Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-11 / 188. szám
1*67. augusztus Ili péntek 8. oldal 99Kultúrkombinát66 a gyárban A második felvonás káprázatos tömegjelenete. Kiállítások — Lehet, hogy az olvasó már a cím láttán ráncolja gyöngyöző homlokát és óvatosan int nemet: kánikulában senki sem jár kiállításra. Ilyen forró és fülledt nyáron, mint az idei, örül, ha strandra, evezni mehet, egy- egy hideg pohár sörre néha munka után, s legfeljebb — ha már mindenáron kultúrára, művészetre van igénye — kertmoziba, szabadtéri színpadra, egy hűs előadás erejéig. A legújabb tapasztalatok alapján külföldi és hazai múzeumi emberek mégis arra esküsznek, hogy a nyár csak látszólag uborkaszezon a kiállítások életében. Elég egy borús nap, egyetlen viharos délután, hogy az üdülőhelyek, sőt a városok kiállításai is megteljenek. Strandolás után, vagy kirándulás részprogramjaként, borús időben vagy röpke szabad percekben igénylik nyáron is az emberek a múzeumot, s sokszor — ha nem is annyiszor, mint télen — felkeresik. A munkájukat lelkesen végző múzeumok, kiállítási intézmények ma már nemcsak tudják, hogy nyári látogatókra is számíthatnak, hanem speciális rendezvényekkel vonzzák a közönséget. Jó példa lehet a tihanyi kiállítás: az ősi apátsági épületben évek óta különleges, országos jelentőségű képzőművészeti kiállítást láthatnak nyaranta — az idén Bene Géza kitűnő emlékkiállítást — s mindig valami olyasmit, amellyel legnagyobb gyűjteményeink, fővárosi múzeumaink sem dicsekedhetnek. Van olyan nyár, hogy százezer látogatónál is több lép be a hűvös tihanyi boltívek ala. A Balaton-parti múzeumok — hogy még mindig ott időzzünk, ahová mindenki a legszívesebkánikulában ben megy nyáron — új ötletekkel várják a közönséget. Siófokon hajózástörténeti kiállítás, Szemesen a régi postai lóváltóállomás épületében különleges postatörténeti kiállítás nyílt, — különleges bélyegekkel — Badacsonyban — a Szegedy Róza- házban — a balatoni almanach legnevesebb költőink eredeti kézirataival, eredeti illusztrációival, s Keszthelyen, ahol új, egész Balatont bemutató állandó kiállítás nyílt. De nem marad e! a többi idegenforgalmi központ sem. A szegedi nyári tárlat mai magyar művészetünkkel kíséri a játékokat, Sopron a Liszt Ferenc Múzeum és a Fabricius- ház újjárendezett anyagát kínálja, Esztergom most megnyíló új történeti gyűjteményét, Patak Rákóczi emlékeit, Siklós modem kerámiáit, — mind csak kiragadott példa arra, hogy bármerre járunk, mindenütt találunk látnivalót Kényelmes és okos dolog ez, hiszen az idegenforgalomnak végtére is két célja van. A turisták azért utaznak, hogy pihenjenek és lássanak. Ezért fontos évadja a nagy külföldi és hazai múzeumoknak egyaránt a nyár. Tehát, — bármilyen furcsán hangzik — a művészetek, a kultúra, a népművelés szezonja is. Nagyon sok olyan ember téved ilyenkor a kiállítások környékére, aki év közben, munkaidő után, rövid hétvégeken sajnálja az idejét de nyaralási idejéből szívesen — márcsak a változatosság kedvéért is — áldoz a múzeumra. S ha megtetszett a szórakozás, biztosan nem vár a következő nyárig: a múzeum nyáron szerez sokszor téli közönséget is magának. R. Gy. Korszerűsített Cigánybáró Szegeden Éppen tíz előadással, három bemutatóval zárult a Szegedi Szabadtéri Játékok első félideje. Valamennyi produkció telt házzal ment, s a szervezési osztályon rekordot ünnepeltek: a hátralévő két premier előtt 85 ezer jegy talált gazdát — tíz és félezerrel több, mint tavaly záráskor. A Cigánybáró négy előadására hetekkel előtt már kinőtték a táblát, így történhetett meg, hogy az óriási érdeklődésre való tekintettel nyilvánosnak kiírt főpróbán a hatezres nézőtér zsúfolásig megtelt. Csakúgy, mint az augusztus 6-i premieren, ahol Willi Bos- kovsky dirigálásával, Szinetár Miklós és Félix László rendezésében, neves fővárosi és szegedi művészek közreműködésével a felújított játékok történetében másodszor tűzték műsorra a bécsi keringőkirály, Johann Strauss melodikus, látványos daljátékát. A csaknem évszázados sikerkörutat bejárt operettről szegedi színpadra komponálod lefújták a port, Szinetár György teljesen új harmadik felvonást írt hozzá, ahol megjelenik Mária Terézia — Fónay Márta testre szabott persziflázs-alakí- tásával —, hogy elrendezze Zsupán Kálmán (Szalma Ferenc) és truppja meg a nemzeti hősből operett-bonvivánra transzponált Baiinkay Sándor (Palcsó Sándor) viselt dolgait. A pompázatos balettbetétekkel, örökszép Strauss-keringőkkdL, tűzijátékkal megtűzdelt szegedi Cigánybáró külön érdekessége volt, hogy világhírű karmestere egy ízben pálcáját vonóra váltotta, s régi Strauss-hagyományokhoz híven maga játszotta el a MeKibédy Ervin a nevettető. sók a bécsi erdőről hegedűszólóját. A szegődi fesztivál utolsó premierje 13-án lesz, amikor Verdi Don Carlos című operáját híres külföldi énekesekkel mutatják be. Egy hollandus Kecskeméten tusoknak különösen megörült. — Nagyon szépek, legalább gyakorolhatom rajtuk az olvasást magyarul. Hollandiában nemigen van rá alkalmam. — Egyáltalán, miért tanulja nyelvünket? — kérdeztük. — A szabóm neve Lajos Tóth. Amszterdamban ól harminc éve, de alig értjük meg egymást. Mondom neki tréfásan: én előbb megtanulok magyarul, mint maga hollandul. Kételkedett benne. Vettem egy nyelvkönyvet a virtus kedvéért, de közben anyira megszerettem népüket, zenéjüket, hogy nem tudtam a tanulást abbahagyni. De Jcxng úr nagyon szerényen fogalmazott Már nemcsak tanul. Sokat tett a magyar kultúra hollandi népszerűsítéséért is. Egyebek közt lefordította anyanyelvére és kiadta két nagy nemzeti költeményünket, a Himnuszt és a Szózatot A búcsúzásnál nagyon hangsúlyosan és érthetően így köszönt el: — Viszontlátásra! Heltai A jugoszláv műsora PÉNTEK 17.05: Hírek. — 17.25: Zenés rejtvények. — 17.55: Műsorismertetés. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Hangverseny bohókás ifjaknak. — 19.05: Vizipólő-mérkőzés. — 19.51: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-hír- adó. — 20.30: Hirdetések. — 20.33: A Nagy főnök. Francia filmvígjáték. = 22.17: Tv-híradö. Különösen kitűnt lelkes és önzetlen munkájával a Vörös Csillag-brigád. A gyár kulturális életére a népművelés irányítói már régebben felfigyeltek. Tavaly is a TIT-előadásokon és filmvetítéseken kívül kiállításokat, an- kétokat rendeztek, működött a fotoszakkörük és rendszeresek voltak a klubdélutánok. Ifjúsági akadémiát szerveztek. — Raj tmár István igazgató minden támogatást megad nekünk — mondja Dékán.v József. — A fiatalok közül Csérnus Mária, Benkő Irén (ők tagjai a városi klubtanácsnak is) és Juhász Ilona dolgoztak a legjobban. Az új, emeletes épület, amit tréfásan „kultúrkombinát” néven emlegetnek a gyárban, tehát készen áll. Azt várjuk, hogy a kulturális munka még színesebb, sokrétűbb és színvonalasabb lesz majd a Reszelőgyárban. V. M. 48-as emlékek az átköltöztetett bajai levéltári anyagban Baja város levéltári iratanyagát, melynek korábban a pécsi levétár adott helyet, az elmúlt hetekben átköltöztették a megy eileg illetékes Kecskemétre. A levéltári anyag a XVI. századtól tartalmaz értékes dokumentumokat. Baja több kiemelkedő szülöttére — Türr Istvánra, Mészáros Lázár 48-as honvédelmi miniszterre, a 48-as nemzetőrök életére vonatkozó iratok találhatók. Gál Péter 48-as nemzetőrnek, Petőfi és Jókai iskolatársának. majd Kossuth Ferenc és Irányi Dániel belső barátjának családi levéltára ugyancsak rendkívül érdekes. A levelek között van egy Jókaitól származó 10 pengőforintról 1843-ban kiállított nyugta* ötven év körüli férfi csodálta a minap a kecskeméti Tanácsháza freskóit. Furcsa kiejtéssel, de nyelvtanilag szabályos kérdésekkel tudakozódott nagyjaink felől. Néhány perc múlva amikor megpillantotta a főtéren álló szobrot felkiáltott: „Ä, Kossuth!” Amikor elmondtuk, hogy az emlékmű mellékalakját Ka- csóh Pongrácról mintázta a szobrász, vendégünk eldúdolta a Kék tó, tisizta tó kezdetű dalt. Majd az után a ház után érdeklődött, ahol Jókai lakott két évig. („Nagyon szeretem ezt a színes fantáziájú regényírót.”) A kedves olvasó bizonyára ki-, váncsi már: ki lehet ez az idegen anyanyelvű, de magyarul jól beszélő, kultúránkban tájékozott vendég. H. de Jong úr amszterdami zeneműkereskedő. Ismeretlen ismerős címmel néhány hónapja megírtuk már róla, mennyire szereti hazánkat. Most fővárosi barátait látogatni, hangszert vásárolni érkezett hazánkba. Kodály Zoltán szülővárosa nagyon tetszett neki. Elismerően nyilatkozott az Aranyhomok kitűnően hűtött helvéciai boráról és a G ramóp rosszéról, noha csak hoszas keresgélés után talált olyan lemezt, ami még nincs meg a gyűjteményében. Az Idegenforgalmi Hivatalban kapott prospekNem nagy üzem Kecskeméten a Reszelőgyár, négyszáz dolgozót foglalkoztat De jogosan büszkék arra, hogy a kulturális munka, a nevelés és szórakozás céljára egy külön épületet mondhatnak magukénak. Dékány József KISZ-titkár kalauzol végig az épületben. Örömmel mutogatja: — Ez a ruhatár, a büfé, az előadóterem. — Ez meg a könyvtár. — Itt a fotoklub, ott a színpad, amott a KISZ-szoba. Miniatűr művelődési palota. — Azelőtt ebben az épületben fürdő, öltöző és ebédlő volt. Azt alakítottuk át sok-sok társadalmi munkával. A porond árnyékában Csütörtök hajnalban döntötték le a mammutsátor 20 méteres oszlopait Tiszakécskén, a piactéren. Délelőtt már a kecskeméti főutcán masíroztak a kocsik. Este — teljes fénnyel — bemutatkozott a Hamburg Nagycirkusz. Hatvan kocsi a Műkertben, száztagú személyzet, bábeli emberek. Egy kis falu. Valóban olyan. nn A The Dinamic’s beat együttes egyik tagja, a hosszú hajú Jimmy, bizonnyal új divatot vezet be Kecskeméten. Csak közelről tűnik férfiúnak. Pedig az, bűbájos kétéves kisfia a kedvence. Csakhogy apai sze- retetét a kis lurkón alig-alig tudja pazarolni, mert a legényke reggel alighogy felkel, elű- tűnik a hatvan kocsiból álló telepen, be-betér vendégeskedni ide-oda, aztán este csak előkerül valahogy. A hosszú hajú papa keresi- keresi, aztán ha megtalálja, jut egy kis idő a papának és gyermeknek a családi kapcsolatra is. A többi? — Naponta 8t-hat órát gyakorol együttesünk. Két magyar számot is tudunk már: a Piroskát és a Fáj-fáj-t... Hiába, enélkül nem megy még a cirkusz sem... nn A két Chesters száma hátborzongató. Függőlegesen forgó korongra feszítve a szép fiatal- asszony — fél éves kisfiú édesanyja —, hat füstölgő fáklya világítja meg csupán. Férje szélvész gyorsasággal dobálja körül az asszonyt a borotvaéles késekkel. Körös-körül spé- keli. A nézőben megfagy a vér, sokan eltakarják arcukat — Hogyan csinálja? — kérdem a művészt — Tíz éve gyakorlom. Vasideg és koncentrálás dolga az egész. — Nem hibázott még? — Soha. Mondják róluk: ideális házaséletet élnek. Werner Zinecker, az atléta termetű direktor mindig kiabál. Cirkuszi tulajdonság ez, a munka láza, a sietés. Miért? — Száz embert mozgatni nem könnyű. Ha esik, ha fúj, a sátort fel kell építeni, a közönség nem vár. Hát ezért kiabálok. Nem haragból. Azért, hogy rendben menjen minden. Megy is. Pedig de sok buktatója van a cirkusz életének! Ekkora mozgó város gondjait megoldani, csak hangos szóval lehet. De ha este kialudt a villany a manézsban, akkor az igazgató nyugodt. Rendben ment minden, az elefántok szépen muzsikáltak és Ivan Dimitrij öt berberje is milyen szépen viselkedett a posztamenten ... Telt ház volt Ismét... b. j.
