Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-21 / 249. szám

ntrJf, szombat 3. ot^aj ■1 Önállóan és felelősséggel önmagában véve — mint mondani szokás — „nem nagy eset”: a hartai Béke Tsz a fű- szerpaprikából minden rako­mányt lemér, mielőtt az átvevő telepre vinné. De ez nemcsak a fűszerpaprikára, hanem minden más terményre vonatkozik, ami a gazdaság területét elhagyja. Korábban? Ügyis leméri az átvevő — ez volt a nyugalmas, felvásárló iránti véletlen biza­lomban fogant állásfoglalás. S most sem arról van szó, hogy a bizalmat a bizalmatlanság vál­totta fel. Amellett, hogy a két­szeri mérés biztonságosabb, mint az egyszeri, kifejezésre jut a gazdaság egyenrangúságra va­ló törekvése is. Nem nagy eset, ám jel­lemző. S jó dolog, hogy erre a párttitkár. Hálák János hívja fel figyelmemet. Egyenrangúság, önállóság — beszélni viszonylag könnyű ezekről a fogalmakról. Ám jóval nehezebb a gyakorlatban meg­valósítani. Mert az önállóság nem automatikusan teremtődik meg, ki kell azt küzdeni, s erre csak olyan emberek képesek, akik maguk is vállalkoznak az önálló, felelős cselekvésre, dön­tésre. Vannak ilyen emberek a Bé­ke Tsz-ben? Szép számmal. Ma­gatartásuk, amikor döntésük kö­vetkezményeképp, kisebb-na- gyobb konfliktusba is kerülnek, mindenképp tanulságos. * Csanaki József brigádveze­tő, hogy a rakodást és a szállí­tást megkönnyítse, utakat vága­tott a paprikatáblán. Az elnök, Tóth V. Imre emiatt nemtetszé­sét fejezte ki. Pontosabban az­ért, amiért az útba eső paprika­sorokról előzőleg nem szedték le a termést. A brigádvezető döntése alapjában tehát helyes volt, csak a körülményeket nem mérlegelte kellőén. Ezért az esetből olyan tanulságot kell le­vonni, hogy az egyéni döntést máskor is vállalni kell, még ak­kor is, ha az kockázattal jár. Persze nem feledkezhet meg az alapos körültekintésről sem. A főagronómussal. Deák Zol­tánnal szemben állta a sarat Bajusz Huba állattenyésztési bri­gádvezető, amikor az utasítás ellenére sem volt hajlandó fel­etetni az aprókrumplit a tehe­nekkel,1 mivelhogy ez több na­pos eredményromlással járt vol­na. Érdekes, ahogy az elnök állást foglalt az ügyben: a krumplit fel kell etetni, mondotta, de cél­szerűen, tehát nem mehet az egyik vagy másik hozam rová­sára. • Manapság az a tsz-párttit- kár áll hivatása magaslatán, aki — egyebek között — az ön­álló döntésre szoktatja a gazdá­kat. Hálák János ezek közül va­ló. — Találkozom egy másik bri­gádvezetőnkkel — meséli derű­sen — , és kérdezem tőle: mikor kezdik szedni a répát. Panasz­kodik, fogja a fejét, hogy ő bi­zony nem tudja, mivel fogalma sincs, kijavították-e a gépet, vagy sem. Mondom neki: „Ba­rátom, maga azért brigádveze­tő, hogy utánajárjon embernek, gépnek, meg mindennek, ami a munkához kell. Hogy határidő­re előálljon a répakiemelő, ar­ról magának kell gondoskodni, nem pedig az elnöknek.” Nemrégiben az állattenyész­tőknek, amikor azon főtt a fe­jük, hogy miként csökkenthet­nék még inkább a ráfordításo­kat, azt javasolta: tartsák szem­mel a növénytermesztőket: be­takarításkor ügyelnek-e a ta­karmány minőségére. A terve­zéskor is mondják el, mire szá­mítanak, mit várnak a növény- termesztőktől. Megszűnik az Országos Idegenforgalmi Hivatal, bővül az Országos Idegenforgalmi Tanács hatásköre Kormányhatározat az idegenforgalom irányitó szervezetének korszerűsítéséről A kormány határozatot hozott az idegenforgalom szervezeté­nek korszerűsítéséről. A hatá­rozat értelmében az Országos Idegenforgalmi Hivatal 1967 de­cember 31-én megszűnik, ugyan­akkor bővül az Országos Ide­genforgalmi Tanács hatásköre. Az ÓIT dolgozza majd ki a ter­veket a turisztika országos fej­lesztésére, az idegenforgalomból származó bevételek fokozására, az idegenforgalom népgazdasági hatékonyságának növelésére. Egyezteti és összehangolja az idegenforgalommal kapcsolatos — a különböző népgazdasági ágazatokat érintő — feladatokat, véleményezi az idegenforgalom fejlesztését szolgáló távlati prog­ramokat. beruházási javaslato­kat. Ellenőrzi az idegenforgalmi politika érvényesítésére vonat­kozó állami határozatok, prog­ramok végrehajtását, szervezi a jelentősebb nemzetközi idegen- forgalmi találkozásokat és ta­nácskozásokat, irányítja és el­lenőrzi az idegenforgalmi pro­pagandát. Az ÓIT osztja fel az idegenforgalmi fejlesztési ala­pot, s ellátja a tájegységi bi­zottságok felügyeletét. Megjelent Az SZKP története 3. részének első kötete MOSZKVA (TASZSZ) A Pravda pénteki száma szer­kesztőségi cikkben ismerteti Az SZKP története című többköte­tes mű 3. részének most meg­jelent első kötetét. A mű 3. részének első kötete az 1917 márciusától 1918 már­ciusáig terjedő időszakot öleli fel. Ezek után nem meglepő, ha maga a Béke Tsz gazdálko­dása is a nagyüzem és a családi művelés pompás összhangján alapul. A kapások művelését a családok vállalják, erejükhöz mérten, s részükre a területet sorshúzással adja ki a közös: senkinek ne legyen oka mél­tánytalanságra panaszkodni. Ám a terület sohasem árulkodik e művelési módszerről, mert bár közvetlenül a vállalt terület termése után részesednek, vi­szont a nyereségrészesedés a gazdálkodás egészének az ered­ményességétől függ. És két éve már az éves bér 15 százalékát osztották ki nyereségrészesedés­ként. Tehát: ki-ki nemcsak a saját, de akármelyik gazdatár­sa munkájáért felelősséget érez. Valahol itt a nyitja annak, hogy önálló lépések megtételé­re képesek, amelyek azonban mindig a közös érdekkel egyez­nek. Ebben mutat példát a párttitkár és a többi vezető is, mintegy mérlegre téve munká­jukat és magatartásukat: önma­gukat. Hatvani Dániel 0 Gazdasági Bizottság határozata a SZOVOSZ-hoz tartozá szövetkezetek gazdálkodásáról A SZÖVOSZ-hoz tartozó szö­vetkezetek és szövetkezeti vál­lalatok gazdálkodásának és anyagi érdekeltségének rendsze­réről határozatot hozott a Gaz­dasági Bizottság. A határozat a gazdaságirányí­tás reformjának megfelelően szükségesnek tartja, hogy a szö­vetkezetek a csoporttulajdon sa­játos követelményeit érvényesí­tő önálló vállalati gazdálkodást folytassanak, s a szocialista gazdálkodó szervekre érvényes általános állami szabályokat megtartsák. A szövetkezetekre vonatkozó szabályok megalkotá­sánál figyelembe kell venni, hogy működésük során a tag­jaik érdekeit kifejező csoport- érdekeket képviselhessék, s tu­lajdonosi jogaikat a közgyűlé­sek és küldöttközgyűlések, illet­ve a választott testületek gya­korolják. Támogatni kell a szö­vetkezetek társulását, közös vál­lalkozásait, egvmással, a mező- gazdasági és kisipari szövetke­zetekkel. s esetenként állami vállalatokkal is. A határozat több pontja fog­lalkozik a szövetkezetek önálló­ságának kérdéseivel. Ezek sze­rint a szövetkezeteknek az ál­lami vállalatokkal azonos ha­táskört, jogokat kell biztosítani, egyebek között a működési sza­bályok és gazdasági feltételek érvényesülésében. A szövetkezeteknél meg kell szüntetni a vállalati tervek köz­ponti jóváhagyását. Gazdasági tevékenység szervezésére, vagy bővítésére — akár népgazda­sági, akár helyi érdekből — csak akkor kötelezhetők, ha a rendelkező szerv a pénzügyi kö- vetkezmépyeket