Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

A mült vasárnap, október 22-6», Arany János halálának 85. évfor­dulóján emlékünnepséget tartot­tak Nagykőrösön. A város joggal büszke rá, hogy kerek egy évti­zeden át otthont adott Arany­nak. éppen a legsötétebb elnyo­más korszakában. Kérésünkre dr. Törös László, az Arany János emlékmúzeum igazgatója írta meg a költő első nagykőrösi napjá­nak történetét. "I 851. október végén egy tiszántúli diva tű ekhós szekér halad a Duna—Tisza kö­zén Nagykőrös felé. Az apró lovak nehezen boldogulnak a homokban — fáradtak is, mert már harmadnapja jönnek Sza­lon tárói. Közben Békésen éjsza­káztak egy régi nemzetőr-baj- társnái, majd meg Tiszavezseny- ben Ádám Mihály nagytiszteletű úr vendégszerető házánál pihen­tek meg aki maga is körösi diák volt, most meg fiai járnak oda sorra. Igazában leendő kartár­sai igazítottak oda Arany Já­nost: jó helye leszen ott a fá­radt családnak. Mert azon a szekéren a nemzet legnagyobb élő költője jött új állomáshelye felé. Tartóztatták volna is őket szíves szeretettel, de a tanév már megkezdődött, s igyekezni kellett... Így ígérte a körösi­eknek ... Ádám nagytiszteletű úr út­nak bocsátotta hát őket kora reggel, de a körösi professzorok­nak tett ígérete szerint lovas fullajtárt küldött, hogy kora délutánra várhatják Arany Já­nosokat. össze is gyűjtötte fogadásuk­ra Mentovich a maga házánál a professzorátust. De bizony a lovacskák egyre fáradtabban poroszkáltak. Keveset segített a rövid pihenő a kutyakaparónál, hol a nagy barát emlékét is kereste Arany. Arany János le­szállóit hát a kocsiról, hogy enyhítsen valamit a terhen. meg egy kicsit kinyújtóztassa fáradt tagjait. Hosszúszárú pipáját szí- vogatva ballagatott a kocsi mel­lett. Szeme azonban gyakran a kocsin pihent, ahol a jó feleség ölelte két kis gyermeküket: a kilencéves Juliskát és a két évvel fiatalabb Lacit. Az eleven Juliska is lekérezkedett olykor a kocsiról és gyönyörködve sze­degette a vízállások szélén meg a tarlókon nyíló őszi virágokat, és csokorral kedveskedett any­jának .-.. Mentovichék odabent egyre nyugtalanabbak: nem tévedtek-e el Aranyék, mint még hazájuk alatt is, a dobozi erdőben? Erre a lehetőségre is figyelmeztette őket a küldött. Végül is a gaz­da felszedi magát, és eléjük megy a Szolnoki úton. Egyszer- csak megpillantja a gyékényte­tejű kocsit, mellette a pipázgat- va haladó, nagybajuszos férfival. Semmi kétség: csak ők lehet­nek! S a következő pillanatban már egymás karjában van a két férfi, s boldogan jön a kis ka­raván Montovichék egyszerű la­kába (melynek helyét ma mű- márványpad jelöli). Maguk is szűkösen vannak a két szobá­ban, de szívesen látják az utol­sónak érkező kartársat arra az időre, míg fészket tudnak sze­rezni a városban .., Q ■» hossza, se vége a kér­, dezősködéseknek: hogy utaztatok, ho*™ vagytok? A nők is összekomámasszonykodtak, a gyerekek is megtalálták a ját­szópajtásokat. Rövid áldomás után eloszlottak a tanárok, majd a magyaros vacsora után nyug­vóra tért a család nagyobb ré­sze. Csak a két férfi maradt még soká ébren. Volt mit be­szélni elöljáróban is: — Te Feri, azt mondd meg nekem, ho-^v gondoltatok ép­pen rám ezzel a tanári meg­hívással? Szinte mellbevágott, amikor olvasom az első levele­— N* tek tekintetesurazását: Ehol-a! — S már veszi is ki a belső zsebéből a Jánosi Ferenc kar­társ jegyzői írásával ékes leve­let: Igen, — a magyar irodalom tanszékére ... „e mai nap tartott gyűlésünkben általánosan és egyhangúlag — Tens Urasága választatott el... Mely elvá­lasztást, mint amelynek elfoga­dása Tens Uraságát mindnyá­junk közohajtása a legszebb re­ménnyel párosulva hívja fel, egész egyháztanácsunknak szí­ves üdvözlése nyilvánítása mel­lett akként adunk Téns Urasá­gának hivatalosan tudtára: hogy azon tanszék is mint a többiek, 3 évig 500, azután pedig élven­ként 600 pfrt fizetéssel van el­látva. ...” em volt itt nekem senki személyes ismerősöm, magam sem jártam itt soha, legfeljebb a Hármas Kis Tü­körben olvastam a hírét... An­nál jobban meglepett a meg­hívás ... — No, egy Arany Jánosnak nem kell panaszkodni ismeret­lenség miatt. Toldi íróját min­denütt ismerik már ... Aztán meg van itt egy pár művelt, értelmes vezető emberünk. Itt van a fiatalabb Báthory Gábor lelkész, helyettes püspök, még inkább a veje, Tanarky Gedeon, a világlátott főgondnok. Hamar ráállnák a jó szóra! Tudod — teszi hozzá magyarázólag — én vagyok most a püspöki titkár is, én vagyok, mert jó hasznát veszi az én német tudásomnak. Olyan világ van most, a sza­badságharc után, hogy még só­hajtani is németül szabad a felsőség felé... — Akkor már tudom, hogy a te eszméd lehetett az egész! Pe­dig csak irodalomban ismertük egymást. Nekem az Unio-dalaid keltették fel a figyelmemet... — Csak azt ne emlegesd! Nem jó levél az ilyesmi manap­ság! — Hát Te mit csináltál a Nép Barátja óta? — Igaz, eleinte azt a néplapot szerkesztettem Szalon tárói, Vas Gereben pesti helytartósága alatt. írtam is benne jó egypár olyan verset, miegymást, ami miatt elővehetnének. De még tetézi „bűneimet”, hogy a deb­receni kormány mellé szegődtem akkor, amikor már mások kezd­ték elhagyni a szabadság ügyét. Aztán jött hamarosan Világos, és ón kenyér nélkül marad­tam .;. Még boldognak érezhet­tem magamat, hogy a szalon- taiak közül senki sem adott fel az osztrákoknak... — Sohse búsulj, János, csak­nem mindnyájan ilyenek va­gyunk itt! Neked megsúgom, hogy Jánossy kartársammal Kossuth új nagyváradi puska­porgyárának voltunk a vezető­emberei, mint kémikus-fiziku­sok. Szász Kari meg, az a kecs­keszakállas fiatalember, aki olyan melegen üdvözölt ma, sőt előbb levélben is figyelmeztetett egyre-másra, voltaképp a bécsi Theresiánumban hadimémök- nek készült, de mint jó magyar embert Kossuth seregébe vezette az útja. Még a vallástanárunk is tábori lelkész volt, sőt jám­bor cipszer tanárunkat is el­kapta a lelkesedés; Weisz János Branyiszkónál a honvéd sereg­ben harcolt, most pedig német tanár nálunk. Jóformán csak a direktorunk: Szigeti Warga Já­nos mentes ilyen „fleck”-től, dehát ő már öregebb ember volt, s itthon maradt, mikor az egész felső ifjúság is beállott Kossuth hívó szavára honvéd­nek. — Megnyugtat egy kicsit a szavad, Ferenc!... ___TT át még, ha tudnád, hogy a z itteni vezetőség sze­mélyes felelősséget vállalt ér­tünk, mikor a Schulrat egy- ről-másról kémei útján tudo­mást szerzett... Tudod mit je­lent az? Először őket csukják le, ha valami baj lenne! Le a kalappal előttük, barátom! — Végezetül arra kérlek, is­mertess meg egy kissé az is­kola körülményeivel, múltjával, jelenével! Annyi már szemet szúrt, hogy elsőnek az egész or­szágban éppen a körösi iskola nyitja meg kapuit... — Érdékes nép ez, majd meglátod. Izzó magyar, függet­lenségi érzésű. — Talán ez vitte arra is, hogy a reformáció ide­jén egy tömegben elszakadt Ró­mától, s a török világ idején is kialakította a maga egyéni életét. Nem dugja fejét a ho­mokba, él, ahogy tud. Hallatlan szorgalmas, mindenből pénzt csinál. Mikor másutt kesereg­nek, ez útra kél gulyáival, és Nürnbergig hajtja a jószágokat, árulja a selymes legelőn nevel­kedett marhákat — visszafelé pedig hozza a külföldi árucik­keket. Van itt pénz a ládában! — Több, mint Kecskeméten, amellyel különben nemes ver­senyben vannak egy Duna—Ti­sza közi főiskoláért. De egye­lőre ott bajok vannak. Ezért írtuk levélben, hogy valahogy el ne fogadd az ő meghívásukat, mert ott még elegendő alapja sincs az új rendszerű gimná­ziumnak ... — Miféle új rendszerről be­szélsz? — Próbálták volna a körösiek a harctérről visszaözönlőket vál­tozatlanul felvenni az iskolába, de ekkor az Entwurf által fel­állított iskolai tanács keményen rákoppintott a vezetőség fejére: hogy merészeltek ilyet tenni? Állítsának először is 12, jól fi­zetett tanárt, térjenek át a szak­rendszerre, szereljék fel az in­tézetet a modern pedagógia meg­követelte eszközökkel..: Mind ez szépen hangzik így, de az az érzésünk, hogy igazában lehe­tetlenné akarják tenni a ki­fosztott magyarságnak az isko­lák megnyitását. Mi számítást tettünk gazdáinkkal, s így leg­alább százszorosra rúg a kiadás az iskolára. — Hallgat is min­denütt a jószándék. De Nagy­kőrös azt határozta, hoev „isko­lája színvonalát lejjebb nem szállítja, érte minden áldozatra kész”. A város is nagy össze­geket szavazott már meg, mi­kor pedig ez is kevésnek bi­zonyult, a közbirtokosság (mert itt ilyen is van), 1000 hold erdő jövedelmét szakította ki a gim­názium támogatására.,. —__Hallatlan áldozatkészség! ___ TV o, ne ragadjon el a lel­L' kesültség, mert lesz itt baj is. Én már egy éve itt va­gyok, s látom ezeket is. De fő. hogy megindultunk a tespedt- ségből. Magam is azt tartom, hogy „a múlt elesett hatalmunk­ból, a jövendőnek azonban urai vagyunk”. Meg is hirdettük a pályázatokat. Most már együtt vagyunk. Tízen. Megpróbálja az egyház, hátha megelégedne a Schulrat ennyivel is... Bár kötve hiszem. De hát nagy a te­her egyszerre ... Csupa jóravaló magunk-gondolkodású fiú jött itt egybe. Tanári vizsgánk ugyan egyikünknek sincs, de maid csak találunk ki valamit. Legfel­jebb, ha szorítanak bennünket, letesszük. Nem olyan nagy va- 'aml az. Csupa mindenhez értő ‘anár került itt össze. Az ám, ♦alán nem is tudod, hogy Szász Kari a te kedvedért, azaz hogy téged megnyerhessünk, lemon­dott a magyar irodalom tani-. tásSról, s átment a matematikai •' nszékre. Pedig jó messze esik yik a másiktól. — Segény Kari, hát hogy illik az poétikához az aritmetika? — bukkant ki a kínrím önkén­telenül is az Arany ajkán. — No, most menjünk aludni. Holnap is nap lesz, és jelent­kezni kell a direktornál, s még egyéb tennivalók is bőven vár­nak rád — figyelmeztette ven­dégét Mentovich. r 1 Tgy is lett. Nemsokára csak a szú cirpelt az öreg ház szemöldökfájában. Másnap felkereste Arany a ve­zetőket. Még egy néhány napi türelmet kért, mert csak egy diákládával jött el, néhány leg­fontosabb ruhadarabbal, bútorát mind eladta Szalontán, hogy ne kelljen szállíttatni. Lakásról is kellene gondoskodni. Kecske­métre, Pestre kellett menni ko­csin, mert még a vonat nem indult meg Kőröstől Ceglédig, és Kecskemétig. Onnan hoztak házi eszközöket, bútorokat. La­kás is akadt nagy nehezen, mert a jómódú körösiek nem voltak berendezkedve a házaik bérbe­adására. Mégis akadt egy Pestre szakadt ember, bizonyos Gál ne­vű, aki hajlandó volt házát — jó drágán — bérbeadni Arany­nak. Fizetése ötödé ráment erre. Eleget is panaszkodik miatta Arany. IV ovember 10-én aztán beál­1 ’ lőtt munkába. Ettől kezdve jóban-rosszban kitartott Kőrös mellett, csaknem egy évtizeden át. A világirodalomban párját ritkítja, hogy egy nemzet legna­gyobb költője — egy kisebb vi­déki városban, a forgalomtól meglehetősen elszigetelt helyen, köztanár sorban töltse életének legjobb, alkotásra hivatott év­tizedét ... \ 7énagy Sándor: Balladás őszidő Balladás őszidő csatakos kőutak imbolygó lámpán fény tollú vadludak Tántorgó széltorony leomlik sikkantva nem múlik fölsebző ütése visszhangja Fonódik keserves esőből drótháló lépések szándékok irányát elzáró Földmélyi némaság várhatlak leshetlek szerelem irgalom keress meg keress meg Moretti Gemma: ŐSZ AZ ERDŐN Mi nemrég sárga libegő láng volt, ma földszagú szél, karjaiban táncolt. Holnap, ha itt jársz s felfelé nézel meztelen ágak üzennek a széllel. Arannyal öntve az erdők alja, kusza virgács a bokrok barna gallya. Tüskés ág megfog s bús, őszi jajjal, elhullt virágát követeli rajtam. \\ r— Kodály Iskolája Kecskeméten. Bozsó János rajza. Vctszil Bolsak: ÓRIÁSI mázlija van Okszána Koval aspiránsnak. Gyitjátkin professzor a kandidátusi disz- szertációjának a konzultánsa. A disszertáció témája az óvodás­korú gyermekek családi nevelé­se, a professzor tekintélye pe­dig a tudomány területén felül­múlhatatlan. Bízvást mondhat­juk, hogy Gyitjátkin profesz- szort az óvodáskorú gyermekek etetik és öltöztetik, hiszen mind a kandidátusi, mind pedig a doktori disszertációját a kis­gyermekekkel védte meg. Azon­felül hány könyvet írt a tiszte­letre méltó professzor arról, ho­gyan kell bánniuk a papáknak, mamáknak, nagynéniknek, nagybácsiknak a kis Petyákkal, vagy Mityákkall Ezek után érthető, hogy Ok­szána bizony izgult. A profesz- szor ma fogja értékelni disszer­tációját, ma mondja meg, hogy a tudományos tanács elé lehet-e vele állni. A disszertációkkal szemben ma már komoly köve­telményeket támasztanak. Hogy mást ne mondjunk: demonstrál­niuk kell a különböző pedagó­giai irányzatokban való jártas­ságot. Konfuciustól, Quintiliá- nuson, Campanellán, Pestaloz- zin át egészen Oleg Kilimnyikig. Különösen szeretett a profesz- szor Pestalozzira hivatkozni: „Még a híres Pestalozzi tanított, felhívott, figyelmeztetett...” Megfeledkezhet az ember Ra- belaisról és Rotterdami Eras- musról, de Pestalozzit valahova feltétlenül be kell szúrnia. No és a disszertáció felépíté­se! A professzor kifejezésével élve: szintén nagyon bonyolult. Lelkére kötötte Okszánának, hogy az ingredienseket a tudo­mányos pedagógiai kutatás fo­lyamán megfelelően kell a he­lyükre tenni: a) megfigyelés, b) kísérlet és így tovább. AZ „A" ES „B” pontok ta­nulmányozása érdekében több mint egy évig óvodában kellett dolgoznia az aspiránsnak. A gyakorlatban nagyon nehéz volt alkalmazni Gyitjátkin profesz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents