Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-14 / 217. szám

19*7. szept. 14, csütörtök S. oldal Mind kevesebb Az idén még több műszakban tanítanak a szakmunkásképző iskolák A Munkaügyi Minisztérium a megyei tanáccsal karöltve nagy erőfeszítéseket tesz, hogy az iparitanuló intézetek zsúfoltsá­gát enyhítse. Sajnos, ezek az erőfesztíések nem hoznak egyik napról a másikra eredményt. A harmadik ötéves tervben épülő szakmunkástanuló intézetek egy részének még csak a terve ké­szült el, az építkezések megkez­dését nagyrészt a kivitelező vál­lalat kapacitáshiánya okozza. Nemrégiben jelentettük, hogy a minisztérium, a megyei ta­nács és a helyi tanácsok közös erőfeszítésének eredményeként ebben az ötéves tervben öt- venhét új tanteremmel gya­rapodnak a szakmunkásta­nuló intézetek. Ez a szám kevés ugyan, de arra elég, hogy a jelenlegi zsúfoltsá­got lényegesen csökkentse. Jel­lemzésként megemlítjük: ebben a tanévben 36 tantermet bérel­nek az ipartanuló intézetek más iskoláktól, jövőre — az új ter­mek jóvoltából — már csak 22-re lesz szükség, 1969-ben 19- re és 197Q-ben csupán 15-re. Ez az utóbbi szám azt jelenti, hogy három év múlva már csak Kecskeméten és Bácsalmáson lesz szükség kolcsöntanteremre. Érdemes megnézni, mit vár­hatnak az elkövetkező években az egyes szakmunkástanuló is­kolák? Ebben a tanévben még a legtöbb iskolában két műszak­ban — olyan is van, ahol há­romban — folyik az oktatás és ez komoly nehézséget okoz mind a tanulóknak, mind a pedagó­gusoknak. Jövőre viszont Kecskeméten már az új húsztantermes is­kolában kezdik meg a tan­évet, és ez lényeges könnyebbségére A művelődésügy őrhelyén lesz a mintegy két és félezer szakmunkástanulónak. A kivitelezést végző ÉM Bács- Kiskun megyei Építőipari Vál­lalat mindent elkövet, hogy a kecskeméti iskola a megígért határidőre, vagy még előbb el­készüljön. Sajnos, kevés a mun­kaerő, ezért ha másként nem megy, más vállalatoktól kérnek kölcsön szakmunkásokat, hogy ezt a fontos építkezést időben befejezzék. A jelenlegi állapot­ból arra lehet következtetni, hogy az 1968. áprilisi határidő­re elkészülnek. Nehezebb a helyzet a kiskő­rösi intézet építkezésének meg­kezdésével. Eredetileg úgy volt, hogy 1968-ban látnak hozzá a hattantermes iskola építéséihez és egy év alatt be is fejezik. A kiszemelt vállalkozó azonban visszalépett, illetve csak 1969- ben tudná a munkát megkez­deni, azt is csak akkor, ha a községi tanács házilagos bri­gádja segítene neki. A Munkaügyi Minisztérium megbízottja a napokban össze­köttetésbe lép a két megyei épí­tőipari vállalattal és közösen megpróbálják az utat megkeres­ni, hogy ez az iskola is minél hamarabb elkészüljön. A bajai tíztantermes és a ha­lasi hattantermes iskola építke­zése jövő tavasszal kezdődik és 1969-ben adják át mindkét in­tézetet. Kiskunfélegyházán már elő­rehaladott állapotban van a 12 tantermes iparitanuló in­tézet építkezése. Ebben az iskolában jővő szep­temberben kezdődik a tanítás. Tiszakécskén — a Vegyigép­gyár és a község szolgáltató ipa­ra utánpótlásának biztosítására — három tanteremmel bővítik az iskolát A jelenlegi helyzet tehát — bár a jövőre sok benne a biz­tató, — még nem egészen ked­vező az iparitanuló-képzés szá­mára. . A legtöbb iskolába vi­dékről is járnak be tanulók, akiknek — a közlekedési lehe­tőségek miatt — sok idejük jut a csellengésre. Felhívjuk ezért a figyelmet a kalocsai járási könyvtár kezdeményezésére, amelyet — úgy tudjuk — egy­két helyen már másutt is kö­vetnek. Kalocsán a szabad idővel ren­delkező iparitanulók számára is biztosítanak helyet a könyvtár­ban, ahol olvashatnak, tanul­hatnak, igénybevehetik a tár­sasjátékokat, nem beszélve a te­levízió délelőtti, vagy délutáni adásainak megtekintéséről. B. J. Találkozás A SZÜLŐHÁZZAL Mintha valaki egyszerre sugalmazta volna mind a két idős embernek, az apostagi B'ánrévi János is, a soltvadkerti Csáki Mihály is egy időben jutott arra az elhatározásra, hogy megláto­gatja szülőházát. Hogy mit éreztek, mit gondoltak a nagy talál­kozás alkalmával, arról írott levelüket is szinte egy napon hozta a posta a szerkesztőségbe. Bánrévl János ezt a címet adta írá­sának: FÉL SZÁZAD UTÁN mmm... .......... H árom és fél éve vezeti a mölcsöző kapcsolatot Bélyeg- soltvadlkerti Ady Endre műve- gyűjtőik annak idején párját lődési otthont Jónéhány pró- ritkítóan teljes kiállítással ün- zai munkakörben való tévé- nepelték a felszabadulás 20. kenykedés előzte meg a napot, évfordulóját, bábosaik pedig a amíg a kultúrának ezen az őr- megyei fesztiválokon aratnak helyén szolgálatba állhatott rendre babérokat Mindig vonzotta a népművelés, Két esztendeje hívták életre ifjú korának „sarkcsillaga” is az Ifjúsági klubot, amelynek errefelé mutatott Nem az ő bű- programjában művészettörténe- ne, hogy ezt a szándékát a há- ti előadásoktól kezdve a vetí- ború derékba törte. tettképes külföldi élménybeszá­Néhány mondatban ekként le- mólókig sok minden helyet ka- hetne bemutatni Szávay 1st- pott vánt, akit az alkotmány ünne- Az idén az értelmiségi és az pén a Szocialista Kultúráért ér- agrárklub megalakításán kí- deméremmel tüntettek ki. vül érthetően fokozott lelkese­A hivatalba lépését megelőző déssel készülnek a Nagy Októ- időkben a táncmulatságok mel- béri Szocialista Forradalom év­lett a Katona Jószef Színház fordulójának megünneplésére, együttesének ritka fellépései — A honismereti és termény­jelentettek csupán eseményt a kiállítás mellett bemutatjuk kultúrház meglehetősen egy- majd a községben dolgozó ipari hangú programjában. Ma vi- vállalatok és mezőgazdasági szont már nemcsak a kecske- nagyüzemek eredményeit is. méfi társulat, de az Állami Dé- Az Októberi Forradalom tárgy- ryné Színház is rendszeresen köréből rendezett könyvkiállí- tart előadásokat Soltvadkerten. tás teszi egésszé a programot. Csaknem kétszáz a bérlettulaj- Szávay István szép kiállítású, donosok száma, s a művelődési vaskos albumokkal is dokumen- otthon 300 személyt befogadó tálja a kultúra ügyének roha- nagyterme minden alkalommal mos fejlődését a községben, zsúfolásig megtelik. Azután a művelődési ház mun­— Több ízben láttuk vendé- katervét adja kezünkbe: a szó gül á Gavrilov-együttest, a No- szoros értelmében nincs nap, vi Sad-i Rádió Nagy Művész- amelyikre valamilyen vonzóan együttesét stb. Szakköreinkben összeválogatott érdekes ese- mindenki megtalálhatja az ér- mény, műsor, előadás ne esnék, deklődési körének megfelelő el- Legtömörebben egyik felet- foglaltságot. tese jellemezte Szávay Istvánt: Megtudjuk, hogy egyebek — A latin közmondást — autó-motor-, honismereti-, iro- „Nulla dies sine linea” — vele dalmi és könyvbarát szakkör; kapcsolatban így fordítanám: főző-, hímző- és szabás-varrás egyetlen nap se legyen korsze- tanfolyam, valamint gyermek- rű művelődési program híjával! klub működik a művelődési Sokoldalúsága, dinamizmusa házban Botanikus szakkörük a pótolhatatlan lendítő erő a köz- P.erc a műsorideje. — Dzsessz és világhírű Erfurti Kertészeti ség szellemi életében. tanczenében a szólisták mellett ma­Szakiskolával épített ki gyű- Jóba Tibor Száraz torokkal, szótlanul áll­tam. meg egykori szülőházam előtt. Négy egykori cselédház és egy valamikori úri kastély ved­lett falú maradványai néztek rám. A házakon meglátszik az új, szorgos gazdák kezenyoma, a kastélyt bontják. Gondolatban keresem a régi világot. Az agyonhajszolt, el­nyűtt testű cselédeket, apám, anyám sorstársait... A major északi szegélyén álló kovács- műhelyt, ahol egész napon át oly kellemesen tudott sírni az izzó vas... A major közepét zsenge fű borítja. Az én időm­ben itt bokáig, néhol térdig érő, trágyalével kevert sártenger volt — télen és esős időben. Nyáron pedig száraz tehéntrá­gyától volt mocskos a föld. Ahogy most a kerékpárom mellett megálltam, csakhamar gyerekek, asszonyok gyűrűje vett körül. Kérdeztek, minden­ki segíteni akart. Amint el­mondtam, mit keresek, egy nap­barnított arcú asszony fordult felém. Az ő házuk az — szólt, és hívott, térjek be. Csak álltam hang nélkül ab­ban a kis szobában, ahol szü­lettem. Ha egyedül vagyok, tán még a könnyem is kicsordul. „Ez a szoba” — szólt ismét a fiatalasszony s azzal a kis he­lyiség egyetlen ablakán félre­húzta a függönyt. A szoba most is olyan, mint régen, döngölt agyagos föld. De már színes szőnyegek takarják. Az egyik ágy előtt most is új élet játszadozik, de ő már a legmodernebb gyerekkocsiban. Nem úgy mint én, a nagyszü- leimtöl kapott, szúette bölcső­ben. Sublót helyett szekrények állnak. Minden városias. — Már nem sokáig leszünk itt — mondta az egyik szom­szédasszony, aki időközben ránk nyitott —, bemegyünk a tanya- központba, vagy a faluba. Ott meglesz minden: víz, villany, bolt és kultúrház, nem élünk úgy, mint a régiek. Azért dol­gozunk, hogy amit itt elmond­tam, meg is kapjuk. Nem igaz, Marikám? — szólt a mellettem álló menyecskének. Talán neveletlenül tettem, de én válaszoltam szavaira. Hogy milyen szívet-lelket vidító, amit tőlük, az egykori pusztai cselédek leszármazottaitól hal­lok .,. Aztán megint a major köze­pén álltam. Kezet fogtam min­denkivel, kívántam nekik még boldogabb életet. Majd elindul­tam azon az úton, amelyiken valamikor sokat jártam mint mezítlábas cseléd ... „SZÜLŐFÖLDEM SZÉP HATÁRA, MEQLÁTLAK-E VALAHÁRA?" E sorok hatására kerekedett fel Csáki Mihály, hogy felesé­gével együtt meglátogassa Táz- láron az egykori szülőház — helyét. „Ugyanis a régi Sváb Gyula­féle több ezer holdas nagybir­tokot, a majorral együtt még a másik világban felparcellázták — írja. — Eltűntek az épületek, az én szülőházam is. Felújultak régi emlékeim. Eszembe jutottak a cselédhá­zak, melyekben két család is lakott egy-egy szobában, ször­nyű viszonyok között. Az ara­tók, akik három hétig minden nap fordított kását ebédeltek, este pedig tarhonyalevest va­csoráztak ... A szélmalom, a szárazmalom, amelyben a cse lédek kommencióban kapott gabonáját őrölték... Mi, ma­jorbeli gyerekek 7 kilométerre, a bócsai iskolába jártunk, eső­ben, viharban gyalog... Tázlá- ron a múlt század utolsó tize­dében még nem volt iskola, s az itteni tanyavilágból is a bó- csaiba jártak. Az is csak egy- tantermes volt. A majorbeli Indul az új „Ki mit tud ?" A Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Televízió a IX. Világifjúsági Találkozó tiszteletére ismét megren­dezi a fiatal amatőr művészek nép­szerű vetélkedőjét, a ,,Ki mit tud?”ot. A versenyre 1967. október 31-ig je­lentkezhetnek a KlSZ-alapszerveze- teknél azok a 14—16 éves fiatalok, akik nem hivatásos művészek és a „Ki mit tud?” eddigi versenyei során nem szerepeltek még a tele*- vízióban. A vetélkedőt a következő ágazatok­ban hirdették meg: ENEK: Népdal, műdal, opera, kó­rus, pol-beat, sanzon, táncdal — szólisták, illetve legfeljebb 20 tagú vokál-együttesek, kamarakórusok ré­szére. Műsoridő 4 perc (a kamara­kórusoknak 5—7 perc). ZENE: Klasszikus, modern és nép­zene — hangszeres szólisták és együttesek számára, duótól a tizen­hattagú csoportig bezárólag. A szó­listáknak 4, az együtteseknek 5—7 ximálisan 6 tagú zenekarok verseng­hetnek 4 perces műsoridő alatt. J PRÓZAI ELÖADÖMÜVESZET: Vers- és prózamondók illetve 8 sze­replőnél nem nagyobb irodalmi színpadok vehetnek részt, az egyé­ni előadók 4, a színpadok 12 perces műsoridővel. TÁNC: Néptáncban, balettben, mű­vészi tornában, akrobatikus és tár­sastáncban indulhatnak a szólisták és a legfeljebb 16-os létszámú cso­portok. Műsoridő 5 perc. EGYEB KATEGÓRIA. Bábosok, paródisták, bűvészek, akrobaták ne­vezhetnek be egyénileg vagy cso­portosan (maximum 6 taggal). Mű­soridő: 3—5 perc. Az alapszervezeti vetélkedőket no­vember-decemberben kell megtarta­ni, a járási, városi döntők jövő év január—februárjában kerülnek sor­ra, a megyei döntők március 15-e és április 4-e között. Az ezután kö­vetkező országos elő- és középdön­tő-két és természetesen a júniusban megrendezendő döntőt már a tv is közvetíti. A kiemelkedő produkciók szerep­lői fődíjként tagjai lesznek a szó­E21nkiXüTr|ZámÍ2Óérték»Öd«aerfc Cserebogár, sárga cserebogár'..'. jutalmat osztanak ki. . 1 (T __th) g yerekek közül nagyon kevés járta ki a 6 osztályt. A szegény szülők már 10 éves korukban elszegődtették őket a környék­beli jómódú parasztokhoz, ka­násznak, pulykapásztornak. Orvos — Soltvadkerten volt egy, ő látta el Bócsán, Táz\á- ron is a teendőket. A Svab- majorban, ahol születtem, az uradalmi csősz felesége, neve­zett Panna néni volt az „or­vos” szüléseknél, betegeknél. Ráolvasott, ráimádkozott a be­tegekre, megkente őket. Jósolt tenyérből a lányoknak legény­fogásra, bájitalt kotyvasztott stb. Szüleim többször elmesél­ték: ezt a „tudós" asszonyt bíz­ták meg, hogy vigyen be Vad­kertre, és kér eszteltessen meg. A lelkére kötötték, hogy — Imre névre. Itt azonban a ka­tolikus asszonyok úgy határoz­tak, hogy mivel az Imre gazdá­nak (apám béresgazda volt a majorban) már három Imre ne­vű fia halt meg kiskorában, hát Mihálynak neveztettek és írattak be. Mikor este kiértek velem, közölték szüleimmel, hogy nem Imrének hívnak, ha­nem Mihálynak ... Bizony, ha az asszonyok el nem' szaladnak, apám igencsak goromba lett volna hozzájuk. Húsz lépés­nyi távolból kiáltották vissza: „Ne haragudjon, Imre gazda, majd imádkozunk Szent Mihály arkangyalhoz, hogy ez a fia életben maradjon.” Nem tartom valószínűnek, hogy ezért, de annyi tény, hogy a „védőszentem" sikeresen el­járt érdekemben a felsőbb ha­tóságnál. Tizenhármán voltunk testvérek — 9 fiú, négy lány —, s közülük csak én vagyok élet­ben. A többi — nagyrészben már kiskorában meghalt...”- • '.'.. Hány idős ember keresi fel hozzájuk hasonlóan a szü­lőföldet. s „szedegeti” a sok szép emléket, mint a méh a virágról a mézet... Minden régi kedves helyet bejár.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents