Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-11 / 188. szám

t «Mal 1967. augusztus 11 péntek 'VUS’UíP TITO jugoszláv elnök tegnap megérkezett Kairóba, ahol ta­nácskozásokat folytat Nasszer egyiptomi elnökkel, majd Da­maszkuszba is ellátogat. A ta­lálkozóinak Jugoszláviában és az EAK-ban nagy jelentőséget tu­lajdonítanak, mégpedig több ok­ból. A két államférfi az izraeli agresszió után első ízben talál­kozik. márpedig a közel-keleti válság, a mai nemzetközi hely­zetre nagy befolyást gyakorol. Ismeretes, hogy Jugoszlávia egy sor szocialista országhoz hason­lóan kiállt az arabok igazságos ügye mellett. A látogatás azt bizonyítja, hogy Belgrád to­vábbra is fontosnak tartja a ha­tékony közreműködést a legfon­tosabb nemzetközi problémák megoldásában. Tito előzőleg Moszkvában és Budapesten folytatott jelentős megbeszélé- léseket a szocialista országok vezetőivel, de Nasszer elnök ugyancsak fontos tanácskozások után van —, emlékeztetünk az arab államfőkkel tartott soroza­tos megbeszéléseire. A körül­mények mellett jelentőséget ad a Tito—Nasszer találkozónak az is, hogy belgrádi politikai kö­rök felhívják a figyelmet arra: nem csupán az el nem kötelezet­tek közötti akcióról van szó. A mai nemzetközi helyzetben a jugoszláv diplomácia súlyt he­lyez arra, hogy sókkal széle­sebb alapokra helyezzék a ha­ladó erők harcát. Feltételnek tartják ezt ahhoz, hogy megfe­lelő segítséget kaphassanak azok az országok, amelyeket függet­lenségük elvesztése fenyeget. Tito a világ haladó erői együtt­működésének fokozásához kíván hozzáiárulni. ERÖDEMONSTRÄCIÖRA ké­szül a Pentagon Vietnam ellen. Ezt jelzi, hogy fokozzák a VDK elleni légitámadásokat. Más­részt. a szenátusi Vietnam-t>i- zottság előtt több amerikai sze­mélyiség követelte a VDK el­leni légiháború kiterjesztését. Így Stermis. a katonai készült­ségi árbizottság elnöke, aki a bombázások esetleges felfüg­gesztését egyenesen tragikus hi­bának nevezte, de hasonló ér­telemben nyilatkozott Jackson washingtoni, Cannon nevadai demokrata vagy Miller köztár­saságpárti szenátor. S bár, a szenátusi vizsgálatot megelőzően Fordot, a képviselőház köztár­sasági csoportjának vezetőjét, aki a totális háború megkezdé­sét követelte — McNamara had­ügyminiszter leintette — a bom­bázásokról kiadott jelentések azt bizonyítják, hogy a katonai vezetők megnyergelik ezt a faj­ta „támogatást”. HARCIAS nyilatkozatot adott Thieu, a dél-vietnami rezsim államfője, aki kijelentette, hogy nem lesz elég a Johnson által beígért 45 ezer főnyi csapaterő­sítés. Ismeretes, hogy a dél-vi­etnami kormánycsapatok lét­száma 600 ezer fő, míg az ame­rikaiaké a szövetségesekkel kö­zel félmillió. A hazafiak csapa­tai viszont 295 ezer főt szám­lálnak. Thieu a négyszeres túl­erőt tartja kevésnek ahhoz, hogy Dél-Vietnamot „kézben tart­sák”. Ami ismét leleplezi aKy —Thieu-klikk jellegét. ENSZ-TUDÖSlTÖKKAL ta­lálkozott Rao Brown, az ameri­kai négerek egyik mozgalmának, az úgynevezett „Fekete Hata- lom”-nak egyik vezetője. Nyi­latkozatának érdekes mozzana­ta, mely szerint tervezik, hogy a világszervezethez fordulnak, az amerikai négerek emberi jogai­nak biztosításához kérik segít­ségét. Számolnak az Egyesült Államok közvetett befolyásával, amelyet latba vethet egy ilyen kérelem meghallgatása ellen. Mindazonáltal egy ilyen terv megvalósítás^ nem c—^ly presztízsveszteséget okozna Wa­shingtonnak. Orállást foglaltak el a partizánok Amerikai bosszú: helikopterek gyilkos iiize Saigontól 530 kilométerrel észak-keletre az amerikai heli­kopteres gyorshadosztály egyik egysége megütközött két parti­zán századdal. Az összecsapás