Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-22 / 250. szám
Internacionalizmus— nacionalizmus A hazafitts nevelés néhány elvi kérdése Az dsWSÚlt tanév folyamán yfflenniök a tankönyv anyagán, lezajlott isk-olai és iskolán kívüli események kedvezően befolyásolták a hazafias nevelést iskoláinkban. Az MSZMP IX. kongresszusa, a KISZ KB állásfoglalásai, az 1087/57. sz. kormányhatározat végrehajtásának országos méretű ellenőrzése, a KISZ-kongresszusra való készülődés, nem utolsósorban az iskola belső életének stabilizálódása, a tanterv, nevelési terv, tankönyvek kilépése a kísérleti stádiumból — mindez az oktató-nevelő munka általános színvonalemelkedése kapcsán lehetőséget adott arra is, hogy a hazafias nevelés elvi és gyakorlati követelményeit az eddigieknél világosabban fogalmazhassuk meg. Ez a szakfolyóirafel kell használniok a honismereti kutatók eredményeit, s a közvetlen környezet eredményeiből kiindulva kell bizonyí- taniok, hogy a szocializmus építésének közel 23 esztendeje adta meg a lehetőséget a magyar népnek arra, hogy legjobbjainak örökségét valóra váltsa, igazi nemzeti egységbe tömörülve minden eddiginél nagyobb- szabású célokat tűzzön maga elé. Az erre vonatkozó széles körű ismeretanyag alapozza meg a pedagógus szilárd meggyőződését, ennek hiányában viszont képtelen az ifjúságot életigenlővé, optimistává nevelni. De 3 nemzeti önismeret a nemzeti öntudatnak csak az tokban, nevelési tervekben töb- egyjk, döntően értelmi megalabé-kevésbé meg is történt. E rövid cikkben azokról a pedagógusok körében megvalósítandó feltételekről kívánok szólni, melyek nélkül — megítélésem szerint — hazafias nevelésünk nem lehet hatékony. Az elmúlt év őszén e tárgyban tartott testületi értekezletek azt mutatták, hogy nevelőink soraiban a hazafias neveléssel kapcsolatban új, egészségesebb szemlélet van kialakulóban, s ennek alapján új módszerek alkalmazására nyílik lehetőség. A testületi vitákból pozottságú összetevője, önmagában is sokat érő tényező, de a nevelés hatékonysága szempontjából csonka marad, ha nem egészül ki a másik, inkább érzelmi megalapozottságú tényezővel: a nemzeti nyelvhez, kultúrához való kötődéssel, a nemzeti hovatartozás e legközvetlenebb meghatározóinak sze- retetével, az azokhoz való ragaszkodással. Ez az a pont, ahol a nemzeti öntudat legkönnyebben átcsaphat nacionalizmusba, s ahol — éppen ezért — a pedagógusok is könnyen elbátorlegalább három fontos felisme- talanodnak. Nézzünk szembe a rés körvonalai bontakoztak ki, Pedagógusaink látják, hogy 1. a nemzeti önismeret, a múlt és a jelen kritikai elemzése elengedhetetlen része a ha- zafiságnak; 2. minden történelmileg pozitív nemzeti törekvésünk az új társadalmi rend, a szocializmus építésében csúcsosodik ki; 3. a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség nem egymásnak alárendelt tudatiérzelmi síkok, hanem egymást kiegészítő, egymást kölcsönösen tápláló tényezők. Milyen lehetőséget ad e hármas felismerés az iskolában folyó hazafias nevelés megjavítására? Mit kell a pedagógusnak önmagában tisztáznia, mielőtt felelősségteljes munkáját megkezdené? A hazafias nevelésnek a nemzeti múlt, a közelmúlt és a jelen objektív ismeretén és segítésén kell alapulnia, mely a társadalmi haladáshoz való hoz- záiárulás tényeivel a nemzeti büszkeséget, a negatív tényezőkkel a nemzeti szég ven érzetet táplálja, s a haladás útjának erősítésére, a hibák elkerülésére, kiküszöbölésére ösztönöz. A nemzeti önismeret adja a kezünkbe azt a mércét, mely lyel ki tudjuk válogatni a múlt igazi értékeit, s pozitív hatású nevelőtényezőként tudjuk beépíteni mai életünkbe, összekapcsolva a ma és a holnap ember- és tudatformálásának követelményeivel. S ugyanaz az önismeret tesz képessé arra, hogy nemzetünk helyéi a többi nemzet között helyesen ismerjük fel és értékeljük, mentesen az öndicsőítés és az ön- marcangolás túlzásaitól. Ma már a nemzeti múlt helyes értékelésének kiváló eszközei állnak a pedagógusok rendelkezésére. Több a tennivaló a közelmúlt és a jelen értékelése és a nevelésben való felhasználása terén, pedig szocialista vívmányaink joggal tölthetnek el bennünket nemzeti büszkeséggel. „Ha a nemzeteket népeik szabadságjogain, a társadalmi haladásért folyó harcban elfoglalt helyük, kulturális színvonaluk alapján rangsoroljuk, akkor a magyar nemzetnek a világban az első sorokban van a helye’’ — mondotta Szirmai István elvtárs kongresszusi felszólalásában. Ügy hiszem, pedagógusainknak a „rangsorolás” elvégzése érdekében az eddiginél többet kell tenniök, túl kell kérdéssel: Jogos-e ez az elbátortalanodás; kimeríti-e a nacionalizmus fogalmát, ha én — magyar létemre — a 'magyar szót, a magyar dalt, a magyar nemzeti közösséget érzem magamhoz legközelebb állónak? Nos, mindenekelőtt vizsgáljuk meg a szélsőséges álláspontokat. Az egyik ilyen szélsőség az, hogy a nemzeti hovatartozás az egyéntől független külső adottság, ezért az egyént sem büszkeségre nem jogosítja fel, sem szégyenkezésre nem késztetheti, nem jelent nevelési tényezőt. Ennek a kozmopoíi- tizmusra emlékeztető állásfoglalásnak ellenkezője az a nacionalista nézet, amely a nemzeti hovatartozást mindenek fölé helyezi, öncélúan kezeli, s minden egyéb emberi viszonylatot, beleértve az osztályviszonylatokat is, ennek rendel alá. Könnyű belátni mindkét szélsőséges álláspont tarthatatlanságát. Az elsőt azért kell elvetnünk, mert tagadja annak a társadalmi közegnek a jelentőségét, mely az egyént születése pillanatától egész fejlődése során körülveszi, a másodikat pedig azért, mert eltorzítva e közeg jelentőségét, meghamisítva a társadalom fejlődéstörvényeit: be nem vallott osztályérdekek védelmében tanadja az osztályviszonyok elsődlegességét. Mi hát a szerepe az egyén szempontjából a nemzeti hovatartozásnak, .a nyelv és kultúra által meghatározott közös keretnek? Hasonlattal szeretnék erre választ adni. Ez a keret valóban adottság, de olyan adottság, mely az egyén számára a társadalomhoz való kapcsolódást biztosítja; ablak, melyen az egyén a rajta kívül álló világba tekinthet; tükör, melyben az egyén emberi mivolta tükröződik. Szerepe akkor pozitív, ha a haladásért küzdeni tudó és akaró, a szocialista humánumot megvalósítani kész emberi egyéniséget tükrözi, ellenkező esetben szerepe negatívvá válik. Fontos tehát, hogy felismerjük a nemzeti hovatartozás eszközjellegét. Kétségtelen, hogy nem az egyetlen eszköz, nem az egyetlen kapocs, nem az egyetlen ablak, nem az egyetlen tükör, de a legfontosabb, mert az egyén fejlődésének folyamatában leghamarabb, legközvetlenebbül és legtermészetesebben jelentkezik — ameli lett nagy tömegek (főleg a dolgozó nép széles rétegei!) számára csaknem egyetlen, csaknem kizárólagos eszköz. Nacionalizmushoz vezet, ha ezt az eszközt nem a célnak megfelelően használjuk, vagy egyáltalán nem használjuk, mintegy öncélúvá tesszük: ha az ablakot zárva tartjuk, ha a tükröt a fal felé fordítjuk. Végül jó, ha a pedagógus önmagában mérlegre teszi a ha- zafiság és internacionalizmus egymáshoz való viszonyának kérdését, mielőtt a hazafias nevelésre vonatkozó tervét elkészíti. Sokan még ma is vagy- vagy alapon vizsgálják, egymást kizáró fogalmaknak tartják a hazafiságot és az internacionalizmust. A szocialista hazafiság helyes értelmezése, pártunk bel- és külpolitikai gyakorlata, valamint az eddig elmondottak világosan mutatják, hogy a fogalmak e szembeállítása mesterkélt, reakciós érdekeket leplező tendencia. Hiszen eredményeink (bármely szocialista állam eredményei!) a munkásosztály nemzetközi erőfeszítéseinek, harcainak, tapasztalatainak eredményei. Az egyes országok munkásosztályának harca számára a proletariátus-—nemzetközi érdekeinek felismerése adta meg a helyes irányt, s az egyes országok munkásosztálya által vállalt áldozat, elért eredmény, kivívott győzelem egyúttal más országok munkásosztálya számára is megkönnyíti az utat, előkészíti a győzelmet, erőt, bátorítást ad, bázist képez a jövendőre. A szocialista országok egymáshoz való viszonyát az egyenjogúság, az együttműködés, a kölcsönös segítségnyújtás jellemzi, amiben a nemzetközi és nemzeti érdekek teljes azonosulása fejeződik ki. „Meggyőződésünk, hogy ha politikánk nem szolgálná nemzeti érdekeinket, nem felelne meg a nemzetközi munkás- osztály érdekeinek sem — és ha nem volna internacionalista, akkor veszélybe sodorná hazánk érdekeit is.” (Kádár János: Az internacionalizmus — ma. Nép- szabadság, 1967. szeptember 19.) A pedagógusnak ezekből a felismerésekből kell levezetnie a nemzetek egymáshoz való viszonyát, hazánknak a nemzetek családjában elfoglalt helyét, betöltött szerepét, s ezekhez kell igazítania gyakorlati cselekvését és nevelési módszereit. Ha ezt megteszi, nem érzi többé sem útvesztőnek, sem veszélyesnek a hazafias nevelés követelményeit. MADARÁSZ LÁSZLÓ Polner Zoltán: HAJNAL A kakasok rikoltó kukorékolása Süppedő, meleg sár csapódik szét a fákra, elönti a kerteket. Tócsákba gyűlik hangjuk patakzó aranya s az árkokban megreked. Hömpölygő, zöld mezők sodródnak el a szélben. Legendájuk a kelő nap túl a nádon, éren fehér tülköket zenget. A csonttollú virradat nagy madárcsapata szemelgeti a csendet az egekből zuhogó fények lángbúzáját. A kutak lebernyegét újra megbámulják a feszengő kövek és a nyár torkából kicsattan a folyókra a gyöngyöző, kék nevetés. Járja az utakat az öröm és bezörget. Megmozdul a táj, felkerekednek a földek. A nyárfák sora villan. Felejhetetlen hajnalok gyülekeznek már izgatott napjaimban. Pálfy Gusztáv: Pihenő. (Ábrahám János felvétele.) Előkerült dokumentumok Asztalos János JÓL JÖVEDELMEZŐ kliensek hajszolása he- mályra, hogy csak most sikerült kideríteni: mi- lyett, a polgári érvényesülés csábításának ellen- kor, hol, milyen körülmények között halt meg. állva, ezrek és tízezrek érdekeinek képviseletére Még a kétkötetes új történelemkönyv sem közli, vállalkozott Asztalos János kecskeméti ügyvéd, a lexikon is kérdőjellel helyettesíti ezeket az A szegényemberek sorsán akart változtatni. Kor- adatokat. társa, a képzett, szorgalmas, ám maradi fölfo- A napokban került a kezembe a Kecskeméti gású Hornyik János történetíró ma dicséretként Lapok 1898. november 20-án megjelent száma, ható elmarasztalása szerint: „mindig a subát ma- Több fővárosi újságra hivatkozva számolt be gasztalta a bunda rovására”. Az uralkodó ősz- Asztalos János elhunytáról. Feleségével együtt tály szinte valamennyi rétege, vezetője összefo- önkezével vetett véget életének. Belgrádban nyögött a látszatreformok helyett szociális forradal- morogtak akkoriban, s még ott is üldözte őket mat követelő üyyvéd ellen. Elfogták, bebörtönöz- a hazai, megrettent uralkodó réteg. Mindvégig ték, nevét bemocskolták. Később következetes hű maradt demokrata eszméihez. Tragikus halála gyűlölettel fönntartott mesterséges homály fedte ellenségeit vádolja, munkásságát. Történészeink is csak néhány esztendeje foglalkoznak érdeméhez méltóan Asztalos Jánossal. Krajnyák Nándor írt róla példás tanulmányt korábban a Kiskunságban, a múlt vasárnap pedig a Petőfi Népében. Jellemző a munkásságát övező, mesterségesen kialakított és fönntartott hoJÖVÖRE emlékezünk az Asztalos-féle mozgalom vérbefojtásának századik, halálának 70. évfordulójára. Örülünk, hogy a sokáig rejtőző adatok felkutatásával hozzájárulhatunk a jeles forradalmár életének alaposabb megismeréséhez. Heltai Nándor
