Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-07 / 264. szám

8. oldal 1967. november 7. kedd Díszünnepség a fővárosban Magyar államférfiak udvozlo táviratai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi- Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából forró elvtársi üdvözletüket és legjobb kívánságaikat küldték a maguk és a magyar nép nevében L. I. Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, N. V. Pod- gornijnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnö­kének, A. N. Kosziginnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnö­kének. „Mi magyarok, együtt ünnepeljük önökkel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Szívből örülünk a szov­jet nép kimagasló eredményeinek és őszintén kívánunk további nagy sikereket a szovjet nép boldogságáért, a világbéke fenn­tartásáért vívott harcukban.” Fejeződik be a magyar államfér­fiak távirata. Hasonlóan üdvözlő táviratot küldött Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere A. A. Gromikónak, a Szovjet­unió külügyminiszterének. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a Szovjet Szakszerve­zetek Központi Tanácsához, a KISZ Központi Bizottsága a Kom- szomol Központi Bizottságához, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság Elnöksége a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Elnök­ségéhez küldött üdvözlő táviratot. (MTI) A magyar párt- és kormányküldöttség a Lenin Mausóleumban (Folytatás az 1. oldalról.) kát annak eléréséhez, ami po­litikánk alapvető célja: — a munka emberének jóléte. — Nagy eredményeinket azért érhettük el, mert dolgozó né­pünk szorgalmas, jó munkáját sokoldalúan segítették a baráti népek is, mindenekelőtt a Szov­jetunió. Fejlődésünk fontos for­rása a testvéri országok között kialakult új típusú kapcsolat, amelynek tartalma az interna­cionalizmus, a barátság, a teljes egyenjogúság és a kölcsönös se­gítőkészség elvein nyugvó, szé­les körű együttműködés. — A szocializmus teljes fel­építésére irányuló további mun­kánkban még fokozottabban kí­vánunk építeni erre a termé­keny kapcsolatra, a nemzetközi munkamegosztásra, és kooperá­cióra, mert meggyőződésünk, hogy ez valamennyiünk javára válik. Évről évre szélesedik ba­ráti együttműködésünk a Szov­jetunióval. A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok szocialis­ta építőmunkánknak nagyszerű lendítő erőt, és tápláló forrást jelentenek. — Alig néhány hete hazánk­ban üdvözöltük a Szovjetunió legmagasabb szintű párt- és kormányküldöttségét. Ez alka­lommal további húsz évre meg­hosszabbítottuk az országaink testvéri jóviszonyát okmánysze­rűen is szentesítő barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződést. — A Magyar Népköztársa­ság és a Szovjetunió együtt­működése példája és bi­zonysága a kölcsönösen hasznos, testvéri, interna­cionalista szellemű kapcso­latoknak. Ä magyar—szovjet barátság im­már több. mint húszesztendős története, a Szovjetunió állarf- dóan megnyilvánult segítőkész­sége teljes mértékben meggyőz­te népünket arról., hogy ez a barátság függetlenségünknek, a nyugodt, alkotó munkának, bé­kénknek, biztonságunknak és további szocialista haladásunk­nak egyik legfőbb biztosítéka. Ez a barátság egyszersmind fon­tos hozzájárulás az egyetemes haladás és a világbéke megőr­zésének ügyéhez is. Amint ed­dig, úgy ezután is ragaszkodunk a szovjet—magyar barátsághoz, mint fejlődésünk éltető elemé­hez! — Pártunk politikája: nemzeti összefogás a szocializmus teljes felépítésére. Ez a politika kife­jezi munkásosztályunk, egész dolgozó népünk, nemzetünk ér­dekeit. Ugyanakkor ez a politi­ka internacionalista is. Amikor eredményesen dolgozunk né­pünk javára, erősítjük és gazda­gítjuk szocialista rendszerünket, ezzel a nemzetközi munkásosz­tály, a szocialista világrendszer ügyét is szolgáljuk. Amikor a szocialista világrendszer erejé­nek, egységének és együttmű­ködésének kiteljesedéséin mun­kálkodunk. azt az erőt növel­jük, amelynek léte meghatvá­nyozza munkánk eredményeit és oltalmazza szocialista vív­mányainkat. — Ha politikánk nem volna internacionalista, akkor nemze­ti érdekeinknek sem felelne meg. Szocialista és nemzeti tö­rekvéseinket csak egymással szoros összhangban, a Szovjet­unióval és a szocialista orszá­gokkal összefogva vadótsátbatjuk meg. Pártunk mély meggyőződéssel vallja, hogy szpvjetellenes szo­cializmus és kommunizmus nincs, és nem is lehetséges. Ko­runkban csak az a kommunista lehet becsületes és hű nemzeté­nek érdekeihez, aki internacio­nalista. Az internacionalistát pedig a múltban Is az jellemez­te, és ezentúl Is az jellemzi, hogy rendíthetetlen, ragaszkodó barátja a Szovjetuniónak, a szovjet népnek, a Szovjetunió Kommunista Pártjának, I — Hogyan is lehetne ez más­ként, amikor fél évszázad során a Szovjetunió, a szovjet nép, a Szovjetunió Kommunista Pártja mindenkinek ezerszer meg ezer­szer példát mutatott internacio­nalista magatartásból és köte­lességteljesítésből ! A szovjetország az interna­cionalizmus eleven példája, amely mindenkor és mindenütt ömfeláldazóan segített, ha a ha­ladás, a szocializmus, a forra­dalom ügyét kellett szolgálni! — Népünk és pártunk éppen ezért elítéli a szovjetellenesség bármely megnyilvánulását, és rendíthetetlenül kitart az inter­nacionalizmus mellett. Mi a Szovjetunió barátai voltunk, vagyunk, és leszünk a jövő­ben is! Kedves Elvtársak! — A szocialista forradalom fél évszázad alatt a kapitaliz­mus számos, biztosnak vélt bás­tyáját rombolta szét és sok va­dászterületét ragadta el. Az im­perializmus védekező pozícióba kényszerült. A tőkés világ ve­zető hatalmai ma ebből a po- zi dóból tesznek kísérletet elve­szett világuralmuk és hegemó­niájuk visszaszerzésére, a törté­nelem menetirányának megvál­toztatására. — Ilyen kísérletet tesz most az imperializmus Vietnamban. A vietnami nép egyetlen, és vi­tathatatlanul jogos törekvése, hogy életét saját akarata sze­rint rendezze be. Az Egyesült Államok imperialistái azonban elvitatják a vietnami népnek ezt a jogát. Növelni akarják délkelet-ázsiai befolyásukat, és érmék érdekében semmiféle bar­bár cselekedettől sem riadnak vissza. Öriási katonai erőfeszí­téseket . tesznek, hogy céljukat elérjék. De a vietnami agresszió csupán gyalázatot és súlyos veszteségeket hoz az amerikai imperialistáknak. Még saját szö­vetségesei táborában is nő a felháborodás az amerikai had­sereg népirtó háborúja, gaztet­tei, a háború további eszkalá­ciója, a Vietnami Demokratikus Köztársaság terrorbombázása miatt. De a felháborodás zaja már az Egyesült Államok im­perialistáinak fő fészkében is visszhangzik: az amerikai nép legjava mind erőteljesebben kö­veteli a bombázások beszünte­tését, a vietnami háború abba­hagyását. Az Egyesült Államok fiataljai tömegesen tagadják meg a katonai szolgálatot, mert nem akarnak Vietnamba menni. — Az amerikai imperializmus agresszív természete és gátlás­talansága még sehol sem mu­tatkozott meg ennyire, mint eb­ben a gyalázatos háborúban. Az amerikai betolakodókat világ­szerte megvetés sújtja. Viszont a hősiesen küzdő vietnami népet a világ népeinek mély rokonszenve veszi körül. — Az imperialisták márhosz- szú ideje azon tanakodnak, vajon miért nem bír az ameri­kai szoldateszka a vietnami néppel? Az ok kézenfekvő: a vietnami nép hősi, meg nem al­kuvó, elszánt harca, és a szocia­lista országok, legelsősor­ban a Szovjetunió kiállása és segítsége az oka annak, hogy az amerikai agresszorokra ku­darc és vereség vár Vietnam­ban! A vietnami nép nem volt és nincs egyedül. Mindennap növekedni fog a népek ro­konszenve a harcoló Viet­nam iránt. Mindennap erő­södni fog a népek megvetése