Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-14 / 164. szám

4. oldal 1961. Július 14, péntek * Vállalják a kockázatot Piaci pillanatképek A sebesen pergő köszörűkő szikrát ontva rágja a vasat, de a gép — óriás vasalóhoz ha­sonló — teste olyan simán csúszkál oda és vissza a fém­lapon, mintha fittyet hányna a gravitációnak. Engedelmesen követi a fiatal munkás legki­sebb mozdulatát is. Amikor észreveszi, hogy fi­gyelem, megállítja a köszörű futását Szokodi Fedor: — Ismerős a masina! — Igen, láttam már a tv-ben. — Én is a képernyőn talál­koztam vele először, s nem gondoltam, hogy rövidesen ezzel dolgozom majd. — Jól működik? — Rendkívül érzékeny, hi­szen légpárnán nyugszik. Köny- nyű kéz kell hozzá. De meghá­lálja a figyelmes bánásmódot, pontosan, szépen dolgozik. — Azelőtt milyen gépet hasz­náltak erre a célra? — SemmilyeL Kézzel hántol­tunk. — Nehéz volt? — Elképzelheti. • Pál József csepeli újítóval és találmányával, a légpárnás sík­köszörűvel a Nehéz emberek című dokumentumfilmben is­merkedhetett meg az ország — Ilyen is előfordulhat ná­lunk? — kérdeztük magunktól és egymástól a képernyő előtt, amikor megtudtuk, hogy az ügyes gépet egyedül a Sátor­aljaújhelyi Dohánygyár vásá­rolta meg de éppen ott nem lehet használni, mivel nincs olyan mun kg amire a síkköszö­rű alkalmas. A Nehéz emberek bemutatása óta eltelt időt években mérhet­jük. Pál József találmánya azonban máig sem futotta be azt a pályát, amire ^ivatott. A feltaláló így beszélt erről az Üj írás májusi számában meg­jelent riportban: „A bemutató után a Kiskőrösi Vegyesgépgyártó Ktsz felhívta telefonon a Sátoraljaújhelyi Do­hánygyárat — talán emlékszik, milyen derültséget keltett, hogy a dohánygyár megvette a lég­párnás köszörűt, holott semmi szüksége nem volt rá —, és megkérdezte a vezetőségtől: igaz-e, amit a filmen láttak. Mondták, hogy igaz. Akkor megkérdezték, eladják-e? El, mondták a dohánygyáriak, szí­vesen. Meg is vették, azóta is használják, én tanítottam be őket a használatára. Ez még 1965. tavaszán történt, és ez volt a film egyetlen konkrét eredménye, már ami az én ta­lálmányom hazai hasznosítását illeti.” Szivák Gyula, a • kiskőrösi ktsz főmérnöke az egyik kezde­ményezője volt a gép megvá­sárlásának 1965 tavaszán« • — Va’óban úgy történt minden, ahogy Pál József elme­sélte az Űj írás riporterének — mondja. — Kérésünkre szí­vesen vállalta a munkásak be­tanítását Három napig volt nálunk. Rendkívüli tudású, mégis csendes, szerény ember­nek ismertük meg. Sok tisztelőt, barátot szerzett magának a szö­vetkezetünkben. — Mire használják a síkkö­szörűt? — A gyalugépek kisebb al­katrészeit munkáljuk meg vele. — Véleménye szerint, milyen területen lehetne hasznosítani a legjobban? — A szerszámgépiparban. Ott ugyanis nagy szériák készülnek egy-egy alkatrészből és így nem kell időt vesztegetni a munka­»derabok ..beállítására. De kitű­nően alkalmas az egészen nagy Napközben Érdemiden örökösök Megyénk egyik városának szociális otthonában nemrégiben meghalt egy idős bácsi. Minden­ki úgy tudta róla, hogy senki­je sincs, éppen ezért nem is csodálkoztak szociális otthonban történt elhelyezésén — sőt he­lyeselték azt Több évet töltött az egykori asztalosmester az otthonban, minden hónapban kapta a nyugdíjat és abból ha­vonta rendszeresen takarékba tett néhány száz forintot. Ezzel szaporította azt a kis tőkét, amit korábban gyűjtögetett Ha­lálakor a betétkönyvben már 54 ezer forint volt Ekkor azonban jelentkeztek az örökösök: az öregember két fia. Akik ismerték a bácsit meglepődtek. Sohasem beszélt a fiairól. Az évek hosszú so­rán egyik sem látogatta meg elaggott édesapját levelet sem írtak neki. Magatartásukat az­zal indokolták, hogy „az öreg” ivott és ők megszakították vele a kapcsolatukat mert csak szé­gyent hozott rájuk és család­jukra. Most azonban hajlandó­nak mutatkoztak felvenni az örökségként maradt 54 ezer fo­rintot, sőt kevésnek tartották az összeget bár a bácsinak még egy háza is volt a Dunántúlon, ami szintén fiaira szállt Az örökösödési eljárás során az egyik hivatalos személy felje­gyezte, hogy ebből a pénzből bizonyára futja majd édesap­juknak egy szép síremlékre. Szó sem lehet róla — háborogtak az örökösök, — „az öreg nem ér­demli meg”. A történet sajnos nem egye­dülálló. Elég gyakran találko­zunk ilyen érdemtelen örökösök­kel, akik öreg szüleiknek éve­kig feléjük sem néznek, egy tá­nyér levesre, egy látogatásra, egy jó szóra sem méltatják azo­kat, akik felnevelték őket ta­níttatták, szakmát adtak a ke­zébe és elindították az önálló­ság útján. S mikor elhalnak a szülők, a „gyerekek” jelentkez­nek a hagyatékért és az utolsó fillérig zsebre teszik a sokáig kuporgatott forintokat. — Nincs ez ellen törvény? — tehetné fel bárki a jogos kér­dést. A Polgári Törvénykönyv ismeri ugyan az örökösök ér­demtelenségének fogalmát, de azt erősen leszűkíti, mindössze három esetre korlátozza. A 602. paragrafus szerint „Érdemtelen az öröklésre, aki az örökhagyó életére tör, aki szándékos eljá­rásával az örökhagyó végaka­ratának szabad nyilvánítását megakadályozza, Illetve, aki a törvényes öröklésre jogosult, vagy az örökhagyó végintézke­désében részesített személy éle­tére tör.. Az nincs a törvényben, hogy méltatlan az örökségre az a gyerek, aki a szülővel évekig nem törődik, magára hagyja stb. A PTK-nak ezt a fogyaté­kosságát gyakorlatilag sokan ki­használják, mert tisztában van­nak vele, hogy a hagyatékot mindaddig magiakénak érezhetik, amíg nem törnek apjuk, any­juk életére Ügy gondoljuk, hogy ez esetben túlságosan el­néző a jogszabály és csupán a legnagyobb bűnt tekinti méltat­lansági oknak. Ha az elhaltnak nincs örökö­se, a hagyaték az államra száll, kivéve, ha végrendeleti örökös van. Az említett esetben, ami­kor a gyerekek elvetik szülei­ket, s az évekig szociális ott­honi gondozottként él, Indo­kolt volna megállapítani az ér­demtelenséget. A hagyaték ilyen esetben az államra szállna. Arra az államra, amely otthont, meg­élhetést, gondtalan öregséget biztosít azoknak, akik megfá­radtak a munkában, és gyer­mekeiktől semmit sem remél­hetnek. Gál Sándor felületek — például rajzaszta­lok — köszörülésére is. Az ilyen több négyzetméter területű lapok megmunkálásához ugyan­is óriási méretű köszörűgép kel­lene. Ez természetesen nincs. A gyakorlatban kézi megmunká­lást alkalmaznak még mindig. — Vajon, miért nem terjedt el országszerte a légpárnás sík­köszörű, miért nem gyártják sorozatban? — A film már választ adott erre a kérdésre: sokan félnek az újtól. Nem merik vállalni a kockázatot. — A ktsz vezetői merték? Miért éppen Kiskőrösön talált megértőkre ez a budapesti ta­lálmány? — Ne vegye dicsekvésnek, ha így válaszolok: azért, mert ná­lunk sok olyan ember dolgozik, aki hasonlít a filmbeli Nehéz emberekhez. De erről talán töb­bet tud mondani Hamar József, az újítási előadónk. — Tavaly 31 újítást vezet­tünk be, idén az első negyed­évben pedig hét gyártmány kor­szerűsítésére érkezett javaslat — sorolja az előadó. — Az utób­biak közül három már a kísér­leti műhelyben van, azaz a megvalósítás küszöbén álL — Kísérleti műhely? Ez még akkor is meglepő, ha az ember tudja, hogy egy 900 embert fog­lalkoztató ktsz-ről van szó. * Az újítási előadó válasz nélkül hagyja a megjegyzése­met. Bizonyára úgy véli, hogy magamtól is rájövök később, miért van' itt kísérleti műhely is. Folytatja a tájékoztatást: — Az utóbbi másfél évben bevezetett újítások közül csak néhányat említek: az elmúlt té­len a játékboltok egyik szenzá­ciója volt az összecsukható gyermekródli. Tizenötezer dara­bot adtunk el. A főmérnökünk és Nárai András — ő a kísér­leti műhely vezetője — nevéhez fűződik az új gyártmány. Szabó Kelemen és Spitzer Károly ta­lálmánya a fapanelekből össze­állítható gépkocsigarázs. Soro­zatgyártását már megkezdtük. — Beszéljünk végre a leglé­nyegesebbről, az egységes lég­fékszelepről is — ajánlja a fő­mérnök. — Látja, ez a talál­mány is csepeli ember mun­kája. Törőcsik László, a Csepeli Autógyár motorszerkesztési osz­tályának vezetője dolgozta ki nyolc év alatt. Azok a fővárosi nagyvállalatok, ahova bekopog­tatott, kivitelezőt keresve, nem láttak fantáziát az új típusú szelep gyártásában. Mi láttunk. Szívesen vállaltuk a kísérleti gyártást. Jól számítottunk, “hi­szen a következő három évre 35—40 millió forint értékű egy­séges légfékszelepet rendelt tő­lünk az autóipar. Érdeklődnek a Német Demokratikus Köztár­saság és a Szovjetunió autógyá­rai is. — Hogy ml az űj, a különle­ges ebben a légfékszelepben? Az, hogy az adott alkatrészek­ből minimális szerelési változ­tatással, hetvenkét féle típus alakítható ki. Ez pedig nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy szinte kivétel nélkül min­den gépkocsifajtához alkalmaz­ható. — Na, ugye most' már nem tartja véletlennek, hogy a lég­párnás síkköszörű iránt éppen mi érdeklődtünk elsőként? — kérdezi beszélgetésünk végén a ktsz egyik vezetője. • Nem. Sőt azt is ki merem jelenteni, hogy ez a kezdemé­nyezőkészség, az újért való lel­kesedés, kockázatvállalás nagy szerepet játszott a kiskőrösi szövetkezet szinte példátlan si­kersorozatában. Abban, hogy kétszer nyerték el a Miniszter- tanács vándorzászlaját, s a má­sodik ötéves terv minden évé­ben kiérdemelték a Kiváló Szö­vetkezet, illetve a Megye Leg­jobb Kisipari Szövetkezete cí­met is, , Békés Dezső — A gombánál nincsen finomabb! — mondja ez a néni a vevőnek. Osztjuk nézetét, hiszen a gomba tápértéke a húséval egyenlő, an­nak minden kelle­metlen mellékhatá­sa nélkül, utolérhe­tetlen ízéről nem is beszélve. Persze, valamicskét olcsóbb is lehetne... Hetipiaci napo­kon átlagosan mint­egy másfél mázsa szegfű- és csiperke­gomba talál vevőre. Ajánlatos azonban a nyári melegben fokozottan óvatos­nak lenni. A gom­baétel nem tárolha­tó, még a főzés napján el kell fo­gyasztani! Igaz, hogy ennek a képünknek a középpontjában szárnya­sok nyüzsögnek, de próbálná csak valaki akár az eladónak, akár az elragadtatott vevőknek azt mondani: „madár — madár.. Röpke öt perc alatt annyi szépet és jót hallottam a szivárvány színeiben pompázó kecses papagájok értelmi, érzelmi és egyéb képességeiről, hogy szinte kedvem kerekedett — 30—50 forin­tért — hazavinni egyet belőlük. De amikor csapodárságukra cé­lozva, valaki megjegyezte: „Épp olyanok, akár a férfiak..visz- szariadtam. Ennek ellenére mindenkinek melegen ajánlok ottho­na felvidítására egy hullámos papagájt! $ . f Hozzávetőleg két és fél má­zsa szárnyast rak mérlegre nap­jában Szalontai László, a Bács- Kiskun megyei Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat piaci el­adója. Nem könnyű feladat a vevő minden igényét kielégíte­ni, mégis, ottjártunkkor 160— 180-an 15 ezer forint körüli ér­tékben vásároltak az ízletes hús­levesnek, pörköltnek valóból. (Jóba — Pásztor) Évente 8 millió blokktégla (Tudósitónktól.) — A legutób­bi termelési értekezlet célkitű­zései megértésre találtak a Du- navecsei Vegyesipari és Javító Szolgáltató Vállalat dolgozói­nál. Első félévi tervünket 101,8 százalékra teljesítettük, s a nye­reség az előzetes számítások szerint eléri a 2 millió forintot — újságolta Kara Mihály, a vállalat igazgatója. — Különö­sen a vas- és faipari részleg tesz ki magáért. Nemrég kezdődött meg a vál­lalatnál a kohósalak-kisblokkot gyártó részleg próbaüzemelése. Teljes kapacitással évi 3 mil­lió téglát gyártanak majd, ami jelentősen segít Dunavecse és környéke építőanyag-gondjainak enyhítésében. A lakossági szol­gáltatások közül, a kormány- programnak megfelelően egyéb­ként a lakásépítés a legjelentő­sebb. — Vállalatunk egyre fejlődik, terebélyesedik, Jelenleg a 2-s számú telephely kiépítése van napirenden, amelynek teljes be­ruházási összege meghaladja az 5 és fél millió forintot. Ennek felépülte után a jelenleginél jó­val kényelmesebben tudjuk majd elhelyezni a ma még meg­lehetősen zsúfoltan dolgozó rész­legeinket — mondotta befejezé­sül az Igazgató»

Next

/
Thumbnails
Contents