Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-04 / 261. szám
A szocializmus nagy győzelmeinek ötven éve (Folytatás az 1. oldalról) munkabére, növekszik a fogyasztási cikkek termelése. Elvtársak! A marxisták mindig abból indultak ki, hogy a társadalmi haladás alapja a társadalmi termelés fejlesztése. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy háttérbe lehet szorítani más fontos társadalmi és politikai problémák megoldását. A kommunista építés minden oldala összefügg egymással. Ismeretes, hogy a társadalmi és politikai feladatok megoldása a gazdasági eredményektől függ. Másfelől a gazdasági fejlődést sokban meghatározza, milyen sikeresen oldjuk meg a társadalmi és politikai feladatokat. A társadalmi viszonyok tökéletesítése a szocialista demokrácia és államiság fejlesztése, az ideológiai nevelőmunka elsőrendű fontosságú. A jelenlegi szakaszban folyamatban van a munkásosztály, a kolhozparasztság és az értelmiség közötti lényeges különbségek megszüntetése. Ma világosabban és határozottabban látjuk, milyen úton oldhatók meg ezek a problémák, jobban tudjuk, mit kell tennünk ennek érdekében. Mindjobban megváltozik a mezőgazdasági munka jellege. A parasztok ma kapcsolatba kerülnek bonyolult gépekkel, az elektromossággal, kémiával. Ez az a folyamat, amelynek során a mezőgazdasági munka gyakorlatilag az ipari munka válfajává válik. Most, amikor a kolhozok és szovhozok gazdasági megszilárdításában komoly sikereket értünk el, erősebbé válik az az alap, amelyre a falu arculatának és életviszonyainak az átalakítása épülhet Lakások és kulturális intézmények széles körű építéséről, a falu villamosításának a befejezéséről, útépítésről van itt szó. A párt arra törekszik, hogy minden munkás, minden paraszt intelligenssé váljék, a szó legátfogóbb értelmében, teljes mértékben használja fel alkotó- képességét, tevékenyen vegyen részt a társadalom szellemi életében. A jövőre vonatkozó terveinket tudatosan olyan elemekkel gazdagítjuk, amelyek elvezetnek a termelési folyamatok automatizálásához. és gépesítéséhez, a szakképzetlen munka szférájának csökkenéséhez. A párt nagy jelentőségét tulajdonít az egyéniség sokoldalú fejlődését leginkább biztosító feltételek kialakításának. E területen nagy jelentőségűnek mutatkozik a dolgozók szabad idejének a növelése. A szabad idő nemcsak pihenést jelent, hanem — minit Marx hangsúlyozta — afféle teret is biztosít az egyéniség fejlődése számára. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy e „tér” növekedésével fokozódjanak annak a lehetőségei is, hogy a társadalom minden új tagja igénybe veheti a kultúra áldásait, tanulhat, kedvenc foglalkozását űzheti. Minél tovább haladunk előre, annál tovább növekszik az irodalom és a művészetek szerepe. Ma mór a dolgozók legszélesebb tömegei járulhatnak a világ- kultúra kincsestárához. Az írók és művészek hivatása olyan művészeti alkotásokat létrehozni, amelyek eszmei vonatkozásban gazdagítják az új társadalom építőit, kommunista erkölcsre tanítják a tömegeket, kielégítik népünk növekvő esztétikai igényeit. A szovjetek és a társadalmi szervezetek szerepépek szüntelen fokozása elő fogja segíteni, hogy a néptömegek még aktívabban részt vegyenek az állam és a társadalom ügyeinek az irányításában, előmozdítja a nép kezdeményezőkészségének és a szovjet emberek teremtő aktivitásának a fejlesztését. Pártunk mindennapos munkát végez ilyen irányban. Elvtársak! A szovjet nép nagy tetteket és hősi cselekedeteket vitt véghez öftven év alatt. A fél évszázad határán még nagyobb távlatok nyílnak meg előttünk. Meggyőződésünk, hogy országunknak következő második ötvenéves időszakát is világtörténelmi jelentőségű új vívmányok teszik emlékezetessé. Az a forradalmi láng, amelyet Október gyújtott az emberi szívekben, bevilágítja a jövőbe, a kommunizmus felé vezető Utunkat! A Nagy Október és a világforradalmi mozgalom Ezután a szónok az Októberi Forradalom óriási nemzetközi jelentőségét méltatta. Hangsúlyozta, hogy a félévszázados harc folyamán alapvetően megváltoztak a világ erőviszonyai. Már az emberiség egyharmada a szocializmus útjára lépett. Befejezéshez közeledik a gyarmati rabság rendszerének ösz- szeomlása: a hajdani gyarmat- birodalmak romjain több mint 70 új állam keletkezett. A tőke országaiban óriási erővé vált a szervezett munkásmozgalom, nagy lendületet vettek a demokratikus mozgalmak, s ezeknek a változásoknak az eredményeként ma már nem kizárólag az imperializmus, hanem a szocializmus, az imperialistaellenes erők határozzák meg a társadalmi fejlődés fő tartalmát, és új irányát. Hozzátette Leonyid Brezsnyev, hogy egyre szélesebb néptömegek előtt válik világossá: a kapitalizmus nem tudja megoldani az emberiség előtt álló alapvető problémákat. A kapitalizmus számtalan bajt és szenvedést okoz a néptömegeknek és napjainkban belőle ered a világméretű termonukleáris konfliktus veszélye. Az imperializmus a hibás azért, hogy a , két világháborúban az emberek tízmilliói vesztették életüket, hogy ma is hatalmas összegeket fordítanak fegyverkezési hajszára, a tömegpusztító fegyverek létrehozására. Az imperializmus akadályozza, hogy már most felhasználják a technika és* tudomány által feltárt óriási lehetőségeket és segítségükkel likvidálják az éhséget, a nyomort és a betegségeket. Utalt a szónok az imperializmus káros manőverezéseire a mostanában széles körben alkalmazott szociális demagógiára. Miután elvesztette az imperializmus gyarmatait, ravaszabb és kifinomultabb módszereket kezd alkalmazni más népek kizsákmányolására. Brezsnyev hangoztatta, hogy a leghatásosabb, a leghatékonyabb út ma a néptömegek számára, ha igyekeznek egységes, imperialistaellenes frontban tömöríteni erőiket. Az utóbbi évtizedekben a forradalmi folyamat valóban világméreteket öltött. Nincs ma olyan, térség» földünknek, ahol ilyen vagy olyan formában ne bontakozott volna ki harc a társadalmi és nemzeti felszabadulás ügyéért. Megvalósulóban van Lenin jóslata arról, hogy a kapitalizmus elleni harcban egységes folyamatban egyesülnek a legkülönbözőbb erők és mozgalmak. Jogos a meggyőződés, hogy a jelenlegi szakasz hatalmas lépést jelenít előre a szocialista és haladó eszmét világméretű diadalához és méltó helyet foglal el az emberiségnek a haladásért, a szabadságért és a szocializmusért vívott harcában. Brezsnyev foglalkozott a szocialista világrendszer fejlődésének legfontosabb tapasztalataival. Hangsúlyozta, hogy min- denik nemzet visz valami sajátosságot az új élet építésének közös ügyébe. Mi — mondotta — nagyra értékeljük minden nép hozzájárulását, minden marxista—leninista párt hozzájárulását a szocializmus nemzetközi kincsestárához. Ezekután a Kínai Népköztársaságban kialakult helyzetről beszélt Hangsúlyózta, hogy az események végleg feltárták a KKP egyes vezetőinek eszmei, politikai csődjét. Nem véletlen, hogy a Kínai Kommunista Párt legjobbjai állhatatos harcot indítottak a szocializmus vívmányainak