az agresszorok iránt. És szünte­lenül erősödni, sokasodni fog a nagyarányú segítség, amelyet a vietnami nép barátaitól, szövet­ségeseitől kap sikeres harcához. — Népünk, pártunk és kor­mányunk, Magyar Népköz- társaságunk ezentúl is min­den támogatást megad a vietnami népnek. Teljes mértékben támogatjuk a Dél-Vietnami Nemzeti Felsza­badítási Front nemrég elfoga­dott programját, amelyben a vietnami nép elvitathatatlanul jogos követelései öltenek testet. Követelj üik a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság bombázásá­nak azonnali beszüntetését! Ál­láspontunk félreérthetetlen: az agresszor távozzék, békét a viet­nami népnek! — A vietnami háború meg­mérgezi az egész nemzetközi légkört. S ebben a légkörben a világ más tájain is aktivizá­lódnak az agresszív erők. A vi­lág békeszerető és haladó erői aggodalommal figyelik azt a sú­lyos helyzetet, amelyet a Közel- Keleten az imperialisták által bátorított izraeli reakció agresz- sziója váltott ki. — Az utóbbi időben több reá­lis javaslat hangzott él a Közel- Kelet problémáinak rendezésé­re. De az izraeli kormány újabb összeütközéseket provokál, és lépései elárulják azt a cél­ját, hogy véglegesítse területi hódításait. Ez rendkívül veszé­lyes út. Ez a politika az izraeli nép érdekeivel is ellentétes, és tovább mérgezi a nemzetközi helyzetet — A szocialista országok kö­vetelik a megszálló izraeli csa­patok haladéktalan kivonását az elfoglalt területekről, és a kö­zel-keleti válság békés, tárgya­lások útján történő megoldása mellett vannak. U gyanakkor minden tőlük telhető eszközzel támogatják az arab népeket tár­sadalmi és államrendszerük megszilárdításában, gazdaságuk fejlesztésében és katonai ere­jük növelésében. Kedvezően hat­na e probléma rendezésére, ha az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének- mostani ülésszaka — az alapokmányban rögzített hiva­tásának megfelelően — e tér­ség népeinek jól felfogott ér­dekeit szolgálná döntéseivel. — Európában a Német Szövet­ségi Köztársaság monopoltőkés körei és kormánya hirdetnek olyan törekvéseket, amelyek ve­szélyeztetik az európai bizton­ságot. A Német Szövetségi Köz­társaság kormánya továbbra is fenntartja képtelen igényét a német nemzet egyedüli képvi­seletére, nem óhajtja tudomásul venni a Német Demokratikus Köztársaság létezésének és fej­lődésének történelmi realitását, és atomfegyverkezésre törekszik. A német militaristák még min­dig nem mondtak le arról a vágyálmukról, hogy újra raj­zolják Európa térképét. Nem­csak az európai biztonság, ha­nem a német nemzet sorskér­dései szempontjából is döntő a Német Demokratikus Köztársa­ság. valamint a második világ­háború után létrejött európai határok feltétel nélküli elisme­rése. Nem kevésbé döntő fon­tosságú a Német Szövetségi Köztársaság atomfelfegyverzésé­nek megakadályozása. — A mai helyzetben min­den békeszerető népnek, minden haladó mozgalom­nak és szervezetnek harcol­nia keli az agresszív körök elszigeteléséért és fékentar­tásáért, a békés egymás mellett élés elveinek valóra­váltásáért. A kommunistáik, a munkásosz­tály, a békeszerető erők össze­fogásának eredményeképpen megvan a lehetőség arra, hogy a pusztító világháborúnak ele­jét vegyük. — E világtörténelmi küldetés teljesítésének elengedhetetlen feltétele a nemzetközi munkás- osztály, a marxista—leninista pártok közös erőfeszítése. Nap­jainkban különösen nagy a nem­zetközi kommunista mozgalom összeforrottságának jelentősége. Hiszen a kommunisták óriási felelősséget viselnek a béke, a szocializmus, az emberiség sor­sáért. Az imperialistákkal szem­ben a legszélesebb akcióegység­re van szükség. Ezért munkálko­Hétfőn délelőtt a Kádár Já­nos vezette magyar párt- és kormányküldöttség koszorút he­lyezett el a Lenin Mauzóleu­mon. Röviddel ezután a delegáció Nagy Október mélységes tiszte­lete. A munkahelyeken járva, bárki meggyőződhetett arról, hogy november hetedikére száz­ezrek igyekeztek valamilyen az Ismeretlen katona sírját is megkoszorúzta. A koszorúzásnál jelen volt Ivan Kolesznyikov altábornagy, s ott voltak a moszkvai magyar nagykövetség munkatársai. Biszku Béla nagy tapssal fo­gadott beszéde után felcsendült az Internacionálé. A díszün­nepség ünnepi műsorral feje­ződött be. (MTIj dunlk kitartóan a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom egységének helyreállításán. — A Magyar Szocialista Munkáspárt úgy véli, hogy rendkívül időszerű és szük­séges a kommunista és mun­káspártok nemzetközi ta­nácskozásának gondos elő­készítése. majd összehívása. Ez a tanácskozás hivatott arra, hogy megszilárdítsa a kommu­nisták nemzetközi összefogását. Az a célunk, hogy erőnkhöz ké­pest hozzájáruljunk egy ilyen tanácskozás sikeréhez, és atest- vérpártokkai • együtt olyan plat­formot dolgozzunk ki, amely megfelel minden kommunista és munkáspárt érdekeinek, lehető­vé teszi internacionalista össze­fogásukat. Meggyőződésünk, hogy ha így cselekszünk, Októ­ber szellemében, a proletár in­ternacionalizmus szellemében járunk el. Kedves Elvtársak! — Ma az egész haladó világ­gal együtt az emberiségnek azt a sorsfordulóját ünnepeljük, amely biztos utat mutatott a népeknek és feltárta előttük a szocialista jövendő kapuit. — Munkásosztályunk, paraszt­ságunk, értelmiségünk, asszo­nyaink, fiatalságunk, egész dol­gozó népünk hónapokon át az ügyhöz méltó tisztelettel és ko­molysággal készült erre az ün­nepre. Dolgozóink az 50. évfor­duló tiszteletére rendkívül szé­les körű és eredményes munka­versenyt kezdeményeztek. Eb­ben a versenyben mindenütt ér­tékes, sokhelyütt kimagasló munkasikerek születtek. A ver­seny lendületével Időszerű és je­lentős termelési feladatokat ol­dottak meg, fontos létesítmé­nyek határidő előtt készültek el. — De az eredmények forint­ban kifejezhető értékénél nem kevésbé fontos és megkapó az a szándék, amely szocialista bri­gádjainkat, munkásainkat, a tu­dományok és művészetek alko­tóit áthatotta és vezérelte: a többletet nyújtani, hogy azt az ünnepi asztalra helyezzék. A ta­nuló ifjúságnak a Nagy Október­ről írott pályamunkáiból, a számtalan vetélkedőből is meg­ragadó módon tárult elő, hogy népünk fiatalja-idősebbje egy­aránt tüzetesen ismeri az orosz- országi szocialista forradalom­nak, a Szovjetunió életének még aprólékos mozzanatait is. Mind­azt, amit az ünnepi készülődés hozott és elénk tárt, igen nagy­ra kell becsülnünk. — Ma az egész haladó világ Moszkva felé tekint. Tisztelettel adózik a nagy szov­jet népnek, amely fél évszázada győzelemre vitte a szocializmus eszméjét. A mi korunkban ugyanezek az eszmék lelkesítik mindazokat, akik égy emberibb, igazabb és jobb jövőért, a szo­cialista társadalomért küzdenek. — A haladás fáklyavivőinek sohasem volt könnyű dolguk. A haladó emberiségnek a szocia­lizmus győzelméhez vivő úton még nagyon sok harcot kell megvívnia, még nagyon sok aka­dályt kell legyőznie. A régi, korhadt uralkodó rendszer szí­vósan és riadtan védekezik. De emlékezzünk 1917 októberére: a régi rend akkor is mindent lat- bavetett, hogy feltartóztassa a szocialista forradalmat —, de hiába. — Október bebizonyította, hogy a kapitalizmus legyőzhető. Az imperializmus pusztulása el­kerülhetetlen. A nemzetközi munkásosz­tály, Lenin zászlói alatt tel­jesíteni fogja történelmi hi­vatását, és az emberiséget elvezeti a szocializmus vilá­gába. — Valamennyi néppel együtt a mi népünk is szívből köszönti a Szovjetuniót, a szovjet népet, a Szovjetunió Kommunista Párt­ját ezen a mai ünnepen. Ez a félévszázados jubileum a követ­kező fél évszázad további győ­zelmeinek biztos hitét adja, a győzelmes szocializmus világá­nak képét vetíti elénk.

Next

/
Thumbnails
Contents