Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-22 / 276. szám
S96T november 22, szerda S. oldal Tárn ák a ködben Ahol a libamáj Késő délután Bácsborsódon: köd, nyirkosság, sár. Ilyenkor már korán esteledik. A Gara felé vivő út melletti fákról nehézkesen, nedvesen pörögnek le a levelek. Mögöttünk a falu. Kicsi falu, alig másfél ezren lakják. Hathét éve még kétezer felett volt a lélekszám. Sokan elköltöztek; Bajára, Pécsre, vagy csak a szomszédos Bácsbokodra. Szállingóznak a levelek. — A község mely részéről költöztek el inkább? — Főleg a tanyavilágból — feleli Varga József, a községi párttitkár. — Cémahátról. Érdekes, hogy itt a Bácskában, az országhatár mentén — tanyavilágot emlegetünk. Elhagyott iskola — Az már inkább a múlté — így a párttitkár. — Szerintem Cémaháton csak hat-nyolc család lakik kint. Az átszervezés előtt a fél község ott élt. Azóta történt az elvándorlás, de a beköltözés is. Elmondja, hogy az ő házuk is az egyik elbontott tanya anyagából épült. S ilyen „beköltöztetett” házat sokat találni Bácsborsódon. Cémaháton tehát nem marad ház üresen. Csak — iskola. Már két éve. A Bajai Állami Gazdaság, amelynek itteni üzemegységében van az iskola, nem tart rá igényt. Ideje lenne, hogy sorsa mielőbb rendeződjék. Egyébként a község határának majdnem a fele az állami gazdasághoz tartozik. Nemcsak Cérnahát, de két majorközpont is, a hajdani tulajdonosakról elnevezett Rávnai-. illetve Pohl-tanvával. Az előbbin az állattenyésztő, az utóbbin a géptelep található. A cérnaháti ember Először a Rávnai-tanyára térünk be. ' Gumikerekektől ' simára járt földúton. Vagy ötven méternyire azonban nehéz gépek, földtúrások: készül a szilárd burkolatú bekötő út. A major meglehetősen elhagyatottnak látszik, s ezen nem sokat segít a hidroglóbusz nyeles fémgömbje sem. A lakásokat, amelyekben majdnem ötven család lakik, a régi cselédházakból alakították ki, s azok bizony elég közel vannak az istállókhoz. is. Gondolva ezelőtti állapotokra, részben érthető is. Ahol olyan volt a légkör, sűrűn adták egymásnak a kilincset az emberek. Ennek véghullámait még ma is érzi a vállalat. Természetesen, a változások mellett, melyekről a jelzett termelési eredmények is tanúskodnak. Ha nem stabilizálódna a munkásgárda, ezeket nehéz lett volna elérni. De még mindig nagy a munkaerővándorlás. Ám az is az objektívabb, korszerűbb gazdaságirányítás mutatója, hogy most már rendelkezésre áll olyan felmérés a munkaügyi osztályon, amely részletezi a kilépések okait. Ezúttal csak a legklugróbbakkal foglalkozunk. (Le kell szögeznünk — természetesen —, hogy minderről, mint egyik problémáról beszélünk. Nem a kilépések jellemzők a vállalatra, hiszen a belépők száma jelentősen nagyobb, a munkáslétszám növekszik.) Kutatják-e a miért?-eket Az egyik pont szerint: „Kevés kereset miatt kilépett százhuszonnyolc rríunkás.” Ez nem azt jelenti, hogy itt talán más normák uralkodnak, mint hasonló vállalatoknál — jegyzi meg a munkaügyi osztályvezető. De miért lehetett kevesebbet keresni, mikor több Is kerülhetett volna a munkások — a távozottak borítékjába? Igénytelen klubhelyiség a fiatalok részére, kocsmával egybeépített vegyesbolt, vízcsapok a házfalak tövénél, pislákoló villanylámpák — ezek a civilizáció tárgyi jelei. — A villany Cérnahátra már nem vezet ki — mutat a fák között feltáruló síkság felé Kovács Kálmán, csoportvezető a majorságban. — Én ott lakom, a gazdaság egyik tanyáján. Az ottaniak is mind a gazdaságban dolgoznak. — Ott végeztem el a nyolc általánost — mondja kis idő múlva. — Éjszaka, petróleum- lámpánál tanultam. De kellene tanulnom továbbra is, hogy megszerezzem a szakképesítést Bűzfészek és „játszótér“ Körénk gyűlnek az emberek, panaszolják az itteni állapotokat. Főleg azt, hogy közvetlen a majorsági bejáratnál nyílt medencében tárolják az istálló szennyvizét. Másfél éve. Való igaz, már a közelében orrfacsaró bűzt érezni. Képzeljük el, milyen lehet kánikulában ... Nemcsak egészségtelen, de veszélyes is; csoda, hogy eddig nem történt baleset. Pedig a közelben, az útépítésnél ott a lánctalpas dózer. Mibe kerülne átjönnie pár órára, s betúratni vele az egész bűzfészket. Az emberek tűnődnek: csakugyan, ezt kellene csinálni... És ez itt még nem jutott eszébe senkinek — még vezető embernek sem! A másfél kilométerre levő Puhl-tanyán 11 család lakik. A házak körülölelik a bekerítet- len géptelepet. A kisiskolások alkalmas játszóterepnek vélik, a szüleik — érthetően — kevésbé. Napközben a lurkókat sikerül, is távol tartani, szombat és vasárnap azonban birtokukba veszik a telepet. Hogy kié a felelősség, ha netán baleset örténik — az szintén nincs eldöntve. Tűnődés a gondokról Holott lenne megoldás! — Talán akadna itt helyiség napközi számára — tűnődik felváltva Illés Mihály főgépész és Gugán István, a telep párttitkára. — A Rávnai-tanyán van üzemi konyha... — A község pedig berendezCsóti András azonnal személyes példával illusztrál. Kint járt az egyik építkezésen. Látja, hogy az egyik részlegen négy munkás dolgozik a fal tetején, másik hat meg lent nézelődik. Miért nem volt munkájuk? Más. A termelési tanácskozáson hangzott el: az építőipari művezetők, dolgozók, valamint a szerelő és szakipari művezetők és a dolgozók között még mindig nem megfelelő az összhang .., Zökkenőket okoz a programozott munkákban, ha tervszerűtlenül érkezik az anyag ... Sorozatos bosszúsággal járt a darukocsik kiesése... Ha egy-egy munkafolyamat elhúzódik, kellemetlen torlódás lesz a következmény ... Igen, ezek a nem általában jellemző, de itt is, ott is elő-, forduló mulasztások, időelcsúszások egy-egy ember fizetési szalagján érzékeny nyomot hagynak. Nézzük a kilépések másik okát. „Mezőgazdaságba távozott 197”*— mondja a felmérés. Bizony, ezzel is számolni kell, állapítják meg az elvtársak, s megint egy, szinte véletlen, tapasztalatot említ Csóti András. Egyik Duna közeli tsz-ben építőkkel találkozik. Éppen betonoszlopokat állítgatnak. Egy kis szakmai eszmecsere után érdeklődik Csóti elvtárs, meny- nvit keresnek? Két munkaegységet. Mennyi egy munkaegyné a helyiséget és gondoskodna személyzetről — kap az alkalmon a községi párttitkár. — És akkor a kisgyermekes anyák is dolgozhatnának — kapcsolódik a beszélgetésbe Hálák János villanyszerelő. — Mert nem állapot, hogy négyéves kisfiúnk hónapok óta a távoli nagyszülőknél van. Itt nincs kire hagynunk. Én bizony már gondoltam arra is, hogy másfelé keresek munkát. Már csak ezért is többet tehetne az állami gazdaság az itt dolgozók életkörülményeinek a javításáért! Mert bizonyos, hogy az elmenetel nemcsak Hálák János fejében fordult meg itt. Viszonylag apró, de az itt élők számára lényeges gondok miatt. Hatvani Dániel Úíabb hét nvereiénv-gépkocsi a megyében A legutóbbi, 26. sorsolás alkalmával a Bács-Kiskun megyei nyertesekhez került gépkocsik közül egyet bácsalmási, kettőt-kettőt a kalocsai és kiskunhalasi, egyet-egyet pedig a kecskeméti és a kiskunfélegyházi járás gépkocsi-nyeremény- betétkönyv tulajdonosainak juttatott a szerencse. Ezzel 111 a sorsolással nyert személygépkocsik száma a megyében. Pótolják a tűzzel küzdő Zobák-akna termeléskiesését A komlói Zobák-aknán, a bányászok és a tűz egyhetes harcában, lassan az emberek kerekednek felül. A bánya második szintjén 24 órája áll a gát, amelyet előzőleg több alkalommal semmisített meg a sorozatos metángázrobbanás. A védekezés kedden az első szintre összpontosult, hogy itt is elzárják a levegőtől a begyulladt bányarészt. A zobáki bányászok, mint üzemük négyévi működése alatt már több alkalommal, most is áldozatkészségükről adnak bizonyságot. Több mint félezer méter mélységben, nagy melegben, helyenként 18 kilós légzőkészülékkel felszerelve végzik veszélyes nehéz munkájukat. A lehetőséghez képest folytatják a termelést is. A tűztől nem fenyegetett munkahelyekről a legutóbbi napon 100 vagon feketeszenet küldtek a felszínre. Ez napi tervüknek mindössze a fele. Tekintettel arra, hogy a mecseki feketeszénre nagy szükség van, segítenek a pécsi és komlói társüzemek. A tűz keletkezése óta 2—8 százalékkal növelték napi teljesítményüket. A hónap hátralevő időszakában úgy szervezik a munkát, hogy napi 70 vagonnyi többlettel megközelítőleg pótolják a zobákiak termeléskiesését. (MTI) A majsai libamáj — márka. Csakúgy, mint a félegyházi, vagy a bugaci. Pár év óta a libatöméssel foglalkozó tsz- és tszcs-gazdák szakcsoportban tevékenykednek összesen mintegy kilencvenen vannak. Az idén 20—25 ezer libát hizlalnak meg és értékesítenek a helybeli fogyasztási szövetkezet útján. A szárnyasokért jó árat kapnak, a toll külön is szép bevételt jelent, s azonkívül úgynevezett májprémium is jár részükre, amennyiben libánként a máj súlya meghaladja a 30 dekát. Tavaly például több mint félmillió forint prémiumon osztozkodtak a majsai liba tömők. Ehhez tudni kell, hogy a libamáj a legkelendőbb exportcikk; minden kilója 14—15 dollár valutát jelent az országnak. — Tavaly én majdnem hatezer forint májprémiumot kaptam — mondja alig titkolt büszkeséggel Bakró László, a legnevesebb tömők egyike. — Talán az idén sem lesz sokkal kevesebb. Hogy mennyit hizlalok? — mutat az udvar zsúfolt ketreceire. — Itt benn van négyszáz, de kint a legelőn is van még vagy kétszázötven. Higyje el, ennyi hízott libából már meg lehet élni. No persze nemcsak ezzel foglalkozom; tagja vagyok a Rákóczi Tszcs- nek. Barkácsoló, ezermester-hajlamú ember, öt évvel ezelőtt ötletes, pedálhajtásos tömőgépet fabrikált. Ma is ezt használja. Felesége segítségével egy óra alatt 120 libát töm meg vele. Mivel egyszerre nem is fognak többet hizlalás alá. a tömés mindössze napi két órát vesz igénybe, egyet-egyet este és reggel. A kezdeményezés persze nem maradt titokban, egy közelben lakó élelmes kisiparos is felfigyelt rá, s a majsaiak, de a környékbeli községekben lakók is egyre-másra rendelték tőle a tömőmasinát. Bakró László úgy véli, konstrukciójából több száz lehet már forgalomban. Nem utolsó szempont, hogy a iútíbe- gyeket hússzor olyan sebességgel lehet megtölteni Vele, mint a kézi töméssel. Aki csí% 50 'ibát töm, használata mái- annak is kifizetődik. Így aztán Bakró László, közvetett módon, maga is hozzájárult a majsai libahizlalás fellendítéséhez. (Hatvani—Pásztor) ség értéke? Jól félül az ötven forinton. El lehetne ide jönni dolgozni? El. — Tessék: a kis „kémkedés” önmagáért beszél. Sokszorosan indokolt tehát, hogy az ÉPSZER-nél, vezetők és munkások úgy összefogva, mint ahogyan a legutóbbi termelési tanácskozáson is tették, minden hátráltató tényezőt, amely a keresetek rovására megy, felkutassanak, kiküszöböljenek. A bátor és konstruktív bíráló légkör már mutatta, tudják, mit kell tenni. Kommunisták példamutatása — De még nem mindenütt! — jegyezte meg a párttitkár, s elmondotta, hogy mindenekelőtt a párttagság, a pártcsoport- és szakszervezeti bizalmiak, s ő személyesen — vannak azon —, minél gyorsabban, minél több helyen tájékoztassák a munkásokat a vállalatvezetés határozatairól. Fontos, hogy egy-egy pártcsoport- bizalminak ne csupán a bélyegekre legyen gondja, hanem segítse az építésvezetőt, művezetőt az emberekkel való foglalkozásban. Neveljék — saját példájukkal, felvilágosító szóval — munkatársaikat a munka anyagi és erkölcsi oldalának egységes felfogására. Mit jelent, ha egy iskola, lakás stb. nem készül el időre. Jó alkalom — de kötelesség is — erre az egyik legújabb vállalatvezetői utasítás megértése, megvitatása a munkásokkal. Komplikált egy kicsit a neve — „a befejezett termelés szerinti bérezés bevezetéséről” szól —, de annál egyszerűbb a lényege. Eszerint a munkabér álló és mozgó részből áll. Előbbi: a ténylegesen elvégzett munkák után járó, folyamatosan fizetett munkabér. A mozgó rész — „magyarán” prémium —, amit a munkaszerződésben meghatározott feladatok — nyereség (eredményesség), minőség, határidő stb. — teljesítéséért, a munka teljes befejezésekor fizetnek. Ez csak annak a dolgozónak jár, aki akkor a vállalat állományába tartozik. Ha időközben kilép, ez a bérrész nem illeti meg a munkást. Előbb kísérleti jelleggel vezetik be ezt a fizetési rendszert. További, mind szélesebb körű alkalmazása nagyban függ attól, hogy a kommunisták — példamutatással is, szóval is — miként teszik minden dolgozó személyes meggyőződésévé: az új bérezés sikere elsősorban rajtuk áll. Azon, hogy a garancialevéllel vállalt munka elvégzése nemcsak jó pénzt hoz. hanem a brigád becsületét is növeli. Tóth István
