Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-16 / 271. szám

4. oldal « 1967. november 16, csütörtök Együtt a választókkal A baráti együttműködés jegyében Kiszélesítik a baja—magdeburgi tudományos kapcsolatokat A Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum meghívására novem­ber 13-án Bajára érkezett Friedlich Sonnemann okleveles közgazda és építőmérnök, a Magdeburgi Vízgazdálkodási és Építéstudományi Mérnökképző Főiskola igazgatója és kísérete. A hivatalos látogatás célja a két felsőoktatási intézmény kö­zötti korábbi, kétéves együtt­működési szerződés meghosz- szabbítása. A két intézmény ugyanis ed­dig csupán a hallgatók cseré­jét bonyolította le tavaly és az idén, akik négyhetes nyári termelési gyakorlaton vettek részt. Most tervbe vették az oktatási anyagok és tapasztala­tok rendszeres kicserélését js. Nem volt könnyű feladat „ki­lopni” az alakulat KlSZ-bizott- ságának titkárát. Kovács Ist­ván főhadnagyot, az ünneplő katonák gyűrűjéből. Végülis az egyik alegység irodájában sike­rült szót váltanunk arról, ho-' gyan érték el azokat az ered­ményeket, amely a legmagasabb elismerést, a KISZ Központi Bizottságának vörös vándor­zászlaját nekik juttatta. A vé­kony arcú. fekete hajú főhad­nagy láthatóan zavarban volt, túlságosan nehéz feladatra vál­lalkozott, amikor néhány mon­datban összefoglalta az egész kiképzési év munkáját: — Már a bevonulásnál raj- és alegységgyűléseken, KISZ- taggyűléséken elmondtuk a ka­tonáknak: a KISZ IX. kong­resszusa tiszteletére szeretnénk elnyerni a zászlót. A katonák akkor még nem gondolták, hogy ez mennyi tanulással, fizikai igénybevétellel jár. A parancs­nokok, a KISZ-aktivisták azon­ban naponta újból és újból em­lékeztettek mindenkit arra, mi­lyen feladatot tűztünk magunk elé. Ennek, s a kollektívák jó összekovácsolásának eredménye volt, hogy az alakulatnál kirívó fegyelmezetlenség nem történt... A fegyverzetet, szakanyagot, a harci technikát az előírások szerint rendben tartottuk. A lövészeteken —, s erre igazán büszkék vagyunk — nem volt olyan katona, aki ne érte volna el a megfelelő szintet. A leg­több fiatal azonban kiváló, vagy jő eredményt ért el. A harci és szakmai kiképzésiben F. Sonnemann egyébként 1961. és 1965. között Magdeburg főpolgármestere volt Jelenleg is tagja a 266 ezer lakosú vá­ros és a hozzá tartozó megye vezetőségének. Városa megbí­zásából Baja vezetőivel is foly­tatott tárgyalásokat a Baja és Magdeburg közötti barátság és együttműködés kialakításáról. A Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum vezetői a kétnapos tárgyalás után országjáró kör­úton ismertetik meg a német vendégekkel hazánk vízügyi, építőipari és közgazdasági léte­sítményeit, illetve eredményeit, problémáit. Az egyhetes prog­ram a főváros nevezetességei­nek megtekintésével zárul. teljesítettük a kitűzött követel­ményeket ... _ A KISZ-szervezet segítségé­vel versenyt indítottak kiváló és élenjáró katona, valamint kiváló és élenjáró alegység cí­mek elnyeréséért. A szabad időt is hasznosan töltötték el a ka­tonafiatalok. Szoros kapcsolatot teremtettek különböző polgári KISZ-szerve7etékkel, irodalmi színípadot, népi tániocsoportot A kiskunhalasi járásban több Hazafias Népfrontelnökség fog- .a) kozott legutóbb a tanács tes­tületi és tömegszervező munká­jával. Előre bocsátjuk, hogy a téma megvitatása során nem egy újszerű elgondolás született a tanácsi munka e két szférá­jának hatékonyabbá tételére. Ilyenekkel találkozunk abban az anyagban is. amely János­halma népfrontelnökségének kibővített üléséről került hoz­zánk. Mielőtt ennek ismerteté­sére térnénk, arról szólunk rö­viden, miért is foglalkozik je­lentős mértékben a Hazafias Népfront — mint tömegmozga­lom — a tanácsok tevékenysé­gével Bonyolult fejtegetések he­lyett abból az egyszerű alap­helyzetből induljunk ki, ami végeredményben senki előtt szerveztek, amelyek nemcsak a néphadsereg kulturális bemu­tatóin, de a községek kultúrhá- zaiban is sikerrel szerepeltek. — A zászló elnyerése nagy öröm számunkra. — mondta az alakulat KISZ-bizottságának titkára. Szeretnénk a követke­ző évben is megtartani, sőt vég­legesen a birtokunkba venni a KISZ Központi Bizottságának vándorzászlaját. Gémes Gábor nem újság. Mikor országgyűlési képviselőket, különböző szinte­ken tanácstagokat választunk, ők' a népfront jelöltjeiként ke­rülnek a listára. Világosan kö­vetkezik ebből, hogy a Hazafias Népfront szervei kötelességük­nek érzik megválasztott — egy­kori — jelöltjeik segítését, de jogot formálnak arra is, hogy időnként számonkérjék tőlük, mit és hogyan végezték? Természetes tehát, hogy mint másutt, Jánoshalmán is tanács és népfront közösen kereste új módjait annak, miként lehetne a tanácsi munka említett terü­letein az eddiginél még foko­zottabban bevonni a dolgozó tölnegekct a hatalom gyakor­lásába? A jó napirenden sok múlik A napirend előadójaként Csu- pity István vb-elnök elemezte a problémakört. Ennek első fe­leként, tehát a tanács testületi munkájával összefüggésben, igen célszerűen azt a lényeges pontot ragadta meg, amelyen a munka sikere jelentős részben eldől. Helyesen választjuk-e meg azokat a napirendi pontokat, melyek a tanács, a végrehajtó bizottság és az állandó bizott­ságok elé kerülnek? — Magya­rán: benne vannak-e ezekben a választók körében elevenen élő problémák. kívánalmak. Ahogy Csupity elvtárs találóan kifejezte, „életszagúak-e”? Mi volt az elmúlt évek során? Míg negyedéves, majd féléves munkatervek készültek, egy­szerűen nem volt mód ilyen rövid távon körültekintő ta­nulmányozásra, a lakosság szé­les rétegei véleményének, igé­nyeinek összegyűjtésére, az őt képviselő társadalmi szervek ve­zetőinek meghallgatására. Megváltozott a helyzet, „ki­nyílt a kapu” a napirendi té­mák gazdagodására, amióta kor­mányutasítás értelmében féléves munkaterv. illetve egyéves munkaprogram készül. Lehető­ség van alaposabb előkészítő munkára, a „demokratikus bá­zis” kiterjesztésére. Életre való elképzelései vannak a jános- halmiaknak arról, hogyan kel­lene mindazokat meghallgatni, akik alakíthatják a tervet, biz­tosíthatják a tanács elé kerülő napirendek élő aktualitását... 3 szakaszos tervezési formát tartanak célszerűnek. Kollektív bölcsességre épüljön Az első szakaszban a község­ben működő valamennyi gaz­dasági szerv, intézmény vezető­jének véleményét kérnék ki, mit javasolnának ők — munka- területük sajátos problémáit is szem előtt tartva — a testületi szervek tanácskozási napirend­jeként. A második szakaszt a tanács­tagi beszámolók jelentenék. Itt beszélnék meg a tanácstagok a választópolgárokkal, milyen kérdések napirendre tűzését kí­vánják, mire szeretnének vá­laszt kapni. A harmadik fázisban a köz­ség társadalmi és tömegszerve­zeti vezetőinek bevonásával csoportosítani kellene az ösz- szegyűlt javaslatokat, összhang­ba hozva azokat a párt politi­kai, illetve a központi célkitű­zéseivel — ésszerű sorrendisé­get megállapítani. Az eddigiekből látható, hogy eközben sok olyan tényre, je­lenségre, igényre vetődik ref­lektorfény. amelyekre a tanácsi vezetés addig nem figyelt, vagy nem figyelhetett fel. A tanács­tagok felelősségérzetét is nö­veli, ha tapasztalják, hogy a napirendek jelentős hányadát a választók részéről felvetett problémák alkotják. A tömegszervező munka t A tanács tömegszervező mun­kájának szférájában — szinte dialektikus hpárjaiként” az ed­dig javasolt módszereknek — szintén jó néhány praktikus és új módszere van a jánoshalmi- akriak. Mi a főkérdés? Hogyan történjék a tanácstagok, a kép­viselő együttdolgozása a lakos­sággal? Hogyan realizálódjon a párt, a kormányzat politi­kája a képviselő, a tanácsta­gok — és a választópolgárok együttpolitizálása révén? Mi­lyen szervezési formák vezetnek el addig, hogy a beszámolók az eddiginél gyümölcsözőbbek le­gyenek? Most nem szólunk a fogadóórákról, a családlátoga­tásokról. Mit tesznek — javasolnak — a jánoshalmiak, hogy a 63 köz­ségi, 13 járási és 2 megyei ta­nácstag, valamint az országgyű­lési képviselő alapos felkészült­ség után, tartalmas mondani­való birtokában találkozzék a most már évente egyszer tartan­dó beszámolón — a lakosság­gal? Úgy tartják helyesnek, ha évenként egyszer a népfront összehívja a járási, megyei ta­nácstagokat, az országgyűlési képviselőt. Itt együtt elemeznék, mit tett a tanács, ők, az eltelt időszakban, milyen célkitűzések megvalósítására készülnek, s kell sorompóba állítani a la­kosságot is. Ez alkalommal ké­zenfekvő, egy-egy konkrét fel­adat végrehajtására felkérni a képviselőt, tanácstagokat. Amikor aztán a beszámoló ideje elkövetkezik — előbb a járási, megyei tanácstagi, maid a helyiéké —. kiki a saját gaz­dag tényanyag birtokában adna számot végzett munkáról, meg­bízatása teljesítéséről. A választások előkészítése bő­ven adott tapasztalatot, hogyan lehet teljes sikert elérni , az erők okos összefogásával a la­kosság mozgósításában. Erre építik azt a tervüket, hogy az országgyűlési képviselő, a me­gyei és járási tanácstagok be­számolójára a község gazda­sági szerveinek vezetőit kérik meg a részvétel megszervezé­sére. A községi tanácstagok be­számolóihoz pedig a KlSZ-alan- szervezetektől várnak elsősor­ban segítséget a szervezésben. E_ tervekből, javaslatokból is kitűnik, mennyire törekszik mind a tanács, mind a Hazafias Népfront újabbnál újabb mód­szerek bevezetésére, melyekkel azt a főcélt szolgálják, hogy: mindent a választópolgárokkal együtt. Tóth István Elárulták az összeesküvést! .mikor Kecskemé- a Jdagyar Nemzeti ik ♦ pületéneK tata- ísához felvonuló ők — nádtetejű ket- ae terelve bennün- szegény gyalogoso- — birtokba vették árdát, nagyon sokan sóhajtottunk: Min- csoda három napig ;, majd csak meg- kjuk! Kénytelen- Ivetlen elviseljük a odaszakaszt a tata­ás három-négy hetes tartama alatt. Így hittük, hogy — tógazdasági szak- íven szólva — op- álisan előlegeztük a arozáshoz szükséges t. Ó, mi naiv lel- c! Mert ez a terelő- ;rec jócskán túlélte a •om napot, sőt egy-két-három-négy tápot is. És — nem etett megszokni, állampolgári fegye- n ide, állampolgári fegyelem oda, egy hó­nap után új ösvénye­ket kezdtünk kitaposni. Megkerülve a kalodát, a forgalmas* később a forgalomtól elzárt, de földhegyekkel tarkított úttesten. Szerencsénkre, kegyes és megértő volt velünk szemben a köz­rend derék őre. Át­érezve meg nem érde­melt büntetésünket, egyszer sem tetézte azt a rendőr-sípszó meg­szégyenítő csapásával. Telt-múlt — az új köntösbe öltöző épület előtt haladva örökké­valóságnak tűnő — idő. Egy borús októberi na­pon végre a falak fe­hérre meszelésével de­rítettek bennünket jobb kedvre a tatarozók. Aztán elérkezett egy újabb nevezetes nap is. Néhány sárga-színár­nyalatú foltocska jelent meg a falon. Színpró- 1®! S megértük, hogy nekibuzdultak a mesze- lők, kellemes sárgába borítva a házat. Már-már hinni kezd­tük, hogy legalább a nagy évforduló köze- ledtén kitesznek ma­gukért az épület szépí­tő!. Talán november 7-re a ketrec is eltű­nik ... De nem. Ma­radt. Sőt. A „Magyar Nemzeti Bank’’ felirat felett jókora fehér négyzet kiabált ki a sárga falból. Megalkuvó, beletörő­dő gyalogostársaim le­gyintettek: „Örök igaz­ság, hogy a lassú mun­kához idő kell...” A nagy többség — amely­be tartozónak magamat is vallom — mégin- kább prüszkölt, ber­zenkedett. S Olyan módszert kiókumlálva, hogy csatárláncot alko­tunk és rohammal le­döntjük a ketrecet —, eljutottunk az összees­küvés gondolatáig. Büszkén jelenthetem azonban, hogy a rom­bolásnak, meggyőző agitációval szerénysé­gem vette elejét. Történt ugyanis: cér­nagombot vásároltam a terelőkaloda mögé búj­tatott rövidáru üzlet­ben, ahol éppen komor hangulatú értekezletet tartottak a bolti dolgo­zók. Röpke hallgatózá­som alatt tudomásomra jutott: az üzlet beka- litkázásának hosszú ideje alatt havonként hat-hétezerrel kevesebb kedves vevő lépte át a bolt küszöbét. Ennek megfelelően csappant meg alaposan a forga­lom is. És ami ugyan­csak nem utolsó szem­pont: havonta 150—200 forinttal megvékonyo­dott az eladók pénztár­cája. Egyenként ennyi jutaléktól estek el. Csupán a rövidáru üz­letben. Áldották is ezért a fürge kezű ta­tarozókat! — Szálljunk ma­gunkba, emberek! — csitítottám rohamra ké­szülő gyalogostársai­mat. — Igaz, számunk­ra kissé megalázó ez a ketrec, de nem zsebre- menő! Mi a mi bosszú­ságunk a bolti dolgo­zókéhoz képest?!... Hatásos voltam. Mert végül is úgy határoz­tunk, hogy másnap tün­tető tömegünk tiltako­zó röpiratot nyújt át a tatarozó illetékeseknek. Ügy tűnik azonban — s ezúttal külön sze­rencse! —, besúgó is akadt közöttünk. Mert másnap szakavatott ke­zek kezdték elemeire bontani a kalodát. És üzletről üzletre futó­tűzként terjedt a hír: Itt tartanak végre! Nincs tovább jutalék­megvonás! Visszakap­juk a világosságot, a vevőinket! Felszaba­dult a járda! Hurrrrrá! A történetet tanulsá­gul örökítette meg egy gyalogos a sok közűi. aki nem tudott beletörődni.., A legmagasabb elismerés Kovács István főhadnagy, az alakulat KISZ-bizottságának titkára Borsos Györgytől, a KISZ KB tagjától átveszi a vándorzászlót.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents