Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-19 / 247. szám

1967. október 19. csütörtök 5. oldal Tanácsköztársaságunk — a Nagy Október édestestvére OKTOBER A bolse­vik párt VIII. kong­* ; ' resszusán egetverő él­jenzés fogadta Lenin bejelenté­sét a Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásáról. Lenin erről a következőket mondotta: „Az emberek tapasztalat út­ján tanulnak. A szovjet hata­lom igazát szavakkal bizonyíta­ni nem lehet. Egyedül Oroszor­szág példája nem volt érthető az egész világ munkásságának. ... Magyarország példája dön­tő lesz a proletártömegek szá­mára, mert azt bizonyítja, hogy nehéz pillanatokban a szovjet hatalmon kívül senki más nem tudja kormányozni az országot”. A MAGYAR Tanácsköztársa­ság a Nagy Októberi Forrada­lom édestestvére, s győzelmé­nek egyik alapvető eleme az orosz október forradalmasító ha­tása, a lenini útmutatások he­lyes felhasználása volt. Ml volt az oka annak, hogy Magyaror­szág vált az orosz forradalom első követőjévé? Mi volt az alap­ja annak a sorsközösségnek, amely e két látszólag igen külön­böző országot a hatalmas Szovjet- Oroszországot és a kis — koráb­ban Ausztriától függő — Magyar- országot összekötötte? Elsődlege­sen a megoldandó problémák azonossága és, hogy azok orosz- országi megoldása teljesen meg­felelt a magyar nép — koráb­ban még meg sem fogalmazott óhajainak is. Hogy csak a leg­döntőbbeket soroljuk fel: a négy évig tartó háború szörnyű em­berveszteségei és nyomora már a végső kétségbeesésbe sodorta a népet. A szovjet hatalom el­ső gesztusa az igazságos, an- nexió nélküli béke követelése volt. A nagybirtokos rendszerben fuldokló „hárommillió koldus” országában nem kisebb jelen­tősége volt a földdekrétum ki­hirdetésének és végrehajtásá­nak. A korábban kettős nemze­tiségi elnyomást szenvedő né­pek részére a nemzeti összren- delkezési jog mutatta a megol­dás egyszerű, világos módját. A kizsákmányolás elleni harcban szerveződött munkásosztály azt látta, hogy a munkáshatalom rövid idő alatt felszámolja az emberellenes tőkésgazdálkodást. Már ’ az októberi forradalom első hírére százezres tömeg tün­tetett a Hősök terén. A tettek ideje is elérkezett. 1918. január­jában — a Központi Hatalmak többi országával együtt — ál­talános politikai sztrájk kény­szerítette a kormányzatot, hogy kössön különbékét Szovjet- Oroszországgal. E sztrájk köze­pette született meg nálunk az első, kezdetleges munkástanács is. A NEPMOZGALMAK egyre szélesedtek, egyre forradalmibb jelleget öltöttek. A munkás­megmozdulások mindennapivá váltak. Katonalázadások ütöt­ték fel fejüket. A MÁVAG-ban kirobbant júniusi tömegsztrájk fegyveres összeütközéssé és or­szágos politikai sztrájkká fej­lődött. Sajátos szerepe volt a nép­mozgalomban az Oroszországból hazatért hadifoglyoknak. Ök közvetlen tanúi, sőt nagyrészt tevékeny résztvevői voltak a nagy forradalomnak. Mintegy százezer magyar hadifogoly csat­lakozott az orosz forradalom­hoz. A breszlitovszki béke után tömegesen kezdtek hazatérni' és elbeszéléseik nyomán városon és falun, katonai egységekben mindenütt az országban növe­kedett a forradalmi láz. Iga Érlelődött meg az 1918. „őszirózsás forradalom”, amely a szétbomlott Osztrák— Magyar Monarchia rendszere helyett létrehozta a polgári-de­mokratikus rendet. A létrejött polgári kormányzat befejezett­nek tekintette a forradalmat. A nép alapvető követelései azon­ban még nem teljesültek, a nép tovább akart menni. A harcban nagy biztatást je­lentett a szovjet kormány szik­ratávírón küldött üzenete, me­lyet Lenin és Szverdlov írt alá. Ezt a kormány el akarta titkol­ni, és csak a Forradalmi Szo­cialisták repülőgépről szórt röp­lapjai hatására tette közzé. A forradalom továbbfejlődés sének vezérkara született meg 1918. novemberében a Kommu­nisták Magyarországi Pártjának megalakulásával. A Vörös Új­ságban írt cikkek ’rámutattak: a forradalom nem fejeződött be, csak most kezdődik! Barátok közt jártam A magyar—csehszlovák kulturális egyezmény alapján tíznapos tanulmányúton vol­tam Csehszlovákiában. Észa­ki szomszédunk meglátogatása maradandó élményt jelent min­den külföldi utazó számára. Ha­zánknak és Csehszlovákiának sok közös történelmi emléke van, s kapcsolatunkat most meg­erősíti rendszereink azonossá­ga, őszinte barátságunk mély kötelékei. Nem a szokványos udvarias­ságból írom, hogy barátságunk mély és igazi barátság, hanem szilárd meggyőződésből, örülök, hogy megismertem e nagy kul­túrájú szocialista államot, örü­lök, hogy megismertem a cseh­szlovák embereket. Szép tulaj­donságai vannak e népnek. Mély érzésű, szerény, kulturált, higgadt nép. Talán apróság, de jellemző: Amikor először utaztam a prá­gai 18-as villamoson, egyszerre két férfi állt fel, hogy átadja helyét. A csehszlovák kulturális minisztérium fogadótermében így üdvözölte kis csoportunkat a cseh könyvtárügy vezetője, Kalina elvtárs: őszinte öröm­mel, szeretettel köszöntőm ba­rátaimat, kollégáimat! Gazda? programot állítot­tak össze számunkra. A pardu- bicei tanács elnöke, mikor ott jártunk, átjött a könyvtárba és így köszöntötte kis társaságun­kat: Első fecskék az elvtársak nálunk. Itt még nem jártak ma­gyar vendégek. Tavaszt hoztak ősszel. A kladnói tanács elnöke gépkocsiját bocsátotta rendel­kezésünkre. Szívélyességet, se­gíteni akarást tapasztaltunk mindenütt. Láttam a Hradzsint, az Ope­rát, tizenegy könyvtárat, sok­sok gyárat és mégis azt írom, mondom: legtöbbet a cseh em­bertől tanultam és tanulhatna mindenki, elsősorban tisztasá­got, rendet. Csodáltam a szigorú dohányzási tilalmat éttermek­ben, színházakban. Ez azért van, hogy óvja a legfőbb érté­ket, az embert. A „Vinárnák”- ban (borozó) nincs orronvágó bűz, illat szennyből, füstből, mert dohányzási tilalom van. Az ételek ízletesek. A narancsital üdítő. A pilseni sör a világon a legjobb. A wiener anicli in­gerlő, a knédli habkönnyű, a sa­láták franciásak, kitűnőek. Az étlapokon gazdag választékban borjúhús, csirkehús, disznóhús, marhahús. Pedig Csehszlovákia ipari ország! Nincs az emberi méltóságot megalázó borravaló. A vendéglátóipari dolgozó 5 százalékot kap minden tevé­kenysége után. Érdekelt a ven­dég ellátásában. Kulturált, ud­varias a felszolgálás. A szabad szombatokon ün­nepel a nép, higgadtan, de vi­dáman. Láttam egy csodás vízi karnevált a Moldván. Szerettem Prága ünnepnapjait is. Étter­mek, büfék e napon mindenütt nyitva vannal$. Sütik a virslit. Főzik a kávét1 Mérik a sört. A Hradzsinba izgalommal in­dultam. Valóban sok mesebeli szépséget rejt a vár. Az embe­rek csoportosan áhítattal lépnek a Vitus-dómba, a képtárba. Kul­turáltan viselkednek, halkan beszélnek. Rembrandt, Rubens, Brueghel alkotásai mellett le­köti a figyelmet az igen érté­kes francia gyűjtemény is. Sok csodát rejt a Hradzsin. Nehéz volt elszakadni onnan. De ne­héz volt a búcsú Prágától is. A főpályaudvaron tolmácsunk, hű­séges, lelkes kísérőnk kedves meglepetéssel szolgált: magya­ros feketét főzött az útra. Lef- lerova Klára csodálatos, lelkes asszony, fáradhatatlan segítőnk, tanítónk volt az együtt töltött napok alatt. Amikor a pálya­udvarról kikanyarodott a vona­tunk, sokáig integetett utánunk és mintha vele együtt integetett volna mögötte a Hradzsin, a sok torony. Búcsúzóul köszönetét mon­dok neki, a csehszlovák népnek, a csehszlovákiai könyvtárosok­nak Cgaz barátainknak. Fenyvessiné Góhér Anna Az akkori tanácsokban furcsa kettősség érvényesült. Az, hogy országos méretekben a forrada­lom során létrejöttek, az orosz példa ösztönös követését jelen­tette. Ugyanakkor természetes­nek vették azt a rendeletet, amelyben tevékenységüket az érdekvédelemre korlátozta. Ész- ra sem vették, hogy amit tesz­nek (pl. falun a közigazgatás át­vétele, vagy amikor a katona- tanácsok egymásután elcsaptak két reakciós hadügyminisztert) az már a második hatalom csí­rája. A párt által vezetett for­radalmi népmozgalom átvéte­lét már a Központi Munkásta­nács proklamálta 1919. március 21-én. A Tanácsköztársaság rövid 133 napja alatt — az orosz pél­dát követve — többet tett a dolgozó népért, mint ami előtte évszázadokig történt. Létrejöttét, egy másik forradalmi gócpon­tot nem nézhették nyugodtan az imperialista hatalmak. Áz antant és a szövetségesei — a cseh és román burzsoázia had­serege — hamarosan összpon­tosított támadást indítottak a fiatal tanácshatalom ellen. A nehéz helyzetben levő szovjet­ország megpróbált a segítségére sietni. Lenin személyesen uta­sította a Vörös Hadsereg pa­rancsnokságát, indítsanak Galí­cia és Beszarábia felé táma­dást, hogy így tehermentesítsék a Magyar Vörös Hadsereget a túlerő nyomásától. Közben azonban az antant intervenció és a Gyenyikin féle ellenforra­dalmi támadás visszaszorította a szovjet csapatokat. Így az el­lenséges túlerő legyűrte a ma­gyar ploretárhatalmat. AZ ELSŐ magyar proletár­forradalom, amelyet az orosz példa ihletett, elvérzett, mert az osztályellenség akkor még el tudta szigetelni a testvéri szov­jet hatalomtól. Október fegyve­rei azonban majd három évti­zed múltán mégis meghozták a magyar nép számára azt, ami után 1917 óta áhítozott: meg­született a szocialista Magyar Népköztársaság. Dr. Szemere Vera egyetemi docens i Tátrán innen és túl (6) Zsolnán ébredtünk turista- utunk utolsó napjára. Előzőleg pompás estét töltöttünk még együtt, hiszen már jó ismerősei voltunk egymásnak. Ennek a re­mek társaságnak és méginkább az IBUSZ túravezetőinek nagy része volt abban, hogy utunk oly kellemes volt. Nos, az utolsó nap sem ma­radt el élményekben, meglepe­tésekben az előzőktől. Ügy sze­repel a programban: Utazás a Vág völgyén keresztül Pöstyón- be. A kempingezők, kirándulók, turisták ezrei tanúsítják, nem méltatlan hosszabb ott-tartóz- kodás céljául megjelölni sem a Vág völgyet. Tán nem oly vad­regényes, mint a szlovák para­dicsom. Azonban a lankává sze­lídülő hegyvonulatok között mindinkább szélesedő völgyben terebélyesedik, lassúbbodik a folyó — s mintha az égbenyúló hegyek titkait hömpölygetné. Partjain túlfűszeres, vadonter. mő gyümölcsfák marasztalják a vendéget. A hegyoldalon roha­Trencsén. A vár előtti téren szökőkút. A fém alap görbülete, a szép modern felfogású szobor vetkőző alakjának hajlata, a víz­sugár íve, bámulatos összhangja elragadó, jóllehet külön külön is esztétikai élményt nyújt. Vadontermő gyümölcsfa a Vág völgyében. Alatta a turisták. nó vonat hangoskodik. A busz is csak pihen. Vár Pöstyén. S hogy a világhírű fürdőhe­lyen mit láthat, élhet át, ta­pasztalhat,' aki ott jár? ... A Viktoria Regia-tól a tulipánfá­ig, az évszázados fürdőházak­tól az absztrakt szobrok állandó szabadtéri tárlatáig, botanikai hemzsegő parkok giccses ámulni valóitól a modern villákig, a gyógyulok optimista reménységéig... A felsoroláshoz és részletezéshez kötetek kellenének. De inkább látni érdemes ezt is. Látni és tágítani ismeretein­ket. Hogy ezt gyönyörködve, a látottakat megértve és mintegy szórakozásképpen átélve tegyük — ehhez kell az előrelátás* szervezés. Az IBUSZ ezt teszi. Köszönet érte. Budavári Antal Pöstyén: Az absztrakt szobrok parkja. Az előtérben Kaveczky Tibor szobra: Moréna IV. 1965.

Next

/
Thumbnails
Contents