megőrzéséért, melyek mély gyökereket eresztettek a kínai népben. Hisszük — mondotta Leonyid Brezsnyev —, hogy a jelenlegi kínai események történelmileg átmeneti szakaszt jelentenek az ország fejlődésében. Hisszük, hogy a nehézségek ellenére a szocializmus ügye győzedelmeskedik a Kínai Népköztársaságban. Utalt az előadó a fejlett kapitalista államok munkásosztályának harcára, a világimperializmus erőivel szemben. A munkásosztály győzelméhez vezető úton azonban a fő akadály e haladó erők sorainak megosztottsága volt és ma is az. Mind emellett az egységre való törekvés fokozódik, és több országban már bizonyos sikerek mutatkoznak ezen a téren. A nemzetközi kommunista mozgalom harcairól és törekvéseiről szólva megjegyezte, hogy a mozgalom további összefogása az imperializmus ellen minden testvérpárt létfontosságú érdeke. Magától értetődik — mondotta —, hogy minden pártnak megvannak a maga feladatai, minden párt az adott helyzetnek megfelelő harci formákat és módszereket alkalmaz. Minden párt a teljes függetlenség és önállóság alapján teszi ezt. Mégis valamely párt harcának ereje, eredményessége nemcsak attól függ, milyen sikereket ér el saját országában, hanem a többi testvérpárt sikereitől, a kommunista mozgalom valamennyi csapata együttműködésének mérvétől és mélységétől is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az internacionalizmus elvétől való eltérés, az olyan kísérletek, hogy mozgalmunk egyes csapatainak érdekeit szembe állítsák a forradalmi harc közös feladataival és a nemzeti elzárkózás jelenségei, elkerülhetetlenül a kommunisták állásait gyengíti az osztály- ellenséggel szemben. A kommunista és munkáspártok új nemzetközi tanácskozásának összehívásáról szólva a szónok megállapította, hogy az SZKP teljes mértékben támogatja ezt a gondolatot. Kész mindent megtenni a kommunisták újabb világtalálkozójának sikeréért Az SZKP a maga tevékenységét, tapasztalatait mindig a kommunista világmozgalom tevékenységének és tapasztalatainak szerves részeként fogta fel és fogja fel ma is. A Szovjetunió lenini külpolitikája A szovjet állam lenini külpolitikájának jellege, legfontosabb ismérvei a szocialista társadalmi rendszer egész jellegéből származnak. A forradalom vívmányait kell védelmezni — ezt a feladatot tűzte Lenin nyomban Október győzelme után a szovjet külpolitika elé és a szovjet állam nemzetközi célkitűzései változatlanul ezen a lenini útmutatáson alapulnak. Az előadó utalt a szovjet külpolitika fő vonásaira, a népek demokratikus jogainak, szabadságának. függetlenségének tiszteletben tartására, a béke, a népek barátsága és biztonsága megőrzésének célkitűzésére. Hozzátette, hogy a szovjet köztársaság mindig és mindenhol ingadozás nélkül elismerte minden nép önrendelkezési jogát, azt a jogukat, hogy maguk döntsenek sorsukról. Külpolitikánknak, a következő évekre vonatkozó alapvető irányát és feladatait az SZKP XXIII. kongresszusa dolgozta ki. Mi tántoríthatatlanul tartjuk magunkat a kongresszus megállapításaihoz a nemzetközi küzdőtéren folytatott gyakorlati tevékenységünkben. Számításba H Szovjetunió nazdasóni és műszaki kaucsolatai a fejlődő orszáuokkal A Szovjetunió műszaki és gazdasági együttműködése a szocialista országokkal közismert, jelentőségét ezeknek az országoknak gazdasági fejlődése szempontjából nehezen lehetne elvitatni. Kevésbé ismert azonban a Szovjetunió és a fejlődő országok között kialakult ilyen irányú kapcsolatok fejlődése, holott ez igen! üzem is szerepel. A beruházások széles körű és igen fontos a neoko- finanszírozására a Szovjetunió több loninlizmus elleni harcuk szempont- mint 3 milliárd rubel hitelt nyújtott, jából. A Szovjetunió általában olyan obA Szovjetunió több mint 20 gaz- jektumok építéséhez adott segítsé- daságilag gyengén fejlett országban s.