Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-15 / 244. szám

Őssi Megyei Könyvhetek A nép igazába vetett hittel Száz érvel ezelőtt kezdődött Kecskeméten az Asztalos-féle parasztmozgalom Az 1860-as évek első felében a Duna—Tisza közén az agrár- proletariátust a munkanélküli­ség és az aszály kínozta. A ki­egyezés sem hozott javulást, és a szegény nép csakhamar érez­ni kezdte, hogy az új rend­szer kiépítésének költségei 5t sújtják. 1867 második felében kezd­ték felszámolni az abszolutiz­mus rendszerét. A parasztság demokratikus és független Ma­gyarországot kívánt, ezért sokat várt a kiegyezéstől. Mikor pe­dig a kiegyezés utáni első hő­napok nem hozták meg még csak részben sem a vágyak tel­jesülését, a szegény nép meg­indította harcát a kiegyezés tár­sadalmi és politikai rendszere ellen. A szélsőbalba tömörült kis­polgári demokrata képviselők — akik később megalakítói voltak a 48-as pártnak, és a függet­lenségi pártnak — is ellenezték az 1867-es kiegyezést. Nemzeti függetlenséget, politikai szabad­ságjogokat követeltek és a nép érdekeinek védelmezését is szor­galmazták. A 48-as jelszavakkal, Kossuth nevével fellépő szél­sőbaloldali képviselők tekinté­lye és befolyása egyre gyara­podott. Érthető, hogy az alföldi szegény földműves nép, mely változtatni akart nyomorúságos, jogfosztott helyzetén, tömege­sen csatlakozott a szélsőbalhoz. Mikor pedig a kispolgári de­mokraták is mozgalmat indí­tottak a kiegyezés ellen, or­szágszerte megkezdődött a de­mokratakörök szervezése. Ezek a körök Kossuth sugallatára Deák művét árulásnak minősí­tették. Nemzeti függetlenséget, a nép érdekeinek védelmét és politikai szabadságjogokat kö­veteltek a kispolgári demokra­ták, ezért csatlakozott a pa­rasztság tömegesen ehhez az irányzathoz. A nagy alföldi városokban a puszták felosztásának ügye, a földosztás is felszínre került. Ez a nemzeti és demokratikus jellegű mozgalom elsősorban a parasztságon belüli osztályellen­tétekből táplálkozott Persze, a parlamenti szélsőbal csupán a nemzeti függetlenség mara­déktalan megteremtése érdeké­ben kezdte szervezni az elége­detlen parasztságot. Földosztás­ra és a parasztság politikai és egyéb követelésének teljesítésé­re egyáltalán nem gondolt. Az uralkodó osztály mégis aggódni kezdett és Toldy István, a kor történetírója szerint: „Szájról szájra járt a kérdés: mire fog vezetni az izgatás, mely úgy a hatalom, mint a szabadság ins- titutiói ellen űzetik, mely a po­litikai s társadalmi rendet egy­aránt fenyegeti, s helyenként agrárius mozgalmakat, sőt com- munisticus törekvéseket is ho­zott napvilágra.” A függetlenségi és demokra­tikus mozgalom az Alföldön Asztalos János ügyvédben bá­tor, lelkes és önfeláldozó veze­tőre talált. Asztalos 43 éves korában, 1867. áprilisában köl­tözött Kecskemétre és a Budai u. 43. sz, házban ügyvédi iro­dát nyitott. A kisemberek ügyeit intézte, és csakhamar megnyer­te a nép bizalmát. Ezt legjob­ban igazolja az a 720 peres ak­ta. melyet 1868 tavaszán a ház­kutatás alkalmával a hatóságok Asztalos irodájában találtak. A szegények hozzá fordultak pana­szaikkal, melyek nagyon gyaks­ran a helyi hatalmasságok, a városi tanács tagjai ellen irá­nyultak. A demokratakörök szervezése 1867 őszén kapcsolódott Asz­talos János a szélsőbal által irányított mozgalomhoz, mely a kiegyezés rendszere ellen vette fel a harcot Nagy lelkesedéssel kezdte szervezni a demokrata körökbe a parasztságot