átvállalja. Gon­doskodni kell arról is, hogy a szövetkezetek tevékenységét ne korlátozhassák a versenytárs ál­lami vállalatok érdekei. Növelni kell a tagoknak a szövetkezésben való érdekeltsé­gét. A gazdasági bizottság határo­zata az első olyan összefüggő komplex rendelkezés, amely a kormány szövetkezetpolitikáját érvényesítve, az állami vállala­tokhoz hasonlóan szabályozza a szövetkezetek működését. (MTI) Ezermesterek 1 A kecskeméti Nagykőrösi utca szabad tömbje valóságos plakátközpont lett. A MÖKÉP fantá­ziadús transzparensei mellé keresve sem talál­hattak volna jobb társat az Ezermester Ktsz hir­detményénél. Már a szövetkezet neve is alkal­mas az érdeklődés felkeltésére. Hiszen hány házi­asszony sóhajt fel napjában tucatszor is, hogy mennyire elkelne a háznál egy ezermester. Me­lyik háztartásban uralkodik tökély a kapcsolók, zsinórok, kilincsek, ablakzárok körül? Hol ez romlik el, hol az, és de nehéz kivárni, míg sze­relőt talál az ember, és különösen, amíg a hibát ki is javítják. Ez a ktsz pedig egyenesen azt hirdeti, hogy a lakosság szolgálatában áll. Ami így igaz. A napokban beszélgettünk Ba­logh Mátyás műszaki vezetővel, aki tanúsítja, hogy még egyetlen megrendelést sem utasítottak vissza. Kecskemétnek több mint 10 különböző pontján van műhelyük, amelyek a legkülönbö­zőbb szakmákban vállalnak megbízatásokat. Bá­dogosok, asztalosok, vízvezeték- és villanyszere­lők. lakatosok, galvanizálók, kőművesek, mérleg­javítók és még sokan mások — összesen mintegy 10—15 szakma képviseletében, több mint/ százan teljesítik a megrendeléseket. Tízéves múltra te­kint vissza a szövetkezet. Akkoriban heten ala­pították meg az „üzemet”. Éves feladatuk volt 700 ezer forint értékű munkát végezni. Most 180 fős a létszám, az ipari tanulók is harmincán van­nak, évi munkájuk értéke pedig 19 millió forint körüli. Ebből pedig mindössze 200 ezer forintnyi a lakosság részére végzett kisebb-nagyobb javí­tási munka. Vajon miért gondolják a szövetkezetek, hogy nem nagyon érdemes javításokkal foglalkozni, miért hagynak terveik között olyan csekély he­lyet ezeknek az aprómunkáknak? Ismerve a kö­zönség gondjait, biztosra vehető, hogy megélne egy szövetkezet teljes egészében is az úgyneve­zett lakossági szolgáltatásból. Persze, amikor egy szövetkezet magát ajánl­ja, jobban hangzik, ha elsorolhatja, mi mindent gyárt exportra, mi minden készül náluk, büsz­kélkedhet olyan cikkekkel, amelyek egyedüli forgalombahozója. Az Ezermester Ktsz kony­hájára a milliókat szintén speciális gyártmánya­ik hozzák. A vegyifülkét, amelyből ezer dara­bot adtak már el külföldre, legnagyobb részt In­dia és Törökország vásárolja. Az ország minden részében találkozhatunk elárusító pavilonjaikkal, növekszik az érdeklődés ipari olajkályhájuk iránt, üvegtechnikai cikkeik is keresettek. A hó­nap végén mutatják be új termékük, az iker­vegyifülke prototípusát, amelyből máris 96 da­rabra van rendelésűk a Mashpriborintreg nevű szovjet cégtől. A rendelés teljesítése 1968-ban 5 millió forintot hoz a ktsz-nek. Büszkék, hogy saját munkatársaik oldották meg a tervezési és kivitelezési feladatot. Egyébként a KGM gép­exportirodájától kapták a rendelést. Ezek mellett még az is eltörpül, hogy a kü­lönböző kecskeméti vállalatok, köztük az ingat­lankezelő részére évi egymillió forintos javítási munkát végeznek. Lehet, hogy a szakmai büszkeség áldozatai va­gyunk mi, egyszerű lakosok, amikor alig talá­lunk egy gyors, pontos és megbízható szerelőt a csapokhoz, kapcsolókhoz... ? Bencze Klára

Next

/
Thumbnails
Contents