Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

?. oldal 1967. október 1. vasárnap Befejeződött a Dnyeper- hadgyakorlat Péntek este befejeződött a „Dnyeper” hadgyakorlat amely­nek körzete Ukrajnára és Belo­russziára terjedt ki, s amelyen a szovjet hadseregnek vala­mennyi fegyverneme részt vett. Moszkvai katonai szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista For. radalom évfordulójának előesté­jén lezajlott „Dnyeper” had­gyakorlat újból megmutatta: a szovjet hadsereg Varsói Szer­ződés-beli fegyvertársaival együtt képes megsemmisíteni bármilyen agresszort, képes megvédelmezni a békét. Érvénytelenítették a dél-vietnami választási eredményeket Az VSA légiereje folytatja a bombázásokat Gumibottal támadt a rendőr­ség szombat reggel Saigonban a tüntető diákokra, miután a dél- vietnami ideiglenes nemzetgyű­lés külön bizottsága érvényte­lennek nyilvánította a szeptem­ber 3-i elnökválasztások ered­ményeit. i A bizottság a kora hajnali órákig tartó ülésezés után 16 szavazattal kettő ellenében, egy tartózkodással hozta meg dön­tését. A jelentést a 117 tagú nemzetgyűlés elé terjesztik, amelynek a jövő hét keddjéig kell eldöntenie, jelölik-e a vá­lasztások győztesét, Nguyen Van Thieut, elnöknek. A diáktüntetés egybeesett egy másik felvonulással, amelyben közel ezer buddhista szerzetes és papnő tüntetett a kormány­palota előtt, mivel a Thieu—Ky kettős elutasította követelései­ket. A radikális buddhista irányzat vezetője. Thich Tri Egy hét a világpolitikában AZ ENSZ-PALOTÁBAN lezá­rult a közgyűlés általános vi­tájának második hete és a vá­rakozásoknak megfelelően nem hozott drámaian új fejleménye­ket. A küldöttségek vezetői, akik általában az illető orszá­gok külügyminiszterei, kifejtet­ték álláspontjukat, s ez a tár­gyalt témák sokféleségéből, va­lamint a határozott vélemény- nyilvánításból következően nem igen adott lehetőséget beható tárgyalásokra. Ugyanakkor meg­kezdődött a „munkavacsorák évadja”, s ezeken a személyes találkozókon már jobb alkalom kínálkozik az esetleges érint­kezési pontok kitapogatására. A különböző páros találkozók közben így került sor a héten a legfontosabb összejövetelre: a négy nagy külügyminiszter U Thant vacsoravendége volt. Jellemző a tanácskozás sűrített- ségére, hogy még tolmácsok sem voltak jelen, tehát tizen­nyolc szem között vitatták meg' az ügyeket. A „tizennyolc szem” a külügyminisztereket, az állandó ENSZ-raagyköveteket, valamint a világszervezet fő­titkárát jelentette. Természete­sen még az ilyen, önmagukban jelentős találkozóktól sem sza­bad valamifajta szenzációs ered­ményeket 1 várni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vietnami hely­zet elmozdítása a holtpontról nem az egyes külügyminiszterek képeségein múlik, hanem, azon, hogy az Egyesült Államok haj­landó-e végre lemondani a ka­tonai megoldásról, ,s — első lé­pésként — valóban mindent fel- Az értekezlet még így sem ért tétel nélkül beszüntetni a VDK bombázását. (Ennek azonban nincsen jele, s miközben Gold­berg amerikai ENSZ-delegátus békeszándékát bizonygatta a világszervezetben, a héten csak tovább erősödött a légitámadá­sok hulláma, ismét B—52-es szuperbombázók dobták le halá­los terhüket a demilitarizált övezetbe, s megszólaltak a szi­rénák Hanoiban is.) Hasonló-» képpen, a másik viszálygóc, a Közel-Kelet ügyében sem tör­tént előrelépés. Sőt, mutatkoz­tak bizonyos űj veszélyeik is. Egyrészt kitűnt a fegyverszünet törékenysége; az elmúlt napok­ban súlyos izraeli-egyiptomi tü­zérségi párharc volt a Szuezi- csatornánál, — másrészt Izrael látható erőfeszítéseket tesz, hogy hosszabb távra rendezkedjék be a megszállt területeken. Akár az a eél,- hogy véglegesen bekebe­lezzék ezeket a vidékeket, akár csupán rtyomást akarnak gya­korolni a másik félre — az ese­mények aggodalmakra adnak okot. KEVÉSSÉ rokonszenves dip­lomáciai akcióról érkezett hír Washingtonból. Az Amerikai Államok Szervezete tanácsülé­sén újat>b Kuba-ellenes boj­kotthatározatokat fogadott el. Űjra kiderült, hogy a latin­amerikai államok ahelyett, hogy saját társadalmi ellent­mondásainkon próbálnának vál­toztatni, „Kuba-kezét” keresik a lakosságuk körében megmu­tatkozó elégedetlenség mögött. el teljes sikert. Mexikót nem sikerült rábírni a Kubával fennálló diplomáciai kapcsola­tok megszakítására, Brazília és Chile pedig viszonylag mér­sékeltebb nyilatkozatokat tett. Az AÁSZ-döntés némi nehéz­ségeket támaszt amerikai—an­gol viszonylatban is, London ugyanis a Washintoni nyomás ellenére sem kívánja feladni kereskedelmi kapcsolatait Ku­bával. NEM LENNE teljes a heti krónika a francia járási válasz­tások említése nélkül. Vasár­nap tartották meg az első for­dulót, és október 1-én kerül sor a másodikra. A Írét szava­zás között máris adódhatott né­hány tanulság. A demokratikus­baloldali ellenzék a szavazatok 56 százalékát szerezte meg, egyedül a kommunisták szava­zataránya 26 százalék fölé ke­rült. Mivel a lakosság csaknem fele járult urnákhoz, ezt szin­te a tömegelégedetlenség kife­jezésének foghatjuk fel a kor­mány rendkívüli felhatalmazá­sa és szociális megszorításai el­leni Ugyancsak figyelemremél­tó, hogy a jobboldali ellenzék, amely De Gaulle külpolitiká­ját támadta, — erősen vissza­esett. A két szavazás között fontos egységtárgyalások zaj­lottak le a baloldal pártjai kö­zött, s minden bizonnyal a má­sodik fordulóban is megmutat­kozik majd növekvő befolyásuk, vonzerejük. Réti Ervin Quang immár 48 órája folytat ülősztrájkot az elnöki palotával szemben levő parkban. A budd­hista vezető ezalatt két ízben is tárgyalt a palotában külön­böző tisztviselőkkel. Thieu el­nök azonban még csütörtökön kijelentette, hogy nem hajlandó érdemleges tárgyalásokra az új buddhista chartáról. A VDK elleni amerikai légi­támadások során az utóbbi 24 órában az amerikai légierő Thunderchief típusú vadász­bombázói a Hanoitól 32 kilo­méterrel nyugatra fekvő Hoa Lac repülőteret bombázták. To­vábbi bevetésekben Dong Hói kikötőváros közelében, a demi­litarizált övezettől mintegy 75 kilométerrel északra, támadást intéztek a fő útvonalak ellen. B—52-s légierődök szombaton a kora reggeli órákban két hul­lámban támadtak a demilitari- zált övezeten belül, illetve attól északra fekvő célpontokat. Tel Aviv nyíltan fenyegeti Damaszkuszi Az Arab Ligához közelálló körökben rámutatnak arra, hogy Izrael nemcsak elutasítja a kö­zép-keleti válság rendezését cél­zó úgynevezett Tito-tervet, ha­nem alig burkolt formában is­mét agresszióval is fenyegetőzik. Az arab megfigyelők emlékez­tetnek Yigal Állón izraeli tábor­nok, jelenlegi munkaügyi mi­niszter kihívó nyilatkozatára, amely szerint Izraelnek fel kell készülnie a negyedik arab —izraeli háborúra, minthogy az arab államok nem hajlandók közvetlenül tárgyalni vele’’. Az izraeli tábornokoknak a hafai diákok előtt elhangzott nyilat­kozata a Szíria ellen előirány­zott „megtorlásról” szóló hírek­kel egy időben jelent meg a Tel Aviv-i sajtóban. Izrael a Szíria ellen fokozódó nyomással párhuzamosan fokoz, za a feszültséget a Szuezi-csa­torna övezetében is. John*»»» Nem változtatunk a vietnami politikán Johnson elnök a hidegháború legsötétebb korszakának szótá­rából vett frázisokkal vette vé­delmébe pénteken a vietnami háborút a mindinkább szélesedő belső és nemzetközi bírálattal szemben. Johnson kijelentette, ’hogy az Egyesült Államok nem változtat vietnami politikáján Az ENSZ-közgyűIés hétfőn folytatja a yitát A délutáni ülésen elsőként Mar­tinez Moreno, Salvador külügy­minisztere szólalt fel.- Guevara Arze, bolíviai kül­ügyminiszter nyugtalansággal szólott a fejlett ipari országok és gazdasági tekintetben fejlett országok közötti különbségek növekedéséről. A közgyűlés legközelebb ok­tóber 2-án, hétfőin ül össze. és „folytatni fogja előretörését”. Azt mondotta, hogy Vietnamban az Egyesült Államok „a kom­munista terjeszkedés legagresszí- vebb formájával áll szemben”, s „a béke igaz védelmezői azok az amerikai katonák, akik je­lenleg a demilitarizált övezet mentén állnak őrt Vietnamban, s magukra vállalják az ellenség legsúlyosabb csapásait”. Johnson ismét elutasította a bombázások megszüntetésére irányuló javaslatokat, s felújí­totta az amerikai követeléseket az előzetes garanciákra vonatko­zóan. Politikai megfigyelők arra a következtetésre jutnak, hogy Johnson harcias hangú beszédét egyrészt a növekvő ellenállás leszerelésére, másrészt a rend­kívül befolyásos háborús párti politikusok, üzletemberek és katonai vezetők megnyugtatá­sára szánta. Pablót, Beppót és Andy Idenst meghívom a snack- bárba. Hadd legyen egy kelle­mes búcsúestjük. — Mint leendő tulaj? — kér­di Andy és vigyorog. Ez a három fiú áll hozzám a legközelebb, őket beavattam a tervembe. Tudják, hogy Bibi­vel a snack-bár bérletére gyűj­tünk. Nem vagyunk az autóbusz­hoz kötve. Beppo elintézte egy honfitársával, aki a tábor szál­lítószolgálatánál altiszt, hogy kapjunk egy jeepet. — Minden oké! — mondja Beppo, amikor a jeep előáll. A snack-bárban most is sok a vendég. Délután telefonál­tam, s így a számunkra fenn­tartottak egy asztalt. Szépen megterítették, még virág Is van rajta. Bili mosolyogva, kedvesen köszönt bennünket. — Gratulálok a rangotokhoz, fiúk — mondja. Beppo, Pablo és Andy sorra, esetlenül kezet csókolnak Bibi­nek. — Ugyan fiúk, miié, való ez? — próbálja elhárítani barátaira szokatlan kedvességét. — Már nem faragatlan köz­legények, hanem az amerikai hadsereg altisztjei vagyunk. Gentleman módjára kell visel­kedni — tréfál Pablo. Megcsókolom Bibit. — Gratulálok szívem — mondja, de a tekintetében szo­morúság bújkál és érzem a hangjából is, hogy cseppet sem örül a rangomnak és a tantor lyam befejezésének. A fiúk tréfálnak, hangoskod­nak, isznak. Kívánom a whis­kyt én is, de Bibi nem akarja, hogy igyam. — Ez a búcsúesténk — súgja. — Azt akarom, hogy szép le­gyen. S a többiek, mintha megérez- nék ezt, szokásuktól eltérően nem erőltetik, hogy igyam. — Mikor indultok? — kérdi Bibi. Holnap dél körül. — Hová? — Nem mondták meg. Andy a Wurlitzerhez lép. Be­dob egy ötcentest. Rumba har­sog. Beppo feláll és megkérdi tő­lem; - - - - - - " ' , — Megengeded, hogy Bibivel táncoljak? — Természetesen. Beppo és Bibi táncol. Pablo Bilitől kér engedélyt, hogy Lil­iéi fordulhasson egyet. Bili ki­vételesen megengedi ezt. Andy a Wurlitzernél vezényel, mint­ha ő lenne a karmester. Bili rágyújt. Elgondolkozva fújja a füstöt. — Szóval befejeztétek? — Be — mondom neki kur­tán. Zsebébe nyúl. Gyűrött újsá­got vesz elő. Szétnyitja, ujjá- val rámutat egy cikkre és a lapot átnyújtja az asztal fölött nekem. — Olvasd el ezt — mondja. Az „U. S. News and World Report” 1964. június 8-i számát tartom a kezemben. A Bili ál­tal megjelölt oldalon, nagy­betűs címekkel és alcímekkel tálalva ezt olvasom: „Munkatársunk otthonában felkereste R. L. Moore írót, aki Dél-Vietnamban hosszabb időn ét együtt harcolt a Különleges Haderő katonáival, fme munka­társunk kérdései és a neves író válaszai: Kérdés: Mi a véleményük er­ről a háborúról a Vietnamban állomásozó közkatonáknak? Válasz: Ezt a háborút olyan háborúnak nevezik, amelyben nincs köszönet. Azt mondják, hogy idehaza senki sem tudja, hogy mi történik, és nem is tö­rődnek vele. Kérdés: Az amerikaiak fel­adata a harc, vagy pedig csak a vietnamiak harci kiképzése? Válasz: A kiképzés a felada­tuk, de maguk is részt vesznek a tényleges harcban. Kérdés: A harc legnagyobb részét nem a reguláris vietna­mi hadsereg csapatai folytat­ják? Válasz: Mint már említettem, a harc legnagyobb részét a kü­lönleges alakulatok és a hozzá­juk tartozó irreguláris csapatok vívják. Ezek mennek harcba és támadnak, s ezek állítanak fel csapdákat. Gerillákként harcol­nak. Kérdés: Jó felszereléssel ren­delkeznek a különleges alakula­tok? Válasz: Igen. Ebből a szem­pontból nincs helye a bírálat­nak. A felszerelés jó és minden lőszert megkapnak, amire szük­ségük van. Az új típusú fegy­verek kitűnőek. Űj típusú M— 79 gránátvetővel rendelkeznek, ami a legjobb fegyver, amit valaha láttam. Majdnem 200 yardnyira veti a gránátot és külalakra puskához hasonlít. (A szerkesztőség megjegyzé­se: A különleges alakulatok másik legfontosabb fegyvere az AR—15 típusú, 22-es kaliberű automatapuska, ami hatalmas ütőerejű és igen könnyű fegy­ver.) Kérdés: A vietnamiak is kap­nak ezekből a kitűnő fegyve­rekből? Válasz: Kaptak, de a Viet Kong elázedte tőlük. Kérdés: A különleges alaku­latok hatékonysága ellenére olyan jelentések érkeznek, hogy elveszítjük a háborút. Válasz: Igen, de sokkal gyor­sabban elvesztenénk, ha a kü­lönleges alakulatok nem volná­nak ott...” Először csak felületesen, de néhány mondat után egyre na­gyobb érdeklődéssel olvastam ezt a furcsa interjút. Aztán megkérdeztem Bilitől: — Miért akartad, hogy elol­vassam? — Csak — feleli kurtán. — Valami célod mégiscsak van vele. — Semmi különös. — Ne szédíts. — Jó. Azért mutattam ezt az interjút, mert..., mert az öcsém is ilyen kitűnő fegyve­rekkel volt felszerelve és mégis elpusztult. — Hol? — Vajon hol? Hát Vietnam­ban. Bili arcán látszik, hogy szen­ved. Lehajt egy pohár whiskyt és ismét rágyújt. — Nagyon szerettem — mondja. — Éppen ilyen korú volt, mint te. — Miért mondtad el ezt ne­kem? ... Bibi szemében könny csillan.' Megöleli és megcsókolja bará­taimat. A fiúk elcsendesednek. — Ugye, megígéritek nekem, hogy vigyáztok rá — mutat fe­lém Bibi, majd hozzáfűzi: — És... és visszahozzátok őt ne­kem. {Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents