Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-22 / 276. szám
ÍWT november 22, szerda 9. oldal Segítség a népművelésben és a szakképzésben Bárkinek rendelkezésére áll a megyei filmtár Kalauzunk a könyvek A korszerű ismeretterjesztés fontos segédeszköze a film, az iskolai oktatásban éppúgy, mint az általános népművelésben. Ma már mindennapos a törekvés, hogy az előadást kövesse, vagy megelőzze a témával kapcsolatos szakfilm. Ezekhez az előadásokhoz szolgáltat anyagot a megyei filmtár. amelynek raktárában csaknem 1200 filmtekercs található. E filmek 40 százaléka mezőgazdasági. 30 természettudományos, 20 irodalmi-művészeti jellegű és 10 százaléka gyermekfilm, sport és egészségügyi ismeretterjesztő mű. A megyei filmtárből — a szakkatalógus alapján — bármely művelődési otthon, termelőszövetkezet, vagy vállalat rendelhet filmet a művelődési tervben szereplő előadásokhoz, úgyszólván jelképes összegű kölcsöndíiért. A megyei filmtár tehát egyik legjobb és legolcsóbb forrása az ismeretterjesztésnek. Természetesen a filmtár anyagát állandóan ellenőrzik, hiszen az alkalmazott tudományok előrehaladása folytán az ismeret- terjesztés szinte naponta új eredményekről számolhat be. Különösen áll ez a mezőgazdaságra, ahol a korszerű agrotechnika rövid idő alatt elavulttá teszi azt, ami nemrégiben még új volt. Az ilyen módon „elöregedett” filmeket rendszeresen kivonják a forgalomból és helyettük a legújabbakat szerzi’ be. Sajnos, a mezőgazdaság: szakfilmek gyártása nem tar: lépést a tudomány haladásával így a legtöbbször ez is akadályozza a filmek beszerzését. A megyei tanács művelődés ügyi osztálya nagy gondot fordít a forgalomba kerülő filmek korszerűsítésére, ezért évente 40 ezer forintot ad a filmtár anyagának bővítésére, felfrissítésére. Emellett a Művelődésügyi Minisztérium Is évente több ezer forint értékű filmet juttat a filmtámak. Karácsony Imréné, a filmtár gondozója most nagy vállalkozásba fogott, valamennyi filmről rövid tartalmi kivonatot készít. az efféle katalógus nagyban megkönnyíti majd a filmek kiválasztását. A filmtárral kapcsolatban el kell még mondani: sokkal többen igénybe vennék a filmeket ha lehetővé válna a 16 mm-es vetítőgépek vásárlása. B. J. A gyakorlott könyvtárlátogatók is ritkán gondolnak rá, mennyi munka fekszik egy könyvben, amíg az olvasók elé jut. Ezúttal nefn a könyv megírására, nyomdai előállítására, kereskedelmi forgalmára célzunk, csupán arra a viszonylag rövid időszakra, amíg a könyvtárban kibontják a csomagból, Megjelent a KISKUNSÁG A napokban hagyta el a nyomdát a megyei tanács kiadásában megjelent Kiskunság című megyei antológia idei első száma. A színvonalas kiadvány szépirodalmi anyagában olvashatjuk Madatász Lászlónak, az antológia főszerkesztőjének a Nagy Októbert -’Szocialista Forradalom S0. évfordulójára írott megemlékezését, Bajfai Sarolta, F. Tóth Pál, Szabó János és Varga Mihály prózai írását. A versanyagot Buda Ferenc, Si- monka György, Baffai Sarolta és Gál Sándor írásai képviselik. Az Élő múlt rovatban Jenái Ferenc tollából Mátyási József és a magyar írók, továbbá Keltái Nándor Móricz Zsigmond és Kecskemét c. tanulmánya olvasható. Hatvani Dániel Keceli Kinizsi, Zoltán Zoltán Türelmetlen Alföld és Szabó János B. Mikii Ferenc című írásai a Hazai tükör című rovatban kaptak helyet. A Körkép című rovatban Mészáros Fülöp Baja képzőművészeti életéről. Henkel Gyula megyei embertani vizsgálatokról, Bognár András egy XVI. századbeli Bánk bán történetről, Kőhegyi Mihály pedig Résztelek XVIII. századi