Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-15 / 244. szám

196*7. október IS, vasárnap S. oldal H SZOT Elnöksége megvizsgálta az áruellátást és az árakat A Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége legutób­bi ülésén megvizsgálta a dol­gozók keresetének alakulását, az életszínvonalra különösen kiható árak helyzetét. Az áruk minőségének alakulását és az áruellátást. Megállapította, hogy 1967-ben a dolgozók kereseté­nek színvonal-emelkedése a tervezettnél valamivel nagyobb, a kiskereskedelem forgalma a tervezettnél magasabb -volt, számos árufajtánál bővült a választék. A SZOT Elnöksége azonban megállapította azt is, hogy je­lenleg még mindig tapasztal­hatók fogyatékosságok, olyan tendenciák, amelyek károsan hatnak a fogyasztókra. ■— Nem kapható az üzletek­ben számos olyan közszükség­leti cikk, amelynek árát régeb­ben hatóságilag leszállították és az alacsony keresetű, nagy- családos dolgozók részéről ke­resettek. — Előfordul, hogy kisebb formai, vagy minőségi változá­sokat aránytalanul nagy ár­emelés követ. Nem ritka, hogy az alacsonyabb osztályú árut indokolatlanul magasabb osz­tályba sorolják. Ruházati idény­cikkekből az ellátás nem ki­elégítő. Egyes fogyasztási cik­kek minősége romlott. Gyako­ri a panasz egyes élelmiszer- cikkekre, lábbelikre. A munkások, a dolgozók megértik, hogy a népgazdaság továbbfejlődése elengedhetetle­nül igényli az értékarányos árak kialakulását. Az egyes árak módosítására a múltban is szükség volt és a jövőben is szükség lesz. A dolgozók tud­ják, hogy a központilag elha­tározott árintézkedések a párt és a kormány politikájának megfelelően az életszínvonalát nem csökkentik. A dolgozók megértik, hogy az árak változnak, ha az áruk minősége javul, vagy a ter­mékkel olyan változások tör­ténnek — a divat, a korsze­rűsítés hatására — amelyek indokolják az árváltozást. Meg­értik továbbá, hogy az alapve­tő élelmiszerek kivételével egyes cikkek ára ingadozik. Mindenekelőtt a zöldség- és gyümölcsárakra vonatkozik ez. A szakszervezetek szerint azon­ban a szabadpiaci árak alaku­lására az állami kereskedelem­nek az eddiginél nagyobb be­folyást kell gyakorolnia. A szakszervezetek nem tart­ják megengedhetőnek az önké­nyes és indokolatlan áremelé­seket, a minőségromlást, a súlycsökkentést, A közlemény joggal kifogásol­ja, hogy illetékes állami és gazdasági szervek az áruterí­tésnél még lehetőségeiken be­lül sem veszik kellően figye­lembe a külterületeken és az ipari gócpontokon az egyes ré­tegek anyagi lehetőségeit és a növekvő igényeket A SZOT Elnöksége hangsú­lyozza, hogy a gazdasági veze­tők felelősek a területükön történtekért, beosztottaik csele­kedeteiért is. Munkájuk, anya­gi és erkölcsi felelősségük meg­ítélésénél a jövőben fokozot­tabban figyelembe kell venni, hogy irányításuk alatt a ter­melési egységek milyen minő­ségű árut illetve szolgáltatást adtak és milyen áron, s hogy fellépnek-e következetesen a visszásságok megszüntetéséért. Ugyanakkor a káros jelenségek ellen nemcsak az állami és gazdasági szerveknek kell fel­lépniük, hanem a szakszerve­zeteknek és a dolgozóknak is. Az áruk minőségének javulá­sa vagy romlása ugyanis nagy­mértékben az azokat előállító munkások lelkiismeretességén, fegyelmén, hozzáértésén múlik. Minden dolgozó egyben fo­gyasztó is, s fontos, hogy úgy dolgozzék, hogy a kezéből ki­került termék mindenben meg­feleljen a fogyasztók igényei­nek. Ennek a szolgálatába ál­lítsák a szocialista munkaver­senyt is. A SZOT Elnöksége felhívja a gazdasági vezetőket, felkéri a szakszervezeti szerveket, a kereskedelmi társadalmi ellen­őröket, a dolgozókat, hogy se­gítsék elő az indokolatlan ár­emelések és a visszaélések meg­akadályozását, az áruk minő­ségének javulását, választéká­nak bővülését. A SZOT Elnöksége elhatá­rozta, hogy kedvezőtlen ten­denciák ellen fellép és a szük­séges intézkedések megtétele érdekében az illetékes szervek tudomására hozza a szakszer­vezetek tapasztalatait, állás­pontját. Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnöksége Légvédelmi üteg mellől a magnógyárba A kecskeméti magnógyár ta­nuló műhelyében időnként fel­csendül egy furcsa melódiájú lassú dal. Az üzem dolgozói kö­zül sokan már el is tudnak dú­dolni belőle néhány taktust, de a szövegéből csak ennyit tud­nak: „Hősiesen harcol a viet­nami katona.. ,** A nyár dereka óta ismerkedik itt a magnetofonkészítóssel negy­ven vietnami fiatal: két mérnök, hat technikus és harminckét sze­relő. Ideérkezésük előtt néhány hónapot Budapesten töltöttek, tanulták a nyelvet és alapfokú képzést kaptak a híradástechni­kai ismeretekből. A mérnökök és a technikusok elméleti foglalkozását Kárpáti Béla villamosmérnök irányítja. Verejtékes munka mind az ok­tató, mind a hallgatók számára, hiszen kézzel-lábbal magyarázva sem igen értik meg egymást. Nincs megfelelő szótár, ezért a vietnami fiatalok kénytelenek a magyarul elhangzó magyará­zatot először oroszra fordítani, majd vissza az 6 nyelvükre. Minden dicséretet megérde­melnek a kecskeméti üzem ve­zetői, műszakijai, áldozatos mun­kájukért. Szinte mindegyik hall­gató számára külön oktatási te­matikát kellett kidolgozniok, mi­vel alapképzettségük erősen el­térő. Ha végül sikerül elérni Kárpáti mérnök céljukat, az mégis azon múlik elsősorban, hogy tanulóik szor­galma, odaadása határtalan. Bui Yang Huyom gépészmér­nök ismeri a legjobban a ma­gyar nyelvet. Akadozva, szava­kat keresgélve, de el tudja mon­dani miért kell nagyon igye­kezniük: — A háborúban sok képzett műszakira van szükség. Ha pe­dig vége lesz a harcnak, sze­retnénk egy szép üzemet indí­Nem könnyű munka a tekercselés. rünk, kedvet csinálunk írásaink­kal. .. Jön olyan központi intéz­kedés, mint mondjuk az árren­dezések a múlt évben. Igyek­szünk ennek szükségességét, cél­ját sokoldalúan megértetni, hogy világosan kitűnjön: mind­annyiunk érdekében történik... Készülnek városfejlesztési, üze­mi. termelőszövetkezeti, műve­lődési, beruházási tervek. Ipar­kodunk minél többet bemutatni ezekből, hogy lássuk mindany- nyian, mire készülünk, milyen lesz a városunk, falunk képe egy-öt év múlva, hogy erősödik üzemünk... I tphJt — mint fontos in­I formáló, tájékoz­tató apparátus, a Petőfi Népe szerkesztősége egyik irányból hat a közvéleményre, formálja azt. Az újságírók természetesen a másik irányból is értesül­nek, hogyan reagálnak az em­berek, hiszen nap mint nap