Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-22 / 276. szám
I. oldal WOT. november ?*, sserfö csalódás Mire az ember el hányj a csi- ófogait, hozzászokik a csalódákhoz. A legutóbbi azonban lapjaimban ingatott meg, híjén egy országos intézményen, a Szabványügyi Hivatálán kellett keserűen csalódnom, lét hónappal ezelőtt' ugyanis angzatos körlevél jelent meg z újságokban, miszerint október egytől megváltozik a ciga- eíták minősége. A Hivatal elő- rta, hogy miből mennyi lehet egy Fecskében —• a dohány víz- artalma stb. —, de a gyárak fütyülnek a magas Hivatalra. Azaz mégsem egészen. A cigaretták minősége valóban változott. Csakhogy amíg október elseje előtt csupán az egyik szemünk diilledt ki a szívástól, most már mind a kettő kiemelkedik az ő fészkéből mikor az ember azon igyekszik, hogy — az orvosi tilalmak ellenére — rákbetegséget szerezzen magának. Miből fakad ez a minőségi változás? Lehetséges, hogy a gyárak mégis betartják az előírást és azért ilyen elviselhetetlenül kemények, nedvesek a cigaretták? Ha így van, akkor a rendeletnek, vagy mi a csodának, kár volt megjelenni. Azelőtt ugyanis minden második, harmadik doboz Fecske elviselhető volt. Most hiába szaladja körül a nikotinéhes dolgozó a várost, nem talál egyetlen dohányboltban sem elszívható Fecskét. Ezeknek a cigarettáknak a keménysége vetekszik az ipari gyémántéval — igaz, hogy az ára jóval alacsonyabb. Tuskóhasí tásnál ék helyett prímán alkalmazhatók, ugyanakkor ■ hallottam már, hogy az egyik termelőszövetkezetben ezzel szokták megsze- gelni a sertésólak vastag deszkafalát. Egy sem görbült el eddig. A napokban egyik lapunk rendőrségi rovatában azt olvastam hogy „Fecske elnevezésű cigarettával szúrta szíven nemdohányzó haragosát...” Olyan hírt azonban még nem hallottam, hogy valaki nagy élvezettel szívja a cigarettát, s ebbe a gyönyörűségbe annyira belemerül, hogy elfelejti: este hétkor randevúja van Sophia Lorennel a kecskeméti. Beret- vásban. Erős a gyanúm, hogy némely állampolgár, aki az ágyban dohányzik, azért hal meg mert a szívástól teljesein kimerülve eszméletét veszti a nyoszolyában. Miért büntetnek bennünket a dohánygyárak? Valószínűnek tartom, hogy csúfos összeskü- vés áldozatai vagyunk mi, ta- bakos emberek. Egyre erőteljesebb meggyőződésemmé válik, hogy az egészségügyi szervek bizonyos célprémiumot ajánlottak fel a gyáraknak, ha a lehető legrosszabb Fecskét állítják elő, s ezáltal az emberek százait térítik el e káros szenvedélytől. Halvány reményem azonban ’ mégis van rá, hogy tévedek, s ilyesmiről nincs szó. De ha kiderül, hogy mégis igiaz a feltételezésem, csak azt kívánom a vétkesnek, hogy szívjon el egy doboz Fecskét az októberi „évjáratból”. Az isten legyen hozá irgalmas. —dorgál— Közakaratra épül a városfejlesztési terv Beszélgetés Fehér Sándorral, a Kecskeméti Városi Tanács V. B. elnökhelyettesével A közelmúltban a Hazafias Népfront Kecskemét Városi Elnöksége a következő szövegű meghívót küldte szét a megye- székhely tanácstagjainak és a választókerületi bizottságok elnökeinek : „A városi tanács végrehajtó bizottsága október 13-i ülésén olyan terv elkészítéséről határozott, amely az út-, járda-, viz- és villanyhálózat-fejlesztés 1968—1970. éves programját tartalmazza ... Kérjük, készüljön fel fontossági sorrend szerint olyan igények összeállítására, amelyeknek kielégítését feltétlenül szükségesnek tartja...” A meghívó kézhezvételét követően három délután a lakosság választott képviselői és választó- kerületi bizottságok elnökei népesítették be a tanácsháza díszes üléstermét. Erről beszélgettünk a napokban Fehér Sándorral, a városi tanács vb-elnökhelyettesével. — Ml volt az indítéka az újszerű tervezési módszer bevezetésének? — A gazdaságirányítás új rendszerével összefüggő kormányhatározat előírja, hogy a fejlesztési célkitűzéseket 1970-ig bezárólag, 3 évre előre kell elkészíteni. A jelölő gyűlések tapasztalataira építettünk, amikor éppen a három fő területen: út-, járda-, víz- és villanyhálózat fejlesztésére kívánjuk az erőket összpontosítani, s lehetőleg olyan A feleség kedvéér Sokféle Indíték vezérli az újítókat, amikor elkezdik tömi a fejüket egy-egy munkafolyamat ésszerűsítésén, olyan esette’ azonban, mint Halász Lászlóé, még nem találkoztam. Mindenek előtt szeretném bemutatni őt. Műszerész a Kalocsai Textilfeldolgozó Vállalat szabadszállási telepén, ö irányítja a varrógépek javítását, s állítja be a különböző típusú textilipari gépeket. Régi szakmabeli, korábban a Fővárosi Mértékutáni Szabóságnál dolgozott. Kunszentmiklóson lakik, s onnan jár át feleségével Szabadszállásra. Az asszony a gomblyukazás és a gombozás nagy figyelmet igénylő, fárasztó műveletét végzi. Csupán egy kis lazítás, néhány milliméterrel arréb kerül a gomb és a gomblyuk, s kész a selejt. A megfeszített figyelem Halászáét idegessé tette, s mert csak jó minőséget akar mindig kiadni kezéből, fáradékonysága, idegessége fokozódott. Ez késztette Halász Lászlót, hogy egyszerűsítse a gomblyukazás műveletét. Eddig sablonnal, ceruzával jelölték a lyukak és gombok helyét. Ezt — amellett, hogy külön műveletet is jelentett — könnyen el lehetett véteni, mert a varrófej alá nem mindig sikerült gyorsan odailleszteni a jelölést. Ezen kellett változtatni, amit a mi műszerészünk úgy oldott meg, hogy egyszerűen kiiktatta a sablont és a ceruzát. Egy skálarendszerrel állítható ütközőt szerkesztett, amely a gomblyukak anyagszéltől és egymástól való távolságát tized milliméter pontossággal beállítja. Nincs idegeskedés, kevésbé fárasztó a munka, s odahaza is jobb a hangulat. Hiába mit meg nem tesz az ember a békesség, no meg a felesége kedvéért. Üjítására egyébként országszerte felfigyeltek az Iparágban és máris nagy érdeklődés nyilvánul meg iránta. Képünkön: Halász Lászlóné már korszerűsített gomblyukvarrógépen dolgozik. N. O. tervet készíteni, amely — a tanácsülés jóváhagyása után — biztonságot ad minden tanácstagnak. Hiszen pontos, megbízható felvilágosítást tud adni választóinak, hogy a körzet idevágó gondja mikor oldódik meg. Az volt a véleményünk, hogy az így összeállított terv csakugyan a közakarat., a közvélemény terve lesz. E módszer kipróbálásával tapasztalatokat gyűjtünk a későbbi időszakra való hasonló, gondos, biztonságos tervezéshez. —A három csoportban lezajlott tanácskozás után most már ösz- szességében Is Ismert a választókerületek Igénye. Hallhatnánk erről részletesebben? — Elöljáróban néhány szót a tanácskozás aktivitásáról: A 105 tanácstagi körzet közül 84-ből jött el a tanácstag, a választó- kerületi bizottság elnöke vagy nagyon sok helyről mind a ketten. A lakosság képviselete tehát 80 százalékos volt, ami szerintem rendkívül jó. Az igények összegyűjtése előtt felvázoltuk a város ellátottsági helyzetét és az elkövetkező három évben kínálkozó fejlesztési lehetőségeket. Nevezetesen, hogy például a 433 utca közül 269- ben van vízvezeték. 