Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-01 / 232. szám
?. oldal 1967. október 1. vasárnap Befejeződött a Dnyeper- hadgyakorlat Péntek este befejeződött a „Dnyeper” hadgyakorlat amelynek körzete Ukrajnára és Belorussziára terjedt ki, s amelyen a szovjet hadseregnek valamennyi fegyverneme részt vett. Moszkvai katonai szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista For. radalom évfordulójának előestéjén lezajlott „Dnyeper” hadgyakorlat újból megmutatta: a szovjet hadsereg Varsói Szerződés-beli fegyvertársaival együtt képes megsemmisíteni bármilyen agresszort, képes megvédelmezni a békét. Érvénytelenítették a dél-vietnami választási eredményeket Az VSA légiereje folytatja a bombázásokat Gumibottal támadt a rendőrség szombat reggel Saigonban a tüntető diákokra, miután a dél- vietnami ideiglenes nemzetgyűlés külön bizottsága érvénytelennek nyilvánította a szeptember 3-i elnökválasztások eredményeit. i A bizottság a kora hajnali órákig tartó ülésezés után 16 szavazattal kettő ellenében, egy tartózkodással hozta meg döntését. A jelentést a 117 tagú nemzetgyűlés elé terjesztik, amelynek a jövő hét keddjéig kell eldöntenie, jelölik-e a választások győztesét, Nguyen Van Thieut, elnöknek. A diáktüntetés egybeesett egy másik felvonulással, amelyben közel ezer buddhista szerzetes és papnő tüntetett a kormánypalota előtt, mivel a Thieu—Ky kettős elutasította követeléseiket. A radikális buddhista irányzat vezetője. Thich Tri Egy hét a világpolitikában AZ ENSZ-PALOTÁBAN lezárult a közgyűlés általános vitájának második hete és a várakozásoknak megfelelően nem hozott drámaian új fejleményeket. A küldöttségek vezetői, akik általában az illető országok külügyminiszterei, kifejtették álláspontjukat, s ez a tárgyalt témák sokféleségéből, valamint a határozott vélemény- nyilvánításból következően nem igen adott lehetőséget beható tárgyalásokra. Ugyanakkor megkezdődött a „munkavacsorák évadja”, s ezeken a személyes találkozókon már jobb alkalom kínálkozik az esetleges érintkezési pontok kitapogatására. A különböző páros találkozók közben így került sor a héten a legfontosabb összejövetelre: a négy nagy külügyminiszter U Thant vacsoravendége volt. Jellemző a tanácskozás sűrített- ségére, hogy még tolmácsok sem voltak jelen, tehát tizennyolc szem között vitatták meg' az ügyeket. A „tizennyolc szem” a külügyminisztereket, az állandó ENSZ-raagyköveteket, valamint a világszervezet főtitkárát jelentette. Természetesen még az ilyen, önmagukban jelentős találkozóktól sem szabad valamifajta szenzációs eredményeket 1 várni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vietnami helyzet elmozdítása a holtpontról nem az egyes külügyminiszterek képeségein múlik, hanem, azon, hogy az Egyesült Államok hajlandó-e végre lemondani a katonai megoldásról, ,s — első lépésként — valóban mindent fel- Az értekezlet még így sem ért tétel nélkül beszüntetni a VDK bombázását. (Ennek azonban nincsen jele, s miközben Goldberg amerikai ENSZ-delegátus békeszándékát bizonygatta a világszervezetben, a héten csak tovább erősödött a légitámadások hulláma, ismét B—52-es szuperbombázók dobták le halálos terhüket a demilitarizált övezetbe, s megszólaltak a szirénák Hanoiban is.) Hasonló-» képpen, a másik viszálygóc, a Közel-Kelet ügyében sem történt előrelépés. Sőt, mutatkoztak bizonyos űj veszélyeik is. Egyrészt kitűnt a fegyverszünet törékenysége; az elmúlt napokban súlyos izraeli-egyiptomi tüzérségi párharc volt a Szuezi- csatornánál, — másrészt Izrael látható erőfeszítéseket tesz, hogy hosszabb távra rendezkedjék be a megszállt területeken. Akár az a eél,- hogy véglegesen bekebelezzék ezeket a vidékeket, akár csupán rtyomást akarnak gyakorolni a másik félre — az események aggodalmakra adnak okot. KEVÉSSÉ rokonszenves diplomáciai akcióról érkezett hír Washingtonból. Az Amerikai Államok Szervezete tanácsülésén újat>b Kuba-ellenes bojkotthatározatokat fogadott el. Űjra kiderült, hogy a latinamerikai államok ahelyett, hogy saját társadalmi ellentmondásainkon próbálnának változtatni, „Kuba-kezét” keresik a lakosságuk körében megmutatkozó elégedetlenség mögött. el teljes sikert. Mexikót nem sikerült rábírni a Kubával fennálló diplomáciai kapcsolatok megszakítására, Brazília és Chile pedig viszonylag mérsékeltebb nyilatkozatokat tett. Az AÁSZ-döntés némi nehézségeket támaszt amerikai—angol viszonylatban is, London ugyanis a Washintoni nyomás ellenére sem kívánja feladni kereskedelmi kapcsolatait Kubával. NEM LENNE teljes a heti krónika a francia járási választások említése nélkül. Vasárnap tartották meg az első fordulót, és október 1-én kerül sor a másodikra. A Írét szavazás között máris adódhatott néhány tanulság. A demokratikusbaloldali ellenzék a szavazatok 56 százalékát szerezte meg, egyedül a kommunisták szavazataránya 26 százalék fölé került. Mivel a lakosság csaknem fele járult urnákhoz, ezt szinte a tömegelégedetlenség kifejezésének foghatjuk fel a kormány rendkívüli felhatalmazása és szociális megszorításai elleni Ugyancsak figyelemreméltó, hogy a jobboldali ellenzék, amely De Gaulle külpolitikáját támadta, — erősen visszaesett. A két szavazás között fontos egységtárgyalások zajlottak le a baloldal pártjai között, s minden bizonnyal a második fordulóban is megmutatkozik majd növekvő befolyásuk, vonzerejük. Réti Ervin Quang immár 48 órája folytat ülősztrájkot az elnöki palotával szemben levő parkban. A buddhista vezető ezalatt két ízben is tárgyalt a palotában különböző tisztviselőkkel. Thieu elnök azonban még csütörtökön kijelentette, hogy nem hajlandó érdemleges tárgyalásokra az új buddhista chartáról. A VDK elleni amerikai légitámadások során az utóbbi 24 órában az amerikai légierő Thunderchief típusú vadászbombázói a Hanoitól 32 kilométerrel nyugatra fekvő Hoa Lac repülőteret bombázták. További bevetésekben Dong Hói kikötőváros közelében, a demilitarizált övezettől mintegy 75 kilométerrel északra, támadást intéztek a fő útvonalak ellen. B—52-s légierődök szombaton a kora reggeli órákban két hullámban támadtak a demilitari- zált övezeten belül, illetve attól északra fekvő célpontokat. Tel Aviv nyíltan fenyegeti Damaszkuszi Az Arab Ligához közelálló körökben rámutatnak arra, hogy Izrael nemcsak elutasítja a közép-keleti válság rendezését célzó úgynevezett Tito-tervet, hanem alig burkolt formában ismét agresszióval is fenyegetőzik. Az arab megfigyelők emlékeztetnek Yigal Állón izraeli tábornok, jelenlegi munkaügyi miniszter kihívó nyilatkozatára, amely szerint Izraelnek fel kell készülnie a negyedik arab —izraeli háborúra, minthogy az arab államok nem hajlandók közvetlenül tárgyalni vele’’. Az izraeli tábornokoknak a hafai diákok előtt elhangzott nyilatkozata a Szíria ellen előirányzott „megtorlásról” szóló hírekkel egy időben jelent meg a Tel Aviv-i sajtóban. Izrael a Szíria ellen fokozódó nyomással párhuzamosan fokoz, za a feszültséget a Szuezi-csatorna övezetében is. John*»»» Nem változtatunk a vietnami politikán Johnson elnök a hidegháború legsötétebb korszakának szótárából vett frázisokkal vette védelmébe pénteken a vietnami háborút a mindinkább szélesedő belső és nemzetközi bírálattal szemben. Johnson kijelentette, ’hogy az Egyesült Államok nem változtat vietnami politikáján Az ENSZ-közgyűIés hétfőn folytatja a yitát A délutáni ülésen elsőként Martinez Moreno, Salvador külügyminisztere szólalt fel.- Guevara Arze, bolíviai külügyminiszter nyugtalansággal szólott a fejlett ipari országok és gazdasági tekintetben fejlett országok közötti különbségek növekedéséről. A közgyűlés legközelebb október 2-án, hétfőin ül össze. és „folytatni fogja előretörését”. Azt mondotta, hogy Vietnamban az Egyesült Államok „a kommunista terjeszkedés legagresszí- vebb formájával áll szemben”, s „a béke igaz védelmezői azok az amerikai katonák, akik jelenleg a demilitarizált övezet mentén állnak őrt Vietnamban, s magukra vállalják az ellenség legsúlyosabb csapásait”. Johnson ismét elutasította a bombázások megszüntetésére irányuló javaslatokat, s felújította az amerikai követeléseket az előzetes garanciákra vonatkozóan. Politikai megfigyelők arra a következtetésre jutnak, hogy Johnson harcias hangú beszédét egyrészt a növekvő ellenállás leszerelésére, másrészt a rendkívül befolyásos háborús párti politikusok, üzletemberek és katonai vezetők megnyugtatására szánta. Pablót, Beppót és Andy Idenst meghívom a snack- bárba. Hadd legyen egy kellemes búcsúestjük. — Mint leendő tulaj? — kérdi Andy és vigyorog. Ez a három fiú áll hozzám a legközelebb, őket beavattam a tervembe. Tudják, hogy Bibivel a snack-bár bérletére gyűjtünk. Nem vagyunk az autóbuszhoz kötve. Beppo elintézte egy honfitársával, aki a tábor szállítószolgálatánál altiszt, hogy kapjunk egy jeepet. — Minden oké! — mondja Beppo, amikor a jeep előáll. A snack-bárban most is sok a vendég. Délután telefonáltam, s így a számunkra fenntartottak egy asztalt. Szépen megterítették, még virág Is van rajta. Bili mosolyogva, kedvesen köszönt bennünket. — Gratulálok a rangotokhoz, fiúk — mondja. Beppo, Pablo és Andy sorra, esetlenül kezet csókolnak Bibinek. — Ugyan fiúk, miié, való ez? — próbálja elhárítani barátaira szokatlan kedvességét. — Már nem faragatlan közlegények, hanem az amerikai hadsereg altisztjei vagyunk. Gentleman módjára kell viselkedni — tréfál Pablo. Megcsókolom Bibit. — Gratulálok szívem — mondja, de a tekintetében szomorúság bújkál és érzem a hangjából is, hogy cseppet sem örül a rangomnak és a tantor lyam befejezésének. A fiúk tréfálnak, hangoskodnak, isznak. Kívánom a whiskyt én is, de Bibi nem akarja, hogy igyam. — Ez a búcsúesténk — súgja. — Azt akarom, hogy szép legyen. S a többiek, mintha megérez- nék ezt, szokásuktól eltérően nem erőltetik, hogy igyam. — Mikor indultok? — kérdi Bibi. Holnap dél körül. — Hová? — Nem mondták meg. Andy a Wurlitzerhez lép. Bedob egy ötcentest. Rumba harsog. Beppo feláll és megkérdi tőlem; - - - - - - " ' , — Megengeded, hogy Bibivel táncoljak? — Természetesen. Beppo és Bibi táncol. Pablo Bilitől kér engedélyt, hogy Liliéi fordulhasson egyet. Bili kivételesen megengedi ezt. Andy a Wurlitzernél vezényel, mintha ő lenne a karmester. Bili rágyújt. Elgondolkozva fújja a füstöt. — Szóval befejeztétek? — Be — mondom neki kurtán. Zsebébe nyúl. Gyűrött újságot vesz elő. Szétnyitja, ujjá- val rámutat egy cikkre és a lapot átnyújtja az asztal fölött nekem. — Olvasd el ezt — mondja. Az „U. S. News and World Report” 1964. június 8-i számát tartom a kezemben. A Bili által megjelölt oldalon, nagybetűs címekkel és alcímekkel tálalva ezt olvasom: „Munkatársunk otthonában felkereste R. L. Moore írót, aki Dél-Vietnamban hosszabb időn ét együtt harcolt a Különleges Haderő katonáival, fme munkatársunk kérdései és a neves író válaszai: Kérdés: Mi a véleményük erről a háborúról a Vietnamban állomásozó közkatonáknak? Válasz: Ezt a háborút olyan háborúnak nevezik, amelyben nincs köszönet. Azt mondják, hogy idehaza senki sem tudja, hogy mi történik, és nem is törődnek vele. Kérdés: Az amerikaiak feladata a harc, vagy pedig csak a vietnamiak harci kiképzése? Válasz: A kiképzés a feladatuk, de maguk is részt vesznek a tényleges harcban. Kérdés: A harc legnagyobb részét nem a reguláris vietnami hadsereg csapatai folytatják? Válasz: Mint már említettem, a harc legnagyobb részét a különleges alakulatok és a hozzájuk tartozó irreguláris csapatok vívják. Ezek mennek harcba és támadnak, s ezek állítanak fel csapdákat. Gerillákként harcolnak. Kérdés: Jó felszereléssel rendelkeznek a különleges alakulatok? Válasz: Igen. Ebből a szempontból nincs helye a bírálatnak. A felszerelés jó és minden lőszert megkapnak, amire szükségük van. Az új típusú fegyverek kitűnőek. Űj típusú M— 79 gránátvetővel rendelkeznek, ami a legjobb fegyver, amit valaha láttam. Majdnem 200 yardnyira veti a gránátot és külalakra puskához hasonlít. (A szerkesztőség megjegyzése: A különleges alakulatok másik legfontosabb fegyvere az AR—15 típusú, 22-es kaliberű automatapuska, ami hatalmas ütőerejű és igen könnyű fegyver.) Kérdés: A vietnamiak is kapnak ezekből a kitűnő fegyverekből? Válasz: Kaptak, de a Viet Kong elázedte tőlük. Kérdés: A különleges alakulatok hatékonysága ellenére olyan jelentések érkeznek, hogy elveszítjük a háborút. Válasz: Igen, de sokkal gyorsabban elvesztenénk, ha a különleges alakulatok nem volnának ott...” Először csak felületesen, de néhány mondat után egyre nagyobb érdeklődéssel olvastam ezt a furcsa interjút. Aztán megkérdeztem Bilitől: — Miért akartad, hogy elolvassam? — Csak — feleli kurtán. — Valami célod mégiscsak van vele. — Semmi különös. — Ne szédíts. — Jó. Azért mutattam ezt az interjút, mert..., mert az öcsém is ilyen kitűnő fegyverekkel volt felszerelve és mégis elpusztult. — Hol? — Vajon hol? Hát Vietnamban. Bili arcán látszik, hogy szenved. Lehajt egy pohár whiskyt és ismét rágyújt. — Nagyon szerettem — mondja. — Éppen ilyen korú volt, mint te. — Miért mondtad el ezt nekem? ... Bibi szemében könny csillan.' Megöleli és megcsókolja barátaimat. A fiúk elcsendesednek. — Ugye, megígéritek nekem, hogy vigyáztok rá — mutat felém Bibi, majd hozzáfűzi: — És... és visszahozzátok őt nekem. {Folytatása következik)