olyany- nyira, hogy talán nem is indo­kolatlanul hányta szemére az uralkodó osztály: .. a népet az urak és a vagyonosok ellen izgatta”; vagy helyi szólással: a subát magasztalta a bunda ro­vására. Asztalos többször nyil­vánosan is kijelentette, hogy „a hátán kihordhatja Kecskemét­ről azokat kik a kaputos osz­tályban becsületes emberek”. A város tizedeiben, vagyis kerületeiben olvasóköröket ala­pított, melyekben az egyszerű földműves nép ellenzéki lapokat olvasott A népszerű ügyvéd nagyon gyakran személyesen is megjelent az olvasóegyletekben és hosszasan elbeszélgetett a tagokkal. Ilyenkor aztán a sze­gény nép előadta panaszát Asz­talos a tanácshoz intézett be­adványában 10 pontban sorolta fel azokat a súlyos visszélése- ket, melyeknek orvoslásával a nép őt megbízta. Óriási erköl­csi bátorság kellett ahhoz, hogy csupán a nép igazába vetett hittel felfegyverezve támadásba lendüljön a visszaéléseket el­követő helyi hatalmasságok el­len. Az olvasókörök szervezésekor minden egyes tized elnökénél egy könyvet helyeztek el, mely­be a jelentkezőket beírták. A körnek belső és külső tagjai voltak, a belső tagok évi tag­díja 2 forint, a külsőké 48 kraj­cár. A belső tagoknak közpon­ti helyiségük volt. ahol gyűlő- sezhettek, a külső tagok részére pedig „olvasdát” tartottak fenn, ahová hírlapok jártak. A szervezkedés célját Asztalos így részletezi egyik röpiratában: „Hogy mit akarok? Azt már a nép tudja. — Különben én aka­rom, hogy a nép — mely ez ideig a kaputosok megromlott osztálya által — tisztelet a cse­kély kiveendőknek — eszközül használtatott — olvasson, ol­vasva okuljon, s ezáltal öntu- datos^honpolgárrá váljék, — és akaratomat a nép követi, mert csaknem 300 példányban hor- datja a Nép Zászló-ját.” A bátor ügyvéd helyi harca csakhamar beletorkollott abba az országos küzdelembe, mely a szélsőbal irányítása alatt a kiegyezés ellen folyt. 1867 végén már Kecskeméten is kiélező­dött a harc a „tokrák”, vagyis a kormánypártiak és a „mok- rák”. az ellenzékiek között. (A „tokra” gúnynév az arisztokra­ta, a .,mokra” pedig a demok­rata szóból származik.) Az elke­seredett. éhező agrárploletariá- tus harci készsége csakhamar fokozódott és nemzeti függet­lenséget, demokratikus jogokat követelve szembeszállt a pa­rasztburzsoáziával. így bonta­kozott ki 1867—68-ban az Al­földön Kecskemét központtal az Asztalos-féle parasztmozgalom, mely Kecskeméten, Szegeden, Makón és Hódmezővásárhelyen elsősorban politikai jogokat, de­mokratikusabb közigazgatást —, Nagykőrösön, Kiskunfélegyhá­zán és Halason pedig a puszták felosztását, vagyis földosztást követelt. Asztalos proklamációja Nemrég találta meg a Kecs­keméti Állami Levéltárban dr. Balanyi Béla, a levéltár veze­tője egy eredeti példányát an­nak a kiáltványnak, melyet Asztalos János a demokratakö­rök szervezése céljából az Al­föld parasztságához intézett A proklamáció bevezetőjében megmagyarázza Asztalos a Deák-párt és a szélsőbal politi­kája közti elvi és gyakorlati különbséget. Kiemeli, hogy 1861-ben Deák helyesen képvi­selte a nemzet ügyét. 1867-ben azonban „elveit megtagadta, nemzetünk ezeréves alkotmá­nyát a németnek feladta, és szövetkezett az 1861-ben általa elátkozott hazaárulóknak bé­lyegzett sehonnai hivatalnok­sereggel”. Leszögezi, hogy a szélsőbal most is azt követeli, amit Deák 1861-ben vallott, vagyis a 48-as törekvések teljes visszaállítását. Hozzáteszi, hogy ez az oka annak, hogy a jobb­oldal napról napra gyengül, el­veszíti tömegeit, a nép a szélső­bal mellé álL Asztalos nagyszerűen tudott beszélni a nép nyelvén. A bo­nyolult politikai helyzetet a röpiratban az egyszerű embe­rek részére egyetlen hasonlattal világítja meg: „Deák Ferenc 1861-ben töltött egy palackba vizet és olajat. Az olaj — a nemzet — fölül volt nagy Deák­jával. 1867-ban Deák a palackot fölfordította, benne az olaj szétrobbanván, kisebb-nagyobb tömegben szétoszlott. De az olaj csöppenként... fölül fog ke­rülni ...” A felhívás csupa tűz, egymást papjainkban felesleges bi- zonygatni, hogy a falusi embereket nem tartja vissza a könyvvásárlástól a pénzhi­ány: akár félkiló cukor áráért is kapható könyv, méghozzá magyar vagy világirodalmi klasszikusok, s a mai irodalom legkiválóbb alkotásai. Felkel­teni a könyvek, az olvasás iránti vágyat a falusi emberek­ben, megismertetni velük azt az élményt, melyet egy regény, novella, vagy vers elolvasása jelent — azonban olyan fel­adat, amely valóban túlhalad­ja a „hivatásos” könyvpropa­gandisták erejét. „Könyvet minden falusi ház- baV’ — ezzel a célkitűzéssel indulnak az idén október 15-én az Őszi Megyei Könyvhetek, mindazon társadalmi- és tö­meg szervezetek részvételével, melyek tevékenységének szín­tere a falu. Szövetkezeti 'könyvterjesz­^ tök első ízben hét esz­tendővel ezelőtt szerveztek Őszi Könyvheteidet. A cél az­óta sem változott: zsugorítani a könyvkultúránk terjedésé­nek térképén levő fehér folto­kat, eljuttatni a könyvet azok kezébe, akik számára a könyv még nem vált ^szükségleti cikké”. Az elmúlt hét esztendőben jórészt kialakultak e cél meg­valósításának módszerei, esz­közei is. Ezek közül első he­lyen a „házról házra” könyv- árusítást kell említeni. Egy-egy vasárnap délelőttre a falusi könyvterjesztők addig szoká­sos „létszáma” erőteljesen fel­szökik. Falvainkban a szövet­kezeti boltokon kívül általában lehet könyvet vásárolni az is­kolákban, könyvtárakban, to­vábbá tsz-ek, ktsz-ek, állami gazdaságok könyvbizományo­sainál. Hazánk falvaiban (a járási székhelyeket is bele­értve) csaknem tízezer könyv- terjesztő működik, átlagosan tehát minden 600 lakosra jut egy könyvbizományos. A z őszi Megyei Könyvhe- tek során rendezett Könyvbarát-vasámapokon a ta­nácstagok, a Hazafias Nép­front és a nőtanács aktivistái, az általános fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetek igazga­tósági és felügyelő bizottsági tagjai, a szövetkezeti boltosok és vendéglátók, felvásárlók és könyvelők, KISZ-esek és úttö­rők könyvet vesznek a hónuk alá és bekopogtatnak „házról házra”, vásároljanak könyvet! Vagyis — egy kis túlzással szólva — a falu egyik fele, amellett, hogy maga is vesz egy-két könyvet, felcsap könyv­árusnak: hogy a másik fele is vegyen. Az utóbbi időben — főként a tv hatására —, falvainkban is elterjedtek a szellemi vetél­kedők, az irodalmi „Ki mit tud?"-ok, melyeket ugyancsak az őszi Megyei Könyvhetek keretében rendeznek. S mivel íróink is szívesen eleget tesz­nek a falusi könyvbarát bi­zottságok meghívásának, az ilyen alkalommal rendezett író —olvasó találkozóknak is a Könyvbarát-vasárnap ad méltó keretet. W?z évben az őszi Megyei Könyvheteknek a társa­dalmi összefogás jegyében szer­vezett mozgalma alkalmas ar­ra, hogy a könyv valóban min­den falusi házba eljusson. Hogy a Petőfi megálmodta „szellem napvilága” minél iö'ob ház ab­lakán ragyogjon, V. S. éri bene a felkiáltás és a szó­noki kérdés: „Magyarország most az osztrák birodalom ré­szévé s óriási terheinek viselő­jévé lón! Ezen teher alatt Ma­gyarországnak okvetlen el kell pusztulnia. Akarjátok ezt, tisz­telt Polgártársaim? Ha nem — segítsünk rajta!” A népi összefogás hatását a gőz feszítő erejéhez hasonlítja: ámít egyetlen ember nem tud megvalósítani, azt a közösség könnyen eléri. Megállapítja, hogy a nép tud­ja, mi a terhes számára, de általában nem tudja a bajok orvbslását. Hogy ezt megtud­hassa, hírlapokat kell olvasnia. Ehhez azonban nincs mindenki­nek módja. Javasolja, hogy szervezkedjenek tizedenként, fi­zessenek havonta 10 krajcárt és az így összegyűlt pénzen ren­deljék meg több példányban a Nép Zászlója című lapot. Deák-körből — Népkor A belügyminiszter a prokla- mációt elkobozta és eljárást in­dított Asztalos ellen, mégis or­szágszerte alakultak demokrata népkörök, melyek a kecskeméti példát követték. Asztalos Ma­darász Vilmossal, Madarász ’ k inti at ■>. k nmey fl»< mwwtenk *. nak ittííi''-íw>ví‘ érMi’ISrme; *&iíf**: át ' >>:'A> 7. V- 7 A " v ' • . '' • ' •• AA- :- - A'-X '.J, x. , t i>. r a í>A; ísfi >v n «trí ; xSíííí' m > a A • ' *.,< ti ; & • A >' ■ •. - - H \ A*: •• ' *;■>: ' :'r ­hi <:t * : Í <<■<? A:-. - y/i .* t U-Á - X ■ A .aaa£í:a<aí ■A -■*;>..< <-F7' : v: «*>; ' - ■ ' >'> A < í- > * ív <f A- <> ; '■ f k'á rr«. ' ' A - ' s > v * ' - . z ■■ ' > .. ' •- ;>;■ . ■ • ' • i <■<<-.? a/ j>k v. At<\ ' ><>' > y- A" v ä v A A y. £>.;•%. ■ • S t ;í - - >:-"':>>>;•< ;• A '• >••• A Z > A i. vág'V'/AS : >j ■ vA V ;•.; • -A, < >/' : i " *% Asztalos kiáltványa az Alföld parasztságához a demokratakörök megalakítása céljából. László fiával kidolgozta a kö­rök egységes szervezésének ter­vét. így Asztalos a vidéki de­mokratakörök irányítójává és az alföldi parasztmozgalom szer­vezőjévé vált A vidéki körök programja szélesebb volt, mint a pestié, az általános politikai és társadalmi követelések mel­lett a helyi célkitűzések is meg­találhatók bennük. Sokfelé az újonnan szervezett demokrata­körök Kossuthot választották tiszteletbeli elnökké. Szájról szájra terjedtek a Kossuthot hazaváró dalok és a kiegyezést gúnyoló rigmusok. 1868. április 13-án Kiskunfél­egyházán egy népgyűlésen, me­lyen a parasztok a puszták fel­osztását követelték, a hatóságok letartóztatták Asztalost. A de­mokratikus gondolkodású ügy­véd elítéltetése után a váci fegy- házból külföldre szökött. Asztalos letartóztatása után a demokrataköröket a kormány ún. Deák-körökkel akarta he­lyettesíteni. így szervezték át a kecskeméti demokratakört is. Az Asztalos-mozgalom esz­méi azonban nem tűntek el nyomtalanul az alföldi szegény nép életéből. A Deák-körből Kecskeméten is csakhamar Nép­kör lett és mint ilyen, hosszú évtizedekig fennállt, mindvégig megtartva baloldali, demokrata jellegét. Az alföldi függetlenségi és de­mokratikus parasztmozgalom — mélynek szervezését Asztalos János 100 évvel ezelőtt, 1867. őszén kezdte el — a névtelen hősök százait adta az osztály­harcnak. A kubikosok, zsellérek, napszámosok, Kossuth szellemé­ben szembeszálltak az osztrák elnyomással és a feudálkapita- lista kizsákmányolással egy­aránt. Kecskemét város tanácsa régi mulasztást pótol a közeljövő­ben: emléktáblán örökíti meg a 100 évvel ezelőtti alföldi pa­rasztmozgalom jelentőségét és Asztalos János emlékét. Dr. Krajnyák Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents