamennyi hagyományos és robbanás biztos képcsövű tele- víziótípust kétnormás válto­zatban is előállítja a VTRGY. HÜ Óránként közlekedik a komp Bezdán és Batina között. Jól sikerült a harmadik negyedév (Tudósítónktól.) A Dunave- cse és Környéke Földművesszö­vetkezet a megye legjobbjai közé tartozik. Most amikor megtörténtek a harmadik ne­gyedévi értékelések, időszerű, hogy számot adjunk az ered­ményekről. — Földművesszövetkezetünk összes vagyona negyedév alatt 8 százalékkal növekedett — tá­jékoztatott bennünket Gyenes János, a földművesszövetkezet előadója, — jelenleg 30 millió forint. Az üzemágak közül a kiskereskedelmi egységek 106, a vendéglátóipari egységek pe­dig 108 százalékra teljesítették a tervet. A legjobb eredményt ipari üzemeink érték el, ame­lyek 113 százalékra teljesítet­ték az előírást. Gyenes János elmondta, hogy az előzetes számítások szerint év végén 24 munkanapnak meg­felelő összeget fizetnek ki nye­reségrészesedésként. További terveik is érdekesek: Szalkszentmártonban célrész­jegy-jegyzésből gázcseretele­pet létesítenek, s önkiszolgáló boltot nyitnak. Különösen ör­vendetes, hogy megkezdődött Dunavecsén az új Sirály ven­déglő építése. kedves, szelid, festői lankák emelkednek. A vén folyó egy­ben határvonal is, mert a dom­bos vidék, ahol a Bezdánnal szemben levő község. Batina fekszik, már Horvátország. A második világháború alatt véres harcok dúltak itt. A szov­jet csapatok és a jugoszláv par­tizánok E'ezdán felől ásták be magukat, szemben a náci had­sereggel, amely kedvezőbb hely­zetben volt a terep miatt. A hősökről ma is nagy szeretettel és büszkeséggel emlékeznek a volt partizán bajtársak. A bati- nad dombok egyikén gyönyörű emlékmű hirdeti dicsőségüket. A küldöttséget nagy szeretet­tel fogadta Bezdán vezetősége a Május 25. nevű Mezőgazdasági Vállalat központjában. Lázár Szveticsanin, a zombori járási­városi szocialista szövetség el­nöke és a szövetség titkára, Kó- szó József már a magyar—ju­goszláv határtól kísérte a cso­portot. Később is minden segít­séget megadtak, hogy a rendel­kezésre álló idő alatt minél töb­bet lásson és halljon a magyar szakemberküldöttség. A Május 25. Mezőgazdasági Vállalat igazgatója, Gyurica Ku­A TÜZÉP 20-25 százalékkal több építőanyagot rendelt A vonal túlsó végén Szép Károly, a TÜZÉP megyei igaz­gatója. — Levél is jött, a közvéle­ménykutató kérdőíveken is ér­deklődtek szerkesztőségünktől az iránt, több építőanyag lesz-e — tégla, faanyag, üveg stb. — jövőre, mint az idén, a lakás- építkezésekhez? Tudnak-e már most valami konkrétat, biztatót mondani? — Sajnos, számadatokkal még nem szolgálhatok. Tudjuk, bi­zonyos átszerveződési folya­matok is zajlanak, talán egyes trösztök megszűnnek, így lehet­séges, hogy közvetlenül a válla­latokkal kell megállapodásokat kötnünk... Tény, hogy általában 20—25 százalékkal több’et rendeltünk az építőanyagokból, mint erre az évre. Bizonyára többet is kapunk, mint tavaly. Már az idén is könnyebb volt a hely­zetünk. több építőanyagot tud­tunk adni kislakásépítkezések­hez, mint a korábbi években. — Épületelemekkel kapcso­latban könnyítenek helyzetün­kön a tanácsi iparral kötött új szerződések. Bajával már eddig is együttműködtünk, legújabban pedig a kecskeméti, kiskunfél­egyházi, dunavecsei községgaz­dálkodási vállalattal, s ki ne fe­lejtsük a kalocsait sem! — van szerződésünk. Blokkokat fognak nekünk gyártani olyan mennyi­ségben, hogy az több millió kis­méretű téglát pótol... Ez a he­lyi árualap jelentős emelkedését jelenti 1968-ban. — Örülünk, hogy a TÜZÉP a helyi lehetőségeket is igyek­szik kihasználni. Köszönjük a tájékoztatást. 0} sa még a jövő feladata. Önök ebben már előbbre vannak — hangoztatta a fiatal igazgató. Néhány termésátlagot is érde­mes megemlíteni. Búzából 40 mázsa termett az idén hektá­ronként, kukoricából 60—65 má­zsa szemes termésre számítanak. Kenderből 110 mázsát takarítot­tak be egy hektárról. Évente kétszeri fialással csaknem húsz az egy anyakocától származó szaporulat. Három és fél-négy kilogramm takarmány szükséges egy kilogramm súlygyarapodás­hoz a hízóknál. Ez jó eredmény­nek számít, hiszen mint ismere­tes, megyénkben 5 kilogramm a takarmányfelhasználás. A leg­jobb gazdaságok sem igen tud­ják négy kilogrammra csökken­teni az etetési normát. — Minden dinárt kétszer meg kell olvasni — ez a szólás-mon­dás járja Jugoszláviában. Vagy­is nagyon meggondolják, hogy mire és mennyit ruháznak be. A legmesszebbmenő takarékos­ság érvényesül nemcsak a Má­jus 25. Vállalatnál, hanem min­denütt. Mielőtt egy beruházás­hoz hozzákezdenek, nagyon sok­féle számítást végeznek, és amellett döntenek, amely a leg­kisebb költséggel a legtöbbet hozhatja. Erről egyébként még többször lesz szó a későbbiek­ben. Fiatal a szakembergárda en­nél a vállalatnál. Az átlag élet­kor nem éri el a 30 évet. A? igazgató ront az átlagon, meri „már” harminchárom éves. A jugoszláv kísérők figyel­meztettek, hogy minden esetben csak a mezőgazdasági vállalat kifejezést használjam, mert ez tükrözi hűen a tartalmat, ön­álló gazdálkodás folyik ugyanis még az egyes üzemegységekben is. Július 1-től bevezették a gé­pi könyvelést, hogy a költségek alakulását gyorsabban tudják követni. (Folytatjuk.) Kereskedő Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents