Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-22 / 250. szám
5. oldal 1961. október 22, vasárnap {erekaszta! az óvónőképzés helyzetéről és Dr. Krajnyák Babodi Nándor Béláné Szűcs Vajda Gyula Aurél Három napon át tartottak a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképzőben az intézeti napok. A programban szereplő tudományos előadások és viták középpontjában a nevelés, a kollektívák kialakítása és személyiségformáló hatása állt. Az ünnepségen és a tanácskozásokon részt vettek mindhárom magyarországi óvónőképző intézetnek a fenti témákkal foglalkozó tanárai, akik valamennyien egyetértettek abban, hogy az eszmecsere értékes volt, eredményei hasznosíthatók lesznek a további munkában. Az alábbiakban az eredményekről és az óvónőképzés további feladatairól szeretnénk képet adni az olvasóknak a tanácskozás négy résztvevőjének megkérdezése alapján. Milyen elképzelés szerint állították össze az intézeti napok programját? Dr. Krajnyák Nándor, a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet igazgató-helyettese válaszol: Nyolc esztendeje felsőfokú Magyarországon az óvónőképzés. Azelőtt középiskolában szerezték meg az óvónők az oklevelet. Az új oktatási formában az első esztendők a tapasztalatszerzést jelentették, hiszen nem volt példánk. Jelenleg csak Magyarországon és Bulgáriában folyik felsőfokon az óvónőképzés. a többi népi demokratikus országban a kísérleteknél tartanak. Nyugatról is csak egyetlen hasonló elképzelést ismerünk, a franciákét, ahol azonban a tanító- és óvónőképzés együtt folyik, s csak később, a diploma megszerzése után válik el. hogy ki melyik munka- területre alkalmas .,, Elérkezett tehát az ideje, hogy összegezzük a tapasztalatokat. A tanterv már kialakult, a neveléssel kapcsolatos eredmények és feladatok azonban csak széles körű eszmecsere útján ösz- szegezhetők és jóval nagyobb munkát követelnek. Annál is inkább, mert az iskolareform sincs még befejezve hazánkban. Ezért láttuk jónak a két testvérintézettel, a sopronival és a szarvasival egyetértésben a közösségi nevelés kérdéseit napirendre tűzni. Ügy éreztük, az időszerűségen kívül különös jelentőséget ad ennek a témának az Októberi Forradalom 50. évfordulója. hiszen a nevelésben a szovjet pedagógia és Makarenko célkitűzései a példáink. — Milyen eredményeket értek el eddig a kollektív nevelésben? Babodi Béláné, a kecskeméti intézet tanára: Az óvónőképző intézetek ebből a szempontból igen kedvező helyzetben vannak. Nagy területről fogadják a jelentkezőket, ezért a hallgatók túlnyomó többsége „97—98 százaléka” kollégiumban lakik. Az Az állandó egyiittlét következtében szilárd közösségek alakulnak ki. Ez az egyik ok, ami miatt szó esett mostani tanácskozásainkon a közösséggé formálódás pedagógiájáról. De a téma nemcsak az intézeti élet, hanem a későbbi munka szemponti ából is fontos, hiszen az óvodákban a többnyire kis kollektívák igen szorosan együtt dolgoznak, s másrészt a 3—6 éves korú gyerekek nevelésében is az ilyen kis kollektíváké a döntő szerep. Ám, hogy visszatérjek az intézeti élethez: a mi munkánk sikere nagyrészt azon múlik, hogy tevékeny közösségek alakulnak-e ki, amelyek jó irányban befolyásolják tagjaikat. A hivatás megszerettetése. a tananyagnak a felsőfokhoz illő öntevékeny tanulmányozása. a kötelező és az ajánlott irodalom feldolgozása, vagyis az önképzés szükségességének felismerése nem érhető el csupán tanári ráhatással, biztatással és számonkéréssel. Ebben segítenie kell a hallgatók kollektívájának. Eredményeink ugyan jók, de mivel ez az oktatási forma nem nagy múltú, hiányzik még a tapasztalatok tudományos feldolgozása. Ezért volt hasznos ez a tanácskozás. — Hogyan váltak be, hogyan állták meg a helyüket a felsőfokú képzésben eddig végzett hallgatók? Szűcs Gyula, a szarvasi intézet igazgató-helyettese: Sokat mond az a tény, hogy a végzettek elenyésző hányadának kivételével hallgatóink a választott pályán helyezkedtek el és ott meg is maradtak. Még akik „elpártoltak”, azoknak a többsége is rokonszakmában helyezkedett el. Például hivatásos bábjátszó lett. Vagy gondozónő. .. Nem- állítom, hogy nem volt itt-ott némi súrlódás a régi óvónők és a magasabb képzettségű fiatalok között. Mi azonban óva intjük hallgatóinkat, hogy fölényben érezzék magukat a nagy tapasztalaté, idősebbekkel szemben. Erre nem is volna semmi okuk, a gyakorlatot még ezután kell megszerezniük. Az viszont máris igen örvendetes eredménye a magasabb fokú képzésnek, hogy továbbtanulásra buzdítja a többieket is. Nagyon sokan jelentkeztek a régiek közül levelező tagozatra, hogy megszerezzék a gyakorló óvodai oklevelet. .,Űj jelenség ez az igény az óvónők körében. A felsőfokot végzettek sem fognak szerintünk megállni a diploma megszerzésénél, ezért elképzeléseink szerint a jövőben az intézetek lesznek az óvónők folyamatos képzésének bázisai is. Ezzel az elképzeléssel egyetért a minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet. — Különösen falun nagy szükség van az értelmiség részvételére a népművelésben. Hogyan kapcsolódnak be ebbe a munkába az óvónők? Vajda Aurél, a szarvasi intézet tanára: Tudatosan készítjük elő erre növendékeinket és az eddigi tapasztalatok a lehető legjobbak. Az értelmiség többi A Kecskemét 600 éves évfordulójának kulturális eseményeit előkészítő jubileumi emlékbizottság legutóbbi ülésén megbeszélést folytatott a jövő évben megjelenő kecskeméti tanulmány kötetről és a Kiskunság című antológia tavaszi, kettős számáról, amelyet szintén az évfordulónak szentelnek. A mintegy 20 íves kötet na- gyobblélegzetű írásokat publikál a megyeszékhely múltjáról, tagja is társának tekinti ebben a munkában az óvónőket. Különösen az ifjúság körében végzett munkájuk értékes. Bábszín- pádot alakítanak, vasárnapi gyermekfoglalkozásokat tartanak, aktív tagjai az ifjúsági klubnak, segítenek a KISZ-élet fellendítésében, szervezői, vezetői az irodalmi színpadnak és különféle műsoroknak, propagandistái a szabad idő kulturált eltöltésének... Mindehhez jó előiskola az a kulturális munka, amely mindhárom óvónőképzőben kialakult. A közös szórakozások, vetélkedők, műsoros estek, viták és énekkari órák segítenek kialakítani az intézeti kollektívát, egyszersmind például szolgálnak a későbbi társadalmi munkában végzett kulturális tevékenység számára. — Végezetül még egy kérdést: A három Intézetben évente több száz hallgató végez nappali és levelező tagozaton. Nem sok-e ez, nincs-e olyan veszély, mint a pedagógus pálya más területein, hogy hamarosan nehéz lesz az elhelyezkedés? Valamennyiük véleményét Krajnyák elvtárs foglalja össze: Belátható időn belül nem beszélhetünk túlképzésről. Még mindig akadnak képesítés nélküli óvónők szép számmal az országban, s az óvodás korú gyermekek csupán 47 százaléka jár jelenleg óvodába. A jövőben az igények valószínűleg tovább növekednek. Már csak azért is. mert a gyermekgondozási segély kapcsán leszállították az óvodáskor alsó határát, ezentúl nem a harmadik, hanem a két és fél év betöltése után kerülhetnek a gyerekek óvodába. A segély következtében a népszaporulat növekedésére is számíthatunk. Amellett mind több üzem és főképp termelőszövetkezet alapít óvodát, vagy járul hozzá a községi óvoda létesítéséhez. Mindez együtt azt jelenti, hogy elhelyezkedési gondjaik nem lesznek hallgatóinknak, sőt egyelőre inkább óvónőhiányra számíthatunk. M. L. társadalom- és gazdaságtörténetéről, híres embereiről, Asztalos Jánosról, Berkes Ferencről, Molnár Erikről stb. A kettős Kiskunság számban többek között Nemesszeghy La- josné írását olvashatjuk Kodály és Kecskemét kapcsolatáról, Kálmán Lajos értekezését a kecskeméti népdalokról. Orosz Lászlóét az avantgardizmus helyi hatásáról és még számos érdekes témát. Tanulmánykötet és antológia a 600 éves évfordulóra „Rousseau sok szoknyában66 A LE PROVENCAL című francia lap szeptember 25-i számában ezzel az alcímmel számolt be a marseille-i nemzetközi kiállítás magyar pavilonjáról: „Hongrie: un „Douanier Rousseau” en jupoms: Mariska András.” Azaz Egy Rousseau sok szoknyában: ez András Mariska. A szerző tehát — költői túlzással — a naiv festészet „atyjához” hasonlította Andrásáét, a kiállításon szereplő kalocsai pingáló asszonyt. Szerinte a szép magyar áruk mellett, a bemutató „fő attrakciója” ez a fiatal- asszony volt, aki színes népi viseletben, a látogatók szeme láttára festett virágmotívumokat a falakra. „Szerettünk volna leemelni titkon egy négyzetmétert és elvinni magunkkal emlékül” — így zárul a felsőfokú jelzőkben bővelkedő beszámoló. • A VÁROSSZÉLI kis ház napsütötte verandáján szaporán zakatol a hímzőgép. Sok év rutinja irányítja András Ferenc nének. a Kalocsai Htsz nép: iparművészének kezét, gondolatai visszakalandozhatnak a marseille-i élményeikre: — Néha olyan sokan élitek körül, hogy alig kaptam levegőt. Azon csodálkoztak, a legjobban, hogy nem rajzolom k; előre a virágokat, csak odacsöppentek a falra egy piros, sárga, kék foltot, s aztán ebbő a'akítom ki a rózsát, orgonát, vagy ami éppen eszembe jut. Festettem néhány tucat könyvjelzőt is a legkedvesebb vendégeinknek. Majdnem összevesztek rajta. Nem győztem annyit készíteni, amennyit kértek. Fárasztó volt ez a néhány hét, de sok szép emléket hoztam haza. A fiatalasszony nem először járt külföldön. Az utóbbi két évben, Franciaországon kívül Hollandiában és Bejrutban is szerepelt a magyar kiállításon. * ANDRÁS FERENCNR — mint a kalocsai népi iparművészet megannyi jeles képviselője — tam, hogy többé sohasem mondok le a festékről, ecsetről. — örömet okoz a pingálás? — A család, a gyerek után a legnagyobb öröm az életemben Az, hogy megbecsülnek ért külföldre küldenek és kenyere: is jelent, csak ráadás. — Mást nem is festett éleié ben, csak virágokat. Nem unja meg a minták ismétlését? — Nem igaz, hogy ugyanazokat a mintáikat ismételjük. Minden pingáló asszony munkáját meg lehet különböztetni, és a saját motívumaim között sincs kettő,- ami egyforma. Éppen az a szép benne, hogy elkezdi az ember valahol, viszi, hajlítja az indát, aztán fest mondjuk néhány piros rózsát. Tovább megy és úgy érzi. hogy a piros szín mellett jól mutatna a kék, vagy sárga csokor. Végül ráhuAndrásné a marseille-i kiállításon. nyorít és úgy találja, hogy még mindig hiányzik valahonnan egy szín, vagy minta. A mi világaink ezért nem is egészen olyanok, mint amilyet a kertben, vagy a mezőn láthat. Hasonlítanak, de nem olyanok. Hogy is mondjam csak... olyanok, mint amit a virágokról álmodik az ember. —s. —<5. Kolozsvári Mihálynétól. Ismer- r tebb nevén Panna nénitől ta-! nulta az ecset kezelését. j — Rajzolgattam, varrogattam j én már kislány korom óta. hi- j szén szülőfalumban, Szakmáron minden szegény leány maga tervezte, varrta abban az időben az ünneplő ruháját, stafi- rungját. A pingáláshoz mégis Panna néni csinált nekem kedvet. Egyszer megkérték, hogy fesse ki társadalmi munkában a gépállomás kultúrtermét. Ismert és elhívott: segíts Mariska, nem győzöm egyedül. Mire befejeztük a falakai már tudHétfőn kezdődik a kecskeméti hangversenysorozat Holnap, hétfőn este 7 órc kor kezdődik a kecskeméti bél leti hangversenysorozat a Ka tona József Színházban a Budapesti MÁV Szimfonikusok bemutatkozásával. Az idei évadra 600-an váltottak bérletet a 15 előadásra. Az ifjúsági sorozatra még tart a bérletváltás, eddig 800 fiatal jelentette be részvételi szándékát.
