Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-16 / 271. szám
1967. november 16, csütörtök 5. oldal Segít a társadalom (ni.) Akik az „édest“-! pótolják Megyénk gyermekvédő intézetei csupán 370 veszélyeztetett, arra rászoruló gyermeket tudnak befogadni, így a gondozás oroszlánrésze a nevelőszülőkre hárul. Hogy valaki gondozásra vállalhasson gyermeket, annak legalapvetőbb feltétele: biztosítva legyen a családban a gyermek zavartalan fejlődése. Többszörös környezettanulmány előzi meg a gondozásba adást. Juhász Gyula, a gyermekvédő intézetek igazgatója elmondotta, hogy a Bács-Kiskun megyében élő 1038 nevelőszülő közül csaknem valamennyit példaképnek lehetne állítani. Meglátogattunk néhány gyermeket, hogy meggyőződjünk, milyen otthont kaptak, milyen mértékben pótolják a nevelőszülők az „édes”-t, az igazit. „Fiút kérels, de elevent!“ Tiszakécskén a folyó partján fekszik Békési Lászlóék kedves kis háza. Dr. Szigethy Lehelné gyermekvédelmi felügyelő kalauzol hozzájuk. Közben elmondja, hogy a Békési családnak két felnőtt lánya van, egyik itt lakik a községben (ő is nevelőszülő), a másik a du- navecsei körzeti orvos felesége. — Magunkra maradtunk — mondja Békésiné —, azért vettük magunkhoz Varga Lajcsit, meg Papp Imrét. Lajcsi — 12 éves — két éve van nálunk, Imre — 11 éves —t pedig négy év óta. Külön helyiségben laknak a gyerekek, példás rend a szobában, a szekrényekben, ök maguk tartják rendben a szobát. Egyikük Dunavecsén vendégeskedett nemrégiben, másikuk Du- naharasztin, rokonoknál. Békési László nevetve mondja: — Annyira untam már az egyedüllétet, hogy bementem Katóka nénihez: adjon nekem gyári nyugdíjas mama minden szeretetét a gondjaira bízottakra pazarolja. Egri Mária már férjhez ment és csupán azért költözött el innen, mert kicsi a hajlék, szerencsére a fővárosban nyertek egy lottó-öröklakást. Hamarosan jönnek — az „unokával” együtt — látogatóba. A 10 éves Simon Marika három éve van Detki mama gondjaira bízva. De nincsen egyedül mert Dudás Marika is itt — Két nagylányom alig van idehaza. Azért vettük ide a két kicsit: Hanek Katit és Hanek Erzsikét. Jó, ha gyerekzsivajt hallunk a háznál. A két kistestvér is a „mi gyerekünk” ... ♦ Csak meleg szívvel lehet beszélni azokról a nevelőszülőkről, akiknél az állami gondozásba vett gyermeknek szerető bánásmódban van része. Kétségtelen, hogy az ilyen környezetben felnövekvő «y.-nr«»* hiCsillagosok, katonák Ha dr. Szigethy Lehelné gyermekvédelmi felügyelő ellátogat a napközibe, „gyerekei” rögtön hozzáfutnak, és körülcsókolják. Hetven állami gondozott gyermek sorsára vigyáz Tiszakécskén. Fodor Ilonka VI. osztályos állami gondozott kislány. Katóka néni, a felügyelő asszony szeretné, ha éneket és zenét tanulhatna. A kislány tehetséges énekes. két fiát, de elevent ám! Mert én nagyon szeretek a gyerekekkel bajlódni. özvegy Molnár Istvánná, Kecskemét, Dárdai telepi asz- szony két gyermeket vállalt: Csikós Pista már 16 éves, Berta Jancsi pedig most lesz első osztályos. Ö csak néhány napja van új otthonában. Jóska helyett jött, aki nemrégiben lett nagykorú és hazament Nagy- baracskára, a rokonokhoz. „'Vem akarok elmenni innen!“ Detki Erzsébet kecskeméti nevelőszülőről már többször is írtak az újságok. A konzervlakik. A nagyobbik Marika nemrégiben lett nagykorú, ő is any- nyira megszerette nevelő mamáját, hogy kijelentette: nem megy el innen. A Rádiógyárban kapott munkát. „Pötyike”, azaz Takács Erzsiké 8. osztályos, hét év óta lakik a kedves kis házban, töméntelen sok könyv között, Mi- csonai Józsefné otthonában. A mama nagyfia 24 éves. kon- zervmester, lassan már kirepül a házból. Erzsiké azonban itt akar maradni. Nemrégiben úgy volt, hogy örökbe fogadják idegenek. ‘ Persze, ilyenkor megkérdezik a gyermeket is, vál- lalja-e az új szülőt. Erzsiké azt válaszolta: ez az ő otthona és a Mama az ő édesanyja. Mit tehetett erre a Mama? Megcsókolta Pötyikét... Es a kislány maradt Szászvári Károlyné, Kecskemét, Széchenyi tér 10. szám alatti kis lakásában két állami gondozott talált otthont. Hajós Marika két és fél éves, Fekete Franciska pedig négy. — Két gyermekünk van, a 18 éves Attila és a 15 éves Olga. ök is édestestvérként szeretik a kicsiket. A fiú jövőre érettségizik. a leány pedig a zenei gimnázium tanulója. „Maid sxerxek én unokát!