során két amerikai meghalt, két helikopter megsemmisítettek és hármat megrongáltak. Az ame­rikai jelentés szerint a partizá­nok vesztesége hat fő volt. A kiiencórás csatában az ameri­kaiak 48 alkalommal intéztek légitámadást a partizánok ellen, akik földalatti alagútrendszer­ben védekeztek. A Mekong deltájában a parti­zánok elfoglalták a kormánycsa­patok egyik őrállását és ekkor az amerikai parancsnokság en­gedélyt adott a hadsereg egyik helikopteres rohamosztagának, hogy tüzet nyisson „egy nagy csoportra”. Az amerikai közlemény sze­rint ebből a csoportiből rálő', tek a helikopterekre. A helikopterek gyilkos tüzei nyitottak a földön levő csoport ra. A jelentés szerint a helyszí­nen negyven polgári személv halt meg és 36 megsebesült. A közleményből kitűnik, nem is­meretes, hogy egyáltalán vol­tak-e veszteségeik a partizánok soraiban. A nigériai polgárháború átcsapott a közép-nyugati tartományra A nigériai polgárháború szer­dán ismét fellángolt, amikor az államszövetség közép-nyugati tartományában a szövetségi kormány ellen lázadók biafrai katonai segítséggel hatalmukba kerítették Benint, a tartomány fővárosát. Harcok folynak Wár­iáért, a gazdag olajvárosért is. Az UPI egy szerda éjjeli tudó­sításban arról ad hírt, hogy Warri is a felkelőik ikezére ke­rült Lajosban a közép-nyugati tar­tományban bekövetkezett hely­zetet „kisebb jelentőségűnek” minősítik. A benini rádió közlése sze­rint a Biafrából érkezett baráti katonaság támogatásával történt meg a tartomány felszabadítása. Szerda délután egy B—26 tí­pusú bombázógép két bombát dobott Lagos ipari negyedére. A központi kormány jelentése szerint a támadás emberéletet nem követelt, és csekély káro­kat okozott. Szerda este ismét légiriadó volt a nigériai fővá­rosban, működésbe lépték a légvédelmi ütegek. A rendőr­ség felszólította a főváros la­kosságát, hogy éjszaka ne köz­lekedjen az utcákon, A brit kormány csütörtök reggel közölte, Nagy-Britanniá- ból kisebb mennyiségű fegyver- szállítmányt indítottak útnak Nigériába. A nemzetközösségi ügyek minisztériumának szóvi­vője elmondotta, hogy Nigéria mindig is Angliában szerezte be fegyvereit. Tehát ez a szállítás is a normális keretek közé tar­tozik. A fegyverek „védelmi” természetűek. Japán tudósítók szerint: Elkeseredett harcok Kádár János csütörtöki látogatásai Fejér megyében Székesfehérvár dolgozói szerdán a Televíziógyárban tartott nagy­gyűlésen hallgatták meg Kádár János beszédét. Kádár János, a Magyar Szo- ialista Munkáspárt Központi bizottságának első titkára Fejér megyei körútja során csütörtö­kön délelőtt Tóth Mátyásnak, a Központi Bizottság osztály- vezetőjének, Darvast Istvánnak, a KB osztályvezető-helyettesé­nek társaságában a csaknem 20 ezer holdon gazdálkodó Agárdi Állami Gazdaságot kereste fel. A látogatásra elkísérte Her- czeg Károly, a megyei pártbi­zottság első titkára, dr. Tapol- czai Jenő, a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke, a Központi Bizottság tagjai. A tanácsteremben Váncsa Jenő, a gazdaság igazgatója is­mertette a mintegy 1600 dolgo­zót foglalkoztató gazdaság ter­melési eredményeit, természeti adottságait, fejlesztési terveit. A tájékoztató után Kádár János felkereste a gazdaság több rész­legét, járt a vegyszeresen kezelt kukoricatábláknál, megnézte a több mint 300 holdas új telepí­tésű szőlőt és a jánosmajori húscsirkenevelő-telepet, ahol egyszerre mintegy negyedmillió csirkét gondoznak. Kína észak-keleti iparvidékén TOKTÓ—HONGKONG. CMTI) Kádár János a VTRGY t v- szerel délében Schiller Jánosnéval beszélget. (MTI Foto — Vigovsztó Ferenc felvétele.) Japán sajtótudósítók pekingi jelentéseikben csütörtökön ar­ról számolnak be, hogy Kínának a Szovjetunióval határos észak­keleti iparvidékén az elkesere­dett harcok megbénítják a ter­melést. Így például Kína egyik legnagyobb vas- és aoélközpont- jának Arisamnak az olvasztóke­mencéi nem működnek, a vá­rosban harcok folynak a hadse­reg, a rivális forradalmi csopor­tok és Mao ellenféléi között. A helyzet olyan, súlyos. — írja a pekingi tudósításokat ismertető Reuter —, hogy a Kínai KP el­határozta, különmegbízottként Kuan Fenget, a központi „kul­turális forradalmi” csoport egy tagját küldi ki a helyszínre, hasonlóképpen ahhoz, hogy el­küldte megbízottját a közép-kí­nai Vuhanba is, amikor a múlt hónapban ott hasonló csatározá­sok folytak. A Tokio Simbun pekingi tu­dósítása szerint Liaoning tarto­mányban szintén összecsaptak Mao ellenfelei és forradalmi erők, a harcba a hadsereg egy­ségei is belekeveredtek. Végül a Reuter idézi Hong­kongba érkezett utasok beszá­molóját, amely szerint zavargá­sok vannak Kuangesouban (Kanton) is, ahol az egymással szembenálló csoportok „halál­osztagai” cirkálnak az utcákon éjszaka,­Kizárások Az Izraeli Kommunista Párt­ból két évvel ezelőtt kivált Mi- kunisz-Szneh csoport, amely a nacionalizmus útjára tért, s pár. tot alapított, szakadártevékeny- séggel vádolva kizárta pártjá­ból Leon Zahavit, a KB titkár­ságának tagját, valamint Sióm O Sámlit, a központi bizottság tagját, a KB osztályvezetőjét. Hasonló indoklással megszüntet­ték Alexander Penn-nek, a KB tagjának és osztályvezetőjének párttagságát is. A nevezettek vitába szálltak a Mlkunisz-Szneh csoport hivatalos irányvonalával. Legfrissebb* Csőmbe ezredese ellenkormányt alakított BUJUMBURA (MTI) Leonard Monga kongói ezre­des, aki a fehér zsoldosok ol­dalán harcol Bukavunál, csü­törtökön este bejelentette, hogy „közüdv-kormány”-t alakított és felszólította Mobutu elnököt, mondjon le. Monga ezredest Csőmbe egy évvel ezelőtt száműzetésben mű­ködő kormányának hadserege élére nevezte ki. Khartoum után Út a csúcs felé A tizenhárom arab ország külügy­miniszterei azért tanácskoztak Khar- toumban, hogy előkészítsék az állam­fői találkozót, a csúcsértekezletet. Ezt a feladatot teljesítették — így a konferencia lényegében sikerrel zárult. A valóban alapvető problé­mákat ugyanis éppen az arab or­szágok legfelsőbb vezetőinek kell megtárgyalniuk —- ők rendelkeznek megfelelő felhatalmazással, széles­körű döntési joggal. A nyolc köz­társaság! elnök és az öt uralkodó, akiknek most csupán arcmásai dí­szítették a Nüus-parti elnöki palo­tát, nemsokára személyesen is ott lesz a szudáni fővárosban. De addig is mozgalmas időszak ígérkezik. Augusztus 15-én Bagdadban az arab gazdasági szakértők, köztük az olaj­miniszterek ülnek össze, augusztus 2G-án ismét Khartoumban a külíigy- roi-is iterek folytatják a vitát — ezek jelentik a közvetlen lépcsőket a csúcsra. A külügyminiszter-konferencia eve - meny essége annál jelentősebb, mi­vel sokáig kétséges volt, hogy egy­általán összeül-e, s részt vcsz-e rajta mind a tizenhárom ország képvise­lője. A megbeszélések időtartamát sem határozták meg előre, mivel hosszabb vitákra számítottak. Biz­tató volt tehát, hogy a keddi start után, már péntek este bejelentette az értekezlet szóvivője: túljutottak a holtponton, majd szombat éjszaka — némi halasztással — elfogadták a záróközleményt is. Az arab világ legégetőbb problé­mája ma a háború és az agresszió következményeinek felszámolása, az izraeli csapatok visszavonása a meg­szállt egyiptomi, szíriai és jordániai területekről. Evégett azonban csak akkor lehet igazán hatékony gazda­sági, politikai és diplomáciai harcot vívni, ha az érdekelt országok egy­ségesen lépnek fel. Már pedig erő­sen illuzórikus volt arab egységről beszélni, amikor az egyes országok között alig volt beszélő viszony, sőt csaknem hadiállapot állt fenn. A legkézenfekvőbb példa: azon a jú­niusi reggelen, amikor az EAK-ot támadás érte, az egyiptomi reguláris erők egynegyede Jemenben tartóz­kodott, hogy a köztársasági csapa­tokat segítse a szaúd-arab felbújtás- ra harcoló királypártiakkal szemben. Ezért volt reális a külügyminisz­tereknek az a törekvése, hogy az ünnepélyes nyilatkozatok helyett a belső arab frontok rendezésére for­dították figyelmeket. Ez természete­sen nem könnyű feladat, hiszen arab rendszerek korántsem egyszí- nűek. Vannak közöttük, amelyek a nem-kapitalista utat választották, haladó reformokat valósítanak meg, szemben állnak az imperializmussal, vannak jobbra húzó, nyugatbarát rezsimek, s különböző mértékben ingadozók. Az izraeli agresszió és az imperialista mesterkedések követ­keztében azonban olyan helyzet ala­kult ki, hogy az általános hangulat és a tömegnyomás egy lényegében antiimperiaíista arab egység létre- jövetelét eredményezheti. Amint egy francia tudósító táviratozta Khar- toumból: lehet, hogy Szaúd-Arábia nem ért egyet az arab csúcsértekez­let összehívásával, de nyíltan még­sem vállalhatja a szabotőr szerepét. Kairó ezért tett felelősségteljes kezdeményező lépést, s javasolta a legsúlyosabb viszálygóc, a jemeni válság rendezését. Ennek a csaknem öt éve folyó háborúnak a megszün­tetésére négy alkalommal kötöttek békeegyezményt, de a harcok min­dig felújultak. Az EAK most java­solta, hogy vegyék elő a dzsiddai határozatokat (1965 augusztusában Nasszer elnök és Fejszál király meg­egyezett a külföldi beavatkozás meg­szüntetéséről, a különböző jemeni politikai irányzatok békekonferen­ciájáról, valamint egy népszavazás­ról), s nemzetközi ellenőrzés mel­lett hajtsák végre azokat. Ha szaúd- arab részről valóban kívánják az arab megértést, most lehetőség van rá . . A khartoumi értekezlet nagy körül­tekintéssel nyúlt a gazdasági harci módszerek alkalmazásának kérdései­hez is. Az arab országoknak olyan lehetőségeik vannak, mint az olaj­blokád, pénzeszközeik kivonása a nyugati bankokból, a Szuezi-csator- na zárlata. Mindezek érzékeny csa­pást mérnének Londonra, Washing­tonra, és Bonnra — viszont átme­neti gazdasági nehézségeket, bevé­telkiesést jelenthetnek több arab ál­lamnak is. A különböző hatások számbavételére vált szükségessé, hogy a gazdasági szakértők is ta­nácskozzanak a csúcs előtt. A kül­ügyminiszterek elfogadtak nyolc tit­kos ajánlást is, de ezekről csak az szivárgott ki, hogy az ENSZ-beli ma­gatartásra, illetve katonai kérdések­re vonatkoznak. A khartoumi tanácskozás tehát egy­aránt hű tükre volt az arab világ biztató és problematikus jelenségei­nek. Mindent egybevéve: az önvizs­gálat és a realitás-érzék feltétlenül megnövekedett. Amikor például Su- keiri, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet jelenlevő elnöke húszpon­tos, afféle „totális módosítási prog­ramot” akart előterjeszteni — javas­latait félretették, mivel indítványai­nak nagyját kevéssé megvalósítha­tónak és túlságosan propagandisz- tikusnak tartották. Minden jel arra mutat, hogy meg­nyílt az út a csúcs felé. A kezdet jó, de a neheze talán még hátra van. Hiszen a külügyminiszterek csupán az alapfeltételeket igyekez­tek megteremteni az eszmecseréhez, a tulajdonképpeni vita, a közel-ke­leti helyzet érdemi tárgyalása — az államfőkre vár. Réti Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents