Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-14 / 243. szám
1961. október 14, szombat 3. oldal Bemutatkozik: Q^^gQS fjjjyag. 6S ÓrlUVatal Két megyében az elsők Július 1-től az Árhivatal már Országos Anyag- és Árhivatalként működik. Az átszervezésről kormányhatározat intézkedett. Ezzel az árak és az áruforgalom szabályozási funkciója egyesül. Miért kellett egyesíteni ezt a két feladatot? — ez volt első kérdésünk dr. Csikós Nagy Bélához, a Hivatal elnökéhez. — Köztudott, hogy az uj gazdasági irányítási rendszerben többféle ár lesz. Lesz kötött, maximált, és szabad ár. Hogy melyik termékcsoportnál, melyik árat vezessük be, ahhoz azt is pontosan tudni kell, hogy milyen az ellátottság az illető termékcsoportból. A termelőeszköz-kereskedelemben például csak azoknál a termékeknél alkalmazhatunk szabad árat, csak akkor adhatunk lehetőséget a vállalatoknak a szabad áralkura, ha a szóban forgó termékből van elegendő, s így áruforgalmi kötöttséget szükségtelen bevezetni. Ott szükséges az árat megkötni, szabályozni a termékforgalmat, ahol nagyobb a kereslet, mint kínálat, s így nincs lehetőség a szabad forgalomra. Következésképp, az ár, az árfajta meghatározásakor egyben a termékforgalom szabadságáról, vagy kötöttségéről is dönteni kell. S mivel az árak alakításához figyelemmel kell kísérni a termékforgalom alakulását, így az a helyes, ha mindkét funkciót, az anyaggazdálkodás és az árforma megállapítás feladatát is egy szerv látja el, hangolja össze. A gazdasági élet legfontosabb szférájában a termelőeszköz-forgalomban ily módon biztosítható lesz a piaci egyensúly. — Az áruforgalom és az árszabályozás funkciójának egyesítéséről intézkedő kormányhatározat egy helyen így fogalmaz: ,,... létre kell hozni a termelőeszköz-kereskedelmet.” Ennek a túlságosan nagy kötöttség ellentmondana. — A Hivatal nem azzal a céllal kezd most foglalkozni a termékforgalommal is, hogy sok kötöttséget vezessen majd be, ellenkezőleg: azzal az elhatározással fogunk a munkához, hogy ahol csak lehet, ott a megfelelő árarányok — tehát közgazdasági eszközök — segítségével minél több korlátozást feloldhassunk. Az új gazdasági irányítási rendszer valójában a szabad áruforgalom elvén alapszik. Ennek az elvnek számos eleme már ma is létezik, — főképp a fogyasztási cikkek piacán. A mezőgazdasági termékek szabad forgalmát széles körben megteremtettük már 1957-ben, amikor a kötelező terménybeadási rendszerről áttértünk az állami szabadfelvásár- lási rendszerre. A korlátozás eddig csak az ipari termelő- eszközök forgalmában érvényesült, ám itt is számottevően szűkült a központi gazdálkodás körébe vont termékek száma az utóbbi években. 1953-ban például még 1200 termékkel gazdálkodott az Országos Tervhivatal, 1957-ben már csak 600- zal, majd 350-nel, míg jelenleg kontingenseket már csak 75 termékre adnak. 1968-tól ez a kör tovább szűkül, előreláthatólag mindössze 35 termékre terjed csak ki. De még ennél a 35 terméknél is másképp gazdálkodunk majd. Ma az említett 75 termékre valamennyi felhasználó megkapja a keretet — teljes körű elosztás érvényesül tehát. 1968-tól a forgalmat lehetőleg már csak egyetlen ponton kötjük meg: vagy az importot, vagy az exportot, ahogyan azt a lakosság zavartalan ellátása megkívánja. Kontingenst csak egy-két cikknél állapítunk meg, s azoknál is csak egy-két nagy felhasználó számára. A kisebbek szabadon gazdálkodhatnak majd. Ilyen termék lesz például a papír, hiszen a kulturális és sajtóigényeket minden körülmények között biztosítani kell. Persze, ha valamilyen termék forgalmát megkötjük, mert nincs belőle elegendő, akkor a termelés bővítéséről is intézkedünk. — Ha szűkül a központi gazdálkodás alá vont termékek köre, akkor a hatóságilag rögzített áruk körének is szűkülnie kell. — Jelenleg a lakosság árualapjának — a fogyasztási cikkekből — 15 százaléka szabad ár alakulásé. A mezőgazdasági piaci termékeknél, a kisipari szolgáltatásoknál tapasztalhatjuk ezt. Ez az arány tovább növekszik. Nem véletlen, hogy az új árrendszer kidolgozása és a termékforgalom új rendjének kialakítása együtt, egymással összhangban történt. Dehát éppen ezért egyesítette a kormányzat az árak és az áruforgalom szabályozásának teendőit. — A kereslet és a kínálat aránya állandóan változó tényező, a változásokkal, a termékforgalom szabályainak és az áraknak lépést kell tarta- niok. Elképzelhető például, hogy a 68-ra kötött gazdálkodás alá vont egyes termékek kínálata megugrik s 69-ben nár szabad forgalomba lehet bocsátani. Ezzel összhangban a termék árát is kötött árból maximált vagy szabad árrá lehet változtatni. Más terméknél meg a kereslet szökhet fel, amikor a forgalom és az ár megkötésére lehet szükség. — Ezekkel a változásokkal lépést tud tartani a Hivatal? — Ez a feladatunk. Régebben a hatósági árrendszer évei alatt általában csak 3—4 évenként került sor termelői árváltozásokra, a fogyasztói árak még ennél is ritkábban változtak. Ezentúl sokkal operatívabb, napra készebb munkát kell végeznünk, a kereslet és kínálat összhangjáért. Hazánkban rendkívül jól szervezett termelőeszköz-kereskedelem, kis- és nagykereskedelmi hálózat működik. Ez a szervezet kitűnő informátor is egyben a gazdasági élet irányítói számára. Az Országos Anyag- és Árhivatal ezt az „információs rendszert” is használja majd, épp azért, hogy gyorsan intézkedhessen a lakosság jó ellátása érdekében. Ez az intézkedés persze többnyire áttételes, hiszen elsősorban a gyárak jó ellátásáról kell gondoskodni — ám ha itt rend van, akkor az üzletek sem maradnak áru nélkül. A feladat rendkívül bonyolult és sokrétű, ezért szoros együttműködésben kell dolgoznunk a minisztériumokkal is. A mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca nélkül például nem dönthetünk gyorsan és jól a lakosság húsellátása ügyében; vagy az import takarmánnyal nélkülük nem lehet jól gazdálkodni. A személy- és tehergépkocsi-ellátás ügyében a KPM-mel kell együttműködnünk. Az ipari nyersanyagokkal a nemrégiben megalakult Állami Termékgazdálkodási Igazgatósággal együtt gazdálkodunk majd és így tovább ... Ezenkívül határozat van a tárcaközi Ár- és Termékforgalmazási Bizottság felállítására. Ez operatív szerv lesz: figyeli a piacot, a kereslet és kínálat, az árak alakulását, az áruellátás egész szervezetét, s ha egyensúlyi zavarokat észlel — olyanokat, amelyek az érvényben levő ár- és termékforgalmazási szabályok rendszerében nem oldhatók meg —, javaslatot tesz a kormánynak a módosításra. Mindezek az intézkedések megadják a lehetőséget a rugalmas gazdálkodásra, s összességükben a lakosság jobb ellátását, az életszínvonal egészséges alakulását kell hogy eredményezzék. G. F. V; ■ A Csongrád—Bács-Kiskun megyei Téglagyári Vállalat keceli üzemét tavaly még csak a második osztályba sorolták, az idén nemcsak hogy az első osztályba kerültek, de megelőzve a vállalat többi téglagyárát, 13 közül az elsők lettek, pedig a talaj gyöngébb minősége — magas homoktartalma — külön problémát okoz. Képünkön Béleczky István berakó brigádját mutatjuk be. Pásztor Zoltán felv. Százéves az ország első Petőfi-emlékműve Most száz esztendeje annak, hogy — hazánkban elsőnek — Kiskunfélegyházán országos Petőfi-emlékünnepség keretében, a Hattyú-ház falán leleplezték a költő emléktábláját. Ennek az eseménynek a centenáriuma alkalmából tegnap Kiskunfélegyházán a városi tanács végrehajtó bizottsága és a Móra Ferenc Művelődési Ház honismereti klubjának közös rendezésében egész napos ünnepség- sorozat kezdődött. Délelőtt a művelődési ház klubtermében a honismereti mozgalomban tevékenykedő aktivisták megyei tanácskozását rendezték meg. Délután dr. Dobos Ferenc, a városi tanács vb- elnöke adott fogadást, majd a városi tanácsháza dísztermében. VIZSGA Pályaudvar — forgatag. Érkeznek, útrakelnek emberek. Érintik, keresztezik egymás mozgásvonalát. Százak és ezrek, tömegek... Itt mégis egymaga van mindenki. Itt mindig — időtől függetlenül — kezdődik és végződik valami. Ki gondol a tolongásban arra, hogy sorsok áramlanak körülötte? Adódik azért úgy is, hogy elejtett mondatok, kifejező arcok, belénk ütköző tekintetek révén idegen életekkel kötünk percnyi ismeretséget. Aztán: volt — nincs. Mintha sose találkoztunk volna. Szemüveges, ötvenes emberke válik ki különleges járásával a nyüzsgésből. Áramlásban van mindenki — több vonat is befutott —, de ő nem „áramlik”. Olcsó, drótkeretes szemüvege mögül olyan közvetlenséggel mosolyog a szeme is, mintha az egész peron ismerőse lenne, mindenki öt várta volna. Sie-, tése különös, sebességének vektora valahogy oldalba metszi az általános menetirányt. Ezért minden harmadik-negyedik emberbe beleütközik. Egy kicsit, éppen- csak hozzásúrlódik. Ilyenkor még ismerősebben ragyog az emberekre. Hallgat, de megtorpan egy pillanatra, s mozdulatával kér bocsánatot. Lohol az első pádhoz, amelyen sokan ülnek. Ügy tesz, mintha most találta volna meg, akit keresett, de már fél is, hogy el találja veszíteni. — Szakikám, ne haragudjon rám, de egy kicsit be vagyok rúgva — stoppol le egy agronó- mus-féle utas előtt. Az vidáman vigyorog, mutatja szép fehér fogait. — Dehogy haragszom— Adja isten egészségére! — De aranyos uram! — bámul el hirtelen a kisöreg és táskás, tőrt fényű szemére félelem ül ki — öt napja iszom egyfolytában... Tudja, milyen betegség ez nálam? — Ahhoz képest legény a talpán, szakikám! — erősíti kézmozdulattal is a mezőgazdász. A jövevény halkabbra fogja a szót, oda is hajol. — Ez az átok rajtam, nagy jóuram!... Pincér a mesterségem... Mesterségem? — Mérgesen szétüti kigombolt zakója szárnyait. — Csak volt... Luxushotelek... exkluzív bárok... — Négy nyelven beszélek... De már nyolc éve... Nyolc? ... Tíz! Kérem, tíz éve kirúgtak. Az ital miatt... Pedig kitüntetéseim vannak... De ha iszom, képtelen vagyok megállni. Régóta segédmunkás vagyok, elvtársam ... Nézze, én nem kertelek... Franci, a föún most deszkákat cipel a hóna alatt. Képzeljen el engem, tökmagot, a ládagyár színjeiben... Áll. Senki nem mondaná, hogy ittas. Csak akkor venné észre, ha kitárulkozó pillantását, megereszkedett, fony- nyadtas arcát figyelné valaki. Ha nagynéha megbillen, belesimít őszes hajzatába — mintha attól történne az ingadozás. De ilyenkor ujjai, s a szél úgy ösz- szeborzolják a haját, hogy az madár}őszeknek is kinéz. — De most megcsillant előttem a remény... Találkoztam egy régi kollegával. Azt mondja: „Te Franci, kiváló pincéreket keresnek felvételre. Budára, extra helyre. Havi négyezer is leesik. Olyanok megfordulnak ott, mint a perzsa sah. Te kiszolgáltad fiatal korodban a walesi herceget is. Próbáld meg...” Megpróbáltam... Csúnyán megbuktam, uram... Felolvasták a jellemzést, amit az üzem adott rólam: ügyes, gyors munkás, csak iszik — ez volt benne ... Reszkettem uram... Mindent elejtettem! Tragikusan józan, ősz- szefogott lesz az öreg pincér ábrázata. Szinte borzalom csap ki a szeméből, ahogy két markával a drabális partnerbe kapaszkodik. Ujjai belefehérednek, úgy szorítanak. — Most hallgasson meg, drága uram! Mit mondott nekem az egyik bizottsági tag ... Négy- szemközt ... Mikor már mindennek vége volt... Azt mondta: „Jobb ez így apám...”A nagyállomás lármáját süket csend szippantja fel. Az öregecske ember összeroppan. Egész vén lesz — ros- kadt vállú ... Remeg a hangja, s alig hallani. — A fiam volt, akit húsz éve az anyjával együtt elhagytam ... Most 32 éves... Én ötvenöt ... Ö megismert... Tóth István ségre. Fekete Jánosnak, a honismereti klub elnökének megnyitó szavai után dr. Dobos Ferenc üdvözölte az ünnepi ülés részvevőit. Ezután kultúrműsor következett, majd Mezősi Károly, a neves Petőfi-kutató mondott ünnepi beszédet, amelyet a küldöttek felszólalása követett. A kora esti órákban Kiskunfélegyháza város intézményeinek, társadalmi szerveinek és vállalatainak képviselői a Petőfi- szobomál rendeztek ünnepséget, majd a költő nevét viselő számos intézmény dolgozói koszo- rúzták meg a Petőfi-ház falába illesztett emléktáblát. Részt vettek az ünnepélyes eseményen többek közt Bodor Jenő, az MSZMP megyei bizottsága propaganda és művelődési osztályának _ munkatársa, dr. Madarász László, a Bács-Kiskun megyei tanács vb-elnökhelyettese, Ispánovits Márton, a kiskunfélegyházi járási pártbizottság első titkára és Hegedűs Ferenc, a kiskunfélegyházi városi pártbizottság titkára. Lapunk, a Petőfi Népe szerkesztőségéinek nevében és képviseletében Tarján István és Gál Sándor rótták le kegyeletüket és helyezték el az emlékezés koszorúját a halhatatlan névadó egykori lakóházán»