“ Dékány Jánosné tiszakécsfcei asszony meséli: — Nagyfiam már 35 éves, rádióműszerész Pesten. Van egy ötéves kisunokám, de a fiam annyira tele van munkával, hogy nagyon ritkán jön haza. Én egyedül élek itthon, mi tagadás, hiányzik a család. Meg is írtam a fiamnak: — Majd szerzek én unokát, ha te nem hozod haza! — Hát így került hozzám Kovács Pistike, aki az óvoda legjobb szavalója, nemrégiben az öregek napján is ő mondta a felköszöntőt. Tiszteletünkre is mond egy verset a kislegény. Subicz Lászlóné. ugyancsak Tiszakécskén. Jómódú emberek, kellemes, kedves otthon. Két nagylány a családban: Irénke jövőre végez a Vendéglátóipari Felsőfokú Technikumban, Giziké pedig a Kecskeméti Berkes Ferenc Technikum III. éves hallgató ja* marabb felejti el a sebeket és találja meg a szülői szeretet melegét. Nagyon sok nevelőszülő kapott már a gyermekek iránt tanúsított odaadó gondosságáért miniszteri elismerést. A legigazibb bizonyíték azonban az, amikor a két kicsi kar átfogja a mama nyakát, aki az „Édes”-t igyekszik pótolni.... (Folytatjuk,) Balogh József LEGINKÁBB az ókori sza- lagdomborművekre emlékeztet műfajában és módszerében Jancsó Miklós új filmje. A templomfalakon, emlékoszlopokon körbefutó frízekre, amelyek ezer év múltán is megdöbbentő érzékletességgel idézik egy-egy hadjárat borzalmas és diadalmas jeleneteit. Szigorú konkrétsággal: harcosok a harc pillanatában kardot, lándzsát emelnek vagy leha- nyatlanak. Semmilyen mellék- körülményre nem térhet ki a szobrász, köti a cél: a lényegre való emlékezés, és köti a kő vagy bronz anyagi törvényszerűsége : nem véshet hátteret, nem egyénítheti pillanatnyi mozdulatokon túl a figurákat, egybemosódnak emlékezetünkben, csak azt jegyezzük meg róluk, ölnek-e vagy őket ölik meg. Azért ez a terjedelmes hasonlatféle, hogy megértéssel közelíthessünk Jancsó Miidós filmjének rendkívül szokatlan eljárásához. A nagy forradalom születésére emlékezik, de nem a társadalmi alapok, osztályindítékok és személyi motivációk sokoldalú elemzésével és szintézisbe hozásával, ahogy megszoktuk. A rendező a forradalom egyetlen elemére hívja föl csupán a figyelmet, makacsul, a legmarkánsabb eszközökkel. Az a hihetetlen emberi merészség érdekli, amely a túlerővel való szembeszállásra serkentette és végül a győzelemig lendítette az elnyomottakat, a kiszolgáltatottakat. LÁTSZÓLAG egy szubjektív tulajdonság tehát a film legfőbb tárgya, de ennek az első pillanatban ellentmond az a tény, hogy nincs főhőse, a cselekvő tömegek filmje, akár Einzenstein alkotásai. Vad rohanás, az öldöklés valóságos üldözőversenye csakMegérdemelnék az elsőbbséget! A drágszéli művészeti együttes jövőre, alkotmányunk napján tölti be fennállásának 20. esztendejét Nagy idő ez, ha számba vesszük, hogy az Állami Népi Együttes is mindössze 17 éves. És ha utána számolunk, mi mindent csináltak a drágszéliek a két évtized alatt) nyugodt szívvel állapíthatjuk meg, hogy ez a község — Drág- szél — megbízható bázisa a magyar népi művészetnek. Ügy is mondhatnánk: rezervátum, amelyet védeni, óvni kell, hogy fennmaradjon. Ismeretes a legutóbbi szereplésük: tíz napon át Bulgáriában léptek fel — óriási sikerrel. Ne értsük félre, vannak nagyobb sikerrel fellépő együttesek^ is, csakhogy — hivatásos művészekből. A drágszéliek pedig valamennyien dolgozó emberek, legtöbbjük kétkezi munkás, meg diák. Mégis: művészetük megközelíti — hellyel-közzel el is éri — a „nagy” együttesek teljesítményét. Az ember azt hinné, hogy ilyen tények ismeretében az illetékesek mindent elkövetnek, hogy az együttes megkapja jó munkájának minden feltételét. Ezek közé tartozik többek között a megfelelő színpad, az alkalmas művelődési otthon. A drágszéliek jelenleg a ho- mokmégyi művelődési otthonba iárnak át próbálni, mert a saját otthonuk színpada életveszélyessé vált. addig nem lehet igénybe venni, amíg fel nem újítják. A rekonstrukció terve — a megyei tervező iroda által — elkészült, a költségek is rendelkezésükre állnak... Ám á járási tanács vezetői úgy vélik, hogy a dusnoki művelődési otthon felújítása sürgősebb, majd csak azután következhet a drágszéli. Nos, a drágszéli együttes, amelynek híre-neve már túlnőtt az ország határán, immár nem csupán a községé, vagy a járásé. Szó van róla, hogy jövőre Jugoszláviában turnézik, minden rendben az úthoz, a költséget a MÉSZÖV vállalja. Rövidesen a Tiszántúlra is mehetnének, hívják-várják őket sokfelé. De hát próbalehetőség nélkül? Gyakorlás híjával? A 43 tagú együttes joggal vár a járási tanácstól segítséget és bizalmat. Ennek kézzel fogható jele az lesz, ha a járási tanács végrehajtó bizottságának határozata szerint — amely előírja, hogy a drágszéli művelődési otthon rekonstrukcióját 1968. december 31-ig be kell fejezni — Drágszélt teszik az első helyre. B. J. nem két órán keresztül. Kegyetlen film tehát? De nem szükségszerűen kegyetlen volt a valóság is, amelyet ábrázol? Az uralkodóosztályok talpa alatt — számunkra érthetetlenül, előzmény nélkül — hirtelen megmozdult rz örök szilárdságúnak hitt talaj. Nem lehetett erre más válaszuk — hiszen az élet reális szemléletétől már régen elszakadtak — mint a véres megtorlás. A fehérek hadserege érzéketlen, gyilkolásra mechanizált gépezet, céljuk minden fölényük ellenére illúzió. Nagyszerűen érzékelteti ezt a film erdei táncjelenete: fegyveres sorfal, katonazenekar tud csak idillt varázsolni a nyírfaligetbe. KEGYETLENEK a Vörös Hadsereg katonái is? Őket is kényszer és indulat hajszolja, de az orosz vörösparancsnok például nem az ellenfél fizikai kiirtására törekszik: formálha- tónak tartja az embert: a fehéreket is besorozza csapatába, miután a levegőbe eresztett lövésekkel mintegy jelképesen ki végzi régi énjüket. Az árulóval, a harcban visszafordulóval viszont habozás nélkül leszámol. (Ugyanakkor mélyen elítéljük a film elején feltűnő magyar parancsnokot, akinek cselekvését, az emberekkel való bánásmódját szinte a császári és királyi hadseregből hozott reflexek diktálják!) A film szédületes iramú sodrásában emberek próbáját látjuk. Mindenki egyénisége igazi értékéről ad számot, mert megfontolásra, taktikázásra nem hagynak időt a körülmények. A vak determinizmus igazolása lenne ez? Ellenkezőleg! Szigorú erkölcsi elv megfogalmazása: Ügy kell formálni életünket, hogy * bármilyen helyzet kész fegyverzetben, az igazság oldalán találjon bennünket. És így már nem pesszimizmus, nem a harc reménytelenségének kifejezése a fehérek nyomasztó fölénye, az internacionalista csapat pusztulása.’ Egy ember túléli, épp az a magyar fiú, aki korábban fegyelméről egyszersmind önálló gondolkodásáról tett bizonyságot,1 A felmentő csapat élén már csak társai hősi halála előtt tiszteleghet, de karddal a kezében, vállalva a további harcot.’ JANCSÓ MIKLÓS műve nagy eseménye a magyar film- művészetnek. Gondolati bátorsága mellett képalkotásának)’ szerkesztésének, színészvezeté- sének merészsége is világszín-' vonalat képvisel. Sz. J. A jugoszláv IV CSÜTÖRTÖK 9.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv, — 17.05: Hírek. — 17.10: Gyermekműsor. — 17.25: A világ képekben# — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Kaleidoszkóp. — 18.35: A stúdióvendége. — 19.00: Az ügyeletes utca. Sorozatműsor. — 19.54: Jó éjszakát* gyerekek! — 20.30: Időszerű beszélgetések. — 21.20: J. Vujic: Denevér. Tv-játék. — :.20: Tv-híradó. 15 millió érés szirén-lelet Zebegényben Zebegény, ez a kis Duna menti község, rövidesen a tudomány, pontosabban az őslénytan világában is ismert lesz. Az elmúlt napokban ugyanis egyik kőfejtőjéből 15 miliő évvel ezelőtt élt szirén maradványai kerültek elő. Az egyik robbantás után napvilágra került leletet Laczus Géza szobi pedagógu" vette észre, és ismerte fel benne az ősi tengeri emlős maradványait. Ezután dr. Nyíró Réka. a Természettudományi Múzeum kutatója szállt ki a helyszínre, s állapította meg a lelet „személyazonosságát”. A szirénem — más néven tehcerri tehenek — amelyeknek késői rokonai ma is élnek, talán a legcsúnyább élőlényei voltaik a tengereknek. Kifejletten elérik a 2—2,5 métert, de a most előfordult csigolyák, bordák és végtagtöredékek tanúsága szerint ez a példány csak kamaszkorú — mondhatnánk „tengeri boci” — lehetett.
