Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-27 / 228. szám
I tfffal 1967. szeptember S7, szerda ARTo^éJyüifó[Nagyarányú társadalmi munka - Parkok, járdák, munkájáról A Kossuth-rádió szeptember 27-én a 20 órakor kezdődő, a többi napon a 19 órakor kezdődő Esti Krónikában tudósít az országgyűlés ülésszakáról. A televízió a tv-híradó kiadásaiban rendszeresen beszámol az ülésszak eseményeiről. Az október 2-vel kezdődő héten a falurádióban „Törvényhozók a törvényről” címmel a parasztképviselőkkel és a mező- gazdasági állandó bizottság tagjaival, elnökével beszélgetnek a rádióriporterek az új szövetkezeti, illetve földjogi törvényről. (MTI.) művelődési ház - Községfejlesztés Bátmonostoron Bátmonostoron — a megye többi községeihez hasonlóan — a jelölő gyűléseken elhangzott javaslatók alapján állították össze é' községfejlesztési terveket, ami egyben biztosítéka a megvalósítás sikerének, a lakosság hozzájárulásának, tehát az eredményességnek. Amikor a Bajai Járási Tanács V. B. a közelmúltban a hátimon ostort ak községfejlesztési munkáját elemezte, kiderült: a község vezetődnek, lakódnak nincs szégyelni valójuk, hiszen a korábbi évekhez képest — amikor 30—40 ezer forint volt az összes társadalmi munka értéke — nagy fejlődésről számolhattak be. Az utóbbi egy-két évben már ez a szám tízszeresére emelkedett és a község lakóinak társadalmi munkája évente több mint 460 ezer forintot tesz ki. Legutóbb a községi tanács vb 1964. májasában számolt be erről a tevékenységről a járási tanács vb előtt. Azóta úgyszólván minden megváltozott Bátmonostoron. Egy- egy jelentősebb munkának, mint például a csatornaépítésnek maga a lakosság volt a kezdeményezője. Az út- és járÖt község bankja ÍZLÉSESEN bebútorozott irodájában kerestem fel Várhegyi Imrét, a Kerekegyháza és Vidéke Takarékszövetkezet igazgatósági elnökét. Az imént voltam az ügyfelek fogadására berendezett jókora teremben is, — s a két helyiség láttán egyszeriben két emlék ébredt fel bennem. Az egyik: gyermekkorom lakóhelye, egy nagyközség takarékpénztárában néhány elnyűtt parasztember korábban felvett kölcsön meghosszabbításáért esedezik; a másik emlék: a Magyar Általános Hitelbank budapesti központjában, ahol érettségim után néhány hónapig kistisztviselősködtem, elegáns dámák, urak, a fogadóteremben kényelmesen elhelyezkedve várják, amig elintézik bankügyletüket. Itt, ebben a kerekegyházi kisbankban, az utóbbi kép elevenedett meg, szivet melengetőén másfajta szereplőkkel. A faluból egy ünneplőbe öltözött asszony és két férfi, tehát három ügyfél csevegte át fesztelenül azt a néhány percet, amelyet ügyük az íróasztaloknál igényelt. A még álomnak is rossz másik képnek, a kölcsönökért alázkodó földművelőknek, nyoma sem volt. Mindezt mondom a rokonszenves és — felettesedtől tudom — a takarékszövetkezei mozgalomban szíwel-lélekkel tevékenykedő fiatal „falusi bankárnak”, mire így válaszol: „Társadalmunk fejlődésével a formaságokban is lépést kell tartaniuk a szövetkezeteknek. Mi sem nagyzási mániából építettük három éye a székházunkat, rendeztük be a fogadóhelyiséget, s az én irodámat. Hanem azért, hogy ügyfeleink, a takarék gazdái, lássák-érezzék, nem kócerájban, de kulturált körülmények között tárgyalunk velük, bonyolítjuk le ügyleteiket. Máskülönben senki sem szereti, ha mások is látják, mekkora összeget helyezett el a betétkönyvében, vagy kölcsönt kért valamilyen célokra. Hiszen mindezek titkosságát a törvény is előírja. Itt, az én szobámban, kíváncsi szemtől-fültől mentesen beszélhetek meg takarékszövetkezetünk tagjaival pénzügyi gondjaik megszüntetésének lehetős égéit.5 AMIKOR kilenc évvel ezelőtt létrehozták Kerekegyházán a még négy községgel, Fülöphá- zával, Hetényegyházával, La- dánybenével és Kunbaraccsal kapcsolatban álló takarékszövetkezetet, az alapítók a részjegy értékét nem az előírt 100, hanem 250 forintban határozták meg. (A megyében nincs még, de talán az országban sincs olyan község, ahol ilyen magas volna a részjegy összege. Még Tiszakécskén több az átlagosnál: 150 forint.) A hitelalap növelése végett döntöttek így a kerekegyháziak, mert a betétállomány fele mellett a részjegyek teljes összege kölcsönözhető. Eljárásuk jó gazdasági, érzékükre utal, mert tudták: a beruházásokra, a termelés bővítésére időnként nagyobb összegekre lesz szükségük. — Nem is jelent nehézséget a kölcsönök kihelyezése — mondja Várhegyi Imre. — A Várhegyi Imre igazgatósági elnök. valamivel több minymásfélezer takarékszövetkezeti Op betét- állományának összege jelenleg 9 millió forint (ebből 300 ezer forint a gépkocsi-nyereménybe- tét), s a négy és fél milliós köl- csönalapot teljesen kimerítették. Csak mintegy 100 ezer forintot hagytunk meg,, rátartásnak. És sorolja, hogy megalakulása óta összesen 27 millió forintot kölcsönzött a takarékszövetkezet. A legtöbb hitelt — 1958. óta 13 millió forintot — építkezésre, tatarozásra vették igénybe, s nagyságrendi sorrendben nyomban ezután következik a termelési hitel. Általában tehenet (eddig mintegy ötvenet), sertést vásároltak a kölcsönből, de a szőlők felújítására,, s szamócatelepítésre sem jelentéktelen öszszeget fordítottak, üjabban a baromfitenyésztés fellendítésére kérnek hitelt. Fél éve ba- romfitenyéteztő szakcsoport Is alakult Kerekegyházán, s tagjainak egy része a takarékszövetkezet segítségével vásárolta meg tojótyúk-állományát. Pillanatnyilag még 300 ezer — az egész évre vonatkozóan egymillió — forinttal több hitelezhető összegre volna szüksége a kisbanknak, de a takarékszövetkezeti hitelkonstrukció kötöttsége nem teszi lehetővé a kölcsönalap növelését. Remélik azonban itt is, akárcsak másutt, hogy a nemrég Kecskeméten megtartott országos szakbizottsági értekezlet nyomán e tekintetben kedvező intézkedés születik. A főbb bankügyletek lebonyolításán kívül egyéb tevékenységet is folytat a takarék- szövetkezet. Az IBUSZ megbízásából például társasutazásokat szervez, az Állami Biztosító számára pedig biztosítási szerződéseket köt — Az előbbiből nem sok a haszon — mérlegeli az igazgatósági elnök —, de szívesen közreműködünk az utazások szervezésében, mert látjuk, kedvelik a község és környéke lakói ezt a szolgáltatásunkat is. Csak az a baj, hogy a megye társasgépkocsi-park ja nem elég az igények kielégítésére; emiatt az idén is le kellett mondanunk egy-két utazást. SZOLGALATOT mondott Várhegyi Imre. Azt hiszem, az ő és négy munkatársának szolgálatkészsége az egyik záloga a takarékszövetkezet sikereinek, — s ez az egyik jelentős különbség is a múlt és jelen „falusi bankjai” között. Tarján István daépítéseknél nagyarányú társadalmi munkát végeztek, összesen 3884 négyzetméternyi parkot létesítettek a korábbi szemétlerakó helyeken. Négy év alatt parkosításra összesen 43 ezer forintot fordított a községi tanács, a lakosság viszont 440 ezer forint értékű munkát végzett. A Hunyadi utca kiépítése 380 ezer forintba került, s ebből 93 ezer forint volt a társadalmi munka értéke. A község tizenöt utcájából négy év alatt nyolcat mindkét oldalon, ötöt pedig az egyik oldalon járdásították. Három utcában — 600 méter hosszúságban — csatornát építettek és a múlt évben 235 ezer forint közös fedezeti forrásból bővítették az egészségházat. Átalakították a községi filmszínházat, s ugyancsak tavaly, a közsógfejlesztési alapból és társadalmi munkával sportöltözőt építettek, a falu belterületét teljes mértékben villamosították és korszerű közvilágítással látták él. Az idei legfontosabb feladat a művelődési ház építésének szervezése és a munka megkezdése. Az építési terv már elkészült, a költségvetés 1 millió 900 ezer forint, amit állami támogatásból, KÖFÁ-ból és egyéb hozá j á ru lásokból fedeznek. A művelődési ház a jelenlegi cukrászda és péküzem helyén épül, a bontást már augusztusban megkezdték — társadalmi munkában. Ezen kívül sorrendben egy korszerű iskola építése szükséges. A következő években, még a harmadik ötéves terv során megépül a törpevízmű is Bátmonostoron. A község jó vizű kúttal nem rendelkezik, mindössze két olyan kút van, amely állandó ellenőrzés mellett elfogadható vizet ad. A program megvalósításához nagyarányú társadalmi munkát szerveznek. Bátmonostor az elmúlt évi községfejlesztési versenyben nem tartozott a kategórián belüli „élvonalba”. Azóta azonban — amint a számok is bizonyítják — jelentős változás, komoly fordulat történt, különösen a társadalmi munka megszervezése, lebonyolítása vonatkozásában. Ha tudják tartani az ütemet, ezzel nemcsak azt érhetik el, hogy a verseny során felzárkóznak a legjobbak közé, hanem — ami ezzel együtt jár — sok közös gondot megoldanak, széppé, otthonossá, kulturálttá teszik a községet, szű- kebb hazájukat. Gál Sándor Több volt vetélkedőnél... A véletlen sodort bennünket az apostagi általános iskolába, amikor a „Ki tud többet a Szovjetunóiról?” vetélkedő községi döntőjét tartották. A tanterem zsúfolásig töltve piros nyakken- dős úttörőkkel, a versenyláz arcukat is kiszínesítette már. Külön padban ült valamennyi, ahogy ezt a szabály előírja, nehogy külső segítséget vegyen igénybe a versenyző. Nem ismételjük itt meg a kérdéseket, csak ízelítőnek: Melyek — például — a Szovjetunió fontos békekezdeményezései az európai népek érdekében? Aztán: milyen tanácskozás volt Moszkvában 1964-ben? Mely országokat szabadította fel a Szovjetunió hadserege? — Amíg a válaszok kidolgozása tartott, addig a többiek énekeltek vidáman, szépen. Végh Ilona csapatvezető elmondotta, hogy az iskola 304 tanulójából 154 indult a vetélkedőn. Először rajonként folyt a versengés, az osztályfőnökök mint rajvezetők irányították. Fej-fej mellett, komoly felkészülésről adva tanulságot vetélkedtek a kisfiúk-lányok, mígnem eljutottak ide, ebbe a forró hangulatú döntőbe, ahol a legjobb kettőt most kiválasztják. Ök mennek majd a járási vetélkedőre, hogy az apostagi iskolát képviseljék. A három pedagógusból álló zsűri megvizsgálja a beérkezett válaszokat, majd megszületik a döntés: 27—27 ponttal győzött az iskolai vetélkedőn Tóth Károly VIII. s Murányi Nándor VII. osztályos tanuló. A résztvevő fiatalok az iskola csatakiáltásával köszöntik a győzteseket: Az én szemem mindig ragyog, Apostagi gyerek vagyok. Hurrá! . így zajlott le a nagy esemény az apostagi általános iskolában. Vetélkedőnek mondjuk, de valahogy ez az elnevezés nem egészen fedi a fogalmat. Több volt ez annál: a hajrátok, testvérek számadása arról, menynyire ismerik az? idősebbet, akit szeretnek. B. J. A jugoszláv műsora TV SZERDA 17.00: Hírek. — li.Oő: Bábjáték.— 17.25: Népszerű tudományos film. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Kiváncsiak egyesülete. — 19.00: Riportműsor. — 19.30: A tv postája. — 19.45: Tottenham—Hajdúk — labdarúgó-mérkőzés. — 21.40: Az útjelző irányában. — 22.40: Magyar- ország—NDK labdarúgó-mérkőzés. 23.10: NSZK—Franciaország labdarúgó-mérkőzés. — 23.-40: Tv-híradó. — Ebben a fiolában vegyi hadtestünk laboratóriumának nagyszerű találmánya, GB-típu- sú idegölő gáz van — magyarázza lelkesen. — Ezt a szagtalan, ízetlen cseppfolyós gázt kézigránátok, tüzérségi lövedékek, bombák, rakéták, vagy lángszórók segítségével juttatjuk el az ellenséghez. Rendkívül hatásos fegyver. Először légszomjat, nyál folyást, erős verejtékezést, majd később hányigert, pupillaszűkülést, görcsöket és végül halált okoz. A hadnagy ezután megparancsolja, hogy két ember vegye le a kutyát a jeepről, verjenek egy cöveket a földbe és kötözzék ahhoz az állatot. Goncsarenko és Andy Idens hatja végre a parancsot. A kutya egyre keservesebben szűköt Éles fogaival kétségbeesetten kapkod Goncsarenko keze után. Az ukrán erős markába szorítja a kutya orrát és állkapcsát. — Vigyázzon, nehogy idő előtt megfullassza — inti az ukránt mosolyogva a hadnagy. Kezdem sejteni, hogy ml szükség van erre a szerencsétlen párára. A kutyát kikötik egy cövek- hez. Most, hogy megszabadult Goncsarenko vasmarkából, csaholni kezd. — Álljanak körbe! — mondja a hadnagy. — Bemutatom a gyakorlatban a GB. hatását. Gázálarcot fel! Ez gyorsan megy. Éppen eleget gyakoroljuk, hogyan kell a gázálarcot pillanatok alatt felöltem. A hadnagy Is gázálarcot húz a fejére. Az egyik üvegfiolával a kutyához lép. Az üvegfiolát a kutya előtt leejti a földre és gyorsan hátra lép. Az üveg szétpattan. A halványsárga színű folyadék gyorsan tovatűnő párává változik. A kutya nem tudja elkerülni, hogy ne szippantson ebből az elillanó párából. Pontosan az történik, amit a hadnagy az imént elsorolt. A szerencsétlen pára fuldokolva kapkod levegő után. Szájából habos nyál csurog. Néhány másodperc után öklendezni kezd. Még arra is képtelen, hogy vonítson. Mindössze halk, artiku- látlan hörgések törnek fel a torkán. Szemét kékes pára vonja be. Szinte könyörögve tekint a körülötte álló gázálarcos alakokra. Tekintetéből mintha ezt olvasnám ki: — Segítsetek! Szenvedek! Ne hagyjátok! Miért kínoztok? Miért akartok elpusztítani? A vergődő állat roppant kínos látvány. Valami megremegteti a gyomrom. Elfordítom a tekintetem. King tizedes bámul rám gázálarca üvegszemén keresztül. Ügy látszik éberen ellenőrzi most is, hogy kellően figyelünk-e? Gyorsan visz- szafordítom a fejem. Nézem a haláltusáját vívó kutyát. A kutya sötét szőre felborzo- lódik. Hirtelen görcs rántja össze a testét. Elesik. Megpróbál ismét lábra állni. Nem tud. Hanyatt veti magát. Borzalmasan szenvedhet szegény. Szájából folyó nyála elsötétedik. Vér. Lábai megmerevednek. Szeme üvegessé válik. Vége, kiszenvedett. — Gázálarcot le! Jólesik a friss levegő. Sápadtak vagyunk. Zavartan tekintünk egymásra. Felettünk lebeg a ki nem mondható kérdés: — És ha mi kapnánk egy adagot ebből a GB. gázból? A hadnagy mintha ezt meghallaná, így szól: — A GB.-nek ellenszere van. Ha úgy fordul, önök kapnak ebből az ellenszerből. Injekció formájában kell a testbe juttatni. Az ellenszer semlegesíti az idegölő gázt Egy dózis hatása tizenkét óráig tart. Futólépésben indulunk visz- sza a táborba. A kínlódó kutya könyörgő tekintete végig kísé1 az úton. (Folytatása következik.)