1970-ig pedig 11,9 kilométer új vízvezetékhálózat megépítésére van mód. A járdahálózat 8,8, köz- világítási villanyhálózat 3 kilométeres bővítéséhez elegendő — megfelelő tartalék képzésével is — a pénzügyi fedezet. Üj utak építésére kevesebb telik, mindössze 2,2 kilométerre futja a keret, mivel a korábbi években elkészült tekintélyes úthálózat felújítását, karbantartását nem hanyagolhatjuk el. E program végrehajtásával Kecskemét két legfontosabb igénye: a víz- és a villanyprobléma teljesen megoldódik. A járdaépítésnél pedig arra törekszünk, hogy a város Utcáinak legalább egyik oldalán épüljön ki a szilárd burkolat. A lakosság képviselői, a tanácstagok és a választókerületi bizottságok elnökei rendkívül nagy aktivitással és területük alapos ismeretében tették meg javaslataikat. Közigazgatási, illetve választókerületenként 40 vízellátással kapcsolatos javaslat hangzott el, s 8 helyre ejek- toros kutat kértek. 52 a járdaépítést, 19 villanyhálózat-bővíEgy kiváló alegység parancsnoka A magas, cigányképű határőr törzsőrmester megtörölte izzadt homlokát. Láthatóan melege volt, no nem a kályhától, hanem attól, hogy egy teljes kiképzési év munkájáról kellett beszámolnia. Nem kellett pedig szégyenkeznie, hiszen alegysége nem is olyan régen megszerezte a kiváló címet, — Amikor két évvel ezelőtt ennek az alegységnek a parancsnoka lettem, sok gond nehezedett rám, de maga az a tény, hogy engem helyeztek erre a posztra, erőt adott. Azt gondoltam: 29 éves vagyok, ha most nem bizonyítok, késő hb már nehezebb lesz. Szeretek emberekkel bánni, de azt is tudom ez nem elég. Hozzá kell tanulni. A múlt év sok kínlódással járt, de év végére az első eredmények beértek, öt határőr megszerezte a kiváló címet, de ennél is jobban örültem annak, hogy sikerült kialakítani a fegyelmezett, jól tanuló, a szolgálatot példásan ellátó kollektívát. Nagyon nehéz volt, hiszen minden emberre másképpen kellett hatni. Igaz, ebben a part és a KISZ- szervezet, de maguk a határőrök, is segítettek. Ez év elején, amikor második kislányuk született, Kompár Mihály vállalkozott az otthoni, „éjszakai ügyeletre". Közben alaposan végiggondolt mindent, terveket készített, mert úgy akart odaállni a határőrök elé, hogy minden kérdésre választ adhasson. Amikor bejelentette, hogy beneveznek a kiváló alegység címért folyó versenybe, sokan kételkedtek. Az alegység parancsnoka azonban, aki kilenc évvel ezelőtt Debrecenből ehhez az alakulathoz vonult be, kötötte magát. Két év alatt háromszor szerezte meg a kiváló határőr jelvényt, de jól ismerte katonáit is, tudta mire képesek. Ezért reménykedett a sikerben. — Érveltem, bizonyítottam, s a hiúságra is próbáltam hatni. Sikerült, ' Amikor elfogadták a nevezést, olyan tanulási láz kezdődött, hogy féltettem a fiúkat. Este 7—8 óráig is együtt voltam velük, s ha a szép szó nem használt, parancsba adtam: mindenki szórakozzon ... Néha kétségek gyötörtek, hátha „becsúszik” egy súlyosabb fegyelmezetlenség, egy rossz lő- eredmény, s akkor hogyan állok elébük. Szerencsére a határőrökben is ez motoszkált, maguk között, de velem is beszélgettek erről. Segítették egymást és én is elmondtam tapasztalataimat. Nem a szerencsén múlott, hanem a fiatalok akaraterején: nem történt kirívó fegyelemsértés, a politikai, a szakmai kiképzésben és a lövészetben kiváló eredményt értek el. Ez természetesen egyénileg is magas követelményeket támasztott, s a fiúk most hálásak, mert az alegység fele egyszeres, negyede pedig kétszeres kiváló határőr lett... A törzsőrmester elhallgatott. Nem volt nehéz kitalálni, arra az újabb erőpróbára gondolt, amelyre még jobban készül, mint erre a legutóbbi „bizonyításra”. Parancsnokától tudtam meg: tiszti vizsgára jelentkezett. Aki ilyen akarattal, eredményekkel indul, az a célt vitathatatlanul el is éri! Gémes Gábor tést, 50 az útépítést, 23 vízelvezető csatorna létesítését szorgalmazta. Négy javaslat a vasúti átjáró problémájának megoldását indítványozta. Hat helyről — elsősorban a peremkerületekből — jeleztek telefonigényt és óvoda, iskola, illetve napközi Otthon létesítést, bővítést, ösz- szesen 235 megoldásra váró gondot terjesztettek elő tervbeikta- tasra a lakosság képviselői. — Mi lesz az említett javaslatok további sorsa, kínálkozik-e mód 1370-ig valamennyinek a betervezésére, illetve megvalósítására? — Tanácsunk alakuló ülésén, a testület nevében meggyőződéssel, nagyon komolyan mondtam: „Itt nem ígérhet személy - szerint senki. Amit a tanács elhatároz, az szent a számunkra, a legjobb képességeinkkel azt szolgáljuk.” A most készülő hároméves fejlesztési terv tulajdonképpen az új tanács első alkotása lesz. A választási körzetekből összegyűjtött tanácstagi javaslatokat, a lakosság igényeit különböző szakbizottságok tanulmányozzák, véleményezik. Ami műszakilag megvalósíthatónak látszik, az tervjavaslat formájában a tanácsülés elé kerül. Testületi jóváhagyás után pedig már szentírás a terv. Feljogosítja a tanács tagjait, hogy ki-ki a választási körzetében megbízható információval szolgáljon, hogy mely gond megvalósítására kerül sor 1968-ban, 1969-ben, vagy éppen 1970-ben. Felhasználom az alkalmat még két kedvező hír elmondására: Lehetőség nyílott a jelölő gyűléseken sok helyen felvetődött, s főleg a peremkerületek villamosítását szorgalmazó igények kielégítésére. A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál bizonyos szabadkapacitás jelentkezett az év utolsó negyedében. Ennek, és a lakosság által felkínált tekintélyes hozzájárulásnak a jóvoltából a végrehajtó bizottság megtalálta a módját számos, terven felül jelentkező villamosítási igénynek még ebben az esztendőben való kielégítésére. A DÁV által terven felül elvállalt 400 ezer forint értékű munkához ugyanis 194 ezer forintot kínált fel a lakosság. Ennek említése azért jelentős, mert ez a fele-fele arány, a társadalmi munkának pénzben való megváltása a jövő útja. Lehetőséget nyújt erre a kormányhatározat, s ily módon sok gond megoldását lehet előbbre hozni. A másik kedvező hír: A város jelenlegi kétezer telefonállomása mellé 1970-ig ezer új állomás felszerelésére nyílik lehetőség. Ez pedig azért nagy jelentőségű, mert a telefonigényt elsősorban ugyancsak a peremkerületi lakosság gondjaként tartottuk nyilván hosszú évek óta, ezért az új készülékeket zömmel éppen a peremkerületekben szerelik fel — fejezte be tájékoztatóját Fehér Sándor, e városi tanács vb-elnökhelyette- se. Perny Irén fi jugoszláv rare TIÍ SZERDA 17.05: Bábjáték. — 17.25: Expedíció. — 18.15: Kíváncsiak egyesülete — 19.00: Húszmillió. — 20.40: Ütjs! zök irányában — Celje. — 21.40: 7 ne az 8n6k számára. — 21.55: A alkotó és müve. — Vük Krnjevlc.
