Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
Í99Í. «Stößer i, vasárnap S. oldal MÁJUS. Az ég olyan kék volt, mint a hideg vas. Metsző szél fújt északnyugatról. Alig tucatnyian ácsorogtunk a i,kultúrpajta” előtt Jórészt gyerekek voltak a koránjövők. A tágas mezők felől néha végigsöpört rajtunk a szél sörénye, amúgy azonban kellemesen melengetett a tavaszi nap. Senkinek sem akarózott bemenni a barátságtalan, roskatag épületbe, amely valamikor istálló lehetett, s most a kecskeméti Alkotmány Tsz művelődési terme. — Kezdésre majd megtelik azért — biztatnak. Nem igen hiszem. — De! — bólogat egy alacsony fiatalember. — Nálunk mindig tele a mozi. A fiatalember arca barnára cserzett mint mind az ittenieknek. már kora tavasszal. Bemutatkozunk: Rádi Pál. A kultúrfelelős szerepében a belépőjegyeket árulja a vasárnap délutáni filmvetítésre. Egyre sűrűbben szállingózik a közönség. Gyalog valamennyi égtáj felől, kerékpáron, motoron a közeli Méntelekről. Kifizetik a 3 forintot, aztán lépnek be a terembe. Megyek utánuk. A vetítőgép, hangszóró már a helyén... A négy fal, a kőoadló véréi tékezi a télről ittrekedt hideget. Kimegyek megint és mondom R.ádinak, hogy komisz hely ez. Rámnéz, szinte várom, hogy rá. vágia pestiesen: Ez van!... De szebben feiezi ki magát: — Ez is jobb a semminél. Igaz. De mit tudnak itt csinálni télen, amikor a legtöbb az idejük? — Mozit, akkor is. Meg bálát. — Előadások? — Akad néha. Van benn kályha is, amellett megvagyunk __ A utó kanyarodik be az országúiról. Kecskemét felől. — Csak nem ide jönnék? — Ide. — Ugyan furcsa gusztusuk lehet. Hiszen mehetnének a városban is moziba. Illően ki öltözött fiatalember szólal meg mellettem: — Maid mindennap moziba megyek Kecskeméten, mert ipari tanuló vagyok. De vasárnap ftt is megnézem. JÜNTTJS. Nem hagy nyugodni az Alkotmány. Ahol ennyire ez az egyetlen művelődési lehetőség, s ahol ilyen a közönség, ott tenni kellene valamit! Láttam a figyelmet. Nemcsak a film alatt. A tanyai filmvetíA második lépés téseket a TIT összekapcsol ja valamilyen aktuális témáról szóló előadással. Sok helyen nem valami nagy élvezet előadónak lenni. A közönség fészkelődik, pusmog. Megesik, hogy közbeszólnak: Lássuk már a mozit!.- Itt nem. Az ünnepi könyvhétről volt szó. Csendben ültek, figyeltek még a gyerekek is. Megpiszkált a kisördög: Jó volna nekiszegezni a kérdést az elnöknek, hogy szerinte rendjén való ez így? Jobb körülményeket érdemelnének az itteniek. Egy szobát, klubot legalább, ahol összegyűlhetnek televíziót nézni, s amit télen is lehet fűteni. Kimegyek megint az Alkotmányba. Természetesen nem képzelem magam hittérítőnek, sok eredményt nem várhatok egy beszélgetéstől, de sarkall a kíváncsiság: Észrevették-e már. töprengtek-e rajta a tsz vezetői, hogy kellene tenni valamit? Az elnök — gondolom — Olyan ember, akit a gazdálkodás érdekel mindenek felett. Hiszen négy év alatt, amióta ott van, szépen rendbejött az Alkotmány. De éppen ezért: itt volna az ideje, hogy a jövedelmein kívül a tagok egyéb szükségleteivel is törődjenek. Az első lépés, az anyagi alapok megteremtése után a második következne már. Ki tudja, talán mégis hasznos lehet egy ilyen beszélgetés. Az első meglepetés: az elnök ismerős. Persze, hiszen mondták, hogy a városban lakik. Ga- lisz György nagydarab, mozgékony fiatalember. Éppenséggel nem csupán afféle vetéstervekbe, pénztárkönyvekbe ragadt gazdálkodó. Reménykedve fogok a mondókámba. S ekkor ér a második meglepetés: — Nyitott kapukat döngetünk, elvtársam — mondja az elnök, s a szája körül, a szemében nyoma sincs csúfolódásnak. Kimutat az iroda ablakán a kies erdőcske sarkára: — Ott lesz az úi kultúrterem!... Nesze neked! S én még ellenérveket vártam: Így. úgy. nincs rá pénz. szeretnénk mi is, de ott még nem tartunk... Felderülök, s már kérdezem is: — M'lyen lesz, mikorra készül el? Erre még úgyis alig akadt példa, hogy a tsz saját költségén.. Megírjuk* — Azt nem! — mondja az elnök. Nem?! Érthetetlen. Mások örülnének, ő meg tiltakozik? Látja rajtam a megütközést. Feláll a székről: — Nem használna vele, ha az újságból értesülnének a tagok, hogy kultúrházat akarunk csinálni. Igaz ugyan, hogy nekik építenénk. De az 6 pénzükből. Az ilyesmit előbb meg kell magyarázni, többször is, s akkor majd beleegyeznek. JÜLIUS. A városi tanács mezőgazdasági osztályán találkozunk újra. — Rendben vagyunk már — mondja az elnök. —Elfogadtuk vezetőségi ülésen, aztán megszavazta a közgyűlés is. Most már meg lehet írni. — Most viszont már én várok vele — mondom. — Majd ha nekikezdtek. S nem árulom el. hogy arra gondolok: láttunk már ilyet. Elhatároznak valamit, de ki tudja, mikorra lesz meg, s meg- lesz-e egyáltalán? Vegyük csak alaposabban fontolóra: A kecskeméti Alkotmány 1700 holdon gazdálkodik. Közepes nagyságú tsz. A tagok száma alig haladja meg a kétszázat. Igaz, hogy szilárd a gazdaság, évek óta 40 forintot osztanak, de ez még nem jelenti azt, hogy felveti Őkét a pénz. Hátha szalmái áng? Csupor Juszti kultúrfelelős sem dicsekedhetett el sokkal, ami a KISZ-t, meg a KISZ kul. turális tevékenységét illeti. Van ugyan televíziójuk, elég szorgalmasan olvasgatják a 200 kötetes kis letéti könyvtárat, s minden évben rendeznek országjáró kirándulást is. amit részben maguk fizetnek.' részben pedig a tsz. De a legnénszerűbb mindmáig itt is a bál. Évente tucatnyi bálát rendeznek, ott mindig sokan vannak. A 38 KISZ-tag- nak egy része azonban tagdíjat sem fizet. Azt mondja a kultúrfelelős: — Méntelek egy kilométernyire van a tsz-központtól. Egyre többen építenek odabenn házat. A tsz támogatja azokat, akik lebontják a tanyájukat, és odabenn kémek építési engedélyt. A falu lassan megnő, s ha lesz kultúrház. elevenebb lesz a KISZ-élet is. AUGUSZTUS. Aratás, cséplés. Most minden más háttérbe szorul. Még nem kezdték meg az építést. De hadd mondom el addig még a következőket: Igazságtalan volnék, ha azt állítanám, hogy az Alkotmány kirívó eset. Szó sincs róla. Éppen ellenkezőleg. A legtöbb termelőszövetkezetben semmiféle kulturális rendeltetésű helyiség nincs még ma se. nemhogy „kultúrpajta” lenne. Nem a vétkes felelőtlenség miatt. Nincs egy alkalmas helyiség a közelben, s építeni természetesen nehéz, sokba kerül. Ezzel szemben egyre kevésbé várhatjuk a sültgalambot. Azt, ahogyan korábban szokás volt, állami támogatásból, ajándékképpen kapni a kulturális létesítményeket Viszont: Az üzem. a gazdaság saját jól felfogott érdeke, hogy gondoskodjék dolgozóiról. Foglalkoztatásukról, jövedelmükről, és indokolt igényeikről. Az utóbbiak közé tartozik a művelődés. a szabad idő kulturált felhasználása is. Ez nem szólam. Mit mutatnak a sokat emlegetett elvándorlás adatai? Ahol érzik az emberek — s főképp a fiatalok — a gondoskodást. ott nem menekülnek a faluból. Sőt ma már sok helyen visszafelé törekszenek. ... Augusztus'ban még megtudom, hogy az Alkotmány felnőtt tagsága 2, a fiatalok pedig 7 munkanapot ajánlottak fel a kultúrház építésére. SZEPTEMBER, örömmel adhatom hírül, hogy a hónap eleje óta folyik az építkezés annak a kies erdőcskének a sarkán. Hetvenen dolgoztak legutóbb is. Köztük a helybeli MÁV-állomás szocialista ifjúsági brigádja, s egy 15 tagú ipari tanuló-brigád. Ismerni és szeretni 1/ erekegyháza község Hazafias Nép- front Bizottságának egyik jelentésében olvasható többek között, hogy az „Ismerd meg hazádat” mozgalom keretében évente 30—40 autóbuszkirándulás szervezését segítik elő. Az utazásokra a társadalom minden rétegéből - szívesen jelentkeznek. Mit jelent ez a szép és nemes törekvés ilyen kis községben is? Forgassuk az adatot. Májussal kezdődően és októberrel bezáróan számítva általában a „kiránduló hónapokat”, az jön ki ebből, hogy havonta 6—7 autóbusz indul útnak, esetenként 50—50 emberrel az ország különböző tájaira. Egész évre összegezve 1700—1800 utazóról van szó, aki természetesen nem minden alkalommal más és más, hiszen tudjuk, hogy aki belekóstolt egyszer, minden alkalmat kihasználna. De mivel ez nem lehetséges, esetleg harmadik—ötödik buszonként kerülhet ismét sorra, amennyiben nem veszi el mástól a helyet. Azon a lényegen azonban mindez nem változtat, hogy Kerekegyházán évente 1700—lHOO-féle élmény, tapasztalat, kép, hangulat gyűl fel a haza más-más vidékeiről. Ezeket továbbadják, egymással egészítik, csiszolják, mélyítik. S egy-egy emberben éppúgy, mint a falu közösségében ilyen közvetlen és közvetett ismeretszerzési folyamaton keresztül érik mind gazdagabbá a honismeret. Micsoda változás ez egy falu életében is. ha a felszabadulási mozgáslehetőségekkel, alkalmakkal vetjük össze a mai kirándulásokat. Unalmas lenne sok példa visszaidézése: de gondoljunk csak idősebb szüléinkre, akik „életre szóló élményeiket” csupán a közeli nagyobb helységekben rendezett országos, vagy egyszerű kirakodó vásárokon szerezték. Jó, hogy ma már sokat utazunk. Diákok, kisiskolások, munkások, tsz-gazdák, a szellem emberei, if jak és öregek. Így van módunk rá, hogy hazánkat mégjobban szeressük. Mert annál erősebben tudjuk szeretni ezt az országot, minél többet, nagyobb darabot ismerünk meg belőle. Mi mindent befogadunk ezeken a kirándulásokon. Hazahozzuk a Balaton-vi- dék harmonikus báját... Fizikailag is felfrissülünk, ha eszünkbe jut, hogyan bukkantak elő szőlő- és gyümölcsöskertek mosolygó tartományai után a szocialista város, Dunaújváros napfényes párában ragyogó tömbjei, fiatalos színű, pöfékelő kémény-árbocai... Észak fenséges hegyei, sűrű erdői nemcsak fáradalmainktól szabadítanak meg látványukkal, hanem a sziklák oldalában, a sűrűk csendjében századok üzenetére is emlékezünk. Rákóczi ... Negyvennyolc ... Vöröskatonák ... Délen a Mecsek tartja elénk tenyerén a szépséges Pécs kincseit... Szegednél a Szőke Tisza simán osonó vizére küldjük pihenni tekintetünket, miután telítődtünk a tudomány kultúra mindenki számára nyitva álló palotáiból. indez még így csak földrajz 1 * volt. Tájak, természet* adottságok ismerete. De utainkon a rajtuk, bennük élő embereket is megismerjük. Közvetlenül átéljük, hogyan telnek az ő munkás hétköznapjaik, megérdemelt pihenő ünnepeik. Munkálkodnak, örülnek, bajlódnak ... Új házakat, utakat, hidakat építenek. Vallatiák földieiket. hogyan lennének még bőkezűbbek ... Büszkélkednek a maguk és elődeik teremtette széppel értékessel... Mérlegelnek, vívódnak, lelkesednek, kételkednek — de folyton többre törekednek... Mint ahogy mi tesszük Kerekegyházán Kecskeméten, vagy Bajáit... S olyan jó minden érzékszervünkkel felfogni, hogy e haza minden sarkában egyet akarunk. Hogy emberhez méltó élet legyen ... Hogy boldogok legyünk... E erre ez a mi szép hazánk, — mi, a nagy társadalom — megadja a lehetőséget. De csak mert béke van. S ez a szocialista rendszer eszméje. S akkor, a mi országunk értékei, szépségei, múltjának jelenének megismerése, megszerelése után, szomszédainkhoz is ellátogatunk. Náluk is azt becsüljük, szeretjük meg, amit idehaza. Megértjük, ho° ők ugyanúgy szeretik a maguk hazáját, mint mi a miénket. Ugyanúgy építik, szépítik ... Emberibb életre, boldogságra törekszenek ők is... Szintén, mert béke van..'. ... 30—40 autóbusz-kirándulás évente, egy kis községből. Kerekegyházáról... Hazaszeretet... Más népek hazájának megismerése, szeretete... a háború gyűlölete ... Amely annál erősebb, minél tar- tartalmasabb hazaszeretetünk, más népek ugyanezen érzésének tisztelete, megbecsülése ... U tazni. megismerni, szeretni. Nálunk -- milliók utaznak. Tóth István Nem ám afféle kis klub ócska lesz ez. 200 személyes nagyterem szórakozásra és gyűlésekre. Mellette klubszoba mindennapos használatra: tv-t némi, beszélgetni, olvasni. Mellette még egy fedett előcsarnok is, mert az már nem nagy többlet- költség, s hadd legyen tágasabb a hely. De mibe kerül? Honnan teremtették elő rá a pénzt? Vállalat több százezer forintért építene ilyet. — A tsz-nefe van rá 80 ezer forintja — mondja az elnök. — Kaptunk a városi tanácstól 35 ezret és lebontott tanyákból van építőanyagunk. A többi: társadalmi munka. — Honnan veszik a berendezést? — A megyei tanács művelődésügyi osztálya és a KISZ városi vb együttesen adja. OKTÓBER. Állnak a falak, nemsokára felkerül a tető i®. Novemberre, legkésőbb karácsonyra megnyílik az új kultúrház. Valamelyik fővárosi lapban talán csak egy hír lesz: „A kecskeméti Alkotmány Tsz-ben átadták Bács-Kiskun megye egyik legelső, saját erőből épített KISZ-klubi át”. Csak ők tudják, mennyi ter- vezgetésbe, fáradságba, lemondásba került. De sokszorosan megérte. S példát is mutattak vele: Nem elég panaszkodni, felülről várni a segítséget; tenni kell. Mester László Gazdasági reform és külkereskedelem A Magyar Kereskedelmi Kamara meghívására október 26-án Budapestre utazik a londoni kereskedelmi kamara 17 tagú küldöttsége, amely a legnagyobb angliai iparvállalatok és bankok — köztük a Shell, a Vickers, a Hawker Siddeley — vezetőiből áll. A delegáció lord Erroll volt kereskedelmi miniszter, a kamara elnökének vezetésével tanulmányozni kívánja a januárban kezdődő gazdasági reform keretei között kínálkozó új angol—magyar kereskedelmi lehetőségeket. Londoni üzleti körökben fontosnak tartják a küldöttség budapesti látogatását. Hangsúlyozzák, hogy a Magyarországra irányuló brit kivitel értéke az 1961. évi 4,7 millió fontról 1966-ig 10,1 millió fontra emelkedett s a folyó év első hat hónapjában újabb 18 százalékos gyarapodást mutat. (MTI) A iugoszláv yy műsora ■ ® VASÁRNAP 8.40: Hírek. — 8.45: Folklór-szemle. — 9.15: Faluműsor. — 10.00: Vadászati és halászati kiállítás. — 12.00: Kiváncsiak egyesülete. — 12.45: Film vígjátékok. — 13.05: Rajzfilmek. — 13.15: Népszerű tudományos film. — 13.45: Tudomány. — 14.45: Csehszlovákia—Spanyolország labdarúgó-mérkőzés. — 17.20: Sorozatfilm. — 18.10: Labdarúgó-mérkőzés Vajdasági-bajnokság. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv- híradó. — 20.50: Szórakoztató zer s műsor, szépségverseny. — 22.20: Lírai percek. — 22.35: Tv-híradó. HÉTFŐ 9.40: lskola-tv. — 14.50: fslcola-tv. —■ 17.30: Heti szemle. — 17.35: Rajzfilmek. — 17.40: Hol van, mi le hét? — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Népi muzsika. — 18.45: Tudó mány. — 19.15: Heti sportszemle. — 20.00: Tv-híradó. - 20.40: Oszkár Wilde: Az ideális férj. Színházi közvetítés felvételről. — 23.10* Kok téL » 23,4»; Tv-híradó,