történetéről ír. A kiadvány anyagát Fenyvesiné Góhér Anna Iróvendégeink leveleiből című írása teszi teljessé, a továbbiakban pedig kulturális jellegű híreket olvashatunk. A kétezer példányban megjelent antológiát a napokban kezdik árusítani. különféle leltárkönyvekbe és katalóguscédulákra vezetik, mielőtt az olvasók elé kerül. És ez nem holmi fölösleges bürokrácia: ha történetesen egy olyan nagy könyvtárból, mint a Katona József Megyei Könyvtár, valamilyen rejtélyes okból hirtelen eltűnnének a katalógusok, elképzelhetetlen zűrzavar keletkezne, évekig nem vehetnénk hasznát a köhyveknek, nem tudnánk köztük eligazodni. Alapvető fontosságú folyamat tehát az úgynevezett feldolgozás. A megyei könyvtárban immár 14 éve Kiss Etelka vezetésével folyik ez a munka. — Mit tud a jó katalógus? — kérdeztük tőle. — A legapróbb részletekre vonatkozóan is útba kell igazítania az olvasót és a könyvtárost. Bármilyen témájú munkát keresünk, a katalógus alapján akkor is meg kell találnunk, ha bem tudjuk pontosan a szerzőt és címet, hanem esetleg csak az egyiket, vagy éppen egyiket sem. Könyvtárunkban van szerző szerinti és az egyetemes tizedes osztályozás alapján készült szakkatalógus, tárgy- és címszókatalógus, külön kimutatás a sorozatokról, a helyismereti és az idegennyelvű munkákról. A katalóguslapokat persze nem a könyvekkel együtt küldi a könyvterjesztő vállalat. Kiss Etelka szakértelmének, pontos- ságszeretetének köszönhető elsősorban, hogy nálunk olyan katalógusrendszer van, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár Módszertani Központja az ösz- szes vidéki könyvtár elé példaként állított. Munkássága elismeréséül' nemrég a Szocialista Kultúráért jelvénnyel tüntették ki. — Nem nagy dolog ez — szabadkozik őszintén. — Hogyan is csinálhatnám másképp? Elég későn lettem könyvtáros, tartottam tőle, hogy nem tudom megfelelően ellátni a feladatomat, ezért állandóan tanultam. Még az egyetemre is vállalkoztam. 52 éves koromban szereztem diplomát. Szerénységére jellemző módon azt viszont elhallgatja — a könyvtár igazgatónőjétől tud iuk meg —, hogy szakdolgozati, Bács-Kiskun megye sajtó- ibliográfiáját kiválónak minősítette az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtár Tanszéke. Ez a vékonyka füzet tartalmazza a megye területén kiadott minden napilap, folyóirat és egyéb sajtótermék precíz címleírását, a megjelenés idejét és helyét és még egy sereg adatot, az 1837-ben publikált önképzőkört laptól, a Pálmától egészen 1960-ig. Kutatók szá mára páratlan értékű segédeszköz. A feldolgozó csoport egyébként nemcsak a kecskeméti könyvtár katalogizálásával foglalkozik. A tervek szerint a községi könyvtárak felújított ka talógusait is itt készítik el. Kiss Etelka munkájának tehát a megye úgyszólván minden olvasója hasznát látja. Tanácsaival gyakran segítette már eddig is a többi könyvtárat. Életének úgyszólván minden perce a könyvekkel való kapcsolatban telik. Legnagyobb öröme az, hogy a könyvtár állománya, amióta itt dolgozik, 44 Elet a kastélyban Az autóbusz éppen a kastély mellett áll meg. A leszállók zöme ide igyekszik. Az asszonyok csomagokat cipelnek, s látható megkönnyebbüléssel lépik át a kaput, melyen szerény tábla hirdeti: Erdészeti Hivatal Erdészeti Nevelőotthona. Még arra sincs idejük, hogy szétnézzenek, máris repül feléjük a kékmelegítős gyerekek hada. A viszontlátás ritka, boldog izgalommal telített percei. A szülők messziről jöttek, s a gyerekek első kérdése: Ml újság van otthon? Otthon: Szabolcsban, Dunántúlon, a Bakony, a Bükk erdőségeiben, a Tiszántúl, az Alföld egy jól ismert darabkáján, ahonnét kicsit félve, szepegve érkeztek Nagykovácsiba. Az új pajtások, a sok friss élmény, a barátságos környezet és nem utolsósorban a hazai tájat idéző 17 holdas park — hamar megbarátkoztatta őket azzal a gondolattal, hogy ezután minden másképp lesz, mint eddig volt. Nincs többé bandu- kolás otthonról az iskolába és vissza, sokszor tíz-tizenhat kilométert is kitevő, göröngyös, bozótos, ember nemjárta utakon. Tóth László igazgató arról beszél, hogy az otthonban hattól tizennégy éves korukig gondoskodnak az erdészgyerekekről — fiúkról, lányokról vegyesen —, de legtöbbjük itt tanul meg először önállóan mosakodni, öltözködni, itt illeszkedik be először — ki könnyebben, ki nehezebben — a közösség rendjébe, fegyelmébe. A grófi kastély mellé már egy szép, modern épület is felsorakozott, a tágas, napfényes szobákban nyoma sincs a sok esetben lehangoló „intézeti” ridegségnek. Vaságyak helyett modern, világos fából készült fekhelyen alszanak a gyerekek, a falon ízléses rézkarcok, világhírű festmények reprodukciói, a mintás ágytakarókon babák, mackók üldögélnek és itt is, ott is, gondosan ápolt szobanövények fordítják leveleiket a fény felé. Könyvtár, zongora, televízió és rengeteg játék között válogathatnak, de értő nevelők gondoskodnak arról, hogy a szórakozás ne menjen a tanulás rovására. Ez azzal jár együtt, hogy a pár percre levő községi iskolában — az otthon növendékeinek jóvoltából —, magasabb a tanulmányi átlag, mint bárhol másutt, a környéken. Az Erdészeti Nevelőotthon jövőre ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Többek között ez adta az ötletet, hogy az otthon életéről, jelentőségéről dokumentum riportfilmben számoljon be a Televízió. Miközben Neumann László operatőr éppen a szülők és gyerekek találkozásának meghitt pillanatait rögzíti filmre, András Endrével, a film írójával, szerkesztőjével beszélgetek, aki már úgy összebarátkozott egyik-másik kis szereplővel, hogy azok egy tapodtat nem mozdulnának a közeléből. — Hálás és szép munka — mondja András Endre. — A téma is eredeti, hiszen ilyen otthonnal rajtunk kívül senki sem büszkélkedhet Európában. Ez a kastély most végre méltó célt szolgál: 130 erdész gyereknek nyújt otthont, teremt lehetőséget arra, hogy ugyanolyan esélyekkel induljon az életben, mint a szerencsésebb adottságok közt levő városi, vagy falusi fiatalok. — Harminc percre tervezett filmünk az otthonnal és lakóval kívánja megismertetni a nézőt. De bemutatjuk azt a világot is, ahonnan kikerültek, a távoli erdőrengetegeket és azokat a szülőket, akik megbecsült munkásságuk ellenére is, alig adhatnak többet gyermekeiknek a vegetatív gondoskodásnál. Amott küzdelmes és szűkre szabott világ, itt a személyiség fejlődésének szinte korlátlan lehetősége. Így, egymás mellé állítva különösen szembetűnő az eltérés. Vékony komoly szemű kisfú vonja magára a figyelmünket. Hófehérbe öltözött kisöccsét hurcolássza megállás nélkül, vagy egy félórája. Vörös Gyurit Bács-Kiskun megye küldte. Alsócsabáról érkezett, ez ott van valahol Jánoshalma körül. Rögtön elmeséli, hogy vannak még páran, Bács- Kiskun megyeiek. — A Dékány Jancsi is alsócsabai, a Kecskés Anti sem lakik messzire tőlünk. Tartjuk a barátságot itt is. A testvérke — Endre — nyűgösködik, unja a beszélgetést, az egyhelyben álldo- gálást. Gyuri el nem engedné egy szem- pillantásra sem. — Endrinek is hiányzóm — közli felragyogó képpel —, édesanyám meséli, hogy otthon mindig engem keres. Majd ha nagyobb lesz, idejön ő is. Akkor már jó lesz. Most nem jó? Rámnéz, gyanakvóan, hogy mit akarhatok tőle. A tekintete tiszta, becsületes. — Nincs itt semmi olyan, amit ne szeressek. Minden van. Még könyvek is. Fái is, mint otthon. De azért, ha végeztem, hazamegyek. Erdésznek. Nincs is attól szebb talán ... Gyuri visszavágyik oda, ahonnét elkerült. De már nincs kizárva a lehetősége annak, hogy tanult emberként. Célt is tűzött maga elé: „Minden évben följebb” — határozta el konokul, ami gyakorlatilae azt jelenti, hogy az idén már 4,5 tanulmányi átlagot szeretne elérni, a tavaly előtti 3,1 és a tavalyi 4,3 helyett. Most hatodikos. Talán feltornázza magát még az erdőmérnöki egyetemig is. Vadas Zsuzsa között ezerről 120 ezerre emelkedett, és amiatt bánkódik leginkább, hogy lassan már nincs hova tenni az új könyveket, annyira kevés a hely. Halk hangját egyszer emelte csak fel kissé, amikor megkérdeztük tőle, nem tartja-e száráznak, unalmasnak, hogy folytonosan cédulákkal, adatokkal kell bíbelődnie? — Hogy lehetne ez unalmas? Ha arra gondolok, hogy a katalóguscédula segítségével valaki rátalál egy munkához nélkülözhetetlen vagy akár csak egy kedélyét földerítő, szórakoztató műre, azonnal elmúlik a fáradtságom, és szinte izgatottan dolgozom tovább. Sz. J . Szép élmény — szépséghibával Hasznos, dicséretes vállalkozás volt a Bács megyei Mozi- üzemi Vállalat részéről, hogy az Októberi Forradalom jubileuma alkalmából bérletet bocsátott ki ebben a hónapban a bemutatásra kerülő klasszikus és mai szovjet filmek megtekintésére. Jól járt ezzel a vállalat, mert így is növelte bevételét, a bérlettulajdonosok pedig joggal örültek a kedvezménynek. A Kecskeméti Állami Áruház dolgozói közül mintegy százan váltottak bérletet a szovjet filmhét Árpád mozibeli előadásaira. Közülük több mint nyolcvanan mentek el november 4-én a ..Háború és béke” első részének megtekintésére. Bérletük a második előadásra szólt, a széksorok és számok pontos megjelölésével. Ezért lepődtek meg, amikor közölték velük, hogy a bérleten feltüntetett helyeket eladták a pénztárban, s csak hosszas keresgélés után sikerült részükre pólszékeket juttatni. A szerencsésebbeknek nem kellett pótszékeket Igénybe venni, de ők sem a „törvényes” helyre ültek, hanem arra a székre, amelyiket éppen sikerült megkaparintaniuk ..közelharc” árán. Ebből aztán újabb bonyodalmak származtak, hiszen ezeknek a székeknek is volt mozijegyes gazdájuk, akik jogosan követelték helyüket. A nagy összevisszaságban sem a bérlet-, sem a jegytulajdonosok nem ismerték ki magukat, és végül a jegyszedők sem voltak tisztában a helyzettel. S amikor megkezdődött a vetítés, a pótszékes és illetéktelen helyet elfoglaló bérletesek bizony keserű szájízzel fiz véltél; a Tolsztoj-re- gény szovjet filmváltozatának első kockáit. A film szénsége már-már kezdte feledtetni velük a bosszúságot, amikor az első sorokban — a film legszebb, legdrámaibb ielene*el- nél —, elkezdtek nevetgélni, kiabálni bizonvos reni*enske- dő huligánok szándékosan megzavarva a többi néző mű- élvezetetét. He rendező,, jeery- szedő. va<rv rendőr nem volt a közelben, hogy figyelmeztesse. vagy kivezesse a rendbontókat. Vaevls. ezen az estén, csak a Háború és béve filmváltozata vizsgázott jelesre, a rendezők- és . a köz“osu»g ezv része viszont megbukott. A kel- 1'’mellen íutp-mezzó százak esti nrozram'át, czérakazáojjf. ren+otta. pi Ezen a térben m«t wm ^é’toztat az Saar a kéoőkkl vetítések — t».Oo*v,á c,„T^-- ZÖkkprta pélkítl bonVolÓdt ak le az Árpád mo^Mn. —r—a—
