Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-15 / 244. szám

1 oldal 1967. október 15. vasárnap ’ll) OTOV mórion Tavasz óta új cikk gyártását kezdte meg a Kiskőrösi Vegyes­f II btul IllCfltSy ipari Vállalat. Elvállalták az igen keresett háztartási mérleg fő darabjainak gyártását, melyet azután a Hódmezővásárhelyi Mér­leggyár szerelte össze. Ezzel az új munkával lehetővé vált, hogy 50 szakképzetlen, főleg női dol­gozónak adjanak munkát. Sokba került a szülői hanyagság Női gondok, törekvések a tsz-ekben Egy érdekes ankét tapasztalatairól A megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság és a megyei nőtanács érdekes ankétet' rendezett nem­régiben Hartán, ahol a község termelőszövetkezeti asszonyain kívül sokan összegyűltek a me­gye falvaiból, a járási székhe­lyekről, hogy elmondják véle­ményüket, tapasztalataikat a nők munkájáról, helyzetéről a tsz-ekben. Az élénk tanácsko­záson részi vett az Országos Nőtanács képviselője és a köz­ponti NEB mezőgazdasági osz­tályvezetője is. Az ötlet — hogy megkérdezzék az asszonyokat termelési és szervezési problé­mákról — hasznosnak és gyü­mölcsözőnek bizonyult. Helytállnak a nők Ä tapasztalatcsere jellegű an- kéton valamennyi felszólaló ta­núsította, hogy a közös gazda­ságokban ma már természetes a kollektív gondolkodás, közös­ségi méretekben látják a prob­lémákat és a feladatokat. A nők helytállnak a termelésben, mun­kájukra számít a vezetőség és a tagság, megbecsülik őket. Le- hocziky Jánosné. a bajai Béke Tsz tagja elmondta például, hogy állandó céljuk a minőségi munkára való törekvés, hiszen a piacon csak a legjobb termé­nyek állják meg a helyüket, versenyképes árut kell szállítani a kereskedelemnek. Ez a feladat elsősorban — és nemcsak Ba­ján — a tsz-ben dolgozó asszo­nyokra hárul, akik egész nyá­ron át a növénytermelésben szorgoskodnak. Ezzel függ össze az a sok kö­zös gazdaságban megtalálható probléma, hogy a határban, a falutól több kilométerre levő földeken dolgozók nem jutnak meleg ebédhez. A bátyai Piros- paprika Tsz-ben például — Végh Józsefné elmondása sze­rint — nagyon hiányzik ez a nyári szezon idején 10—12 órát is dolgozó asszonyoknak. Ez pedig nem lényegtelen problé­ma. hanem olyan sürgető fel­adat, melynek megvalósítására egyre több figyelmet szükséges fordítani. Nem utolsósorban ép­pen a dolgozó asszonyokra ne­hezedő gond enyhítése céljából. Télen is dolgozni akarnak A fentihez hasonlóan sok ter­melőszövetkezetet foglalkoztat a folyamatos munkalehetőség biztosítása, ehhez a lehetőségek megteremtése. Többen tolmá­csolták a nőknek ezt az igényét a hartai tanácskozáson. Szavaik­ból kicsendült, hogy jelentős munkaerőt képviselnek a tsz- ekben, s nélkülük nem lehet dönteni sem termelési, sem pénzügyi és szervezési kérdé­sekben. Ezt a tekintélyt szor­galmukkal, helytállásukkal vív­ták ki a tsz-asszomyok, akik po­litikailag is világosan iátják és helyeslik a fejlődés útját. Ezért sürgetik a téli foglalkoztatás megoldását is. Főleg a fiatalok — akik egyre nagyobb számban mennek vissza a közös gazda­ságokba — és az egyedül álló nők, családanyák igénylik ezt. Az ankéton. sajnos, jó néhány asszony számolt be olyan ta­pasztalatról, hogy egyes tsz-ve- zetők nem tesznek meg min­dent e gond megoldására. An­nál jólesőbb volt hallani a pél­daadó kezdeményezésekről, kö­zöttük a hartai Üj Élet Tsz szá­rítóházának építéséről, ahol a nőknek kívánnak folyamatos munkalehetőséget teremteni. Ide kívánkoznak az ország- gyűlés legutóbbi ülésszakán Di- mény Imre földművelési és élel­mezésügyi miniszter által el­mondottak. Nevezetesen: Ma már a mezőgazdasági munka nem egyszerű szántó-vető tevé­kenység. hanem ennél jóval több, összetettebb feladat... Természetesen megyénkben is sok tsz a saját gyakorlatából tudja ezt, de — mint az asszo­nyok elmondották — a felisme­résen túli cselekvésig még nem mindenütt jutottak eL ösztönző jővedelmezés Nemcsak gondokról és meg­oldásra váró feladatokról esett szó a hartai tanácskozáson. Nem mondunk újat azzal, ha a fel­szólalások nyomán megállapít­juk: az asszonyok éppen úgy, mint a tsz férfi tagjai, megta­lálják számításukat a közös gaz­daságokban. Következménye, ve­lejárója ez az ösztönző bérezési rendszernek, amely tsz-enként különböző. Eaeket a módszere­ket a tsz vezetői a tagsággal együtt alakították ki, ami egy­ben biztosítéka az dlégedettség- nek, s vonzerő a faluból ko­rábban elvándorolt fiatalok szá­mára. A fajszi Kék Duna Tsz- ben például a mezőgazdasági munkák idején 14—15 ezer fo­rintot is megkeresnek az asz- szonyok. Részesművelésben dol­goznak. A dunaegyházi Haladás Tsz-ben viszont az előlegfize­tést vezették be, ami jó hangu­latot, munkakedvet teremtett a közös gazdaság tagjai körében. A NEB és a megyei nőtanács által szervezett hartai ankét ta­pasztalatait nem nehéz össze­gezni. Maguk a felszólalók ad­tak számot arról a megválto­zott helyzetről, amely a terme­lőszövetkezetekben tapasztalható a szervezés, bérezés, a foglal­koztatás tekintetében egyaránt. Erősödik a tsz-demokrácia, hi­szen egy-egy kérdésben egyre inkább a tagság egésze dönt úgy, hogy mindenki megtalálja számítását. A vezetőknek " vi­szont feladatuk, hogy megszív­leljék és egyre következeteseb­ben megvalósítsák a kéréseket, jogos igényeket Gál Sándor AZ AUTÖ tulajdonosa június közepén azzal indult el otthon­ról, hogy elhozza kocsiját a kis­iparos javítótól, aki megígérte, hogy erre a napra elkészül a munkával. Nagy volt azonban a megdöbbenés, amikor kide­rült, hogy a Trabant sokkal rosszabb állapotban van, mint amikor a gazdája javíttatni vit­te. Akkor nem sok hiba volt rajta, mindössze annyi, hogy egy korábbi baleset után a ki­cserélt ajtó színe különbözött a karosszéria színétől, a kisipa­rosnak tehát ezt kellett volna újrafesteni. Közben azonban olyan eset történt, ami élesen rávilágít a szülői hanyagságra, arra a nemtörődömségre, mely- lyel mostanában elég gyakran találkozhatunk a tárgyalóter­mekben. A kisiparos tizenöt éves fiá­nak kocsikázásra támadt kedve. Az egyáltalán nem zavarta szándékában, hogy nincs jogo­sítványa, sem gyakorlata a köz­úti közlekedésben. Gondolt egy merészet és a javításra hozott kocsit ellopta. Nem jutott vele messze. Elvesztette uralmát a jármű felett, áttért az út bal oldalára, belefutott az árokba, majd egy betonból készült vil­lanyoszlopnak ütközött, áttört egy kerítést, kitört egy fát az­tán egy ház falának ütődve megállt. A veszélyes kaland sokkal rosszabbul is végződhe­tett volna, de — szerencse a szerencsétlenségben — a fiúnak az ijedtségen kívül más baja nem esett. A kocsi viszont ala­posan összetört és megjavítása több ezer forintba került. ÉRDEKES módon merül fel itt a szülői felelősség kérdése. Jogi szempontból világos és egy­értelmű a válasz, de van az esetnek másik, erkölcsi oldala is. Tisztában van-e egy tizenöt éves gyerek azzal, hogy mit je­lent gyakorlat nélkül beülni az autóba, száguldani nagy sebes­séggel, s ezáltal nemcsak a ma­ga életét, testi épségét veszé­lyeztetni, hanem mindazokét, akik útjába kerülnek. Termé­szetes, hogy a fiú teljes mér­tékben nem érezhette át a fe­lelősséget, de azt mindenkép­pen tudnia kellett, hogy az autózásnak igen veszélyes kö­vetkezménye is lehet. A kérdés másik oldala a szülői hanyag­ság. Az apa e kockázatos és költséges kalandot elháríthatta volna, ha gondoskodik arról, hogy fia ne tudja beindítani a gépkocsit. Ez azonban csupán utólagos meditáció, de annyi haszna mégis lehet, hogy hason­ló esetektől megóvja a gépko­csitulajdonos szülőket. Nem ha­szontalan tehát az óvatosságról, körültekintésről beszélni. NAGYON JÖL tudja mindezt a kisiparos, akit kötelezett a já­rásbíróság az autóban keletke­zett kár megfizetésére, illetve a javítási költség viselésére. Szak­értői megállapítás szerint — és a számla is ennyiről tanúskodik — több mint tizenkétezer fo­rintról van szó. S ha hozzá szá­mítjuk a perköltséget, amit szintén a gyerek apja fizet, ak­kor tizenötezer forint az az összeg, amibe a kisiparosnak a szülői hanyagság került. G. S. Rendőrségi krónika Csalót tartóztattak le A kecskeméti járási rendőr- kapitányság előzetes letartózta­tásba helyezte Űjszéki János 47 éves alkalmi munkás büntetett előéletű, lajosmizsei lakost. Űj- széki szeptemberben folytatóla­gosan 4500 forintot csalt ki K. J-től Lajosmizsén. azzal a me­sével, hogy nősülni akar, és jegygyűrűre kell a pénz. Ké­sőbb a hiszékeny férfinek azt mondta, külföldi rokonai motor- kerékpárt küldenek neki, s an­nak. kiváltására_ kell a pénz. Októberben Űiszéki János új áldozatra talált K. F. személyé­ben. Üiszéki a bevált mesével külföldi rokonaitól kapott bú­tor kiváltásával csalt ki 1500 forintot ismerősétől. Űjszéki Já­nos ellen a rendőrkapitányság visszaesőként elkövetett csalás miatt indított büntetőeljárást. G. G. Az őszi nap lágy sugarai me­lengetőén simogatták a serényen hajlongó munkásokat, akik szorgalmasan keverték a betont. A Május 1. brigád tagjai tár­sadalmi munkában segítettek a gyáregység négy kőművesének, akik még az esős idő beállta előtt szeretnék elvégezni a be­tonozást A serleg birtokosai — Jelentősebb üzemfejlesztő beruházásunk nem lesz a közel­jövőben — magyarázta Füzes István, az ÉM. Épületasztalos­ipari Vállalat Kiskunhalasi Gyáregységének igazgatója — A hasító műhely bővítését azon ban feltétlenül meg kell olda­nunk, hiszen 1968-ban kétmil­lió forint értékű ajtóval, ablak­kal többet kell gyártani az or­szág építkezéseire, mint az idén. A Május 1. brigád betont kever társadalmi munkában. A jobb munkaszervezésen kívül ezért gondoskodnunk kell meg­felelő anyagelőkészítő helyiség­ről, ahol a fa védve lesz az idő viszontagságaival szemben. Ahogy elnéztem a társadalmi munkát jókedvűen végzőket, kezdtem megérteni, hogyan ke­rülhetett a 11 gyáregység közül éppen Kiskunhalasra az anya- vállalat „Felszabadulási vándor­serlege”. Márpedig ez nem kis dolog, hiszen alig másfél éve került a korábban kis tanácsi vállalat a minisztériumi ipar kötelékébe, egy sor már gazdag termelési tapasztalattal rendel­kező üzem közé. S úgy látszik, a gyáregység dolgozóit a serleg elnyerése még jobb munkára ösztönözte. Emberségből jeles — Mindannyiunk szíve vá­gya itt tartani a serleget — folytatta az igazgató —, s hogy amit itt lát, miért olyan fon­tos? A verseny egyik pontja a társadalmi munkára vonatko­zik. A soproni gyáregység tmk- műhelye a vállalat összes üze­mét kihívta versenyre, vállalva, hogy valamennyi munkás 50 óra társadalmi munkát végez. A mieink természetesen nem akarnak lemaradni és jelenleg már valamennyien a 75 órás teljesítmény körül járnak. Mesél a brigádnapló Közben a tmk-műhelybe — a Pattantyús-brigád birodalmába — érkeztünk. Csóti Pál brigád­vezető szűk szavú ember, kü­lönösen, ha munkájuk eredmé­nyeiről érdeklődnek nála. Ezért nem maradt más hátra, mint megkértem, mutassa meg a brigádnaplót. A piros fedelű, gondosan vezetett füzet lapjai­ról kiderült, hogjr nemcsak nagyszerű munkások, hanem meleg szívű emberek a brigád tagjai. Névadójukhoz, Pattantyús Gé­zához, a neves magyar gépész­mérnökhöz úgy igyekeztek mél­tóak lenni, hogy a brigádból hárman technikumba iratkoztak be. A szakmai továbbképzés azonban minden brigádtagra kötelező. Ezenkívül élnek-hal- nak az üzemért. Egy bejegyzés például arról tanúskodik, hogy a váratlanul elromlott henger­csiszoló gépet éjszakai műsza-

Next

/
Thumbnails
Contents