Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-11 / 188. szám
4. oldal ntn. augusztus ti pfeiai Séta az ár Móricz Zsigmond — úgy tartja az emlékezet — notesszel és ceruzával a kezében járta a piacokat, vásárokat és éber figyelemmel leste az egyszerű, ízes beszédű emberek szavait. Sokáig szükségszerű találkozási és tájékozódási alkalmul szolgált egy-egy vásár az elszigetelt otthonok és tanyák kelletlen védettségében élő emberei számára. Nemcsak portékáját, hanem életérzését, kíváncsiságát, vágyait is magával hozta ide a környék népe. A városi piac jellege közben alapvetően megváltozott, lényegében kereskedelmi fórum lett A bérből és fizetésből élőket, érthetően, manapság csak az áruk minősége és az árak alakulása érdekli. Négymillió-ötszázezres forgalom Köztudott, hogy Kecskeméten van a megye legnagyobb zárt piaca. Az árufelhozatal értéke elérte itt a 4 millió 500 ezer forintot a múlt hónapban. Egy esztendővel korábban csupán a tsz-ek és termelőszövetkezeti csoportok 194 ezer kilogramm árut szállítottak. Azóta újabb gyümölcsösök fordultak termőre. Jelentős zöldségesek létesültek. Nőtt a nagyüzemi standok száma 1967 júliusában a közös gazdaságok árufelhozatala így meghaladta a 219 ezer kilogrammot. S vajon mennyiben változtak az árak ott, ahol a kereslet és kínálat törvénye leginkább érezteti hatását? Az utolsó hetipiaci nap eseményeiről a felügyelőségen érdeklődtem, az elmúlt év hasonló időszakának árai iránt pedig a városi tanács kereskedelmi csoportjánál tudakozódtam. Amellett, hogy idén a primőröknél és több gyümölcsfajtánál körülbelül kéthetes érési és így szállítási késéssel kell számolni, általában csökkentek az árak. Többek között mintegy 2 forinttal alacsonyabb Jó pihenést! A Kiskőrösi Vegyes- és Építőipari Ktsz készíti a közkedvelt habszivacs kempingmatracot és ágybetétet. Ebben az évben 10 ezer különböző vastagságú betét készül három centistől, 10 centisig. Képünk már az utolsó munkafolyamatot mutatja: ügyes asszonyok tarka huzatokba bújtatják a ruganyos szi- 'a ostáblákat. az őszibarack ára. Egy-két forinttal kerül kevesebbe a sárgabarack. Megközelítően azonos áron kel el az alma, a szilva, és a körte, mint tavaly augusztus elején. Hasonló a helyzet a zöldségpiacon is. A sárgarépa például 1,50-nel olcsóbb. A petrezselyemgyökérért két forinttal adunk kevesebbet Lényeges differencia mutatkozik a karfiol esetében: 8 forint helyett 4—6 forintért kínálják. Hetven fillérrel olcsóbban mérik az uborkát is. A fejeskáposzta sem olyan drága, mint egy éve volt. A tavalyival azonos ára maradt az újburgonyának, a paradicsomnak, a zöldpaprikának és a vöröshagymának. Bizonyára a gyér kínálat is közrejátszott abban, hogy a zöldbab 1—2,50-nel, s a kelkáposzta 1—1,50-nel drágább az idén. Mindig friss áru A bejárathoz közeledve egyre sokasodik a kérdezetten útbaigazítóknak, a zöldséggel, diny- nyével, barackkal megrakott kosarú háziasszonyoknak a száma. Ezek a szatyrokból kilógó áruk, gyümölcsök és zöldségfélék általában 10—20 fillérrel olcsóbbak itt, mint az üzletekben. S a legkisebb megspórolható összeg is jelentőssé válik a konyhaköltségvetésben, ha valakinek, mint Kosa Istvánné- nak, majdnem 200 forintjába kerül egy vasárnapi bevásárlás. Éppen a Magyar—Szovjet Barátság Tsz standja előtt nézegeti az őszibarackot. — Mindig itt szoktam venni — közli, s magyarázóan hozzáteszi: Itt szebbet kap az ember. — Megvan az az előnyünk, hogy a MÉK-árakhoz képest valamivel olcsóbban árulunk. Mindennap frisset hozunk a piacra —, mondja Vörös László- né, a stand egyik elárusítója. Megtalálják a számításukat A piac ma is a szabad árak és az egészséges konkurrencia színtere. A közös gazdaságok egyre fokozzák felhozatalukat, s mivel közvetlenül a fogyasztóhoz juttatják el áruikat, előnyösebb árakat szabhatnak, amellett, hogy ők is megtalálják a számításukat. S mindez nem lehet közömbös a bérből és fizetésből élők számára. Az elárusítónő ránéz az órájára: — Reggel fél 8 van, és elment körülbelül 4 mázsa az őszibarackból és a körtéből. Augusztus elején átléptük a 2 millió forintos forgalmat — közli az eredményeket számba vevő ember elégedett hangsúlyával. Hisz ebben az ő munkája is benne van. Mindenki siet Óránként váltósnak az árak. A baromfipiacon szinte félóránként cserélődnek kosaraikkal az asszonyok. Az alkudozásoktól, rövid, érdeklődő kérdésektől és egy-két szavas kurta válaszoktól zajos és színes ez a piaci forgatag. Dél körül még egy utolsó nagy hullám következik. Aztán elcsendesül minden. Egy órára már csak a göngyölegek mellett várakozók maradnak a piacon. Halász Ferenc A fiatalasszony csomagokkal megrakodva lépett ki a Kecskeméti Állami Áruházból. Nehezen tudta kinyitni a csuklóján lógó kézitáskát. amiben keresett valamit. Egyszerre pöttömnyi, szőke kisfiú lépett hozzá, ezzel a szolgálatkész mondattal: — Tessék, néni! — s már nyújtotta is át a táskából földrehullt pénzdarabokat. Az asszony meglepődött, de aztán elmosolyodott: — Köszönöm szépen. És amiért ilyen rendes kisfiú vagy, tiéd lehet a pénz, jó lesz fagyira. Már indult agyerek az automatáVIZSGA hoz, amikor a közeli gépkocsi utasa megszólította: — Megkérlek, hozzál nekem is egy fagylaltot, itt a két forint. — Szívesen! — így a kisfiú. És elsietett. A jelenet tanúja, egy idősebb férfi ezzel a szkeptikus megjegyzéssel lépett a gépkocsihoz: — Ténylea azt hiszi, hogy visszajön a gyerek a fagylalttal? Ismerem én ezeket... — Szerintem nem ismeri... — Tudja mit7 — fizetek önnek egy fagylaltot, ha igaza lesz. — A kocsiban ülő meglepődött. — Köszönöm — mondta ezután —, de inkább a kisfiúnak, aki már fel is tűnt a fagyival, amit ezzel nyújtott át: „Siettem, nehogy megolvadjon.” Az idős férfi rosszkedvűen adta a két forintost a gyerek kezébe, aki zavartan forgatta a pénzt, aztán megköszönte és elszaladt. Nyilván eszébe sem jutott, hogy az előbb egy idős férfi bizalomból, ő pedig becsületből vizsgázott. És ezen a vizsgán ő, a kisfiú győzött, méghozzá kitűnő eredménnyel... Csapat Lajos A fuvarosok bandája Avatás: augusztus 20-án Kiskunhalason a Felsővárosi részen augusztus 20-án adják át rendeltetésének az épülő két munahelyes körzeti orvosi rendelőt és a hozzá tartozó orvosi lakásokat. A város másik új egészségügyi létesítményét — a szintén két munkahelyes Eötvös utcai központi orvosi ügyeletet —, ugyancsak az Alkotmány ünnepén adják át a város lakosságának. Ez év tavaszán két bejelentést tanulmányozott a kecskeméti rendőrkapitányság egyik nyomozója Az egyik bejelentés még 1966 májusában kelt, s azzal gyanúsította Berta Mihály AKÖV-fuvarost, hogy húsz mázsa, lopott morzsolt kukoricát adott el Kiss János magánfuvarosnak, akit már orgazdaságért elítéltek. A másik bejelentés néhány napja érkezett, s ez szintén arra hívta fel a figyelmet: Kiss János egy kocsi lopott kukoricát, egy zsák kristálycukrot adott el az 1003-as TÜZÉP-telepen. Az árut Berta Mihálytól vásárolta. A két, szinte azonos típusú bejelentés nem lehet véletlen — vélte a nyomozó —, s munkához látott. A gyanú beigazolódott, s két, négytagú tolvajbanda, valamint jó néhány orgazda tevékenységéről hullott le a fátyol, akik éveken át több mint 70 ezer forinttal károsították meg a megyeszékhely ipari és kereskedelmi vállalatait A ,.főnök“ nem dolgozott A kecskeméti vállalatok részére a 9-es számú AKÖV szekérfuvarozási részlege szállítja a vasúton érkező darab-, vagy ömlesztett árukat Berta Mihály, aki régen együtt dolgozott Szekér György, Antal Gyula rakodóval és Borbély Imre haj tóval, rádöbbent bármit szállítanak, soha senki sem méri le az áru súlyát. Legtöbbször csak kijelölik, hol rakodjanak le, s a menetlevelet automatikusan aláírják. Társait nem volt nehéz rábeszélni — akkor éppen sódert fuvaroztak, s a TÜZÉP-nél ez hiánycikk volt — néhány fuvart ne az építkezésekre, hanem különböző helyekre szállítsanak el. Berta volt a felhajtó, taxival utazgatott a városban, előre lekötötte az üzletet, sőt pontosan megmondta, mikor hozzák a sódert. Ez idő alatt — hogy ne legyen igazolatlan mulasztása — egy napszámos helyettesítette napi 80 forintért, a felettesei hallgatólagos jóváhagyásával. Nos, 1964-ben 16 ezer forint értékű, 70 köbméter sódert adtak el összesen 8 ezer forintért. A pénzből Berta adott néhány százast társainak, de a pénz nagyobbik fele nála maradt. Tégla, hát r Any papír' cukor ősz tájékán a sóderlopás már nem volt üzlet, s ezért a „főnök” a szénre állt rá. Amíg Berta az orgazdákkal tárgyalt, a többiek „felnézték” a terepet, s az első fuvar után a második kocsi már Kiss János, vagy Tóth Lászlóné lakására került. A szénnél — akárcsak a só demál — Bertáék arra hivatkoztak, nem tudják lemérni, mert nincs hídmérleg Ezen a télen a vállalatoktól 90 mázsa különböző minőségű szenet loptak. Alighogy kitavaszodott, s megkezdődtek az építkezések, Bertáék téglát szállítottak a Bács- Kiskun megyei Építőipari Vállalat különböző munkáihoz. Az örökösen üzlet után szimatoló Berta tudta, a TÜZÉP-nél nem lehet téglát kapni, s ezért néhány ismerősének felajánlotta, ő tud szerezni. Madi József, bár sejtette, honnan származik az építőanyag, megvásárolt 2400 téglát, 6 köbméter sódert, 2400 forintért. A bandavezér kevésnek találta a nyereséget, ezért — miután hazavitetett 1200 darab téglát — újabb lehetőség után kutatott Nem sokáig kellett nézelődnie. A vasútállomásról egy másik brigád kátránypapírt fuvarozott az azóta — éppen e bűnügy következményeképpen — öngyilkossá lett Horváth József hajtó vezetésével. Néhány mondat után megegyeztek, s Horváth 75 tekercs kátránypapírt adott át Bertának, aki azonnal, zsebből kifizette a 3 ezer forintot A kocsi Kiss Jánoshoz fuvarozta az anyagot ám a kátránypapírára duplájára emelkedett Az orgazda 6 ezer forintot adott át Bertának. „No, ez igazán jó buli volt” — állapította meg elégedetten a „főnök”, s egyik éjjel, amikor cserepet szállítottak a TÜZÉP-telepre, kifelé 20 tekercs kátránypapírt dobatott fel a kocsira. Ezen a tiszta haszon 1600 forint volt. A kátránypapírüzlet is véges volt, s Berta nem akart hiába kockáztatni, már csak azért sem, mert akadt mindig újabb áruféleség, amelyből háborítatlanul lophattak. Egyik vasárnap a kecskeméti szeszfőzdék részére cukrot szállítottak. Az árut a portások vették át. (?) A második fordulónál Berta már a Kazinczy utca felé irányította a kocsit, ahol négy mázsa cukrot rakatott le Tóth Lászlónénál. Az orgazda 20 kiló cukor ellenében 3 ezer forintért eladta a lopott holmit. Ha a tolvajok találkoznak A banda tagjainak megvolt a mindennapi, többszöri féldecire való, de Berta igazán tele volt pénzzel. Ám a pénzből lehet sok. de elég soha. S Berta meg is találta a lehetőséget az újabb pénzszerzésre. A Bács- Kiskun megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat keverőüzemének szállítóműnké sait, Berente Ferencet, Timár Józsefet, Bagi Lajost és Konfár Ferencet jól ismerte. Berta két évvel ezelőtt ajánlatot tett Be- I rentének: egy zsák — 80 kiló — morzsolt kukoricáért száz forintot fizet, de azonnal. Berente és társai lopkodni kezdtek. Rövid idő alatt hatvan mázsa morzsolt kukoricát adtak át 7500 forintért a másik bandának. Berta nem sokáig tartotta a kukoricát, hanem továbbadta Kiss Jánosnak, de már háromszáz forintért mázsáját S. az orgazda még így is negyven forintot keresett az eladott tengeri mázsáján. A kukoricán kívül még 26 mázsa árpa, és 5 mázsa búza került Berta trükkjei révén a másik orgazdához, Tóth Lászlónéhoz. A múlt év végén, a 1967 elején már minden árucikk lopására berendezkedett a fuvarosokból álló tolvajbanda. Sóderból 18 köbmétert, a tejüzemnek szállított szénből 30 mázsát értékesítettek. Az AGROKÉR Vállalat raktárába szállított Zineb- ből egy-egy fuvar alkalmával csupán egy zsákkal loptak, ám a 160 kiló növényvédőszer 7200 forinthoz juttatta őket. Ez év áprilisában — ők sem sejtették — történt az utolsó „bevetés”. Az egyik építkezésről 4 tekercs drótfonatot loptak éjszaka. Ezután az történt, amire gondolni sem mertek, a főkolomposokat letartóztatták. A közömbös is bűnös A rendőrségi kihallgatáson Berta és társai, ha nehezen is, de beismerték, mikor, hogyan követték el a bűncselekményeket. S mikfer arról faggatták őket, nem féltek-e az ellenőrzéstől, valamennyien cinikusak voltak, így beszéltek erről: „A szállíttató vállalatok, de a mi vállalatunk sem ellenőrzött bennünket. Volt, amikor az egyik kocsi egész délelőtt Kerekegyházán tartózkodott, s mi tudtuk, ebből nem lehet baj. Ahová az árut vittük mérés, számolás nélkül vettek át mindent, éjjeliőrök vagy portások. Azokat nem volt nehéz átrázni, de nem is kellett.” Nos anélkül, hogy a kiterjedt bűnszövetségek egyetlen tagját is mentegetnénk. leszögezhetjük: a lopáshoz az alkalmat — az ellenőrzés elmulasztásával — a vállalatok teremtették meg! Vajon történt-e, vagy történik felelősség- revonás emiatt? Ner* valószínű! Ám a népvagyont nemcsak lopással. hanem közönyössége-’ nemtörődömséggel is meg leh*’* károsítani! Gémes Gábor A Kecskeméti Járási Rendőrkapitányság a társadalmi tulajdont károsító lopás miatt előzetes letartóztatásba helyezte Berta Mihály, Antal Gyula, Szekér György, Borbély Imre, Kiss János kecskeméti lakosokat. Rajtuk kívül még 26 társ»' ellen indított büntető eljárást.
