Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-08 / 185. szám

s. oldal 1967. augusztus 8, kedd Arab csúcstalálkozó: augusztus 29 Bonni Achilles-snroh További megbeszélések folynak Kairóban KHARTOUM (MTI) A külügyminiszteri értekezlet végeztével továb folytak a meg­beszélések a küldöttségek közt a miniszterek elutazásáig. Mah- gub szudáni miniszterelnök és külügyminiszter tanácskozott Mahmud Riad egyiptomi kül­ügyminiszterrel vasárnapi el­utazása előtt. Riad ez alkalom­mal átadta a külügyminiszteri értekezlet titkárságának címzett jegyzékét, amely pontokba szed­ve ismerteti az EAK javaslatát a Szaúd-Arábiával való viszony megjavítására s a jemeni konf­liktus rendezéséről. A szaúd-arábiai delegáció kétnapos várakozás után a kon­ferencia utolsó percében közölte válaszát az egyiptomi kezdemé­nyezésre. Szaúd-Arábia nem ellenezte az EAK javaslatát, de el se fogadta. A szaúd-arábiai kormány ma­JERUZSÁLEM (MTI) Hírügynökségi jelentések sze­rint Jeruzsálem arablakta ne­gyedében teljesen megbénult az élet, bezártak az üzletek tilta­kozásul Izrael azon célja ellen, hogy a városrészt közigazgatá­silag egyesítse az izraeli ne­gyeddel. Megfigyelők szerint a sztrájk csaknem száz százalékos. A la­kosság ellátása céljából mind­össze három pékség tart nyitva. A sztrájk az „Arab Jeruzsá­lem Védelmi Bizottságának” felhívására indult meg. DAMASZKUSZ Hafez Asz-Szaád honvédelmi miniszter hétfőn egy szíriai ka­tonai küldöttség élén tárgyalá­sokra a Szovjetunióba utazott. AMMAN A nemzetközi Vöröskereszt képviselői Ammanban vasárnap este bejelentették, hogy meg­egyezés jött lérte Izrael és Jor­dánia között annak a mintegy 200 000 jordániai menekültnek a hazatelepítéséről, akik június 5-e után a Jordán-folyó keleti partjára menekültek. A mene­kültek visszatelepítése augusz­tus 31-én kezdődik meg. Gussing, U Thant ENSZ-fő­gyarázatot kért az egyezmény egyes cikkelyeinek értelmezésé­ről. Sajtóértesülések szerint Mahgub erőteljesen támogatja az egyiptomi kezdeményezést és ez ügyben személyes rádiótele­fon üzenetet intézett Fej szál szaúd-arábiai uralkodóhoz. A szudáni kormányfő külön megbeszélést tartott Buteflika algériai és Makhusz szíriai kül­ügyminiszterekkel' is. E két kül­ügyminiszter elfogadta a csúcs- találkozó elvét, de úgy vélte, hogy előbb meg kell szüntetni az egyes arab államokra gyakorolt idegen befolyást, amely különös erővel nyil­vánul meg az olajszállítás folytatása érdekében. Lényegében ezért került sor az olaj embargó ügyében folytatan­dó bagdadi tanácskozásra, en­nek határozatai alapján ülnek össze augusztus 26-án ismét a külügyminiszterek és fejezik be titkár személyes megbízottja, aki vasárnap jordániai vezetők­kel tárgyalt, hétfőn ténymegálla­pító körútja újabb állomása­ként Jeruzsálembe érkezett, hogy az izraeli vezetőkkel foly­tasson megbeszéléseket. WASHINGTON. Johnson elnöknek jelentést tett Taylor tábornok és Clark Clif­ford, aki szombaton tért vissza Dél-Vietnamban. Thaiföldén, Ausztráliában, Új -Zélandban és Dél-Koreában az elnök megbí­zásából tett körútjáról. A két tanácsadó az elnöknél tett láto­gatás után nem tett említést ar­ról, hogy az Egyesült Államok példáját követve a vietnami ag­resszióban részt vevő más álla­mok is küldenének újabb csa­patokat Vietnamba. Amerika több városában tün­tettek vasárnap a háború ellen. Los Angelesben hatezer ember vonult fel. Egy 15 főnyi csoport a csúcstalálkozó előkészítését. Az értekezletek a két nyilvá­nosságra hozott ajánlás értel­mében ülnek össze. Úgy tudják, hogy ezen a két ajánláson kí­vül a khartoumi értekezlet nyolc titkos ajánlást fogadott el. Ezek a titkos ajánlások az ag­resszió következményeinek fel­számolására az ENSZ-ben és a Biztonsági Tanácsban követendő arab politikára a tervezett közös politikai, gazdasági és katonai intézkedésekre vonatkoznak. Vasárnap hat delegáció uta­zott Khartoumból Kairóba. Há­rom küldöttség — a szíriai, a kuwaiti és a jemeni — az egyiptomi fővárosban marad, hogy tanácskozzék az EAK ve­zetőivel. Az EAK kormánya vasárnap este tudomásul vette Mahmud Riad külügyminiszternek a khartoumi konferenciáról tett jelentését. A kabinet egyidejű­leg meghallgatta az egyiptomi küldöttség vezetőjének jelenté­sét a hivatalos tárgyalásokon kí­vül folytatott egyéb megbeszé­lésekről is. Az A1 Ahram hétfői számá­ban a khartoumi értekezlettel foglakozó anyagában bejelenti, hogy az arab csúcstalákozó időpontjául augusztus 29-ét javasolták. A lap szerint Mahgub szudáni miniszterelnök és külügyminisz­ter vasárnap Khartoumban tár­gyalt a többi arab országok kül­ügyminisztereivel arról, hogy megerősítsék ezt a dátumot. horogkeresztekkel ellentüntetést kezdett. A rendőrség három új- nácit letartóztatott. Száz kubai ellenforradalmár harcra kelt a felvonulókkal — a rendőrség ez­úttal is közbelépett. Washing­tonban egy feketékből és egy fehérekből álló tüntetőcsoport vonult a Fehér Ház elé. New Yorkban harminc em­ber táblákkal vonult a Viet­namból visszatért Newman Ferry romboló ellen. A tünte­tők közül tizenketten halálfejes álarcokat vettek fel. A csoport vezetője kijelentette: a halálfe­jes öltözékekkel arra akarták emlékeztetni az embereket, hogy az ágyúk halált hoznak. Az ausztráliai Melbourne vá­rosában vasárnap sok százan tüntettek „Mentsétek meg gyer­mekeiteket!” feliratú táblák alatt a vietnami háború ellen. Újabb letartóztatások Indonéziában Az indonéz katonai hatóságok letartóztatták dr. Ali Sastro- amidjojo volt miniszterelnököt, az Indonéz Nemzeti Párt egy­kori elnökét, mert állítólag kor­mányellenes összesküvésben vett részt. A vád szerint vissza akar­ta juttatni a hatalomra Sukar­no elnököt. Sastroamidjojo háromízben töltötte be a miniszterelnöki tisztséget és az ő kezdeményezé­sére tartották meg 1955-ben az első bandungi értekezletet. Egyik alapítója volt az Indonéz Nem­zeti Pártnak és 1959-ben lett a párt elnöke. E tisztségétől ta­valy tavasszal fosztották meg. Vele együtt letartóztattak két másik politikust is, de nevüket nem hozták nyilvánosságra. Az Ampera című lap úgy tud­ja, hogy a három politikus au­gusztus 17-re, Indonézia függet­lenségi ünnepére tömeggyűlést akrat szervezni és gyűlésre vol­na Sukamót, valamint Moham­med Háttá volt alelnököt. Álig szoknya és a luxuskocsi Olvasom, hogy amerikai egye­temi tanárokból álló jogászbi­zottság több ezer szavas jelen­tésben tette közzé a TIME cí­mű lapban: micsoda képtelen­ség, hogy a saigoni rezsimeket a Fehér Ház kormánynak ne­vezi, kormánynak, amely egy nép nevében kéréseket fogal­maz, segítséget kérhet a „füg­getlenség” védelmében. A tiszteletreméltó vállalkozás szinte már udvariasság a jelen­legi Ky-rezsimmel szemben. Ky-t, aki ky-ebrudalta a poli­tikai tisztesség morzsáit is sai­goni „udvarából”, még meg- glosszázni is érdemtelen vállal­kozás lesz lassan. Bizonyíték­ként íme a választási előkészü­letek legfrissebb mozzanata: Vasárnap tíz elnökjelölt uta­zott társasgépkocsival Quang Tri városkába, ahol gyűlésen szerették volna kifejteni, ki mi­ért lenne a legjobb elnöke Dél- Vietnamnak. A gyűlés azonban elmaradt, a jelöltek felháboro­dottan tértek vissza Saigonba. Ky későb azt mondotta az új­ságíróknak, a „versenyzők” azért voltak felháborodva, mert a városka állomásán nem várta őket a rangjuknak megfelelő luxusautó. Mi azonban úgy sejtjük, nem várj,“- őket semmilyen kocsi, se Mercedes, se Ford, se Jaguár, se Citroen, se más, egyáltalán semmilyen, sőt Quang Tri sem várta őket és ezt valahogy ki­fejezésre is juttatták. Mert ugyan mit ajánlhattak volna a Quang Tri-belieknek? Amit Tran Van Ly szombati, saigoni sajtóértekezletén? Hogy ha megválasztják, isten bizony betiltja az aligszoknyát széles Dél-Vietnam szerte? Netán, hogy Ky-nél ritkábban keresik fel a szerencsejáték-szalonokat? Vagy, hogy Ky-vel ellentétben nem Hitler, hanem Johnson és az ő „nagy társadalma” lesz a példaképük? Quang Trit, Saigont, és a töb­bi dél-vietnami várost, falut más érdekli. A béke. De békét egyik jelölt sem ígér, még csak szóba sem hozzák. Azt a pro­fesszor elnökjelöltet, aki sem­leges programot hirdetett, rég kigolyózták maguk köziül ezek a 13-ak. Ök pedig a háborúra tesznek. Mert ettől az amerikai katonai jelenléttől függ, hogy rangjuk lesz-e, cseveghetnek-e még a miniszoknyáról és nyi­latkozhatnak-e sajtóértekezle­ten. Különben helyük sincs a délvietnami Nap alatt. Tehát csak fel Ky-k, Ly-k, Thieu-k, a vádnak jobb képvi­selői úgysem lehetnek. Általános sztrájk Jeruzsálemben, megegyezés a jordániai menekültek ügyében Ezrek tüntettek Amerikában a vietnami háború ellen Az utóbbi időben gyakran előfordul, hogy tekintélyes bon­ni közéleti személyiségek vagy társadalmi csoportok bírálják a Nyugat-Német Szövetségi Köz­társaság állásfoglalását a szo­cialista államokkal szemben, kétségbe vonják a német nép egyedüli képviseletére kinyilat­koztatott jogát. Emlékezetes volt az úgynevezett Rubin-ügy. A szabaddemokrata pártember egy liberális újságban fejtette ki er­re vonatkozó elveit, hangsúlyoz­va, hogy elérkezett az ideje: az NSZK is számoljon az európai valósággal, a politikai realitá­sokkal. Még a nyugati szövet­ségen belül is elszigetelődött bi­zonyos mértékben az NSZK a német kérdésben vallott hajt­hatatlan álláspontja miatt. A szocialista államok pedig éppen emiatt nem vehetik komolyan a Kiesinger kancellár által sokat hangoztatott új bonni keleti po­litikát. Hiszen a különböző tár­sadalmi berendezkedésű orszá­gok normális diplomáciai kap­csolatához is elengedhetetlen, hogy a legfontosabb nemzetközi kérdésekben, legalábbis közel azonos álláspontot foglaljanak el. Az NDK elismerése, amely­hez a szocialista országok kö­tik a Bonnal felveendő diplo­máciai kapcsolatok feltételét, ilyen kérdés. Az NSZK viszont az egyedüli képviselet elvéből kifolyólag nemlétezőnek tekinti a demok­ratikus Németországot Ugyan­akkor, amikor a szomszédság miatt is az élet sok területén szükségszerű kapcsolatok alakul­tak ki Berlinnel. Az NDK el­ismerése Bonn részéről egyszer­smind a tényleges európai ha­tárok tudomásul vételét is je­lentené, ami a jelenlegi európai helyzetben a biztonság, a béke és a nyugalom megvalósításá­hoz, a feszültségek csökkentésé­hez vezethet. A napokban éppen egy ke­reszténydemokrata politikus a „nagy koalíció” vezető pártjá­nak,’a CDU-nak a főtitkára, Bruno Heck egy interjúban ma­ga cáfolta meg a „nyitás kelet­re” szavakban hangoztatott po­litikai tétel igazságát. Szerinte semmiféle változás nem történt Schröder külügyminisztersége óta. Semmit sem jutott előbb­re Bonn és Kelet-Európa vi­szonya. Ilyen élesen belülről még eddig senki sem fogalma­zott, különösen azóta, hogy szo­ciáldemokrata külügyminisztere van a nagykoalíciónak. A szo­ciáldemokraták ugyanis több íz­ben tettek lépéseket az enyhülés felé, ők kezdeményezték, hogy találkozzanak az NSZK és az NDK vezetői, és e lépések nyo­mán észrevehető társadalmi er­jedés indult meg. amely sürget­te a bonni Kelet-Európa politi­ka revízióját. A szociáldemok­raták tehát a Heck-nyilatkoza- ton meg fannak bökkenve, sze­rintük ez semmi másra nem al­kalmas, mint arra, hogy valaki Bonnban támassza alá az „NSZK ellenségeinek” hasonló vádját. A támadás nyilván a népszerűség­ben már-már riválissá váló párt ellen irányul, mert Hecknek nemigen lehetnek enyhülést szor­galmazó indítékai. De tény, hogy az NDK elis­merése a bonni politika valósá­gos réme. Ahogy ennek terve valamely ország részéről felme­rül, Bonn azonnal akcióba lép. Így most, amikor a khartoumi arab külügyminiszteri értekez­let felvette a napirendi pontok közé a Német Demokratikus Köztársaság elismerésének kér­dését, Bonn diplomáciai úton be­jelentette Khartoumnak. hogy a terv megvalósítása esetén be­szünteti az arab országoknak je­lenleg nyújtott gazdasági se­gélyt. Mint ismeretes, 1965-ben kilenc arab ország szakította meg a diplomáciai kapcsolato­kat az NSZK-val, Izrael elis­merése miatt. Ez a helyzet je­lenleg is fennáll, tekintve, hogy Izrael a nyugatnémet támoga­tásból nem csekély hasznot húz, ami segítette a közel-keleti ag­resszióban. A diplomáciai sza­kítás nem térítette Bomnt jobb belátásra ez ügyben. Az agresz- szió sújtotta államoknak viszont felajánlott humanitárius segít­séget. Ezzel, mint megfigyelők rámutattak, szerette volna ele­jét venni a most Khartoumban megfogalmazott napirendi ja­vaslat színre kerülésének. Bonn olyan barátja szeretne lenni az arab államoknak, aki mindaddig támogatja őket, amíg érdekeit kiszolgálják. Az arab államok­nak van fegyverük — Nyugat- Németországba sem jut el, az USÁ-hoz és Nagy-Britanniához hasonlóan a közel-keleti olaj. Másrészt a szocialista országok támogatása olyan körülménye­ket teremt, hogy az arab világ vezető hatalmai jövőbeni diplo­máciai kapcsolataik meghatáro­zásánál jobban ügyelhessenek a saját érdekeikre, és kevéssé fél­jék a kétes európai „barátokat”. A Közel-Keleten megnyilvánuló szocialista támogatás ezzel ter­mékenyen hat vissza az európai enyhülésre. B. K. Merényielet terveztek Castro ellen CIA-ügynokoket lepleztek le Kubában Mozgalmas napja volt vasár­nap a latin-amerikai szolidari­tási értekezletnek. A latin-amerikai országokból összegyűlt küldöttek előtt ki­hallgattak hat ellenforradal­márt, akit a kubai biztonsági szervek a közelmúltban fogtak el. A több mint négy órán át tartó kihallgatáson kérdéseket tettek fel az ellenforradalmá­roknak a világsajtó képviselői, köztük amerikai újságírók is. A hat ellenforradalmár közül né­gyet július 18-án fogtak el — egy nappal titkos partraszállá­suk után. Céljuk az volt, hogy ellenforradalmi szervezetet épít­senek ki, terrorcselekményeket hajtsanak végre, végül pedig, hogy merényletet kövessenek el Fidel Castro miniszterelnök el­len. A kihallgatás során a hat el­lenforradalmár közül négyen elismerték, hogy a CIA látta el őket pénzzel és kiképzésüket is az amerikai hírszerző központ irányította. Miamiban egy ku­bai ellenforradalmár szervezet vezetője elismerte, hogy a jú­lius 18-án elfogott csoport a szervezet megbízásából próbált behatolni Kubába. Az ellenforradalmárok kihall­gatása után Arismendi, az Uru­guayi Kommunista Párt főtit­kára rámutatott, hogy egyetlen latin-amerikai ország sem érez­heti magát biztonságban az amerikai felforgatással szem­ben, majd határozati javaslatot nyújtott be, amely elítéli az Egyesült Államokat. Brandt meghívta Maurert Vasárnap közös román—nyu­gatnémet közleményt írtak alá Willy Brandtnak, az rfsZK al- kancelláriáríak és külügyminisz­terének hivatalos romániai lá­togatása eredményeiről. A köz­lemény rámutat: a tárgyalások során megvizsgálták a két or­szág kapcsolatait, valamint nem­zetközi kérdéseket. Mint a közlemény megjegyzi. Ion Gheorghe Maurert, a mi­nisztertanács elnökét meghívták NSZK-beli látogatásra,

Next

/
Thumbnails
Contents