Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-10 / 214. szám
I oldal 1967. szeptember 10. vasárnap Otthon érzik magukat az emberek I Hazudik a kisfiam Ritkán támad tanácsházán ilyen gondolata az embernek: „Itt szívesen ellaknék.” — Valahogy már a hivatalhoz, íróasztalhoz kapcsolódó képzetek sem csábítanak arra, hogy egy ilyen munkahelyet az otthonnal hozzunk párhuzamba. Igen, ha valahol csak a hivatal légkörét érezzük magunk körül. De például a jászszentlász- lói tanácsházán annyira otthonos a miliő, hogy jóformán csak az ajtókon levő kis táblák juttatják a vendég eszébe: hivatali szobák. Már az udvar is, a nagy diófákkal. Hatalmas lombjaik közül mosolyog elő az emeletes tanácsháza. Virágok, zöldnövények — a lépcsőházban, a várócsarnokban. Állványok, falak, ablakok. asztalok tőlük kapják a barátságos hangulatot No, meg az ízléses keretekben függő festményektől, melyek ugyancsak gazdagon, szinte egy tárlat bőségével teszik élővé a falakat. Nem kis meglepetés, mikor közlik, hogy a festmények a helyi rajz-festő szakkör kis művészeinek munkái. Gyorsan írjuk ide a nevüket: Kamasz Klára, Gyenes Judit, Pafkovics Mária, Hideg Mária, Csendes Franciska. Ezek a külsőségek, tárgyi jegyek szép harmóniájukkal mindenképp a tanácsi dolgozók igényességét, s azt a szándékát tükrözik, hogy aki ügyes-bajos dolgával hozzájuk fordul, otthonosan, ne pedig olyan hivatalban érezze magát, ahol közömbösek arra az alkalmazottak, vajon jól érzik-e magukat náluk az ügyfelek. De nemcsak a dolgok szép. Kissé öncélú konkurrencia Elöljáróban hadd jelentsem ki, szívemre tett kézzel, hogy azok közé tartozom, akik szerint a konkurrencia, a vállalatok férfias tusája a vevő kegyeiért, igen hasznos dolog. Élveztük éppen eleget a monopolhelyzet áldásait, ideje, hogy végre választhassunk, az „ezt szeretem legjobban, ezzel fordulok gyorsan” vidám dallamára. Az elmondottak után talán furcsának tűnhet e kijelentés: nem örültem, amikor azt láttam, hogy a kecskeméti lenin- városi szolgáltató házba a már meglevő tv-, rádió- és háztartási kisgépjavító fiók mellé egy ugyanilyen profilú részleg költözik. Mert igaz ugyan, hogy ily módon válogathatnak a környék lakói a Szolgáltató és Javító Vállalat, illetve a GELKA iparosai között, s e helyzet nyilván fokozott igyekezetre, udvariasságra serkenti a mestereket, de van a dolognak hátulütője is. A szolgáltatóház szerepe ugyanis az lenne, hogy a Leninvárosban és környékén lakók a lehető legtöbb fajta szolgáltatást egy helyen rendelhessenek meg. S bár itt a már említetten kívül fodrász, kozmetikus. szabó, cipész, patyolatrészleg, postafiók, sőt orvosi rendelő is működik, a szolgáltatások köre még koránt sincs kimerítve. Hogy mást ne mondjak: elkelne az orvosi rendelő mellé egy gyógyszer- tár, de nagy szükség lenne egy kis letéti könyvtárra is. Szóval kissé fényűzésnek tartom, hogy két helyiséget hasonló rendeltetésű, de más-más vállalathoz tartozó részlegek foglaljanak el. Különösen akkor, amikor a város egyéb kerületeinek a lakói esetleg kilométerekre kénytelenek cipelni a javítandó tv-t, mosógépet, stb-t. Nem lehetne valamivel távolabbról konkurrálni tisztelt vállalatok? Valahogy úgy, hogy maradéktalan legyen a megrendelők öröme.-s. -ő. rendje diktálja ezt a benyomást. A nyitott ajtókon át ki- hallatszik: „Icuka, kedves” — majd bentebbről: „Titkárnő, kedves.” Az ügyfelek mondják. A tizenegyedik S mikor Muzsik Tiborné vb- titkárhoz köszön be a vendég, éppen egy ősz hajú férfival van nagy beszédben. Arról számol be a bácsi — a nevét is megtudom: Pap Ádám —, milyen jó pénzt tud keresni az erdőgazdaságnál a tüskök gyökér- telenítésével, szinte jókedvéből, kiadós testedzésként. Nevetve mondja, hogy kapott a munkán lánya, menye... Aztán szakmaközi bizottság, állandó bizottság. pártvezetőségi ülés a téma Mert a vb-titkár alapszervezeti párttitkár is, az idős látogató meg pártvezetőségi tag. Nyugdíjas ... Valamikor ő volt a vb-elnök. Nem könnyű időkben, s nem könnyű községben. Muzsik Tiborné 1962-ben került ide vb- titkámak. — Én vagyok a tizenegyedik, — gondolhatja, mibe cseppentem — emlékezik az elvtársnő ... Elhanyagolt ügykezelés ... Rengeteg szociális probléma: öregek, alkohol és következményei ... 1950-től Tápiógyörgyén voltam vb-titkár. Jómódú lakosság, ilyen gondok s ekkora számban ott nem voltak. Pap Ádám elbúcsúzott A községről beszélgetünk tovább. Persze meg-megállunk, hiszen hol egy igazolás aláírását, hol tanácsot kérnek a titkárnőtől egy áb-beszámoló készítéséhez. Majd telefonon arról kell felvilágosítani az érdeklődőt, mennyien fémek el a legközelebbi társadalmi esküvő alkalmával ebben a szép tanácsházi környezetben, — hova kellene hangszórót szerelni, hogy a kívül várakozók is halljanak —, meg melyik költőnek is van valami szép verse, amit erre az alkalomra betanulna az ügyes szavaló... „Ülj hitvesem, ülj az ölembe ide...” — Igen, a világ egyik leggyönyörűbb ^költeménye a szerelemről, hűségről ... De az „özvegyi fátyol”... Változások .. Mennyi, mennyi biztató adat, tény gyűlik össze csak 1962-től számítva. Milyen szerető lelkiismeretességgel néznek utána — Muzsikné is és Lódri János vb-elnök, aki segít emlékezni —, ha a memória kissé bizonytalan. De^ vannak területek, ahol egyből készen áll az összehasonlítás, mert „ki tudná megfejteni”, hogy 1962—63-ban még csak 2—3 forint volt a munkaegység értéke mind az Új Barázda, mind az Aranyhomok Tsz-ben. Most sem az erősek közé tartoznak, de a 2—3 forintból 25 lett. Triticale-val kísérleteznek — sikeresen. Halastó létesítését tervezik, borjúnevelőt, istállót építenek... S ha 1958-ban 200 ezer forint körüli volt a betét- állomány, ma ötmillióról beszélhetünk. Van vagy 20 autó, de még több motor. Kell ez a tanyavilágban, ahol a lakosság kétharmada él... Tanya. Bizony még fennáll, hogy nejlon- kendős és tűsarkú cipőjű menyecske is akad, aki esküszik hogy X „megverte szemmel” az urát. De a betű feltartóztathatatlanul hódít. 1963-ban még alig hatezer könyvet kölcsönöztek — túlnyomórészt fiatalok. Ma pedig a huszonötezret is meghaladja a kölesönkönv- vek száma, s az olvasók — túlnyomórészt 18 éven felüliek. És miiven szépen „fordítia le” az adatokat az emberek szemléletének alakulásét bizonyító tén vekre Muzsik Tiborné. T-Tngv például: — MíEor idniöHom a panasznevek 60 százaléka a tsz-ekknl kapcsolatos volt. Ma hónának is eltelnek, míg akad egy-kettő. De nem olyanok, hogy „Nem állnak velem szóba” — „Fogalmam sincs, mennyi a munkaegységem, azt sem tudom, milyen alapon írnak be a könyvembe” — „Ott hiába kérem, nem intézik el” ... Megváltozott a vezetés, de az emberek, a tagok szemlélete is. Mikor idejöttem, a közgyűléseken jóformán csak a háztáji, az „enyém” körül forogtak a felszólalások .. . Most már: Miért hajt N. vezető, meg Z. tagtárs a megállótól eddig és eddig a kocsival a gabonatáblán keresztül? Kiszámítottam: ennyi és ennyi területen nem nőtt gabona. Átlagunk ez volt, a veszteség ennyi forint... A mi zsebünkből megy az ki tagtársak!” — Vagy: „Miért csak ennyi műtrágyát használtunk fel, holott ez meg ez a tábla megmutatta.. — A szociális ügyek? — A régi bajok kevesbednek, hiszen más az életszínvonal, az emberek tudata, de még van gond az idősek helyzete miatt. Az alkoholizmus sem került le a napirendről véglegesen ... Jönnek házastársak, egyenként, de együtt is: tegyek igazságot. Szívesen megpróbálunk mindent: velük közösen. Szép szóval, de néha szidással is. őszinték vagyunk egymáshoz,.. Bizalom Eszébe jut egy eset. — Kiskunfélegyházáról járok ki. A napokban az állomáson vár egy asszonyka. Kéri, látogassak már el hozzájuk, úgy szeretné, ha segítenék... Mondom, jöjjön velem a tanácsházára, szépen megbeszélünk mindent. Nem, nem. Hozzájuk menjek el. Nem szeretné, ha ha meglátnák, megtudnák, hogy abban az ügyben a tanácsnál járt... ... Bizalom,' szeretet a község egyik vezetője iránt. Akinek sok része volt a jászszent- lászlói változások megvalósításában. Mert a néhány példa is meggyőzően mutatja, a községben — nemcsak a több, mint 600 hold új telepítésű szőlő, gyümölcsös fordul termőre, hanem az egész élet. Milyen biztató az is, hogy hazajönnek, otthon maradnak iskolázott fiatalok. Olyanok, mint Besze Ica, Zimányi Zoltán, Szatmári Lajos, Géczi Mihály. Nemrég ösztöndíjas felső- vagy középfokú technikumi tanulók, s ma már gyakorló ifjú szakvezetők ... ... Muzsik Tiboménál pedig gratulálni voltunk. Augusztus 20-a alkalmából tüntették ki „Kiváló dolgozó” jelvénnyel. Tóth István — Hazudik a kisfiam, az én egyetlen kisfiam hazudik ... Ez rettenetes. Még csak tízéves, nagy kék szemével oly ártatlanul bámul a világba, mint egy csecsemő, és már hazudik. Mi lesz ebből a gyerekből? És kitől tanulja? Hiszen áz apja minden délután foglalkozik vele, kihallgatja a leckéiből, és emlékezteti rá, hogy legjobb az egyenes út. És hányszor, de hányszor elmondta már ennek a büdös kö- lyöknek, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát... És itt van, tessék. A gyerek hazudik. De kitől tanulja? Egyszer-kétszer már a múlt évben is az volt az érzésem, hogy a gyerek hazudik. Amikor például azt mesélte, hogy a tantestület teljes egyheti leckeszünetet rendelt el, hogy a gyerekek lássák, milyen céltalan és sivár az élet munka, nélkül. Nekem ez furcsának látszott, még mondtam is neki: „Misi, esküdj!”, mire megesküdött, és én megnyugodtam, istenkém, manapság olyan modern pedagógiai elveket hirdetnek, mit tudom én, gondoltam magamban. És aztán egyszer délelőtt tizenegykor jött haza, kérdem tőle: „Mi történt édes fiam?”, mondja, hogy semmi, csak elmaradt a földrajz és a számtan, mert a két tanárnak esküvője van. Nekem elég furcsának látszott, hogy egyszerre két tanárnak van esküvője és éppen a tanítási idő alatt, de a gyerek azt mondta, hogy ikerlányokat vesznek el, csoportos esküvő lesz, és azt csak délelőtt engedélyezi a tanács. Még mondtam is neki: „Misi, esküdj!”, mire meg- esküdött, és én megnyugodtam, istenkém, gondoltam, sok minden másként van manapság, mint azelőtt. És tegnap kiderült, hogy a gyerek hazudik. Igen, hazudik. Nem fantáziái, ami mégbocsátható lenne, nem képze- leg, nem nagyzol, hanem hazudik, sajnos. Nekünk azt mondta, hogy történelemből ötösre felelt, de én egy órával később már tudtam, hogy egyesre felelt, hogy egy szót sem tudott, hogy a feleletét így kezdte: „Harmadik Béla és Negyedik Béla király között a különbség látszólag csak egy...” — mire leültették teljes joggal, és beírtak neki egy egyest. És itthon azt hazudta, hogy ötöst kapott történelemből, s közben oly ártatlanul bámult a kék szemével, mint egy csecsemő. Szóval hazudik... De kitől tanulja... Istenkém, pedig mennyire szeretjük, szinte a szívünk vérével tápláljuk! Nem lehet olyan kívánsága, amit ne teljesítenénk, hiszen egyetlen gyermekünk, az apja egyenesen bolondul érte, pedig a gyerek rám hasonlít. A múlt héten is, amikor azokat a régi burleszkeket meg akarta nézni, de csak délelőtt játszotta itt a közeli mozi, írtam egy pár sort az osztályfőnökének, hogy engedje el a gyereket tíz órakor az iskolából, mert fogorvoshoz kell vinnem. El is engedte, és a gyerek olyan boldog volt, úgy kacagott a moziban, hogy a könnyei is kicsordultak. És most ez a hála, hogy hazudik. Csak tudnám, hogy kitől tanulja? Tegnapelőtt el akartuk vinni a nagyanyjához. Es mondom: Misi, megyünk a nagymamához gratulálni a neve napjára, készülődj. Mondja erre, hogy nem jön, mert lemegy a térre inkább futballozni. Enyje, Misi- kém, mondom erre én, hát mit mondjak nagyanyádnak akkor? „Mondd, hogy inkább futballozni mentem” — feleli ő. Mondom erre: „Hát így meg akarod bántani szegény nagymamát? Majd azt mondom, hogy nagyon sok leckét kaptál, azért nem tudtál velünk jönni.” Mi elmentünk, és ő egész délután futballozott. És mi a hála? Hazudik. Csak tudnám, hogy kitől tanulja? A csillagot is lehoznám neki az égről. Tegnap is mi történt... Hazajövet szép banánt láttam az üzlet kirakatában, eszembe jutott, hogy a gyerek mennyire imádja a banánt, gondoltam, veszek neki, pedig nagyon drága. Mondtam neki, milyen drága ez a kis banán. „Nézd, Misikém, mit vettem neked” — és eléje teszem. Kérdi, hogy mennyibe került. Mondom neki: „Ajmd megnyúz, ha megtudja, de neki nérh fogom megmondani, menynyibe került, érted, Misikém?” Egy perc alatt megette a gyerek, bizonyisten nem sajnáltam tőle. És másfél órával később azt hazudja, hogy ötöst kapott történelemből, amikor pedig egyest kapott. Egy szemernyi hála ' sincs ebben a gyerekben. Tízéves, és már hazudik! Csak tudnám, hogy kitői tanulja ? Tahi László IV. A PROGRAM így szólt: „Ebéd Aradon. Vacsora és szállás Temesváron. Este borkóstoló. Reggeli Temesváron, rövid városnézés, majd továbbutazás Jugoszlávia felé. A Bega-parti kis szálloda — láttunk szép nagy hoteleket is a központban — a város szélén volt, s látszott, amolyan kispénzű turisták látogatják. Nekünk hát éppen megfelelt. A Bega egyébként folyóként élt emlékezetemben, hiszen történelem könyveink is így említik. Amikor Dózsa hosszú ideig ostromolta Temesvárt, hogy leszámoljon Báthory seregével, parasztjaival csatornát ásatott a Bega folyó elvezetésére, így akarta járhatóvá tenni a mesterségesen elárasztott területeket. Ez a kis, piszkos kanális lenne hát az a folyó, melynek partján most bátor patkányok futkosnak a szálló közelében? A folyócska egyébként később megvigasztalt. A város közepén szépen, rendezetten folydogál és sima víztükrén vidám fiatalok csapata csónakázik, kajak és kenú versenyeket rendez, miközben a környező parkok közönsége nézi őket. S minket már várt az étterem a vacsorával, s a beígért borkóstolóval. A vendéglátásban itt sem csalódtunk. A kellemes kerthelyiségben szól a zene. Amikor felfedezik, hogy magyarok vagyunk, a belgrádi énekes magyar számokkal próbálkozik. Végig utunkon, mindenütt tapasztaltuk, hogy még a kisebb helyeken is az aszta- ’ok mellett ott a jeges vödör íz italok hűtésére, s most ezek a vödrök ugyancsak tele voltak. Három-négyféle, szép adjusztá- lású borosüveg is kacérkodott velünk. S mi, az ízletes vacsora után nem is kínáltattuk magunkat. összetoltuk az asztalokat, és igazi baráti hangulatban kóstolgattuk a finom, zamatos borokat. Közben egy fiatal nagyváradi énekes lépett a dobogóra, majd később társaságunkhoz csatlakozott. Tatádi- ci Alex-szel olyan jól összebarátkoztunk, hogy még szálláshelyünkre is elkísért bennünket — s hazáig dalolta velünk az autóbuszban a számára kissé ismeretlen — bevallom, oly-
