Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-05 / 183. szám
1981. augusztus 5. szombat 3. oldal Magyarország villanyszámlája Forintban NEM-MÉRHETŐ Látogatás az Országos Energiaelosztó Központban Van Budán, a Várban egy öreg műemléképület, ahonnan kilátás nyílik az egész országra, sőt bepillanthatunk a környező államokba is. Ahogy belépünk a kapun, lifthez vezetnek, amely lassan ereszkedni kezd velünk lefelé. Bizonyos idő után kiszállunk, s kanyargós folyosókon egy másik lifthez megyünk, amely ismét csak lefelé veszi útját. Ezután egy lépcsőn haladunk, ugyancsak a mélybe, majd egy széles folyosóra jutunk, amelyből kétoldalt ajtók nyílnak. Az egyik nyitott ajtón mintha napfény szűrődne ki. De hiába is keressük az ablakot, hiszen csaknem ötven méter mélyen vagyunk a Várhegy gyomrában. Fénycsövek „keverik ki” a természetes világítás jó utánzatát. SZAVAZÁS IMPORTÁRAMMAL Meglehetősen hosszú séta után jutunk el utunk céljához, a központi kapcsolóteremhez, amelynek egyik falát teljes egészében műszertáblák foglalják „lllatos“-iigv A napokban Izgatott férfi kereste fel szerkesztőségünket. Felháborodottan közölte: olyan bűz árasztotta el a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat környékét, hogy az már elviselhetetlen. Nem kételkedtünk a panasz jogosságában, de azért a helyszínen akartunk meggyőződni annak valódiságáról. Legnagyobb meglepetésünkre nemcsak a környék lakói, de a vállalat dolgozói is megerősítették a bejelentő által elmondottakat, sőt annak okára is magyarázatot adtak: Az üzem a feldolgozás melléktermékét elszállításig a szabad ég alatt tárolja!?) amely ebben a hőségben hamar bomlásnak indul. Először a szakszervezet titkárától kértünk felvilágosítást: — A panaszt a dolgozók először a február 16-i szakszervezeti értekezleten mondták el. Ekkor a vállalat vezetősége ígéretet tett, hogy intézkedik. Az igazgató véleménye: — A probléma a vállalat vezetősége előtt ismert. Megszüntetésére tettünk intézkedéseket. Szerződést kötöttünk az Állati Fehérje Feldolgozó Vállalattal, hogy üzemünk hasznosítható mellék- termékét naponta elszállítják. Ez rendszeresen megtörtént, azonban az is előfordul, hogy kisebb mennyiségért nem jönnek el, mert az nem gazdaságos. Ilyen eset azonban ebben az évben csak egy-két alkalommal fordult elő. Végleges megoldást a gyári rekonstrukció befejezésével tudunk találni. Ekkorra készül el a melléktermék-hűtőkamra, ahol fagyasztva tudjuk azt szállításig tárolni. Ez a felvilágosítás érthető volt, de nem megnyugtató! Ugvanis a rekonstrukció egy év múlva feleződik be. Nos, a környék lakói és a gyár dolgozói ezek szerint még egy teljes éven át élvezhetik a baromfik kidobott rothadó belső részeitől terhes levegőt. A melléktermékek tárolásának ügyét közegészség- ügyi okok miatt azonnal meg kell oldani, még ha az anyagi áldozatokat is követel. (Nem valószínű, hogy egy bádogból készült, légmentesen záródó tartály anyagi romlásba döntené az üzemet). Az azonban megengedhetetlen. hogy ebben a hőségben má'fél napig a szabad ég alatt „illatozzanak” a szerves anyagok, hiszen a kibírhatatlan szagon kívül a fertőzés vészéivé! is magukban hord iák Ep-t^hVént a „bűzös ügyet” a KÖJÁL figyelmébe is aiánlhtk, Fapp Gáspár el, s középen kapcsolókkal, műszerekkel, telefonközpontokkal egybeépített diszpécserasztal mellett végzik munkájukat azok, akik az egész ország energiaellátását irányítják. Kísérőnk Bozsik Ferenc, az Országos Energiaelosztó Központ vezetője. — A televíziónézők egy alkalommal már beleshettek hozzánk — emlékeztet a „Riporter kerestetik” vetélkedőre, amelynek során a nézők lámpagyújtással szavaztak; s az eredményt a központi kapcsolóterem egyik okos műszerének segítségével állapították meg. Hogyan jutott el idáig a szombathelyi, pécsi, debreceni nézők lámpaoltogatással jelzett „szavazata”? Ha erre a kérdésre válaszolni akarunk; meg kell ismerni az országos energia- rendszer irányítását. — Ez volt az a bizonyos műszer — mutatják meg a diszpécserasztalba beépített jelzőszerkezetet. Fölötte egy számlálóberendezés látható. Ez, akárcsak a lakásokban működő árammérő óra, fogyasztást mutat, mégpedig azt, hogy mennyi elektromos áram érkezik külföldről. Amikor a nagy szavazást „tartották” legalább félmillióan meggyújtották a villanyt. Az ehhez szükséges elektromos energiát külföldről kellett kérni, mégpedig annyit, amennyi már látványosan kimozdította a jelzőszerkezet mutatóját. RÖVIDZÁRLAT PALKONYÁN A szemközti falon látható az ország elektromos hálózatának modellje. Az egyes erőműveket vonalak kötik össze. Ezek a vonalak tulajdonképpen vezetékek, amelyek összeköttetést biztosítanak az erőművek között. Ha a Szegedi Ünnepi Játékokon kigyulladnak a szabadtéri színpad reflektorai, nem lehet tudni, hogy nyugatukrajnai áram, vagy éppenséggel a Kelenföldi Hőerőműből érkező energia táplálja a fényforrásokat Amikor még nem építették ki az országos rendszert, akkor egy-egy erőmű a „környező” fogyasztókat látta el árammal. S ha üzemzavar miatt leálltak a dinamók, elsötétedett minden, és amíg a hibát kijavították, nem dolgozhattak a gyárak sem. Bajba jutottak akkor is, ha a fogyasztók több áramot kértek, mint amennyit a helyi erőmű termelni tudott. Az egységes energiahálózat mindezt kiküszöböli. Minden erőmű egy közös „kasszába” dolgozik, s onnan osztják el az áramot, az ország vidékei között. Kedden például egyik pillanatról a másikra leállt a tisza- nalkonyai erőmű. Zárlat keletkezett az elosztósínekben, ezért a védőberendezés automatikusan kikapcsolta az összes dinamót. HA A FRADI VESZTÉSRE ÁLL.:: — Itt ültem a műszerek előtt — emlékezik az ügyeletes diszpécser —, s azonnal észrevettem, hogy az importáram mennyisége hirtelen megnőtt. Nagy erőműnek kell ehhez leállni, gondoltam, s végignézve az egyes erőművek műszereit, nyomban kiderült, hol történt a hiba. Azt mondtuk, hogy innen kilátás nyílik az egész országra. A kapcsolóterem a föld alatt van ugyan, mégis tudni lehet, ha a szabadban hirtelen beborul az idő. A műszerek jelzik, hogy megnőtt a fogyasztás, mivel egyik percről a másikra sok helyen felgyújtják a villanyt. Péntek este hatvan megawattal kevesebb a fogyasztás, mint átlagosan. Szünetel a tévé-adás, az egymillió tévé-készülék tehát nem igényel áramot. Ha a Fradi vesztésre áll, s kap egy újabb gólt, szinte látni innen, ahogy dühös kezek kikapcsolják a készüléket. A tévé színházi közvetítéseinek szünetében az emberek felállnak a készülék előtt, lámpát gyújtanak, kávét főznek a konyhában, s ez is érezhető a kapcsolóteremből. NEMZETKÖZI ENERGIABANK A fogyasztás grafikonjaiból azt is meg lehet állapítani, mikor kel az ország. Legtöbben reggel hat és hét óra között indulnak munkába, s kezdik a termelést a gyárak. Magyarországon egy nyári nap villany- számláján pedig ez a mennyiség olvasható: 38 millió 287 ezer 224 kilowattóra. Ebből az import csaknem ötmillió kilowattóra. összehasonlításul: egy család napi fogyasztása ilyenkor nyáron, négy-öt kilowattóra. A szocialista országok nemzetközi energiaközpontja Prágában működik. A központ ügyeletesei, a tagállamok — a környező szocialista országok — szakembereiből kerülnek ki. Felhívtuk a prágai központot, ahol éppen magyar mérnök töltötte be a diszpécser szerepét. — Mennyi a tartalék a szocialista országok „energiabankjában?” — Akár kétszeresére is emelkedhetne a magyar fogyasztás, nem lenne zavar akkor sem — mondta a magyar ügyeletes. Benedek B. István SOKAT IRTUNK és beszéltünk arról, hogy a szocialista átszervezés óta a mezőgazdaságban, a termelőszövetkezetekben ennyi, meg annyi istálló, magtár, hídmérleg épült. Nem véletlen, hogy az érdeklődés épp e létesítményeket reflekto- rozta, hiszen nélkülözhetetlen lépcsőfokai a parancsolóan szükséges nagyüzemi törekvéseknek. De ezzel együtt bizonyos mértékig háttérbe szorultak azok a kívánalmak, amelyek a nagyüzemben dolgozó ember munkakörülményeit hivatottak jobbá és kellemesebbé tenni annál, ami évszázadokon át kínos-keserves jellemzője volt a paraszti életmódnak: a nem kielégítő táplálkozás, a higiénia hiánya, és az időjárás sokféle viszontagsága. Amit a közös gazdaságok e tekintetben tettek, az csak biztató kezdetként fogható fel. Nem lehet eléggé hangsúlyozni — korántsem mentőkörülményként, hanem a történelmi hitel kedvéért —, hogy nagyüzemeink lényegileg feudális mezőgazdaságot örököltek, annak minden hátrányos következményével együtt. Ne feledjük, volt cselédek szép számmal dolgoznak még a szövetkezetekben, akik számára az üzemi étkeztetés, a munkahelyi öltöző és zuhanyfürdő gondolata — hogy mást ne is említsünk — egyet jelentett a holdbéli utazás pár évtizede még fantasztikus álmával. ÁM A SZEPRE-JÓRA való hajlam megvolt korábban is a parasztemberekben, de csak az átszervezés után bontakozhatott ki: érlelődhetett igénnyé. Sajnos, korántsem mindenütt egyformán. Egy-két gazdaságban — Buszülések a INDK-ba Csak 1966. végén vették át a Halasi Gépjavítótól az autóbusz vezetőülések és háttámlák készítését, mégis az idén már 21 ezer darabot gyártanak a Dunavecsei Vegyesipari Vállalat telepén. A képen Garamvölgyi István csoportvezető és Androsics Júlia az egyik legbonyolultabb szerkezetű vezetőülés szerelését végzi. Ezeket a hidraulikus lengőrugózású, forgatható üléseket az exportra kerülő IKARUSZ-buszokba szerelik be. Kalocsán, Lakiteleken — évekkel ezelőtt meghonosították a közös étkeztetést, s ma már nem is tudnának meglenni nélküle. Azóta, különösen ebben az évben, megszaporodtak az ilyen fajta kezdeményezések. Például legutóbb a mélykúti Béke Tsz-ben járva, a vezetők büszkeséggel eltelten mutogatták a félmillióért kialakított és pompásan berendezett üzemi konyhát és éttermet, ahol egyszerre kétszáz tsz-gazda számára teríthetnek. Egyik üzemegység területén klubot és üzemi fürdőt létesítettek, s zuhanyozóval szerelték fel a gépműhelyt is. A szomszédos jánoshalmi Petőfi Tsz tanyavilágában pedig valóságos kultúrotthont építettek a tagok számára, ahol egyébként a közös étkeztetésre is mód van. HA NEM IS vég nélkül, de azért a példákat sorolhatnánk. S ez jó dolog. Arra utal, hogy a gazdálkodás mellett jut már idő és pénz a szociális gondoskodásra is. És főleg figyelem, mert leginkább erre van szükség: ügyelni az igényekre, és nem elmenni mellettük. Legtöbbször nincs is szükség horribilis beruházásokra. Egy-két éve például, amikor a kiskőrösi Petőfi Szakszövetkezet új szőlős tábláján hozzáfogtak a per- metlétomyok építéséhez, mindjárt ellátták őket zuhanyozóval is. Filléres többletköltséggel persze, hiszen e létesítményekben már eleve ott a víz. Üjabb keletű példa: legutóbb a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz a pincegazdaság üzemi konyhájának a fenntartásához társult, s így innen a szövetkezeti gazdákat is ellátják ebéddel. Mindezeken túl nem mellőzhető a nagyobb beruházások terveinek oly módon való elkészítése sem, hogy azok tartalmazzák az emberibb munkafeltételeket, s a szükséges eszközöket. Eddig a létesítmények zöméről bizony ez nem mondható el. Ám továbbra is a gazdaságokon múlik, hogy — a társadalombiztosításon túl — mennyire veszik figyelembe a gazdák szociális igényeit. Erre egyébként mindinkább kényszerítve is vannak, hiszen az újonnan belépők, főleg azok, akik a városból, az iparból tértek vissza — s ezek nincsenek kevesen —, eleve igénylik és magától értetődőnek tekintik a kulturált munka- és életkörülményeket. IGAZ, e beruházások „megtérülése” közvetlenül forintban aligha mérhető, ám a jelentőségüket ezért kár lenne lebecsülni. Hivatottak megteremteni, egyebek között, a munkához való jó közérzetet, s megalapozottá tenni a mezőgazdasági munkának az iparival való egyenrangúságát. Hasznuk éppen ezért felmérhetetlen. H. D. Terjeszkedik Páhi Alighanem a korábbi években tapasztalt községből való elvándorlásban rejlett a magyarázata, hogy Páhin nem jelentkezett számottevőbb telekigény. A népesség mozgásában megye- szerte beállt kedvező helyzet — lényegesen csökkent az elvándorlások száma —, úgy tűnik, a kiskőrösi járás e községében is érezteti hatását: egyre több az építkezni szándékozó — főként önállósulni kívánó fiatalok és a külterületről betelepülők. Megfelelő telkeket t— az 1965-ben elfogadott egyszerűsített községrendezési terv értelmében — a vasútállomástól délre eső területen oszt ki a helyi tanács. A több mint 100 házhelynek alkalmas, s részben már kialakított területet folyamatosan közművesítik.