^anak az illető ország nenizetgaz- daságának megteremtésében. Ilyen jelentős alkotás az asszuáni gát Egyiptomban, vagy a bhilai fémmű (évi kapacitása 2,5 millió tonna acél), gépgyárak Indiában, villamos erőművek és autóutak Afganisztánban, tengeri kikötő Jemenben, a Bagdad—Basra vasútvonal Irakban, élelmiszeripari üzemek Szomáliában és Szudánban. Az EAK- ban épülő fémmű évi egymillió tonna acélt, az algériai 300—350 000 ton- get, amelyek elsőrendű szerepet ját- 1 na hengerelt árut termel majd o00 ipari üzem ou> og-.^w^g.g i tudományos, kulturális létesítmény építésére kötött egyezményt, melyet már részben át is adott, vagy pedig a közeljövőben kíván átadni. Ezek között 30 vas- és színesfém megmunkáló üzem, tucatnyi villamos erőmű, olajfeldolgozó és vegyi véve azt a hatalmas történelmi szerepet, amelyet az emberiség sorsában a szocialista világ- rendszer játszik, pártunk és kormányunk kötelességének tartja, hogy mindent elkövessen a szocialista országok nagy közössége hatalmának és összeforrott- ságának erősítéséért. A Szovjetunió az utóbbi években új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést írt alá a Német Demokratikus Köztársasággal — Csehszlovákiával, Lengyelországgal, Mongóliával, Bulgáriával és Magyarországgal. Mi nagyra értékeljük a testvéri barátságnak ezeket az okmányait. Gazdag tartalmuk a kapcsolatainkban elért új, magasabb fokot tükrözi. A jelenlegi körülmények között rendkívül fontos a szocialista államok együttműködése védelmük megerősítése terüle- - tén. Erre a feladatra mi lankadatlan figyelmet fordítunk. Ez vonatkozik mindenkelőtt a Varsói Szerződés tagországaival való kapcsolatokra. Ez a szervezet ugyanis a szocialista országok politikai és védelmi együttműködésének hatalmas eszköze. Elvtársak! Pártunk és a szovjet kormány az új világháború veszélyének elhárításáért folytatott harcában figyelembe veszi a jelenlegi nemzetközi helyzet sajátosságait. A vietnami háború, az amerikai intervenció Laoszban, a közel-keleti események, az imperialisták által Ázsia, Afrika, Európa és Latin-Amerika néhány országában szervezett reakciós államcsíny; az európai határok módosításának követelése és az NSZK nukleáris fegyverhez juttatása, amit makacsul követelnek a nyugatnémet re- vansisták, Bonn lehetetlen és arcátlan igénye, hogy az „egész Németország” képviselőjének tekintsék — mindez arról beszél, hogy az imperializmus nem változtatta meg agresszív természetét. Továbbra is a legsötétebb reakció, a véres erőszak és az agresszió megtestesítője, valamennyi nép békéjét és biztonságát fenyegető komoly veszély hordozója marad, s mi nem tudunk, nincs jogunk megfeledkezni erről. Az amerikai katonaság vietnami bűncselekményei a fasiszta fenevadak kegyetlenkedéseire emlékeztetnek. A békés lakosok tízezreit mészárolják le, módszeresen rombolják le a városokat és falvakat. Sohasem sikerül azonban térdre kényszeríteni a vietnami népet. A vietnami nép harci sikerei még jelentősebbek is lehetnének, ha más volna Mao Ce-tung csoportjának az álláspontja. A vietnami nép támogatását mindaddig folytatjuk, amíg az amerikai imperialisták be nem szüntetik szégyenletes, bűnös
