Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-27 / 228. szám

WH. szeptember VI. szerda S. oldaj Szalag a mechanizmusba Várakozással Láttam már gondterheltnek is Pánczél Balázst, a Kalocsai F ómtömegci kki pa ri Vállalat igazgatóját, ezúttal azonban jó­kedvűen fogadott S úgy látszik a vezető hangulata átragadt az üzem dolgozóira is olyannyira, hogy a műhelyből — amely fe­lé közeledtünk — vidám ének hallatszott. Amint beléptünk, az asszonyok abbahagyták a dalolást, de továbbra is mo­solygósán, jó kedvvel hajoltak a szerelőasztal fölé. Amióta itt jártam — pedig annak nincs több mint fél éve — alaposan megváltozott min­den. A falak hófehérre meszel­ve, a mennyezeten fénycsősor, a műhely tiszta mint a patika, s az elavult gépek helyén kor­szerű szerelőszalag... Nem felsőbb intézkedés — Mindez már annak a jele, hogy megkezdtük az új gazda­sági mechanizmusra való felké­szülést — mondta az igazgató, majd magyarázatul hozzátette: — Talán első pillanatra látvá­nyos dolog ez a szalag. Nem felsőbb intézkedés, vagy saját elhatározás kérdése volt azon­ban, hogy megalkossuk, hanem a szükségszerűség követelte így. Az igazság az, hogy egyre ke­vesebb megrendelést kaptunk és év elején már létszámcsök­kentési gondjaink voltak. Sür­gősen tennünk kellett valamit, piackutatást végeztünk. Partne­reink azt mondták, drágán ter­melünk, s gyártmányaink sem elég korszerűek. — Hát így kezdődött — mesélte Pánczél elvtárs, miközben sza­vait egy pillanatra elnyomta az automata csengő hangja. — Fiatal műszaki gárdánkat meg­bíztuk a gyártás- és gyárt­mányfejlesztéssel, s folytattuk a piackutatást Régi megrende­lőink — a RAVIL és az ÉM Anyagellátó Vállalat — mellé újakat is szereztünk, ötmilliós fénycsőarmatúra megrendelést adott az ÉM Győr megyei Ál­lami Építőipari Vállalat, s hat­millió forint értékű világítótes­tet rendelt az országos nagy be­ruházásokhoz a Budapesti Vil­lanyszerelőipari Vállalat Az említett termékekből mi olyan típusokat készítünk, amit más nem gyárt és a megrende­lők különleges kívánságait is teljesítjük. Az igény jóval több, mint amit vállalni tudunk. A jövő évre már teljes kapacitá­sunkat lekötötték. Erre egy jel­lemző adat: míg idei termelési tervünk 39 millió, addig jövő évi rendelésállományunk 60 millió forint. Petróleumlámpát egyre kevesebbet készítünk, de annál több fénycsőarmatúrát, s gyártmányainkhoz tartozik még elektromos kapcsolószekrény, hőcserélő berendezés, valamint háztartási kisgépek. Mindenki kedvvel dolgozott Az igazgatóval való beszélge­tésünk itt abbamaradt, mert el­hívták, s én újra a szerelősza­lagot kezdtem tüzetesebben fi­gyelni. Kovács László főmérnök — aki az igazgató helyett sze­gődött mellém kísérőnek — mondta el a szalag történetét — A piackutatásunk sikeres volt, s a nagyarányú megren­deléseknek csak úgy tehetünk eleget, ha az elavult gépparkot korszerűre cseréljük fel. Műsza­ki gárdánk és a tmk-műhely közösen megalkotta ezt a szala­got Rövid idő alatt készült el, mert mindenki kedvvel dolgo­zott A szalagot készítő lelkes gárda tagjai között nehéz lenne különbséget tenni, három ne­vet mégis megemlítenék: Wal­ter Antal szerszámkészítőt, Ben- cze Ferenc asztalost és Marosán Pál villanyszerelő csoportveze­tőt. ök leleményességükkel sok nehéz problémát hidaltak át. — És honnan vettek automa­ta vezérlőberendezést? — Az is saját megoldás. Nem kaptunk Gamma kapcsolóórát és egyszerű szinkron órát ala­kítottak át a szerelők igen ötle­tesen erre a célra. Egyébként a Nagy Októberi Szocialista For­radalom tiszteletére indult munkaversenyben augusztus 31. helyett már 18-ra elkészültek a szalag beállításával. Selejt nélkül A szerelőasztal közepe táján szőke fiatalasszony, Szabó Ist­vánná helyezi nagy figyelemmel az apró alkatrészeket az arma­túratestre. Közben a többiekre is oda-oda tekint, ö az Egyet­értés-brigád vezetője. — Alig egy hónapja, hogy el­készült ez a szalag. Megszok- ták-e már rajta a munkát? — kérdem tőle. — Mintha mindig ezen dol­goztunk volna — válaszolja megelégedetten. — Teljesítmé­nyünk már a próbaüzemelés alatt elérte a 100 százalékot Török Sándomé meós az asztal végén fénycsövekkel pró­bálja az elkészült armatúrákat Nála a minőség iránt érdeklő­döm. — Selejtszázalék gyakorlati­lag nincs is — mondja, s büsz­keség cseng hangjában. — Ez így igaz — szólal meg mellettem a főmérnök. — Ré­gebben több száz reklamációt kaptunk, amióta azonban ez a szalag munkába állt, egyetlen egy sem érkezett Kovács elvtárs néhány percig elmerülten figyelte a munkát, azután újra magyarázni kez­dett. Ami fegyelmez... — Nemcsak termelékenyebb a munka és nyereségesebb a termelés ezen a szalagon, de nagy a nevelő hatása is. A mű­szakiak hozzászoknak például a tervszerűbb, ütemes gyártáselő­készítéshez, ha bársni hiányzik a gyártáshoz, leáll a szalag. Műszaki gárdánkat egyébként nem kell félteni. Belejöttek a munkába. Már ott tartunk, hogy ha új típusú armatúrát kér valamelyik megrendelőnk, három hónap múlva szállítani is tudjuk. A főmérnöktől megtudtam, hogy gyártmányaik számát csökkentették. Bár nem volt veszteséges a leadott termékek gyártása, mégis szükséges volt átadni más vállalatoknak, hi­szen az anyagi és műszaki erő túlzott elaprózása az új me­chanizmusban egyáltalán nem lenne gazdaságos. A meglevő gyártmányféleségek korszerűsí­tésére viszont állandóan nagy gondot fordítanak. Elkészült például már — igen tetszetős kivitelben — az új paradicsom- paszírozó prototípusa, amely kül- és belföldön egyaránt meg­nyerte a kereskedelmi szervek tetszését. Még egy pillantást vetettem a modern, új műhelyre, amely­nek falai ismerik a múltat — a néhány hónappal ezelőtti ál­lapotokat —, amikor még csak petróleumlámpákat gyártottak. Mennyivel fényesebben világí­tanak a fénycsövek, amelynek lámpatestei készülnek itt. Van ebben vadami szimbolikus. A szalag — amely mellett ügyes kezű asszonyok ülnek — az új mechanizmusba vezet. Nagy Ottó Épül a borerjesztő Az idén félezer holdon ter­mett a szőlő a Kunfehértói Ál­lami Gazdaságban, jövőre és két év múlva azonban termőre for­dulnak az új ültetvények, s 1969-ben már 1200 holdról szü­retelik a bomakvalót A hatalmas mennyiségű szőlő levének erjesztésére, illetve tá­rolására a régi pirice kicsi, ezért a gazdaságban hozzáfogtak a járulékos beruházások megvaló­sításához. _ 1 / A feldolgozót, egyebek közt villanymeghajtású szőlődaráló és három hatalmas horizontális prés felszerelésével, már két éve korszerűsítették, s a közvetlen szomszédságában az idén befe­jezték egy — 24 ezer hektó bor tárolására alkalmas — pince építését. A másik nagy létesítmény a képünkön látható, épülőfélben levő erjesztő. A Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatot bíz­ták meg építésével, s ennek vé­gére, a tervek szerint, 1968. má­jusában tesznek pontot. A leg­közelebbi szüret után tehát ez az építmény lesz a bor közbeeső „állomása” a feldolgozó és a pince között. AZ ORSZÁGGYŰLÉS ma kezdődő ülésszaka elé fokozott várakozással tekintünk. Több olyan nagy fontosságú napiren­det tárgyal a parlament, mely érinti az ország egész lakossá­gát. A bérből és fizetésből élők — megyénkben számarányuk megközelíti a negyven %zázalé- kot, s országosan ennél jóval több —, az új Munka Törvény- könyv elfogadását, illetve nyil­vánosságra hozását várják ér­deklődéssel, a paraszti lakossá­got pedig a megváltozott tsz- törvény és a földtörvény jóvá­hagyása érdekli elsősorban. Az említett törvényjavasla­tok előkészítése már hosszabb ideje tart. Talán úgy is mond­hatnánk, hogy még soha ekkora előkészület, s ilyen széles körű tanácskozás nem előzött meg törvénytervezetet, mint éppen a Munka Törvénykönyv újjá- alkotását. Két hónapon' át több százezren vettek részt a terve­zet vitájában, sok ezer felszóla­lás hangzott el, s még a parla­menti szakbizottság ülésén ki­fejtett javaslatok is több módo­sítást tettek szükségessé az elő­zetes fogalmazványokon. Érthe­tő ez az aktivitás, hiszen az el­múlt tizenhat esztendő alatt, a Munka Törvénykönyve megal­kotása óta, igen mélyreható változások mentek végbe társa­dalmunk életében. Egyrészt nagymértékben megnövekedett a bérből és fizetésből élők, köz­tük is különösen a munkások száma, másrészt a gazdasági élet hatalmas átalakuláson ment át. Napjainkban éppen az új gazdasági mechanizmusra való felkészülés jellemzi ezt a vál­tozást, s a korábban megalko­tott törvények, jogszabályok egyre inkább fékezőleg hatnak a fejlődésre. A Munka Tör­vénykönyvéhez például annyi módosítást fűztek időközben, s annyiszor igazították a változó körülményekhez, hogy ma már szinte c^||a szakképzett jogá­szok tudn^K eligazodni paragra­fusai között INDOKOLJA a változtatást az is, hogy a. korábbi gazdaság- irányítási rendszer szinte min­den részletében szabályozott, tervekhez kötött volt s ezt tük­rözte a Munka Törvénykönyv is, mely ugyancsak sok-sok részletkérdést igyekezett szabá­lyokba rögzíteni. Most, amikor a gazdasági élet feszességeit fo­kozatosan feloldjuk, s növek­szik a vállalatok, intézmények önállósága, nyilvánvaló, hogy a Munka Törvénykönyve is in­kább kerettörvény jelleget ölt, mely nem ír elő mindent rész­letesen. Ezt a célt szolgálják majd a vállalati kollektív szer­ződések. melyek részletesen sza­bályozzák a dolgozók jogait és kötelességeit. Ügy is mondhatnánk, hogy a különböző gazdasági intézkedé­sek, s a gazdasági életre vonat­kozó rendelkezések mellett a Munka Törvénykönyve a dol­gok emberi oldalát rögzíti, te­hát a legfontosabbat a bekö­vetkező változásokban. Hiszen az embereken múlik az új el­képzelések végrehajtása, csakis az ő alkotó energiájukkal, jó kedvvel és bizakodással végzett munkájukkal hajtható végre mindaz, melyet az ország fejlő­dése érdekében pártunk és kor­mányunk vezetői elhatároztak. Ezért nem váratott magára en­nek a törvénynek az újraalko­tása, s mielőbbi megtárgyalása. Ezért is született olyan intézke­dés, hogy — a korábbiakkal el­lentétben — ezúttal a születő törvények végrehajtási utasí­tásai is elkészültek, s kézhez is kapták a képviselők, nem bíz­zák ezt a későbbi időkre. A MEZŐGAZDASÁGRA vo­natkozó két törvényjavaslat ugyancsak nagy jelentőségű. Napirendre tűzésükkel tulaj­donképpen a szocialista magyar mezőgazdaság vitáját rendezi meg a parlament. Segíti a me­zőgazdaságban a szocialista ter­melési viszonyok megerősödé­sét, lehetőségeinek kibontako­zását, a mezőgazdasági nagy­üzemek igazi felvirágozását. Itt is a változó körülményekhez jobban igazodó törvények meg­fogalmazásáról van szó, azok­nak a tendenciáknak az erősí­téséről, melyeknek a mezőgaz­daság szocialista átszervezése Óta mi magunk is tanúi lehe­tünk. Mint Kállai Gyula elvtárs­nak, az országgyűlés elnökének szavaiból a napokban értesül­hettek a sajtó képviselői, eddig közel ötven képviselő jelezte, hogy fel akar szólalni a parla­ment új ülésszakán. A közvé­leményt is részletesen tájékoz­tató miniszteri expozékon túl tehát tanúi lehetünk a hétmil­lió választópolgár nevében, fel­szólaló képviselők állásfoglalá­sának is. VÁRAKOZÁSSAL és bizako­dással tekintünk az országgyű­lés ma kezdődő ülésszaka elé. Meggyőződésünk, hogy nemcsak a nagy jelentőségű törvényja­vaslatok tárgyalását követhet­jük nyomon, de a szocialista de­mokrácia fejlődését is jól érzé­kelhetjük majd az egyre pezs­gőbb parlamenti munkában. T. P. Október 14-én nyit a Toronyház Eszpresszó, Étterem Kissé félve írjuk le, hogy ok­tóber 14-én megnyílik Kecske­méten a Leninvárosban a To­ronyház Étterem és Eszpresszó* hiszen az elmúlt hónapban több határidőt közöltünk már. Nem a megyei vendéglátóipari vállalaton múlott a megnyitás idejének az elhúzódása, hanem azon, hogy a berendezéseket szállító budapesti vállalat csak most tudta befejezni a munkát. Másodosztályú étterem és eszpresszó kap helyet a to­ronyházban. Az eszpresszó es­ténként^ 22 órától hajnali 4 óráig mint éjszakai táncos hely működik — szintén másodosz­tályú üzletként. Kéttagú zene­kar szolgáltatja a muzsikát és nemcsak éjszaka, hanem dél utánonként, sőt vasárnap dél­előtt is. A zenés délutánok elsősorban a környék fiatalságának az igé­nyeit _ szolgálják, éppen ezért a vezetőség gondoskodik róla. hogy gazdag választék legyen 1 szeszmentes italokból. ✓

Next

/
Thumbnails
Contents