Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-10 / 214. szám
IÄOT. szeptember 10, vasárnap 5. oldal Mivel tölti a munkaidejét igazgató elvtárs? Nagyburgundi Vaskúton A tavalyi termés legbecsesebbje. a nagyburgundi palackozását kezdték meg a Bajai Állami Gazdaság vaskúti borkombinátjában. A jó zaimatú vörösbor legutóbb az Országos Borminősítő Intézettől megkapta a „márka” védjegyet. Harmincötezer hét- decis palackot töltenek meg belőle, amelynek egy része rövidesen belföldön is forgalomba kerül. Nagyobb hányadát exportál iáik. Mire e munkával végeznek, addigra már az új termés nedűje csordogál a tárolók betonfalad közé. Megkezdődött a géplakatos ifjúmunkások vetélkedője A megyei, illetve járási és városi KISZ-bizottságok, a KGM felügyelete alatt dolgozó üzemekkel karöltve, az idén a géplakatos ifjúmunkások részére hirdettek versenyt a „Ki minek a mestere’-mozgalom keretében. Száztizenegy fiatal szakmunkás nevezett be a vetélkedőre, amely 9-én a kalocsai járásban dolgozó fiatalok versenyével meg is kezdődött Szeptemberben minden városban lezajlanak a helybeli üzemekben dolgozó géplakatosok versenyei. A legjobbak 24-én, a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikumban találkoznak, hogy eldöntsék ki képviseli a megyét az országos versenyen. Az elméleti és gyakorlati követelményeknek legjobban megfelelő fiatalok megkapják a megyei KISZ-bizottságtól a Szakma ifjú mestere-mozgalom arany fokozatát és tárgyjutalomban is részesülnek. Három üzem vezetőjéhez kopogtattam be a fenti kérdéssel és mondhatom, hogy egyik sem volt meglepve. Kiderült ugyanis, hogy az utóbbi időben élénken foglalkoztatja őket elfoglaltságuk alakulása, gyakran számvetést készítenek az órák, percek kihasználásáról, csak úgy saját használatra. Könnyű kitalálni, miért. A gazdaságirányítási rendszer reformja növeli a vállalatok önállóságát, a vezetők felelősségét A helyes döntések előkészítéséhez idő kell, elegendő ideje viszont csak annak az igazgatónak van, aki... de erről szóljanak ők maguk: Hegedűs Menyhért, az Alföldi Cipőgyár, Horváth János, az ÉM Fémmunkás Kecskeméti Gyáregysége és Gombos Aladár, a Félegyházi Húsipari Vállalat vezetője. Az első tíllomás a MEO Mindhárom vezetővel azzal kezdtük az eszmecserét hogy összeállítottuk egy átlagos munkanap programját E programokból az derült ki, hogy naponta egy, másfél órát lent töltenek a termelő üzemekben. Többnyire határozott céllal keresik fel a műhelyeket ritkábban az általános tájékozódás a „séta” célja. Hegedűs Menyhért első állomása mindig a MEO asztala. Legutóbb például arra figyelt fel, hogy a cipők hátsó szíjai — a sarokra ragasztott, vagy varrt bőrszalagok — nem egyforma szélesek. Azonnal utána nézett a dolognak és megállapította, hogy a szíjvágó kések rossz anyagból készültek, elgörbülnek munka közben, s ez okozza a minőségi hibát Haladéktalanul Intézkedett új, megfelelő kések gyártásáról. — Az igazgató feladata ez? — kérdeztem. — A gyár termékeinek minőségéért elsősorban én felelek. Az azonban biztos, hogy a hibát észrevehette és elháríthatta volna a szabász, vagy felsőrészkészítő üzem vezetője, a technológus, sőt a TMK irányítója is, hiszen a gépek jó működését neki kell szavatolnia — hangzott a válasz. Gombos Aladár — lévén élelmiszer üzem vezetője — az elmúlt kánikulai napokban elsősorban a gyártás, a raktározás higiéniáját, a minőséget óvó technológiai előírások betartását ellenőrizte műhelylátogatásai alkalmával. Beszélgetésünk szokatlan élményben van részük hölgy utasainknak. A kocsi hátuljában ülők tréfásan kiintegetnek az utánunk jövő járműveknek, ezúttal egy teherautó sofőrjének. A BG 257—76 rendszámú kocsi vezetője vakmerő fickó lehet, mert „barátsága jeléül” felrakja mindkét lábát a kormányra — nem is egyszer —, s társaságunk nagy rémületére, perceken át így vezeti kocsiját. Ezzel az élménnyel futottunk be a jugoszláv fővárosba. Ott aztán újabb meglepetés várt bennünket, mert a járművek elképesztő számával találkoztunk. S tán nem is ez volt meglepő, hanem az, hogy szabályszerűen parkíroztak a járdán, félig elfoglalva a keskeny gyaloglóhelyet. S álltak a dombok oldalában is, mint a gyu- fásdobozok... Még szerencse, hogy aznap nem kellett parkíroznunk sehol, egyenesen a városon kívüli diákszállóba hajtottunk, mely modernebb és kényelmesebb volt sok eddig látott szállodánál. (Folytatjuk.) F. Tóth Fái I során hangsúlyozta, hogy nem a „lebuktatás” volt a célja, hanem a nevelés. De azért néhány fegyelmi büntetést is ki kellett szabnia, mert az áru minősége nem volt mindig kifogástalan. — Vajon hogyan alakult volna a minőség, ha az igazgató lemond az ilyen, operatív jellegű ellenőrzésről? A feldolgozó üzemek, illetve a raktárak vezetői nem képesek önállóan rendet tartani? — Általában nem kirívó hanyagságról volt szó. Sokkal inkább, arról, hogy sok a fiatal, viszonylag kis gyakorlattal rendelkező vezetőnk, s nekik még nagy szükségük van a jó tanácsra, figyelmeztetésre. Természetesen el kell érnünk, hogy munkaterületén kiki rendet tartson anélkül is, hogy én, vagy a főmérnök a körmére nézne — magyarázta az igazgató. Ahány ház, annyi szokás Horváth János gyáregységvezető módszere az, hogy néhány mondatos tájékoztatást kér lent a műhelyekben a csoportvezetőktől, akik egyébként rendszeresen beszámolnak — hivatalos formában is — a hozzájuk tartozó kollektíva munkájáról. Az utóbbi időben sok időt szentelt az üzemben folyó beruházási munkának, de emellett nem kerülte el figyelmét az sem, ha valahol felesleges anyag halmozódott, vagy készáru hevert napok óta. Tőle is megkérdeztem azt, amit a másik két vezetőtől: — Szükségesnek érzi-e, hogy néhány szót váltson látogatásai alkalmával a fizikai munkásokkal, általánosságokról? Az előzőektől némileg eltérő választ kaptam. Amíg ugyanis Gombos Aladár és Hegedűs Menyhért szerint elengedhetetlen, hogy az igazgató időnként megkérdezze például egy-egy munkásnőtől, mi van a gyerekkel. nincs-e valami baj stb. Horváth János nem tartja szükségesnek ezt a gesztust. Mint mondja: a fogadó napok, termelési tanácskozások alkalmasak arra, hogy minden munkás elmondja, mi gátolja munkáját, milyen segítséget kér otthoni gondjainak a megoldásához vállalatától. Vissza nem utasít senkit, de elve ez: — Akkor szolgálom jól a gyár és minden egves dolvozó érdekét, ha maradéktalanul ellátom a feladatomat. Ehhez pedig — ér>nen úvv. mint bárkinek — jól ki kell használnom a munkaidőmet Hlozgalmi feladatok Sok pontban szinte szóról, szóra megegyeznek az Igazgatók átlagos munkanapját feltérképező időmérlegek és ez természetes is. Így egyaránt szerepel a kimutatásokban többi között a postabontás, a levelek kiszignálása az illetékeseknek, a középirányítók beszámoltatása, az egy nap, vagy egy hosz - szabb időszak alatt el végzet munkáról, örvendetes az is. hogy mindannyian jelentős id szentelnek a mozgalmi feladatoknak, a párt- és szakszervezeti vezetőkkel való eszmecse réknek. a különböző gyűléseken való részvételnek. Ezekben a napokban különösen fontos feladatuknak tartják az üzemi kollektív szerződések kidolgozását. Hegedűs Menyhért elmondta, hogy szívesen vesz részt a brigádok tanácskozásain is, mert e kötetlen eszmecserék alkalmával sok olyan véleményt hall a dolgozóktól, amit hasznosíthat a vezetésben. Egyre több időt igényel mindannyi- uktól a kereskedelmi partnerekkel való tanácskozás, a felkészülés egy-egy árubemutatóra, börzére. Sajnos, abban is hasonlatosak az igazgatók napjai, hogy sok olyan feladat megoldására kell értékes órákat áldozniuk, amelyek tulajdonképpen az osztály- és csoportvezetők hatáskörébe tartoznak. Egy furcsa telefon Horváth János így beszélt erről: — Különösen az úgynevezett népszerűtlen teendők, az áthelyezések, fegyelmi ügyek végrehajtását hagyják szívesen az igazgatóra egyesek. Az egyes munkaterületekről érkező írásos, vagy szóbeli jelentések is sokszor csak a tényeket rögzítik ahelyett, hogy az illető felvázolná: véleménye szerint ígv, vagy úgy oldható meg a probléma. Gombos Aladárnál fültanúi voltunk a következőknek: Valaki telefonált az üzemből:: ,.Üt- nak indíthatjuk-e az export- szállítmányt?” Az igazgató azt tanácsolta, hogy forduljanak az illetékes vezetőhöz. Néhány perc múlva újabb telefon érkezett: a vezető — intézkedés helyett! — megismételte az előbbi kérdést. Sok még tehát a határozatlanság, gyakori a felelősségvállalástól való idegenkedés a vállalatoknál, pedig — az igazgatók állítása szerint — mindhárom üzem irányító gárdája alkalmas a feladatok önálló végrehajtására. Egyetértettek az igazgatók abban is, hogy az eddiginél szigorúbban meg kell követelniük az önállóságot, s a kezdeményezést beosztottjaiktól, hiszen egyre több időt igényel a döntéseket alátámasztó elemző munka. Szükségét érzik annak is. hogy mindennap legyen legalább egy órájuk arra, hogy senkitől sem zavartatva, elmélkedjenek a soron- következő feladatok legjobb megoldásán. Békés Dezső kor-olykor pajzán — magyar nótákat. A MÁSNAPI városnézés itt is a rohamos és gyors építkezésről győz meg, s arról is, hogy a sokemeletes új házak szépek és korszerűek, változatosak. Idegenvezetőnk, aki közben már szinte csoportunk meghitt barátja lett, sorolja a számokat, melyek bemutatják az ország ötödik legnagyobb városát, az ipari centrumot és kulturális központot, ahol a cipőipar, vegyipar, élelmiszer- ipar fejlettsége mellett a születések arányszámában sincs elmaradás. Tapasztalataink szerint — persze ez csak a külső és alkalmi szemlélő véleménye — mintha a kirakatok, boltok gazdagabb áruválasztékkal rendelkeznének itt, mint másutt, s bizony sajnáljuk korán elköltött Lei-einket, melyeknek már morzsája sem található zsebünkben. Dankó János kísérőnk, aki első idegenvezetői útját töltötte velünk, s aki — akaratán kívül, mivel jóképű barna fiatalember — ifjabb női úti társaink rokonszenvét is elnyerte, őszinte meghatódottsággal búcsúzott tőlünk. O még szívesen kalauzolt volna bennünket továbbra is, ha időnk engedné. De a mi programunk úgy szólt, hogy határátlépés Jugoszláviába Stamo- ra Moravitzánál, s ebéd, vacsora, szállás Belgrádban, addig pedig még jó hosszú az út... A határon való átjutás szinte formaságszámba ment. Az IBUSZ-tól mellénk rendelt kísérő hölgy, Rimmer Béláné, akit később már mindenki csak Irénkének szólított, szakavatottan egyengette utunk mindenfajta ügyes-bajos dolgait, beleértve a határátlépés adminisztratív intéznivalóit is. AKI NEM SZOKTA MEG, bizony szinte beleszédül ebbe a túl nagy változatosságba. A rohanó és változó tájak, a hegyek után síkság, majd megint dombok, minden este másik szálloda, naponta más-más étterem és szokások ... Sokáig nem lehetne bírni, de az új látnivalók ígérete még frissen tartja a társaságot. Feltolulnak a régi emlékek is, azokban, akik már jártak erre valamikor, akár a háborús években. A pedagógusok szorgosan jegyeznek, talán már az őszi tananyag kiegészítése jár az eszükben. Aztán beérünk Belgrádba is. De előbb még egy furcsa és A TELEFON — ismét önt keresfle;
