Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-08 / 185. szám

WffT. atwrusztus 8, kedd J. oldal Műszakiak gyárban és gyárán kívül Néhány évvel ezelőtt Kecs­keméten egy fiatal mérnökkel együtt szálltam- fel a budapesti autóbuszra. Ütközben azon ke­sergett, milyen könnyelmű volt, amikor az egyetem elvég­zése után vidéken vállalt mun­kát. Nem a feladatok nehezek, amellyel megbízzák őt, sőt ő éppen annak örül, ha fogósabb kérdések megoldása elé állít­ják, és nem is világvárosi szó­rakozás lehetőségei vonzzák Pestre, dehát... Kecskeméten nincs módja tudásának tovább- gyarapítására, a műszaki élet pedig a többi tudományokkal együtt nem is rohanva — in­kább — száguldva fejlődik. Könnyebb az érvényesülés Beszélgetésünk óta sok min­den változott Bács-Kiskun me­gyében. Üj, korszerű üzemek lé­tesültek, s kibontakozóban van a műszaki tudományos élet, amelynek egyik úttörője lett az én mérnök útitársam is. Tenni­való maradt még bőven, s nem rövid a műszakiak körében a jogos kívánságok listája sem. Hogy mikor érhetjük utol ma­gunkat, arra nehéz lenne most válaszolni, hiszen a második ötéves terv időszakában végre­hajtott gyors ütemű, extenzív iparfejlesztés csak sűrítette az ilyenfajta gondokat. A megye műszaki értelmisé­gének helyzetét vizsgálni igen sokrétű, bonyolult feladat. A termelésben betöltött szerepük miatt azonban e kérdés bon­colgatásától nem lehet eltekin­teni. Természetesen mindenre kiterjedő elemzést adni nem áll módomban, néhány problémá­ra azonban érdemes felfigyel­ni. Mint sok minden az életben, a megye műszaki értelmiségé­nek helyzete is csak relative értékelhető. Sok mérnök és technikus maga bevallotta, hogy Bács-Kiskun megyében az előbbre jutás, az üzemen belü­li megbecsülés megszerzése könnyebb, mint a fejlett ipar­ral rendelkező területen. Ez részben abból fakad, hogy a megye ipara rendkívül gyorsan fejlődik, másrészt pedig kevés még a műszaki képzettséggel rendelkező szakember. Ily mó­don azután könnyebb az érvé­nyesülés. A viszonylagosság természete­sen — mint arra már utaltam — ennek ellenére fennáll, hi­szen vannak üzemek, ahol a fiatal műszakiak — akik alig kerültek ki az egyetemről, fő­iskoláról — türelmetlenek, sa­ját előrehaladásukat lassúnak tartják. Óhatatlanul előfordul azonban egv-két olvan eset is, amikor a fiatal műszaki szak­mai féltékenységgel találja szemben magát, vagy magára hagyják, s nem teszik lehetővé képességeinek kibontakozását. Növekvő szakemberigény Mindez nem általános jelen­ség, s a helyzet az, hogy az el­következendő évek nagyarányú iparfejlesztése kapcsán sok új műszaki szakemberre lesz szük­ség. Érdemes azonban a meg­levő mérnökökkel és techniku­sokkal is jobban gazdálkodni. Egy részük például olyan be­osztásban dolgozik, amelyben szakmai tudásuknak csupán 50 százalékát hasznosíthatják, s munkaidejük többi részét ad­minisztratív tennivalók töltik ki. Nyilvánvalóan sok esetben ez az oka annak, hogy nem ad­hatják műszaki ismereteik leg­javát, s ez — nem éppen ösz­tönző módon — valamilyen for­mában kihat jövedelmükre is. A gyorsan növekvő szakem­berigény elég gyakran lakás­gondokkal jár együtt. Ezen a vállalatok és helyi tanácsok jobb együttműködésével lehet enyhíteni, végleges megoldást azonban ez nem nyújt. Hasz­nos lenne a távlati iparfejlesz­tésnél már a tervszerűbb be­iskolázásra is nagyobb gondot fordítani, hogy a fiatal műsza­kiak nagy része lehetőleg a he­lyi lakosság köréből kerüljön ki. Megyénk műszaki értelmisé­gének eddig felsorolt problé­mái szinte csak másodrendűek a színvonalas továbbképzés megoldatlansága mellett. Nem véletlenül kesergett a cikk ele­jén említett mérnök, hogy nincs módja tudásának további gya­rapítására, amit a technika gyors fejlődése ma már kö­nyörtelenül megkövetel. Továbbképzés akadályokkal Hasonló hangokat még mos­tanában is hallani a műszakiak szájábóL A megyében sok gyár­egység működik, amelyek anya- vállalatai a fővárosban van­nak. A gyáregységek mérnökei, technikusai például azt pana­szolják, hogy központjuk mű­szaki kutatócsoportjainak mun­kájába még akkor sem vonják be őket, ha történetesen a ná­luk készülő termékek gyártás-, illetve gyártmányfejlesztéséről van szó. Kiskunfélegyházán el­mondták, hogy nincs klubhelyi­ségük, ahol szakmai dolgokról beszélgethetnének. A helyiség­gondok egyébként általánosak. Egy jellemző példa: A GTE kecskeméti csoportjának veze­tősége a ZIM párttitkári irodá­jában tartja összejöveteleit, sa­ját helyiséggel még nem rendel­kezik.­Egyébként Kalocsán, Kiskun­félegyházán, Kiskunhalason, Baján egyaránt hangoztatják a műszaikak, jó lenne, ha a na­gyobb vidéki városokban — a megyében legalább Kecske­méten — rendszeres tovább­képzést rendeznének. A kisebb városokban pedig olyan — kel­lemesen berendezett — műsza­ki klubokra lenne szükség, aho­vá szívesen eljárnának tanulni, szakmai dolgokról beszélgetni, vitatkozni, vagy akár szórakoz­ni is. Mert adódik ugyan még egy lehetőség: a magánszorgal­mon alapuló továbbképzés, amelyet a műszakiak nagy ré­sze végez is, ám ehhez áldoza­tos önfegyelemre van szükség, s a fárasztó napi munka után az otthon sem mindig nyújt al­kalmat ilyesmire. A megye műszaki értelmisé­gének nem vethetjük a szemé­re, hogy talán nem törekszik a szakmai továbbképzés kere­teinek megteremtésére. A MTESZ-en belül 'a mérnökök, technikusok is megalakították a szakmájuknak megfelelő tu­dományos egyesületeket. Az egyik kecskeméti kerületi párt- szervezet jelentős segítséget nyújtott a tudományos élet ki­bontakozásához az által, hogy helyiségét megosztotta a MTESZ megyei szervezetével. Ez azon­ban legfeljebb egy klubhelyi­ségnek felel meg, s csak átme­neti megoldás lehet. Jogos te­hát az igény, hogy mielőbb valóban méltó helyet kapjanak a tudományos egyesületek. A megye párt és tanácsi ve­zetői támogatják az ebbeli tö­rekvéseket, sőt országosan is jóindulattal kezelik az ügyet. A kecskeméti zsinagóga hatalmas épületének belső átalakításával tervezik létrehozni a tudomány és technika házát. Ebben könyv­tár, klubhelyiségek, előadóter­mek szolgálnák a színvonalas továbbképzést nemcsak a kecs­kemétiek, hanem a megye töb­bi városának műszaki értelmi­sége részére is. Az átépítés elő­készületei biztatóak, minden akadály azonban — főleg anya­gi vonatkozásban — még nem hárult el. Bács-Kiskun megye ipari ter­melését ma már milliárdokban mérik. Éppen ezért — bizonyo­san az illetékesek véleménye is ez — egy belső átalakítás költ­ségei busásan megtérülnek, ha megteremtik annak feltételét, .hogy a műszaki értelmiségi dol­gozók kedvező feltételek mel­lett gyarapíthatják tudásukat. Nagy Ottó Keresett a magyar méhkirályno... Külföldön, főleg Franciaor­szágban, de más nyugat-európai államokban is keresik, szívesen vásárolják a méhészek azokat a méhanyákat, amelyeket a Ma­gyar Kisállattenyésztési Kutató- intézet telepein neveltek. Képünkön: az intézet leány- falusi telepének méhésze ellen­őrzi a méhanyák fejlődését. (Bereth Ferenc felvétele.) Ifjúsági béketaiálkczó Soltvadkerten (Tudósítónktól.) Vasárnap Solt- vadkerten, a Büdös-tó partján nagyszabású ifjúsági béketalál­kozót rendezett a kiskőrösi já­rási KISZ-bizottság. A járás községeiből több mint ezer fia­tal sereglett össze, hogy hitet tegyen a béke mellett, a szeny- nyes vietnami háború befejezé­séért. Ünnepi beszédében dr. Király István, a járási tanács vb-titkára hangsúlyozta, milyen rendkívül jelentős szerep hárul az ifjúságra a béke, a bizton­ság megőrzésében. Az impozáns ünnepségen megjelent Simó Ti­bor, a járási pártbizottság első titkára is. A beszéd elhangzása után kultúrműsor következett, amely­ben felléptek a kiskőrösi járás tánczenekarai és a községi kul- túrcsoportok is. Délután a Solt- vadkerti Földművesszövetkezet nagy sikerű divatbemutatón vo­nultatta fel divatújdonságait. A nagyszabású béketalálkozó este lampionos csónakfelvonulással fejeződött be. Éle njáró brigádok (Tudósítónktól). A Kalocsai Gépjavító Állomáson a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordulójára három, főleg fiatalokból álló szocialista brigád alakult. A Gagarin-bri- gád, a javítandó gépek szétsze­relését, a sebességváltók javí­tását végzi, Gál Mihály irá­nyításával. Cselik Sándor ve­zetésével működik a Rákóczi- brigád, mely a gépek végszere­lését csinálja. A Petőfi-brigád általános javításokat végez. A munkában szorosan egymást tá­mogató munkacsoportok tevé­kenységének köszönhető, hogy a Kalocsai Gépjavító Állomás előreláthatólag 800 ezer forin­tos tiszta haszonnal zárja az évet Nemcsak a Kalocsai Gépja­vító Állomáson születtek ered­mények, hanem az uszódi Egyetértés Tsz ifjúsági brigád­jában is. A 21 létszámú, leá­Asszociáció Végre elmozdították, öt is kimozdították he­lyéről. Pedig minden jel arra vallott, hogy őhozzá nem nyúlnak, nem lehet kikezdeni. Állt, szilárdan, me­reven. Tőle beszélhet­tek az új időknek meg­felelő új követelmé­nyekről. Szónokolhat­ták éveken át, hogy a korral való haladás kö­telezettsége alól senki nem vonhatja ki ma­gát. Az érvek, intel­mek leperegtek ke­mény, konok homloká­ról. Öt nem izgatta, hogy mások már a magatartásbeli nor­mák, mint mondjuk ti­zenöt évvel ezelőtt, hegy a munka stílusá­ban is tükröződnie kell a mind teljesebb de­mokratizmusnak. Ma­radt, aki volt. Maka­csul következetes ma­radt egykori önmagá­hoz, csak azt az egyet­len reagálásmódot volt hajlandó érvényesíte­ni az élet eseményei­vel szemben, amit va­lamikor elkezdett. Egyetlen pozíciót is­mert, amiből meg le­het ítélni a fejlemé­nyeket: a merev egy­oldalúságot. Abban a helyzetben volt, h'ogy ezt soha senki nem vetette sze­mére. Eszébe se jutott aztán, hogy betonszi­lárdnak vélt pozíciójá­ból egyszer őt is ki­emelhetik. Mint mondottuk, a világ átalakulása vég­re az ő sziklaszilárd helyzetét is gyökeresen megrengette, öt is el­mozdították. Másképp nem ment, csak a legkörültekin­tőbb technilcai beavat­kozással. Félő volt, hogy a legnagyobb óva­tosság mellett is be­csúszik valami végze­tes hiba. De szerencsé­re olyan embereket bíztak meg a kiemelé­sével, akiknek sok esz­tendős tapasztalata van arról, hogyan lehet és kell a mozdulásra, át­alakulásra nem képes alakokat leszállítani a piedesztálról. Nem szégyelték a ha­tározottságot, miután tudták, hogy magától úgysem hagyja el a helyét. Daruval álltak neki, s ő a megingat­hatatlan, a kikezdhe­tetlen, pár negyedóra leforgása alatt leke­rült a magasból. Egé­szen szerény, gyámol­talan legényke lett, amikor lába ugyanarra a talajra került, me­lyen minden közönsé­ges ember jár. Félreértés ne essék: Baross Gábor budapesti szobráról van szó, me­lyet a napokban emel­tek le talapzatáról, hogy a Keleti pályaud­var előtti tér átrende­zéséig szobormegőrző­be tegyék ... Míg majd újra megkapja az őt megillető helyet. —th — n nyokból és fiúkból álló munka­csapat eredménye igen magas ebben az évben. Űjburgonyából a tervezett 24 mázsa helyett 60 mázsás átlagot értek el holdan­ként. Az elért eredmények alapján a tsz pártszervezetének javaslatára a szocialista címért küzdő ifjúsági brigád tagjai kö­zös budapesti kiránduláson vesznek részt. Ennek során meglátogatják a Szépművészeti Múzeumot, a Nemzeti Múzeu­mot és megtekintik a margit­szigeti szabadtéri színpad elő­adását. Az országos átlag alatt Az elmúlt öt esztendőben a megyében összesen 370 növény- védelmi szak-, illetve betanított munkást képeztek ki. Közülük 150-en már más munkaterüle­ten dolgoznak. Nagyrészt azért, mert a magasabb képesítés után járó nagyobb anyagi megbecsü­lés nem érvényesült egyes ter­melőszövetkezetekben. Egy nagyüzemi növényvédő gépre 0,16 szakmunkás jut a megyé­ben. Ez az arány rosszabb az országos átlagnál. A szakmunkásképzés eddig a megyei növényvédő állomáson történt. Az állomás egy év alatt átlagosan 90-nél több szakmun­kást kiképezni nem tudott. A megyében 1970-ig 1100 kellene. A jelenlegi körülmények között tehát több mint 10 év telne el, míg minden nagyüzemi növény­védő gépre elegendő kezelő jut­na. Az eddigi út tehát nem jár­ható, a képzést járásonként, körzetenként megszervezett be- járásos rendszerű tanfolyamo­kon célszerű megoldani. Az ed­digi tapasztalatok szerint ilyen elgondolás már van, de ennél több nem történt. Tavaly pél­dául főként a szaktudás hiá­nyából jelentős károk keletkez­tek egyes növényi kultúráknál. Mérgezéses esetek is előfordul­tak. Huszonnyolcán kerültek kórházba, ebből tíz gyerek, öten pedig meghaltak növény- védőszer-mérgezésben. Az új gazdasági mechaniz­musra való előkészület során megtörtént az átszervezés a megye mezőgazdasági irái vitá­sában is. A növényvédő állo­más szakigazgatási szerv lett. amelynek igazgatója egyúttal a megyei tanács vb mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztálya vezetőjének helyettese is. Ezzé’ együtt jár, hogy nagyobb a fe­lelőssége a szakmunkásképző ben is. Az érintett termelőszö­vetkezeteknek szintén szorgal­mazni kellene a tanfolyamokat és azoknak, akik elvégezték biztosítani a 10 százalékkal ma­gasabb bért. Ez az összeg sok­szorosan megtérül a magasabb terméseredményekben.

Next

/
Thumbnails
Contents