Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-06 / 184. szám

19OT. augusztus 8, vasárnap

3 oldal

Mii vár a munkás az új „kollektívtől“

Szerződéskötés előtt az üzemben

Egy méterrel az 1956-os árszint felett

Január 1-én életbe lép az új Munkatörvénykönyve, amely azonban, az új gazdasági mechanizmus elveinek megfelelően, csupán a keretét adja a vállalatok munkaügyi szabályzatának. Minden üzemben — a helyi adottságok figyelembe vételével — kollektív szerződésben rögzítik a dolgozók munka- és élet- körülményeit befolyásoló konkrét intézkedéseket. E szerződések a dolgozók széles tömegeinek a bevonásával, javaslataik figyelembevételével készülnek és az új Munkatörvénykönyvvel egyidöben lépnek életbe.

Molnár Lászlóval, az ÉM Fémmunkás kecskemétit gyáregységének az szb-elnökével és Arató Sándorral, az SZB. titkárával arról beszélgettünk, hogyan készíti elő a kollektív szerződést az üzemben a szakszervezet.

— Miután gyáregységiként működik az üzemünk, több lépcsőben dolgozzuk ki a szerződést. Először a nagy vállalat szakszervezeti bizottsága készít egy tervezetet október 15-re és ezt küldi minden gyáregységnek. A tervezetet vitára bocsájt- juk majd az üzemrészenként tartandó termelési tanácskozásokon és a dolgozók itt elhangzott javaslataival küldjük vissza. Végül december 15-re elkészül a vállalat átdolgozott és most már végleges kollektív szerződése — magyarázza Arató Sándor.

— Bár az egész vállalatra érvényes szerződés készül, néhány pontban bizonyára eltér majd gyáregységenként, hiszen más-más adottságokkal rendelkeznek az egyes üzemek, — egészíti ki az elhangzottakat Molnár László.

Vita az üzemi étkezésről

Sorra ujjúkra is szedik a vezetők, hogy véleményük szerint mely pontjai lehetnének egységes érvényűek a kollektív szerződésnek és melyeknek kell a gyáregységek adottságaihoz igazodniuk. Így előreláthatólag nem lesz eltérés többek között a túlórázással kapcsolatos kérdéseknél, az éjszakai pótlék és a próbaidő meghatározásánál. Kívánatos viszont, hogy a nyereségrészesedés szétosztásánál figyelembe vegyék a szerződés összeállítói: a kecskeméti üzem jóval rövidebb múltra tekinthet vissza, mint például a Budapesten működő Alumíniumszerkezeti Gyár, amely idestova 40 éve működik. Ez azonban nem jelenthet hátrányt, ezért akkor lesz igazságos a nyereségrészesedés szétosztása, ha a kecskemétiek valamivel kevesebb szolgálati év alapján is megkaphatják a maximális összeget, hiszen itt az egész törzsgárda jóval fiatalabb, mint Budapesten.

De mint Arató Sándor hangsúlyozza, gyáregységenként

más-más megállapodás születhet a szociális juttatásokkal, _ így például az üzemi étkeztetéssel kapcsolatban. E kérdés egyébként máris sokat vitatott téma a szakszervezeti vezetők, sőt az egész kollektíva körében.

Jelenleg ugyanis a dolgozók 40—50 százaléka nem étkezik bent az üzemekben és ezek közül sokan azt hangoztatják, hogy a többieknek nyújtott — ebédenként 4,60 forint — vállalati hozzájárulás lényeges anyagi előnyt jelent velük szemben. „A vállalati nyereségből fizetjük majd a hozzájárulást és így még károsodunk is, hiszen csökken a béremelésre, nyereségrészesedésre. szociális fejlesztésre fordítható összeg”. — mondogatják.

Nincs visszalépés

— E kérdés eldöntése bizony nem lesz könnyű feladat — vélekedik a szakszervezeti titkár. — Nyilván a többség óhajának

kell eleget tennünk, amikor ezzel kapcsolatban rögzítjük az álláspontunkat. De mindenképpen figyelembe kell vennie a kollektívának a következőket: Azoknak a zöme, akik itt ebédelnek a vállalatnál, nap mint nap vidékről járnak be dolgozni. Hét—félnyolc körül kezdi a műszakot és délután öt óra felé, vagy még később jut haza a családjához. Nálunk nehéz fizikai munkát végeznek az emberek, szükségük van a jó táplálkozásra, a főtt ételre. A vállalatnak viszont a vidéki munkásokra van égető szüksége, most és lesz a jövőben is, hiszen a rakomtsrukció befejezéséig, 1970-ig, a jelenlegi ezerszázról, ezerhétszázra kívánjuk növelni a létszámot Nem lenne tehát helyes megfosztani több száz embert az étkezési lehetőségtől. Mert azt mindenki tudja, hogy ha pénzben fizetnénk ki az étkezésen megtakarított ösz- szeget, akkor nagyon sokan csak szalonnát, s kenyeret ebédelnének.

Beszélgetésünk során egyre jobban megbizonyosodhatunk arról, hogy a kecskeméti üzem szakszervezeti vezetői — de szerintük hasonlóan vélekedik a párt- és a gazdasági vezetőség is — egyetlen olyan előnyről sem akarnak lemondani, amit az elmúlt években biztosított a dolgozóknak a társadalom. Sőt igyekeznek minden téren előbbre lépni — természetesen a reális lehetőségek mérlegelésével. Nagyon helyesen azt vallják, hogy a kollektív szerződésnek a legmesszebbmenőkig a dolgozók érdekeit kell szolgálnia.

Ennek megfelelően máris szóba került a szakszervezeti berkekben, hogy javasolják majd: a többgyermekes családanyákat csak egy műszakban foglakoz- tassák a jövőben. Túl hosszúnak tartják a munkaruhák 18—24 hónapban megszabott kihordási idejét is. Ebben az üzemben vassal bánnak az emberek. A cipekedés és a rozsda eszi a kelmét. Ha tehát úgy is dönt végül a vállalat, hogy pénzben kapja meg a munkaruha árát a dolgozó a következő években, a kihordási időt 12 hónapra kívánják csökkenteni, legalább a nehéz fizikai munkát igénylő területeken.

Biztosíték a választolt vezetőknek

Beszélgetésünk végére is tartogatott egy érdekes gondolatot Molnár László:

— Nem lehet panaszunk a gazdasági vezetőinkre. Eddig is a pártszervezet és a szak- szervezet egyetértésével döntöttek minden olyan kérdésben, amely közvetlenül összefüggött a dolgozók élet- és munkakörülményeivel. Horváth elvtárs, az igazgatónk beszélgetéseink során mindig hangsúlyozza, hogy ez a jó együttműködés a gazdasági reform bevezetésének nehéz időszakában különösen fontos lesz mindannyiunk számára. Ha ez nem kap helyet az új Munka Törvénykönyvében, mégis javasoljuk majd, hogy rögzítse a kollektív szerződést: a párt- és a tömegszervezetek választott vezetőit, aktivistáit csak ezek vezetőségének a jóváhagyásával lehessen elbocsájtani, fegyelmi elé állítani. Ez biztonságot nyújt majd

azoknak, akik esetenként arra kényszerülhetnek, hogy a dolgozók érdekét képviseljék, vitába szálljanak feletteseikkel.

A szakszervezet vezetőitől hallottak arról győztek meg benünket, hogy az ÉM Fémmunkás Kecskeméti Gyáregységében máris érlelődnek a kollektív szerződést alakító vélemények. Nem kétséges, hogy a kecskeméti javaslatok döntően befolyásolják majd az egész vállalat szerződését, hiszen a máris legnagyobb, s nagyarányú fejlesztés előtt álló gyáregység kollektívájától érkeznek. És nem utolsó sorban olyan kipróbált, nagy tapasztalattal rendelkező párt- és szakszervezeti vezetők szentesítik ezeket a javaslatokat, mint Molnár László, Arató Sándor, Bakos Péter párttitkár — és még hosszan sorolhatnánk a neveket.

Békés Dezső

Mg ♦Äf:

. ' -ÜK* *£,y %

’ - , >" »Art %

' mmmm ’ - - -J ‘ V 1 - . - :? f ' 4 \

' v 'Stóo#1',, -.M

■ í 'Äw; •;5 -■í: rí

Nyolcvanezer köbméter földet mozgattak meg a Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság dolgozói a Dunavecsén is áthúzódó két kilométer hosszú gát építésekor. Ez, a gépi karbantartásra is alkalmas, korszerűsített gát négymillió forintba került. Alig egy év alatt készült el, hiszen 1966 júniusában kezdték a munkát, de a magas vízállások idején természetesen nem tudtak dolgozni, és most a befejező munkáknál tartanak. Király Ferenc tológépével már a humusz visszatolását végzi, hogy megfelelő legyen a talaj a gyeptéglának.

Legfőbb célunk a kertészeti

termesztés gépesítése Tanulságos beszélgetés

Ez év szeptember 19-től nagy esemény színhelye lesz Kecskemét. Itt tartják a II. Nemzetközi Kertészeti Gépesítési Kongresszust. Ennek egyik fő szervezője a Mezőgép- és Malom- gép-fejlesztő Intézet. Az intézet egyébként az ország legjelentősebb mezőgazdasági géptervező egysége. Az utóbbi években nemcsak pauszpapíron szüleBoltizár Pál: — Egyre javul a kapcsolatunk a KGST-orszá- gokkal.

tik meg egy-egy konstrukció, hanem saját műhelyükben testet is ölt. Kapcsolatuk nagyon jó a megye üzemeivel, számos kertészeti gépet itt próbálnak ki először.

Budapest I. Krisztina körút 55. Az ötödik emeletnél kiszállunk a pátemoszterból. Még egy fél emelet. Az egyik mellékfolyosón szerény tábla. Ki hinné, hogy ebben az intézetben 340 alkalmazott dolgozik.

A szedés megkönnyítésére

Boltizár Pál tudományos igazgatóval és Bakos István főmérnökkel gyorsan belemelegedünk a beszélgetésbe. Először arról kértünk információt, milyen az intézet felépítése, és mi a célja.

— Elsősorban azoknak a gépeknek tervezésével foglalkozunk amelyek gyártása a KOST-n belül Magyarország feladata. Fő célunk a szőlő, gyümölcs, és zöldségtermesztés

a Mezőgép- és Malomgépfejlesztő Intézetben

azt is hozzá kell tennünk, hogy egy-egy gép gyártásának megkezdése elég hosszantartó folyamat. Emiatt gyakran előfordul, hogy mire gyártani kezdik, már az elévülés veszélye fenyeget. Reméljük, hogy a gazdasági reform végrehajttása során e tekintetben is változik a helyzet.

A KGST-kapcsolatok

Boltizár elvtársitól, mint a KGST Mezőgép- és Traiktoripard Szekciójának elnökétől, a nemzetközi kapcsolatokról érdeklődtünk.

— A szakosítás minden országnak érdeke. Arra törekszünk, hogy a nemzetközi munkamegosztás keretein belül mindenki azt gyártson, ami legjobban megfelel ipari fejlettségének. Többek között Magyar- ország készíti a legtöbb csávázógépet. Egyre inkább gyakorlattá válik a kétoldalú megegyezés. A Német Demokratikus Köztársasággal közösen készítünk növényvédő gépeket. Jugoszláviával silókombájnok, valamint kukorícabetakarító gépek gyártására szövetkeztünk. Csehszlovákiával az állattenyésztés gépesítésével kapcsolatban kooperálunk. A bolgárokkal egy közös vállalatot létesítettünk a szőlő-, gyümölcsös zöldségtermesztés gépesítésére.

Könnyíti az együttműködésünket a szabványosítás. A szerződő országok bizonyos gépek alkatrészeit azonos szabvány szerint gyártják.

Egyre javul a kapcsolat a tudományos kutatómunka terén is. Így például bevezettük a gyorsított vizsgálati módszereket. Külön berendezést létesítettünk egyes gépek mesterséges leterhelésre, ezzel tanulmányozzuk, hogy alkatrészeik mennyi ideig bírják, mennyi a gép élettartama, milyen konstrukciós hibák észlelhetők.

Végezetül néhány szót a kertészeti kongresszus előkészületeiről. Erről a főmérnöktől kapunk információt.

— Száz külföldi jelentette be részvételét, 15 országból. Háromszázhatvan neves belföldi szakemberre számítunk. Kecskeméten már megtörténtek az első 1 érések a nagyszabású rendezvény előkészítésére. Reméljük. hogy nemcsak a szakintézmények, hanem a vendéglátó és a kereskedelmi szervek is kel’őképDen felkészülnek.

Mi is bízunk benne.

K. S.

technikailag történő megköny- nyítése. Közismert, hogy a termés szedése okoz legtöbb gondot. Elkészítettük a zöldbabszedőgépet, a paradicsomkombájnt. Ez utóbbit a napokban próbáljuk ki a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben Kecskeméten. Munkánk 30—40 százalékát teszi ki a kertészet gépesítésével való törődés. Ebben érdekelt az önök megyéje is, hiszen e tekintetben itt van a legnagyobb fejlődés az utóbbi időben —, kezdi Boltizár elvtárs, majd így folytatja:

— Fontos témakörünk az állattenyésztés gépesítése. Ez eléggé elhanyagolt az országban. Egy teljesen automatizált baromfinevelőt létesítettünk. Tavaly a kijevi nemzetközi baromfitenyésztési kiállításon nagy sikerünk volt. Húszat rendelt belőle a Szovjetunió. Kidolgozásra vár a szarvasmarha- és sertéstenyésztés korszerűbbé tétele. Ezzel kapcsolatosan is vannak elképzeléseink.

Bakos István főmérnök bekapcsolódva a beszélgetésbe, tovább sorolja:

— Foglalkozunk a kukoricatermesztés gépesítésével. Elsősorban a betakarítás az érdekes. Itt még sok a gondunk. Bízunk benne, hogy sikerül egy megfelelő konstrukciót kidolgozni.

Ezenkívül sok minden tartozik még az intézet témakörébe. Többek között a mezőgazdasági termények gyors szárítására alkalmas berendezések tervezése, a szállítást megkönnyítő pótkocsik létrehozása, és így tovább.

A talajművelő gépek

Vita alakul ki köztünk a talajművelő gépekről. A megyében gyakran szó esik arról, hogy a homoki műveléshez szükséaes speciális gépek hiányoznak.

— Valóban így van — helyesel a főmérnök — de azt is figyelembe kell venni, hogy az adottságok gazdaságonként mások. Tehát nehéz egy olyan gépet tervezni és gyártani, amely mindenütt jó. Elég ha arra utalok, hogy például a szőlőknél változóak a sortávolságok, a gyümölcsösöknél más és más művelési módok vannak kialakulóban. Énoen nemrég nézegettem a külfö'di irodalmat. A franciáknál néMául poo féle gép dolgozik a sző^kben.

Ebben van igazság. Azonban