Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-27 / 228. szám
1967. szeptember 27, szerda S. eldal Fegyveres erőinket köszöntjük Lövegállásban A gyakorlótéren puskalövésként csattant Peregi László őrvezető lövegrajparancsnok hangja. A 18 éves egyetemi előfelvételi nyert katonák villámgyorsan pattantak fel a légvédelmi ágyúk talpazatára, elfoglalták helyüket, s a cső máris követte a képzeletbeli ellenséges repülőgépet. Pohankovics József honvéd, a löveg hármas kezelője a távolságállító géppel vívott „közelharcot”, amikor a parancs leszólította őket az ágyúról; beosztottak a kertészeti és szőlészeti főiskola jövendőbeli hallgatói lelkesen, de ügyetlenül hajtották végífe az utasításokat. Szocializmust építő társadalmunk immár kétévtizedes hagyománya, hogy szeptember 29-én az 1948-ban Pákozdnál aratott nagyszerű győzelem évfordulóján azokat'köszönti, akik fegyverrel a kézben őrzik, vigyázzák államunk biztonságát. Katonákról, rendőrökről, határőrökről, munkásőrökről, a nép fegyveres fiairól emlékezünk szeretettel, tisztelettel és őszinte megbecsüléssel. Azokról, akik nemcsak békében a gyakorlatokon, de ha szükséges, egy esetleges ellenséges támadás visszaverésében is a haza és a testvéri országok hűséges védelmezőjeként helytállnak. Az erdőben — Elvtársak! Amikor elhangzik a parancs — oktatta a feszülten figyelő fiúkat —, mindenki a löveghez, a kijelölt heA tüzelőállásban a légvédelmi ágyú kezelői Pohankovics János, Farkas Dezső hoűvédek, az ellenséges célt kővetik. Az őrvezető maga köré gyűj- lyére fut, s amit a tanteremben tötte az alig fólhónapos újon- tanúltak, azt csinálja... Min- cokat. Nehéz a dolga, hiszen a den parancsra történik, senki se A körzeti megbízott-E ’nnek a szolgálatnak az ellátásához univerzálisnak kell lenni — mondta szerényen Mizsei József rendőr őrmester, s még hozzátette — azért is tanulok szabad időmben, hogy ne érjen váratlanul egyetlen jogi vagy más természetű kérdés. A szabad idő a rendőrség körzeti megbízottainál eléggé feltételes valami, hiszen szolgálatuk nagy részét a körzeteikben töltik, ügyelnek a rendre, az állampolgári fegyelem meg- tartására, s Mizsei József azok közé tartozik, akik nemcsak a szolgálati időben, de sokszor a pihenés óráiban is 35 négyzet- kilométeres körzetét járja. Dolga — sajnos — akad bőven. , Nemcsak a közös gazdaságok elnökei, a mezőőrök, de a lakosság bejelentéseit is ki kell vizsgálnia. Sokszor éjszaka hívják egy-egy családi perpatvar elsimításához, duhajkodó társaság megfékezéséhez vagy éppen a lopás tetteseinek előállításához. / gaz szerény viselkedéséért, barátságos modoráért szívükbe zitrták az emberek. S ha segítségre van szükség, hozzá fordulnak. Ez történt néhány nappal ezelőtt is. Szabadságon volt, de motorkerékpárjával körbejárta Urrét, Borbás és Talfája tanyavilágát. Esteledett már, amikor az egyik tsz-gazda megállította. Néhány barátságos szó után a lényegre tért. bár este már nem dolgozik. Beszéltem a feleségével, az azt mondta, a fizetését hazaadja, ám tisztesség ne essék szólván, minden este részeg. Én gondolom miből iszik... kA izsei őrmester értette mi- 'rl ről van szó, s visszamotorozott a Béke Tsz majorjába, ahol este még a búzát tisztították. Amíg odaért, alaposan átgondolt mindent. Ha a bejelentés igaz, el kell fognia a tettest, ám ha rosszindulat vezérelte ismerősét — mert ilyen is akad —, akkor ártatlanul hurcolna meg egy embert. Lesben állt, s várt, hátha történik valami, amiből kiderül az igazság. Azon az estén hiába melegítette meg felesége a vacsorát és a 3 éves kisfiú is játszótárs nélkül maradt. Sokáig várakozott, amikor végül is meglátta F. P. traktorost, amint éppen fél kézzel lóherével töltött zsákokat dobált fel a pótkocsira. Már csak két zsák volt hátra. F. P. ezeket nagyon nehezen, két kézzel tudta felemelni. A bejelentőnek tehát igaza volt. Az ellenőrzés is ezt bizonyította, F. P. búzát lopott, amelynek árából bort akart vásárolni. Éjfélre járt az idő, ami- kor ágyba került az őrmester, de megérte. Leleplezte a tolvajt... — Nem volt nehéz, hiszen segítettek — hárította el az elkezdjen hozzá előbb/ de ne is késsen. Érthető? A katonák bólintottak. Peregi László őrvezető — bár mindössze 9 hónapja katona — rendelkezik pedagógiai érzékkel, s tudja, a 18 évesek érzékenyen reagálnak mindenre, ezért pajtáskodva megkérdezte: — Nos, kipróbáljuk? Az igen egyhangúan csengett, — Figyelem!... Harchoz! A parancs végrehajtása már jobban sikerült, hiszen az őrvezető ahelyett, hogy visszarendelte volna a katonákat hangosan, tagolva 'kiáltotta a lokátortól, s a távmérőtől kapott lőele- mek adatait Most már Pohankovics honvéd is boldogult a tá- volságállítóval, sőt a Fajszról bevonult Farkas Dezső honvéd olyan gyorsan követte a „cél” sebességét és irányát hogy az őrvezető hamiskásan elmosolyodott. — Tölts! A tüzérségi gránát — mégha gyakorló is — kemény izmokat követel, ám az ehhez szükséges fizikai erő még hiányzik a katonákból. A töltést még gyakorolni kell. Az őrvezető ennek ellenére kiadta a tűzparanCSO't. — Pihenő! A katonák leheveredtek a gyakorlótér sárga, napszítta gyepére, s hangosan évód ve, ugratták egymást. Előkerültek a diáktréfák, néhányan rágyújtottak, pihentek. S bár az óra mutatója a tíz percet, a pihenő idejét túlhaladta, a parancsnok nem szólt, hagyta még a fiúkat, mert ő már lemérte: az újoncok időn belül hajtották végre a feladatokat... Aztán ismét felhangzott a parancs: — Harchoz! A légvédelmi ágyú csöve néhány pillanat múlva már az ellenséges célt követte... AZ APRÓ SZEMŰ sűrű eső keményen paskolta az erdő fáinak leveleit. A víz összegyűlt az ágak tövében, majd lefolyt a törzseken, ujjnyi vastag patakokban csörgedezett a fák között. Stelzner Kálmán határőr őrvezető a bokorba feküdt Közelről is alig lehetett észrevenni, hiszen az álcaruha sárgás, zöldes foltjai beleolvadtak az erdő őszi köntösébe. Immár negyedik órája figyelte az erdő neszeit, a lehulló eső zaját Élesen megkülönböztette már a tollászkodó madarak számycsa- pásait, a vadnyúl apró huppa- násait, s az időnként lehulló elkorhadt apró ágak koppaná- sait Egészen más zajra állította be magát: az emberi, leveleken cuppogó léptekre, a kétség- beesetten menekülő ágtördelő rohanására. Nem volt türelmetlen. Kényelmesen feküdt a két fa között, a bokor jótékony védelmében, csupán az zavarta, hogy a hideg víz teljesen átáztatta. Óvatosan, hogy zajt ne üssön, megmozgatta kissé merev kezeit, végigtörölte géppisztolyát, s tovább figyelt. Azokat a határsértőket várta, akik itt Tompa környékén a kukoricásban, az erdőben bújkáltaik. — LEHET, HOGY nem is jönnek erre — gondolta. — Mindegy. A gyűrűnek, amellyel körbevették őket,.|te én őrhelyem is egy láncsSme... — A keskeny ösvényt kémlelte, s közelgő születésnapja jutott eszébe. — A 'legszebb ajándékot magam szereztem — töltötte el jóleső érzés — 23 éves koromra már kétszer kaptam meg a kiváló határőr jelvényt... Anélkül, hogy éber figyelme egy pillanatra is kihunyt volna, a kecskeméti nagyállomás forgalmi irodáját, volt munkatársai arcát idézte fel, majd más kép villant előtte. Egy mosolygós arcú lányt látott^ aki nagyon kedves volt neki. Az ösvényre szarka szállt le. Billegette magát, rikácsolt, s egy ágra ugrott. — A kis bolond — mosolyodott el, majd tovább szőtte a megkezdett, de számára olyan kedves élményeket. — Parancsnokát látta, ő biztatta, kérje felvételét a pártba, hiszen hét éve tagja már a KISZ-nek, s olyan érdemeket szerzett a kiképzésben, amely már erre is feljogosítja. Az ajánló sorokat is ő írta. — önkéntelenül is büszkeség töltötte el, mert az állandó harckészültségben, a határ őrizetében rá is számítanak, s ő mindent megtesz, hogy a parancsokat végrehajtsa. Alig hallható, puhán toppanó zaj szakította félbe gondolatait Előretolta a géppisztolyt, s figyelt. Az őrvezető teste megfeszült, majd hirtelen felcsattant a hangja: — Állj!... — s a fegyver csöve a bokrok mögött kirajzolódó alakra szegeződött A PARANCSNOKA érkezett meg. Amikor felállt, akkor érezte igazán, milyen fáradt A gépkocsin tudta meg, hogy társai néhá a h; Kálmán volt órával ezelőtt elfogták “két, de Stelzner őrvezető mégis boldog ismerést —, nekünk a népva- — Őrmester elvtárs! Van itt .gyón, a közrend védelme a felválunk egy traktoros. Mostaná- adatunk... Ezt csak lelkiisme- ban túlságosan későn jár haza, retesen lehet csinálni. A jánoshalmi munkásőr alegység parancsnokhelyettese, Benecz Gergely végigsimította az aknavető csövét, s elmosolyodott — Mi sem akartuk először elhinni, hogy sikerül, de az eredmények meggyőztek bennünket Régóta, pontosan két éve készültünk erre a háromnapos kihelyezésre. Az alegység kötelékében ugyanis mindössze ketten szereztek korábban a katonaságnál tüzér képesítést, de aknavetős egy sem volt. Törtük a fejünket, hogyan lehetne a szabályzatokban tanultakon kívül szert tenni gyakorlati ismeretekre, mert ez — mutatott a vetőre — mégsem cseresznyemagot köpköd. Az idősebb „testvér”, a néphadsereg néhány alakulatának tisztje azonban segített a jánoshalmi aknavetős alegység gondján. Igaz, a munkásőrök sem tétlenkedtek. Amikor már alaposan ismerték az aknavető tüzLövészét után késszé tételét, irány- lati fogásokat akarták zásának módjait, a megtanulni. S a gya- gránát szerkezetét, lak- kori találkozás ered- tanyalátogatásra in- ményre vezetett. Mit Az aknavetőnél Benecz Gergely alegységparancsnok-helyettes, Nagy István irányzó, és Tombácz Gusztáv szakaszparancsnok. dúltak. A katonák és a munkásőrök közötti baráti eszmecsere azonban néhány perc múlva már szabályos lőkiképzési oktatássá vált Főleg a gyakoris mond erről Benecz Gergely? — Három napig voltunk a lőtéren, s mintha csak rendelésre történt volna, zuhogott az eső. Az elvtársak, de még a parancsnokok is rosszkedvűek voltak, s valameny- nyien az eredményedet latolgattuk. Azután elkezdődött a lövészet. Nem volt időnk sopánkodásra, s egyéb gondunk is volt, mint az esőt figyelni. Minden idegszálunkkal a parancsokat vártuk, s végrehajtottuk. Sikerült! Az első lövészet jó eredménnyel zárult. Ez. ha figyelembe vesszük a napi munkát^ az egyéb munkásőr foglalkozásokon való részvételt, igazán dicséretes eredmény, A jánoshalmi munkásőr alegység azonban nemcsak a lövészet végrehajtásában szerzett érdemet, de más — főleg közrendvédelmi — feladatok ellátásában is. Sokszor kérték segítségüket körözött bűnöző vagy határsértő elfogásában. A jánoshalmi munkásőrök ilyenkor félretették a fáradtságot s végrehajtották a párt, a haza parancsát. Irta ős fényképezte: Gémes Gábor