fel­keresik a gyárakat, igazgatási, tervező irodákat, majorságokat, s ott beszélgetnek, véleménye­ket cserélnek. A mostani — és első ilyen nagyszabású — közvéleményicu- tatás arról is meggyőz bennün­ket, hogy — jóllehet mindenna­pos a kapcsolat a megye népé­vel, de a minél hitelesebb tá­jékozódáshoz mégiscsak kevés az, amit egy-két dolgozótól, azok csoportjától objektíve ka­punk. Mert mit mondanak a kérdőívek? Vegyük példának az új mechanizmus problémakörét. Jólesően lepheti meg utánunk az illetékes szerveket is, hogy a társadalom minden rétegéből igen élénken érdeklődnek: mi lesz. hogy lesz. Valósággal zör­getnek a kérdések: konkrétan! Most már arról szeretnének ol­vasni, hogy X üzemben' milyen változásokat hoz az új gazda­ságirányítási rendszer? Hogy Y tsz-ben, Z szakszövetkezetben, N tanácsnál mi lesz? Hogy mondják el konkrét elgondolá­saikat gyárigazgatók, tanácsel­nökök. művelődési osztályveze­tők, saját területük új mecha­nizmusáról, de.., És erre a saj­tónak az eddiginél jobban oda kell figyelnie: kérdezzék meg az újságírók a segédmunkást, mű­vezetőt, a postást, a munkásnőt, a beosztottat is: hogyan látják ők, értik-e? AZAZ: a sajtónak — mint az olvasók mond­ják — az eddiginél is sokolda­lúbban, „természetes” megfogal­mazásban és konkrétsággal kell még közelebb vinni a tömegek­hez a mechanizmus mibenlétét. S igazuk van. Mert ugyan a gazdaságirányítás új rendszerét valósítjuk meg, de terveink a tömegek értelmén, kezén reali­zálódnak. Másik rendkívül gazdag terü­let. amelyről a kérdések százai, a javaslatok, kritikai megjegy­zések tömegei érkeznek: a vá­rosok, községek fejlesztési ter­vei, illetve azok megvalósulása, a helységek külső képe, rendje, a köztisztaság. Mint az új mechanizmus kérdésében, úgy ebben a téma-komplexumban is az eddiginél bátrabb megköze­lítést, szemléletesebb tájékozta­tást, ezeknek állandó napiren­den tartását, ha kell kritikáját igénylik az olvasók. Kitetszik a véleményekből, hogy a sok terv­adat mellett közöljünk fotókat pl. egy-egy épülő utca jövő ké­péről — tervrajzokra, makettek­re gondolnak —. azaz repítsük a képzelőerőt is... Hogy például akár Baja, Kalocsa, Jánoshal­ma, vagy Kecskemét egy-egy városfejlesztési, kommunális problémájáról, épülőben levő létesítmények sorsáról, a mun­ka megtorpanásáról, a külterü­letek több irányú elhanyagolt­ságáról oly sok kérdőív beszél, jelez több irányban is... Hely­ben is Intenzívebb tájékoztatást kívánnak — szervek, tanácsta­gok, népfront —, és kényesebb ügyekben Is nyíltságot kell ven­nünk azt minden szférájában azt tudato­sítjuk, hogy a nagy tömegek nélkül csak ábrándok maradná­nak szép célkitűzéseink — afc kor a „rázós” ügyekről is biza­lommal tájékoztassák... Ilyen irányban segítik a tisztázódást olyan — mind újságíróknak, mind pártfunkcionáriusoknak, közéleti embereknek egyformán megszívlelendő kérések, hogy az eddiginél többször menjenek az egyszerű emberek közé. tő­lük is tájékozódjanak, az ő sza­vuknak is adjanak mind több hitelt, mert ily módon olyat Is megláthatnak, ami a vezetők figyelmét elkerülte... S ennél! ? gondolatnál ____________! fejezzük T UDOMÁSUL az igen egyszerű, de mégis sok­szor figyelmen kívül hagyott tényt, hogy társadalmunk érett, felnőtt, intelligens. Joggal el­várja, hogy amikor nap mint nap buzdítják, lelkesítik jó és jobb munkára, amikor életünk be a fejtegetést azzal, hogy nagyon sokat segít mindenhol a közvé­lemény felmérése. Mint említet­tük, ez a viszonttájékoztatás, a másik irányból jövő tájékozta­tás. Mutatója annak, hogy a nagy folyamatokban hogyan alakul, mik befolyásolják, töltik el örömmel, vagy bántják az emberek közérzetét. Jelzik, mi­hez nyúljunk, hogy még ’ jobb legyen a légkör, a tömegek al­kotókedve. .. A közvélemény­kutatás a saj tóműn kában is azt eredményezi, hogy még jobban együtt éljünk az emberekkel, vezetőkkel, beosztottakkal, a la­kosság széles rétegeivel. Akik­nek és akikért írjuk az újságot. Tóth István tanítványai körében. (Pásztor Zoltán felvételei.) tani Hanoiban. Olya*, mint Akkor majd jut idő arra, hogy énekeljenek, táncoljanak a fia­taljaink, azoknak a magnetofon noknak a hangjára, amit ml csinálunk nekik. Az örökké mosolygó, zömök gépészmérnök korábban katona­ként harcolt az amerikaiak el­len. Büszkén említi, hogy lég­védelmi ütege két repülőt sem­misített meg. Természetesen azok is fegyvert hordtak, akik: nem tartoztak a hadseres kö­telékébe. Ngyen Thi Hau, a 22 éves, hosszú copfos technikus lány elmondja, hogy a sziréna hangjára mindannyian puskát ragadtak munkahelyükön, a Ha­noi Telefongyárban, elfoglalták az udvaron levő tüzelőállóso­kat és lőtték a repülőket A szerelőműhely Benjáminja, a 19 éves kis Thep. Földműves családból származik, ö taní­totta meg társait arra a bizo­nyos Hősiesen harcol... kez­detű dalra. A bátyjától hal­lotta, aki hosszú idő óta katona, és éppen azelőtt volt otthon lá­togatóban, mielőtt öccse felke­rekedett a nagy útra. Thep — magyarul Te-nek ejtik a nevét — nagyon büszke a bátyjára; Alig várja, hogy ismét találkoz­zanak és elmondja neki meny­nyi mindent tanult Magyaror­szágon. De talán még nála is jobban számolja a napókat Tuyen. a törékeny, 21 éves asz- szonyka. Fiatal férjét hagyta otthon, aki — mint 6 mondja — azóta, mindig nagyon szomo­rú. Segít a társainak, ha csak teheti és — bár erre nem igen van szükség — szüntelenül biz­tatja őket: igyekezzetek! Minél hamarabb tanulják meg a munkafogásokat, annál hama­rabb mosolyog majd az a 27 éves falusi tanító, aki Tuyent haza várja. Békés Dezső Háromhetes ünnepségsorozat Fajszon Változatos programmal ké­szül Fájsz község az Októberi Szocialista Forradalom jubile­umának megünneplésére. Ma, vasárnap kezdődik az ünnep­ségsorozat: hírverő labdarúgó­mérkőzéssel, szüreti bállal, ahol szovjet vendégek is részt vesz­nek. Egy hét múlva az Állami Népi Együttes szerepel a közsé­gi művelődési házban. A követ­kező vasárnap, 29-én a község felszabadulásának emlékünne­pét rendezik meg, ugyancsak gazdag műsoros esttel. Novem­ber 5-én nyitják meg a jubileu­mi kiállítást, majd a kalocsai gimnázium diákjai irodalmi műsorral lépnek fel; egyúttal író—olvasó találkozó megrende­zésére is sor kerül: Tarján Ist­ván író és Hatvani Dániel köl­tő részvételével. Az ünnepség- sorozat 6-án és 7-én ugyancsak folytatódik; megemlékezéssel, koszorúzással, műsoros esttel.

Next

/
Thumbnails
Contents