Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-17 / 193. szám

1967. augusztus 17, csütörtök 3. oldal Országos tanácskozás a mezőgazdaság és élelmezésügy tartalékainak feltárásáról Kísérletképpen már 1968 január 1-től csökkentett munkaidő néhány vegyipari vállalatnál Fűzik a dohányt Tizenöt holdon terem a do­hány a csávdlyi Űj Tavasz Tsz- ben. Ebből 10 hold hevesi, a többi szabolcsi. Az utóbbi kü­lönösen jó termést ígér, 10—11 mázsát remélnek száraz állapot­ban. Szívesen termelnének töb­bet is, ha lenne elegendő paj­tája a tsz-nek hiszen jó mun­kaalkalom az asszonyoknak szinte egész télen. Már korán reggel 30—40 asz- szony szedi az érett leveleket a hevesit bálázva rögtön az átve­vő helyre viszik, a szabolcsi dohányt pedig délután felfűzik, hogy még ugyanaznap a pajtá­ba kerüljön. (Pásztor Zoltán felvétele) Milliók úszhatnak el Melyik rosszabb? Az idei évben mindkettő pusztított. Ta­vasszal a belvíz tett termőkép­telenné jelentős területeket, jú­nius végétől pedig tart az aszály. A Kecskeméti Agrometeoroló­giai Obszervatórium mérései szerint a tenyészidő alatt le­hullott csapadékmennyiség 51 milliméterrel kevesebb a tava­lyinál. Az utolsó két hónapban — amikor a kapásnövényeknek különösen fontos a víz — ösz- szesen 58 milliméter eső esett, a tavalyinak 48 százaléka. Jú­liusban a középhőmérséklet több mint két fokkal volt ma­gasabb az 50 éves átlagnál. Bál- augusztusban többször esett már az eső, a lehullott csapa­dék nem kielégítő. Sajnos akad­nak gazdaságok, amelyek nem használják ki meglevő öntözési lehetőségeiket. — Négy év óta olyan időjá­rásunk volt, hogy alig öntöz­Kinek van joga a munkához? Szerdán a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban országos tanácskozást rendezték a megyei tanácsok elnökhelyet­teseinek, a megyei pártbizottsá­gok és tanácsok illetékes osz­tályvezetőinek részvételével a mezőgazdaság és élelmezésügy tartalékainak jobb kihasználá­sáról, a tartalékok feltárásával kapcsolatos tennivalókról, vala­mint az 1968. évi tervezés leg­fontosabb kérdéseiről. A tanács­kozást dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi mi­niszter nyitotta meg, majd dr. Soós Gábor miniszterhelyettes beszélt. Hangsúlyozta, hogy főleg a rendelkezésre álló termelési, feldolgozási kapacitás teljesebb és gazdaságosabb kihasználásá­ra kell törekedni mindenütt. Számítanunk kell arra, hogy a következő években az eddiginél fokozottabban kell gondoskodni A KISZ Központi Bizottsága, a Vasas Szakszervezet, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium és a Magyar Televízió a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére „Ki minek mestere?” országos ve­télkedőt rendez a nyilvánosság előtt, a fiatal géplakatosok rész­vételével. A versenybe benevezhet Bács-Kiskun megyében is az üzemi, városi, járási és megyei KISZ-szervezeteknél augusztus 31-ig minden olyan 30 éven aluli fiatal, akit munkahelye javasol és géplakatos szakké­pesítéssel jelenleg a szakmájá­ban dolgozik. Az üzemi és te­rületi versenyeket szeptember 1—20 között bonyolítják le. A megyei, kiemelt üzemi és a fő­városi döntőkre szeptember 24- én, az országos elődöntőre pe­dig október 1-én kerül sor. Az országos döntőbe — tehát a negyedik fordulóba — kerülő tizenkét fiatal géplakatos ve­télkedőjét október 21-től no­vember 18-ig, öt adásban köz­vetíti a televízió. A döntő első helyezettje P—20 ParTnónia mo­torkerékpárt nyer oldalkocsi­val, vagy utánfutóval, a máso­dik díj 16 000 forint értékű szo­baberendezés, a harmadik díj egy Sigma televízió és egy mag­netofon, a negyedik díj bedig a mezőgazdasági vidék lakossá­gának foglalkoztatásáról, a mun­kák idányjellegérxek csökkenté­séről, illetve megszüntetéséről. Éppen ezért a mezőgazdasági üzemek továJbbi fejlesztésével párhuzamosan szükséges a ház­táji és kisegítő gazdaságok ter­melésének széles körű kibonta­koztatása, rendszeres segítése. Az állattenyésztésben különö­sen fontos a fajták és a tar­tási viszonyok összhangjának megteremtése. Hasonlóképpen nagy gondot kell fordítani a takarmányozás hatékonyságá­nak fokozására, valamint a ta­karmánybázis növelésére. Hoz­závetőleges számítás szerint a melléktermékek, növénytermesz­tési, kertészeti hulladékok ész­szerű felhasználásával a szarvasmarha-állomány szálas és tömegtakarmány szükségle­tének mintegy hatvan százalé­kát fedezhetik a gazdaságok. egy Simpson, vagy Jawa-Ideal moped. A 4—12. helyezett — egyenként — 800-tól 2000 forint értékig terjedő, értékes tárgy- jutalomban részesül. A megyei, kiemelt üzemi és budapesti döntők győztesei em­lékplakettet, a második és har­madik helyezettek a Szakma Ifjú Mestere arany- és ezüst fokozatát nyerik el. A vegyiparban is megkezdő­dött a felkészülés az általános munkaidő-csökkentésre. Bár a feladat megoldásának végső ha­tárideje csak 1970 vége, nem­csak bizonyos elvek alakultak már ki, hanem a végrehajtás terén is megtörténtek az első gyakorlati lépések. Eldöntött tény, hogy először azokban az egészségre ártalmas munkakörökben kell a heti munkaidőt negyvenkettő, illet­ve negyven órára csökkenteni, amelyeknél ez a rendezés eddig nem történt meg, így például a timföld- és nitrogénműtrá­gya-gyártás területén. Második ütemben következik az egyes vállalatoknál a fizikai dolgozók és az őket közvetlenül irányító műszaki vezetők munkaidejé­nek heti 44 órára rövidítése, s ezzel egyidejűleg, esetleg ezt követően a harmadik „lépcső­ben” az adminisztratív és egyéb munkakörökben foglalkoztatot­tak munkaidejének csökkentése. A vegyipari dolgozók szak- szervezetének fölkérésére né­hány vállalat már felmérte, megvan-e a lehetősége arra, hogy 1968. január 1-én már mindhárom „ütemet” megvaló­sítsák. A szakszervezet, az ál­lami irányító szervekkel együtt, gondos vizsgálat alapján kivá­lasztja azt a négy-hat vállala­tot, ahol erre az időpontra va­lóban biztosítottnak látszanak Talán meglepő, ahogyan ma és nálunk megfogalmaztam e kérdést. De nem azért tettem, mert nem ismerem az Alkot­mány ide vonatkozó paragrafu­sát. Néhány perces jelenetnek voltam szem- és fültanúja az egyik kecskeméti üzemben a minap, s a történtek indítottak e cikk megírására. Délelőtt 11 óra tájban beron­tott az üzemvezető irodájába egy csapzott üstökű ifjú, s a mellének szegezte a kérdést: milyen jogon tiltják el őt, a becsületes dolgozót a munkától a szocializmus építésének 22. évében. Ezután még hosszasan ecsetelte, hogy milyen szorgal­mas, rendszerhez hű ember ő, majd hirtelen elérzékenyülve hozzátartozóit kezdte emleget­ni, akiknek verejtékezve keresi a kenyeret. Illetve csak ke­resné, de a „kőszívű” művezető meggátolja alkotmányos jogai­nak gyakorlásában. Közben csak úgy mellékesein belefűzte a szóáradatba, hogy lekésett a reggeli vonatról és csak most érkezett az üzembe, de ez mit sem változtat azon, hogy imádja a munkát, becsü­letes, családját szerető em­ber stb. Néhány perc után végre szó­hoz jutott az üzemvezető és megígérte, hogy haladéktalanul utánanéz a dolognak. A „kő­szívű” művezető röviddel ké­sőbb a következő információt adta: A szóban forgó fiatal­ember nem igen töri magát a dolog után. Ráadásul ma a hi­vatalos munkakezdés után jó néhány órával futott be az üzembe, élénk cefre illatot árasztva maga körül. Ezért nem engedte munkába állni, bár — fűzte hozzá szomorúan — így is kevés az embere. A történet — sajnos — nem egyedülálló. Legfeljebb annyi­tünk. Erre az időre a szakmun­kásokat más munkakörökbe osztották be a gazdaságok. A gépeket szintén kivonták a használatból. Megnehezíti az öntözést, hogy a betakarítással egyidőben kell végezni — so­rolja a késleltető tényezőket Lakosi József megyei vízügyi főelőadó. Tény, hogy Kalocsán a kí­sérleti öntözőfürt telepén az igényelt majdnem 4 millió köb­méter víznek csak egyharmadát használták fel eddig. A miskei Egyetértés Tsz területén pél­dául 70 százalékban kihaszná­latlan ez a 130 millió forintba került fürt. Ettől függetlenül teljes erővel működik a saját berendezésük a burgonya, cu­korrépa és dinnyeföldeken. A bátyai Piros Paprika is mind­össze 40 százalékban veszi igénybe fajszi öntözőberendezé­sét. A népi ellenőrzési bizott­a rövidített munkidőre való át­térés feltételed. Ezek a „kísér­leti” vállalatok tehát a jövő évet már csökkentett munka­idővel kezdik, azért, hogy a Nehézipari Minisztérium és a Vegyipari Szakszervezet felde­rítse, milyen előre nem látható problémákat vet föl a csökken­tett munkaidő bevezetése. Végső fokon, mindenképpen maguknak a vállalatoknak kell meghatározniuk, hogyan csök­kentik dolgozóik munkaidejét. Csupán annyi kikötés van. hogy a napi munkaidő semmi körülmények között sem halad­hatja meg a nyolc órát, a mun­kaidőcsökkentés nem mehet a biztonság rovására. (MTI) ban tartozik a ritkábbak közé, hogy a művezető eleget tett törvényes kötelességének és nem engedte munkába állni a fegyelmezetlen, alkoholos dolgo­zót. De önmagában ezért a ta­nulságért talán meg sem ír­tam volna e cikket. Engem az késztetett meditációra, hogy a munkás — jókora vajjal a • fe­jén — nagy hangon reklamálni mert az üzem vezetőjénél. Az­után, hogy közvetlen felettesé­től már utasítást kapott a mun­kahely elhagyására! Vájjon honnan vette a bátor­ságot? Nem túl merész dolog arra következtetni, hogy ebben az üzemben már lágyult meg a vezetők szíve hasonló esetben, azzal a jelszóval, hogy „így is kevesen vagyunk”. Mert, hogy az ilyenféle demagógia: „én az egyszerű dolgozó.;. demok­rácia ... kenyeret váró család ... stb.” — is segít még a lustá­kon, fegyelmezetleneken, arra gondolni sem merek. Az Alkotmány biztosítja a munkához való jogot mindenki számára, de a kötelezettségeket is félreérthetetlenül rögzíti. A szorgalom és a becsület terén pedig engedmény pem lehet. Akik eddig úgy tapasztalták, hogy esetenként eltekintenek a feletteseik, a kötelezettségek szigorú számonkérésétől, jó lesz, ha mielőbb megtanulják: a „kiskapuk” becsukódtak. Nagy dologba fogtunk, jókorát aka­runk előbbre lépni a következő években a gazdálkodás terén. Csak azoknak jut erkölcsi és anyagi megbecsülés, akik — ké­pességükhöz mérten — meg­teszik, amit a társadalom tőlük vár. A hanyagok, fegyelmezetle­nek egyre többször találják az ajtón kívül magukat, saját bőrükön tapasztalhatják, hogy a türelemnek határa van ná­lunk is. “ B. D. ság vizsgálata fogja kideríteni, hogy vajon szubjektív vagy ob­jektív okai vannak ezeken a helyeken a kapacitás kihaszná­latlanságának. Tavasszal, a talajnedves­ség nem igényelte a korai ön­tözést. Egy periódus tehát lé­nyegében kiesett. Kapkodva és későn fogtak munkához — né­hol csak július elején — az öntözés jelentőségét lebecsülő és magukat élszámító gazdasá­gok. Időben intézkedtek azonban az előrelátóbb vezetők. A Solti Szikra, a kalocsai Iszkra Termelőszövetkezet és a keceli Kinizsi Szakszövetkezet pédául már áprilisban beszerezte az ön­tözőszivattyúkat, a csöveket, és a szórófejeket. A hartai Béké­ben pedig az 1963. évi 700 holdról közel ezer holdra nö­velték az öntözési lehetőségeket. Főleg a kertészeti veteménye- ket részesítik előnyben. S ért­hetően a kapásokat, másodveté­seket locsolják, amelyeknek most leginkább szükségük van a csapadékra. Mintegy 52 ezer holdat tesz ki megyénkben a műszakilag berendezett öntözhető földterü­let. Tavaly egy holdra 90 milli­méter csapadéknak megfelelő vízmennyiséget juttattak a gé­pek. Idén — a lehetőségeket figyelembe véve — ennek leg­alább a dupláját kell elérni. Szójátéknak is beillik a keserű feltételezés; a száraz­ságban napok alatt milliók úsz­hatnak el. A népgazdaságnak milliárdokba kerülő mezőgaz­dasági technika segítségével sok helyütt védekezhetünk már az időjárás szeszélyei ellen. Ho­zamnövelő é életmentő hatású ilyenkor öntözőrendszerünk vize. Csak élni kell vele. Halász Ferenc Fiatal géplakatosok versenye

Next

/
Thumbnails
Contents